A hétvégén a Ferencváros ismét nem tudott nyerni a magyar NB II-ben, és ezzel szinte reménytelen helyzetbe került a feljutást illetően. Nem vagyok igazi Fradi-drukker, nem igazán van bennem elvakult kötődés egyetlen klub iránt sem. De jelen helyzetben természetesen nagyon drukkolok a Fradinak a visszajutásért. Azt hiszem, minden épeszű, magyar futballért aggódó focirajongó így van ezzel. Magyar bajnokság Fradi nélkül olyan, mint Forma 1 Schumacher nélkül, snooker Ronnie O'Sullivan nélkül, meggyes rétes meggy nélkül, német irodalomtörténet Goethe nélkül. De még ennél is többről van szó.
Az FTC történetében az utóbbi száz(kilenc) év egész magyarországi történelme benne van. A rendszerváltozás utáni Magyarországot semmivel sem lehetne jobban jellemezni, mint azzal, ami az FTC körül és belül történt, kivirágzott és elzüllött. Nem akarok ebbe az egész történetbe belemerülni; nem volna rá hely. Csak egyetlen eseményt emelek ki, vagyis azt, hogy hogyan került Magyarország legnépszerűbb és legsikeresebb klubja a másodosztályba. Mert ez is végtelenül jellemző.
Úgy került a másodosztályba, hogy kizárták az NB I-ből. De miért?
Jött két évvel ezelőtt egy új MLSZ-elnök, úgy hívják, hogy Kisteleki István. A jött megfelelő szó rá; puccsal került az elnöki székbe. És azt hirdette meg, hogy "rendet tesz". Első lépésként elzavarta Lothar Matthäus szövetségi kapitányt, második lépésként "garanciákat" kért a kluboktól az NB I-es induláshoz. Ennek célja nyilvánvaló volt: példát statuálni.
Világosan kell látni, hogy gyakorlatilag bármelyik klubot kizárhatták volna az első osztályból. De igazi hírértéke csak annak volt, ha ezt a Ferencvárossal teszik.
Bele lehetne menni abba, hogy mennyi politika volt ebben (a Fradi szurkolótábora nem baloldali elkötelezettségéről híres), de szerintem nem érdemes. A kizárás húzása egyáltalán nem politikailag motivált tett volt. Az új elnöknek el kellett hitetnie, hogy csinál valamit. [Nem ismerős ez valahonnan?]
Az eljárás persze szabálytalan volt, az MLSZ elvesztette a pert, de visszacsinálni már nem lehetett a dolgot. Az FTC maradt NB II-es.
Tavaly azonban olyasmi történt, amire Kisteleki valószínűleg nem számított. A Ferencváros a hajrában begörcsölt, és nem tudott visszajutni az NB I-be. Az MLSZ ekkor már mindent elkövetett, hogy a Ferencváros visszakerüljön, erre azonban nem volt mód; a biztonság kedvéért azért a könnyebbiknek vélt (keleti) csoportba sorsolták idén a másodosztályban, hiszen a labdarúgó szövetségnek is óriási blamázs (és egyre nagyobb) az ügy.
Nemcsak azért, mert szabálytalan volt a kizárási eljárás. Hanem azért, mert a magyar NB I FTC nélkül tökéletes érdektelenségbe fulladt. Egyetlen (másodosztályú!) Fradi-meccsen majdnem annyi néző van jelen, mint az elsőosztályban egy egész fordulóban. Az érdeklődés a bajnokság iránt elképzelhetetlen mélypontra jutott el.
Itt vagyok én. Gyerekkorom óta fejből tudtam mindig, melyik csapatnak hány pontja van, ki hogy áll, ki kivel fog játszani stb. Most fogalmam sincs, és nem is érdekel. Még egyszer hangsúlyozom: nem vagyok Fradi-szurkoló.
A másik, ami miatt Kisteleki aggódhat: egyre világosabbá válik a kár, amit két év alatt a magyar labdarúgásnak okozott. Egyre több pályát zárnak be, egyre kevesebb a remény az európai középmezőnyhöz való fölkapaszkodásra. Az elhíresült, nulla szavazatot nyerő EB-pályázat Európa minden szövetségi elnökének a székébe került volna. Amikor a teljes sikertelenséghez a szurkolók ellenszenve párosul, ott az elnöknek valamit sürgősen ki kell találnia, hogy a cselekvés látszatát fölkeltse. Egyre kevesebben hisznek azonban neki.
Ebben a helyzetben a Ferencváros makói döntetlenje nem pusztán a zöld-fehér klub mélypontja, de a magyar foci szimbóluma is. Akiknek ez a játék sokkal többet jelent, mint unaloműző időtöltést (és vagyunk ezzel így jó páran ebben az országban), az most a külföldi bajnokságok bámulásával próbálja átvészelni ezt az ínséges időt. Amely egyébként nem példátlan a magyar történelem utóbbi száz évében. Az 50-es években az FTC-t annyira gyűlölte az akkori hatalom, hogy elvette tőle a nevét és a színét.
Azt az időt is túlélte ez a klub, ez az ország.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp 2008.04.15. 21:50:38
Ehelyett inkább vitakoznék egy-két megállapításoddal. Előrebocsátva, hogy a magyar futball helyzete egy
hosszú folyamat jelenlegi stációja. És ebben nem hiszem, hogy a Fradi NBII-es szerencsétlenkedése osztana vagy szorozna. Bár a kizárás körüli herce-hurca valóban jól jellemzi az MLSZ-beli fejetlenséget.
És hogy miért nem? "Egyetlen (másodosztályú!) Fradi-meccsen majdnem annyi néző van jelen, mint az elsőosztályban egy egész fordulóban. Az érdeklődés a bajnokság iránt elképzelhetetlen mélypontra jutott el." - ez az állításod egy durva túlzás, és az utóbbi két hónapra igaz, az új tulajdonos okozta új remény miatt és igaz volt a kiesés után közvetlenül a dacreakció szította érdeklődés okán.
De nem volt igaz tavaly tavasszal sem és az őszi szezonban sem. Sőt az utolsó elsőosztályú évben sem, amikor a Fradi pályára maximum 3-4000 ember járt ki, mint Újpestre vagy Kispestre, de ennél többen jártak meccsre Zalaegerszegen vagy Debrecenben, tehát Fradi ellenére sem volt nagyobb az érdeklődés.
"Akiknek ez a játék sokkal többet jelent, mint unaloműző időtöltést (és vagyunk ezzel így jó páran ebben az országban), az most a külföldi bajnokságok bámulásával próbálja átvészelni ezt az ínséges időt." - ez nem elsősorban a magyar foci mélyrepülése miatt van így, hanem a globalizáció miatt. Ha lenne egy szervezet jól működő bajnokság, akkor ugyan többen járnának meccsre, de ugyanennyien néznék a külföldi meccseket. Ha jó lenne a magyar foci talán csípnénk egy-két Bl csoportkört, mint a csehek a románok vagy az ukránok, de legjobbjaink a topligákban játszanának, mint a csehek, a románok, az ukránok, vagy a szerbek legjobbjai, akkor miattuk is néznénk külföldi focit, bár igaz, hogy lelkesen járnánk a válogatott meccseire is.
popp 2008.04.15. 21:55:37
Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.16. 10:34:26
A magyar focinak két baja van alapvetően: egyrészt a színvonaltalan vezetőgárda, másrészt az a tény, hogy a futbal megváltozott világszinten az utóbbi években. (Tegyük hozzá, nem feltétlenül előnyére.)
De amíg még mindig megéri ebben a posványban lubickolni egyeseknek, addig ez nem változik.
A Fradit én nagyon nem szerete, de el kell ismerni, az ország legfontosabb csapata. Száműzése az NBII-be kicsinyes és buta húzás volt a tisztességtelen Kisteleki részéről. Az viszont, hogy immár második éve képtelen visszamászni, azért mindenképp elgondolkodtató.
pontilyen 2008.04.16. 13:13:29
Az egyik: Várszegi elüldözése. Ahogyan elüldözték a fradis ultrák, az tényleg gyomorforgató volt; de be kell látni, hogy hosszú távon mégse lehet megoldás, hogy két magyarországi élcsapatnak azonos legyen a tulajdonosa. Ez olyan, mintha a Roma és a Lazio egy kézben lenne. Az igazi megoldás éppen most született meg: egy tőkeerős, értelmes, hosszú távon gondolkodó skót üzletember idejött, és, ha minden jól megy, pár év múlva még az újabb BL-szereplés is elérhető lehet. Minden magyar klubnak érdeke, hogy jó csapatok legyenek itt (Várszegi is ezért vette meg a Fradit, és EBBEN teljesen igaza volt).
A másik a nemzetközi foci és a globalizáció kérdése. Én borzasztóan örülök, hogy így kinyílt a világ, és elég egy kattintás, hogy lássam a Barcelonát (forca Barca!), vagy akár az argentin, német, olasz, belga, orosz stb. focit; de ez valamiképp mégiscsak "másodlagos szurkolás". A focinak az is lényege, hogy együtt járunk meccsre, és hogy akkor is a MI CSAPATUNKnak szurkolunk, ha tudjuk, hogy az ellenfél amúgy sokkal jobb. Ez az érzés is eltűnt Magyarországon, és a helyzetet Kistelekiék csak súlyosbították azzal a mélységes abszurditással, hogy a Tatabánya a Fáy utcában, a Rákospalota pedig Sopronban (!!!) játssza a hazai meccseit. Szerintem tényleg ez a mélypont, nem is az Újpest-Vaduz 0-4.
Reckl Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.16. 13:48:27
Hogy lehet az szempont, hogy a kezdő azt fontolgatja, hogy belemegy-e egy rizikós szituációba, amelyben esetleg megsérül a 100 milliót érő kollégája. Ez non-sense.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.04.16. 20:41:53
popp · http://koncertblog.com/ 2008.04.16. 20:53:34
Szerintem előrébb tartana a klub, de talán a magyar foci is, ha hagyják, learatni a vetést. Az MTK meg éppen akkor állt át a ma is működő játékostermelésre és épp ezért nem feltétlenül keresztezte volna egymás útját a két egyesület, sőt szerintem ha Várszegi talált volna megbízható partnert odaadta volna az MTK-t.
pontilyen 2008.04.17. 16:24:25
[Amikor elkezdtem kommentelgetni a blogokban, gyorsan kerestem magamnak egy nicket, ez lett a Csöncsön. A blogíráshoz viszont más név kellett; innen a skizofrénia.]
A Várszegi-történet ugyancsak kiválóan párhuzamba állítható a magyarországi közéleti történésekkel. Egy alapjában támogatandó ötlet szerencsétlen kivitelezése fölerősíti a szélsőségeket, ez utóbbiak pedig (miközben vannak részigazságaik, sőt igazságaik) mindent tönkretesznek.
Az a Garami vezette Fradi talán az utóbbi tíz év legígéretesebb magyar csapata volt, a klub pedig tényleg pörgött. Emlékszem, a Fradi Tv adásaiba én is bele-belenéztem. Ostobaság volt szétverni.
Félek, hogy a McCabe-féle rehabilitáció is leáll, mert megijed a befektető az itteni szánalmas viszonyoktól. Nagyon tanulságos volt az interjú, amit még a tendernyerés előtt az origo-nak adott. Azt mondta: számára természetes volt, hogy Anglia után Kína egy másik kultúra, ezért nem akadt fönn semmin. Itt azonban megtanulta azt, hogy Magyarország is egy másik kultúra. El nem tudta volna képzelni, hogy politika és sport Európa közepén ennyire összefonódhat. [És nem úgy, ahogy a Milan és Berlusconi esetében -- teszem én hozzá.]
Égett a pofám, amikor olvastam.
popp 2008.04.17. 19:23:11
"Égett a pofám, amikor olvastam."
Múltkor ugyanerről beszélgettünk heveny sörözés közepette néhány haverral és egy holland faszival a Castroban. Olyan pozícióban van itt , (www.es.hu/pd/display.asp?channel=INTERJU0749) ahol hamar vilogossá vált számára, hogy működnek itt a dolgok, hogy politika mindenbe bele akar szólni és korrupt brigád. Azt kérdezte kissé lebaszó stílusban, hogy mi fiatalok miért hagyjuk és igaza volt.
Amit ellene tudtunk vetni, hogy könnyű neki Hollandiából egy 400 éves organikus demokratikus fejlődésből egy befogadó toleráns kultúrából egy nyitott társadalomból hüledeznie.
És meséltünk neki borzalmas huszadik századunkról, a tök értelmetlen népi-urbánus vitáról. Elmondtuk neki reményünket (ha még van), hogy ezek a dolgok idővel letisztulhatnak, de azt is elmondtuk , hogy nyugateurópa baromira nem érti kiknek nyúlt a hóna alá. És bár igaza van, de mielőtt előveszi a kioktató stílusát ezekkel körülményekkel nem árt tisztában lennie és Nyugat-Európának sem ártana.
Szóval szégyelhetjük magunkat, de csodálkozni nem kéne.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.04.18. 16:57:50
Gy 2008.04.19. 18:29:30
Utólag is boldog névnapot a blogolónak!
pontilyen 2008.04.19. 20:02:36
Gyerekkoromban az A csoport gondolata kb. olyan volt, mintha ma arról beszélnénk, hogy vébédöntőt játszunk fociban. Teljesen elképzelhetetlen, vicc, eszünkbe sem jutott, föl sem merült. A B csoport volt a titkos és elérhetetlen vágyunk. Most meg... Egyszerűen fantasztikus.
Egyetértek: Kisteleki közeléből minden pénzzel el, éljen a magyar jéghoki!