Tegnap délutánra voltam hivatalos a Kazyba (értsd: az ELTE Kazinczy utcai épületébe) a német szakos tanári diplomám átvételére. Természetesen jó előre beidőzítettem, megint milyen jó kaland lesz. Aztán jött a népszavazás, és a gondolataim ezer irányba tekergőztek szerteszét, amikor pedig belémnyilallt, hogy nekem hol is kellett volna lennem 2008. március 10-én 16 óra 30 perckor (illetve negyed órával előtte), hát bizony, már késő éjszaka volt.
Ma kellett hát bekullognom a Tanulmányi Osztályra, hogy szégyenszemre ilyen suttyomban vegyem át az amúgy igen szép, két nyelvű diplomát. Bocsánatot is kértem a TO-s lánytól, aki viszont fölhívta figyelmemet a kétségtelen tényállásra, mely szerint veszteséget itt csak magamnak okoztam, hiszen nem foghattam kezet a dékán úrral, és nem tapsolt meg a nagyérdemű.
(Igaz, ezt én tettem hozzá magamban, a magyar szakos diplomámmal pont fordítva volt. Akkor valami nevetséges okból (melyre már nem is emlékszem) a bölcsészdiploma átadásáról hiányoztam; a Pedagógiai és Pszichológiai Kar dékánjával ugyanakkor (ott éppen) megvolt a kézfogó.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.