A riporter elkezdett mesélni Almería tartományról. Elmondta, hogy hosszú ideig ez volt Spanyolország legszegényebb, legelmaradottabb területe, mígnem létrejött ott Európa első természetes sivatagja, amelynek aztán szerte a világból csodájára jártak, és ez hihetetlen mértékben fölélesztette a turizmust, az idegenforgalmat, olyannyira, hogy most már a tartomány valóságos ékszerdoboznak számít, a maga gyönyörű sivatagjával és oázisaival.
Jó, nem? Nem vagyok közgazdász, nagyon nem, de annyit mindenesetre megsejttet a történet, hogy az érték soha nem valami olyasmi, ami immanensen a tárgyhoz tartozik. Tőkét kovácsolni mindenből lehet, egy sivatagból is. És ha mindezt talán merészen, de egyáltalán nem oktalanul az emberi világra is alkalmazzuk, hát... mondjuk így: elgondolkodtató belátásokra juthatunk...
Nyolcadik helyen áll a spanyol bajnokságban az Almería, de most már drukkolok neki egy UEFA-kupás helyért. Gyönyörű volna, a sivatag közepén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.