HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.03.01. 19:32 pontilyen

A legrosszindulatúbb szenvedély

Van egy téma, amely már régóta foglalkoztat, de amelyről alig-alig lehet publikusan írni, miközben persze nagyon is lényegi és megbeszélendő dolog. Az utóbbi időben (mondjuk: hónapokban) több írást, esszét, regényrészletet stb. is olvastam e témával kapcsolatban, és miután most nem volt semmi olyan történés az életemben, amit okvetlenül megosztanék kedves olvasóimmal, szeretnék legalább a kommunikációnak ennek a legszabadabb terében hangot adni neki. Eltölt bizalommal a tudat, hogy olvasómat e kérdéskör bizonyára nem hagyja hidegen. Ez a kérdéskör pedig a lustaság.

A lustasággal hajlamosak vagyunk elnézőek lenni, és magam is messzemenőkig osztottam ezt az elnézést. Inkább lusta legyen valaki, mint pl. buta vagy rosszindulatú. A lustaságban még bizonyos nemesség is van. Gondolatok bizonyára csak henyélve születhetnek.

Tavaly ősszel aztán olvastam André Gide: Pénzhamisítók című regényében egy La Rochefoucauld-idézetet, amely mellbe vágott. Nem olyan hosszú, tehát teljes terjedelmében idézem:

Valamennyi szenvedélyünk közül önmagunk számára is legkevésbé ismert a lustaság; valamennyi szenvedélyünk közül ez a leghevesebb és a legrosszindulatúbb, bár erőszakossága észrevehetetlen, s akár, amit okoz, mélyen rejtőzik... A lustaság nyugalma a lélek titkos varázsszere, mely egyszerre megakasztja a leghevesebb törekvéseket, a legádázabb elhatározásokat is. Hogy végre igazi képet adjunk erről a szenvedélyről, meg kell mondanunk, hogy a lustaság mintegy a lélek boldogsága, mely minden veszteségért megvigasztalja, és minden értéket pótol.

Minden értéket pótol... Találva éreztem magam, és mindenesetre elgondolkodtam. Rájöttem, hogy itt tényleg valami végtelenül alattomos jelenségről van szó. És talán mégiscsak igazuk van a katolikusoknak, hogy a hét főbűn közé sorolják, egyenértékűként például a gőggel, melynek taszító volta összehasonlíthatatlanul szembeszökőbb.

Ha le akarom egyszerűsíteni (provokatívan, de igazságosan): ez a Föld azért nem Paradicsom, mert az emberek lusták. Minden eszköz a mi kezünkben van. "Legádázabb elhatározásaink" azonban megbicsaklanak a "jó, majd holnap" kényelmességén. Föl kell tárni ezt a veszedelmet.

A lustaság mindenekelőtt szellemi természetű jelenség. József Attila szerint az "ős patkány", amely kórt terjeszt köztünk, a "meg nem gondolt gondolat". Azaz: a gondolatainkat lusták vagyunk végiggondolni. Pilinszky is ezen akad fönn, amikor a látszólagos tétlenségről értekezik. Hogy ő állítólag "kevés verset" ír. Ne nevessünk korán ezen a kritikán! Egy vers legalább akkora "hozzáadott érték" a világhoz, mint egy benzinespalack. Ha valakit az a vád ér, hogy "keveset" ír, akkor az épp elég súlyos elmarasztalás. A lét gyarapítása, jobbítása, építése csak és kizárólag a mi feladatunk, azaz az embereké. Ha valaki ezt elmulasztja, minden bűnhődést megérdemel.

Pilinszky azonban kétségkívül többet adott hozzá a léthez, mint legtöbbünk. Látszólagos lustasága ugyanis a legszívósabb szorgalom volt. Csak épp nem hagyta magát a habzás által elvakítani.

Arról van szó, hogy nem minden tevékenység tevékenység. Van olyan tevékenység is, amely csak a valódi tevékenység (az élet tétjének elgondolása) hiányának elleplezésére való. Tudom, hogy ez így nem pontos. Lehet, hogy valaki (látszólag) sohasem gondolkodik (az élet tétjén), mégis szorgalmas, mégpedig a szó legvalódibb értelmében az. Mert olyat tesz, ami gyarapítja a létet. Ezt mindenkinek magának kell éreznie, átéreznie.

_ _ _ _ _

Onnan jutott eszembe mindez (többek között), hogy már hetek óta szeretnék megírni néhány német nyelvű ímélt. De nem akaródzik. Egyszerűen lusta vagyok hozzá. Látszólag semmiféle veszteség nem ér, ha nem tartom a kapcsolatot egykor megismert és megszeretett ismerőseimmel. Valójában egy világot veszítek el. A kérdés csak az, ér-e annyit egy kényelmes szombat délután, mint egy világ. Van-e olyan szenvedélyes igenlés még, amilyen épp erre a kérdésre ötlik föl az emberben?

11 komment

Címkék: lélek szenvedély lustaság


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr19361061

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.02. 22:07:18

Nekem, mondjuk, mondtak olyat is, hogy nincs rosszabb egy tehetségtelen és szorgalmas embernél. De ez nyilván közhely és nem elég filozofikus meglátás, nem Friedrichtől hallottam.

Szerintem különbséget kell tenni a lustaság és a tunyaság között. A lusta ember csak olyan dolgot csinál, amihez kedve van. A tunya semmit. Ez nagyobb hiba. A lustaság egyébként sok probléma oka. Én például lusta vagyok rendet csinálni a szobámban, de a munkámat mindig azonnal megcsinálom, pedig nincs mindenhez kedvem. Ha beteg vagyok, akkor is. Ha szabadságon vagyok, akkor is. Stb. Akkor ez most milyen megítélés alá esik?

vasika 2008.03.02. 22:26:54

a kérdés meg is fordítható: ér-e annyit egy egész világ, mint egy kényelmes szombat délután? nekem azért furcsa, h ennyi n. után ennyit moralizálsz, de sztem ha végiggondolod, oda-vissza forgatható a kérdés, anélkül, h állást kéne foglalnod meg szoronganod

pontilyen 2008.03.03. 00:40:54

No, meg lettem támadva. :-)

Reckl_Amál: Az én gondolkodásom a lustasággal kapcsolatban az utóbbi időben változott meg. Egyébként a könyv is, amit most olvasok (Lévinas), ebbe az irányba tol. Vagyis hogy az embernek mindig ébren kell tartania a gyanút, soha nem jó, ha elégedett. Mert az ember ALAPÁLLAPOTA, HOGY BOLDOG. (Azért a nagy betű, mert ennek ellentéte a közhely.) Magyarán: az elégedettség (jó kedv stb.) semmit sem igazol. Valószínűleg a "tunyaság" engem azért nem izgat, mert óhatatlanul mindig "csinálok" valamit.

Ja, még egy. Nem "ítélkezni" akarok, csak hangosan gondolkodom.

vasika: Számomra (paradox módon) a megfordítás a közhelyesebb. :-)
Egyébiránt ez az úgy-szorongok-hogy-azt-mondom-hogy-nem szorongok, illetve úgy-nem-szorongok-hogy-azt-mondom-hogy-szorongok nagyon is nietzschés szerintem. Pont azért is merek ilyen nyíltan moralizálni, mert kitettem mottónak, akit kitettem mottónak... ;-) Állásfoglalásról szó sincs. A bejegyzés címe (és tartalma) nyílt provokáció. [Eléggé rosszul érint, hogy ennyire nem megy át. Nem lelki, hanem nyelvi szempontból.]

vasika 2008.03.04. 01:56:42

sztem átjön, de, h provokálsz. ez rendben is van (ámbár ugye az irónia akármennyire is játékos, ugyanúgy tárgyfixációs dependencia, mint akár a rajongás, akár a félelem), h dolgok, amik foglalkoztatnak, azoknak groteszk, humorral kevert karikatúráját kirakod ide. a legkevésbé sem támadásként szánt értetlenkedésem (ha akarod: empátia-hiányom) annak szól, h nekem (leginkább a vidám tudományban megjelenítve) hihetetlen könnyedséggel lerakható dolognak tűnik a morál. nem "morálisan rossznak", hanem mint a dohányzás vagy körömrágás: effektíve nyugtató, mégis számos kockázatot és mellékhatást okozó "rossz szokás"-nak. minek akárcsak imitálni is, ha nem muszáj ezt tenni? mitől lesz ez neked kedves provokálás?

pontilyen 2008.03.04. 17:00:55

Hát most el vagyok gondolkodtatva. Hogy tényleg, minek?

(Megírtam az előbb egy hosszú kommentet, de elveszett az éterben, próbálom visszaidézni az alapvonalait.)

Először is tehát: körül vagyunk véve a moralizálással. Szinte (nem is szinte) nem tudunk úgy végigmenni az utcán, nem tudjuk úgy kapcsolgatni a tévét, böngészni a netet hogy ne szembesülnénk lépten-nyomon a moralizálással. Azzal, hogy "így kéne", ezt diktálja a józan ész", ez lenne a jó" stb. Mindezt úgy, hogy a morál problematikussága általában föl sem tűnik a moralizálónak. [Én pl. már oda se figyelek az olyan emberek (pártok, kormányok...) moralizálásaira, akik nem értik, hogy a morál a lényege szerint valami önző dolog, hiszen nem más, mint a saját értékrend rákényszerítése másokra.] Szóval, itt van körülöttünk, buzog, mocorog, reagálni kell rá.

Ez az első. (Most ezt gyorsan elküldöm, aztán új kommentben folytatom.)

pontilyen 2008.03.04. 17:16:56

Az persze igaz, hogy figyelmen kívül lehet helyezni. Csakhogy ez meg alkatilag áll távol tőlem. Hiszen annyiféle hatás, élmény, olvasmány ért, amely át van itatva a morállal, annyira átalakított, véremmé ivódott, hogy azt lehetetlen (azaz: nem értelmes) figyelmen kívül hagynom. "Homo moralis" vagyok, ami nem azt jelenti, hogy "jót teszek", hanem azt, hogy állandóan problematizálom a morált. Hogy lehet-e, jó-e, szabad-e? Így kell-e, jó-e így? Nem lehetne-e másképp? Az olyan típusú morálkritikusok, mint Nietzsche vagy Kosztolányi, pont ezért is vágnak annyira fejbe. Hiszen rólam (is) beszélnek.

Az is megfontolandó (és igaz!), hogy a moralizálás "rossz szokásnak" is fölfogható. Dehát vajon az egyéb rossz szokásaink nem foglalkoztatnak-e minket? Nem éppen a rossz szokásaink azok, amelyekről folyton-folyvást írni akarunk? Hiszen talán abban bízunk, hogy jobban megismerjük, megértjük ezeket a szokásokat, azaz önmagunkat.

Lerakni? Persze, hogy lehet! Ezek a legboldogabb pillanatok. De a hátsó ajtón mindig visszatérnek ugyanazok a kérdések. Annyit tehetek, hogy kiprovokálom magamból (és másokból!) a helytelen válaszokat rájuk. És akkor talán tényleg megváltozom.

vasika 2008.03.04. 20:48:06

ja értem, h kulturális hatás, befolyás, szocializáció, ilyenek

érdekes, te feyerabendet olvastál egyébiránt? nekem szubjektíve ő még foucaultnál is "nietzscheiánusabb" mindent-feszegető, ráadásul még van egy adag német humor is benne. na ő volt az, aki bennem azt elültette, h minden "kell" szóra enyhén értetlenül csodálkozzam rá. h azért ez elég rendesen rabszolga-mentalitás, bármit is "kell"-ként fölfogni (akár, n. schopenhauer-kritikájára utalva, még az "akarom" alakjában is)

de ez messze visz, mert a rabszolgát tényleg ilyen dehonesztálónak képzeljük mi már el, nem pedig úgy, mint vkit, aki nem rendelkezik lehetőségekkel, és ugye könnyű önmagunk rabszolgáinak is lenni. és nekem az a sok szerző, akiket te is kiemelt, az ilyen tamás bátyók voltak, láncvesztő, gondolatfölszabadító. de hát a mottód, ugye, soha nem ugyanazokat a szerzőket olvassuk, csak magunkat beléjük :)

pontilyen 2008.03.04. 23:28:24

Nem, Feyerabendet nem; érdekes, nem is voltam kíváncsi rá, valahogy avantgárdnak képzelem. (Az avantgárdról meg azt képzelem, hogy sokat akar, de keveset tud; persze ez mind-mind durva előítélet, szóval, visszatérek majd rá, ha olvastam.)

Igen, a rabszolgaság valóban ott kezdődik, hogy korlátozva vagyunk, nem kell, hogy más által. Csak hát itt meg megint azt duruzsolják a fülünkbe (jó, jó, fülembe) az okosak, hogy a föl nem ismert rabszolgaság még inkább az, azaz a naivitás veszélyesebb a szabadságunkra nézve, mint néhány elejtett kell-es mellékmondat. És akkor nagy kérdés, hogy az olvasás éppenséggel nekem pl. láncvesztés-e, avagy más szó megfelelőbb itt. Én más szavakat szoktam, de lehet, hogy a katarzis az meg nagyon is arisztotelészi, de nem baj, most (még?) vállalom. :-)

vasika 2008.03.05. 00:07:21

hmmm. hát sokmindent mondanék feyerabendre, de az avantgarde az éppen nem jutott volna eszembe. ámbár játszik vele, de nem épp barátian :)

András 2008.08.07. 14:12:19

A Rába talán azért habzik, mert az osztrák bőrgyárak dolgozói lusták dolgozni? A lusták halásszák le a tengereket, tarolják le az erdőket, állítják elő a szemétté váló árukat? A lusták térítették keresztény hitre a „hitetleneket”? A fegyvert fogni is lusták vívják a háborúkat?

Csak azért kérdem, mert nyilván vannak bizonyos tevékenységek, amelyekhez képest a lustaság kifejezetten erény.

A lustákat sokan szapulják, miközben a károkat és pusztítást okozó szorgalmasakat (mondjunk inkább aktívakat?) valahogy mintha mindig sikerülne megkímélni a kritikáktól.

Különben lehet, hogy tényleg a lusták okozzák a pusztítást: a szellemileg lusták.

És nem lehet, hogy akik csak külső tettekben lusták, azok csak azért, mert elégedettek azzal, ami van? Nem vágynak semmi „többre”. Ha így van, mi baj van ezzel?

Minden jót, csak ennyit szerettem volna hozzáfűzni.

pontilyen 2008.08.07. 17:37:58

András:

A Rába is az emberi lustaság miatt habzik. Mert ahhoz még nem vagyunk lusták, hogy bőrt gyártsunk, de ahhoz már igen, hogy ezt környezetkímélő módon tegyük.

Szerintem a lustaságnak minden formájára jellemző ez a félig-gondolkodás.

Örülök, hogy leírtad ezt a kifejezést: "szellemi lustaság". Aki nem vágyik többre, az helybenhagyja a rosszat.

A "károkat és pusztítást okozó szorgalmasak" valójában (az én értelemzésemben) altípusai a lustáknak. Mert lusták végiggondolni, hogy kárt okoznak. Hozzájuk képest a teljesen passzív semmittevő voltaképpen szorgalmas, mert legalább azt a gondolati utat befutja, hogy cselekvése valószínűleg kárt okozna.

Sokszor a semmittevéshez is szorgalomra van szükség.
süti beállítások módosítása