Egész jó filmek vannak a Duna TV-n. Onnan gondolom, hogy olykor, amikor éjszakánként a különböző csatornák között kapcsolgatok, meg-megakad a szemem egy-egy mű képvilágán, és aztán (még olykorabb) végig is nézem. Ez történt tegnap is, amikor egy macedón-osztrák film vont magához.
Nem írom le az egyébként sokrétegű és sok problémát fölvető történetet. Csak egyetlen mozzanatra koncentrálok.
Van ugye egy 12 éves fiú, Marko, aki sokkal érzékenyebb és sokkal különb az egész környezeténél, és ezért szenved benne. Osztálytársai szekálják és verik, nővére egyfolytában üvöltözik vele, apja alkoholista.
Csak két emberben talál "szellemi partnert"; az egyik az irodalomtanára, aki versírásra biztatja, hogy egy pályázat révén eljuthasson a művészetek városába, Párizsba. A másik pedig maga Párizs, egy kiszolgált katona, aki tolvajlásból tartja fönn magát. És megtanítja az életre. "Azért szekál téged a banda, mert látják, hogy félsz tőlük. Ha nem mutatnád, hogy félsz, ők félnének tőled." Mondja neki.
De a tanács már későn jön, a fiút az iskolában garázdálkodó hulligánbanda már régen gyűlöli (?), és ennek legvégső bizonyítékaként rákényszerítik, hogy együtt gyújtogassanak a tanáriban. Az akció eredményeként természetesen csak Markót bünteti meg az iskola.
Ekkorra viszont a fiú már megtanulja Párizs leckéjét, kitanulja a pisztolyforgatást, és a film végső jeleneteként lelövi irodalomtanárát.
Miért őt? Azért, mert a tanár is az iskola mellé állt. És az iskola nem az életre nevel, hanem az életellenességre és hazugságra. Ezt persze már csak én értelmezem így. A film nyitva hagyja a kérdést. Igaz, a cím azért finom segítséget nyújt a nézőnek. Úgy tűnik ugyanis, hogy mindaz a vágy, amit az irodalomtanár a gyerek fejébe ültet, semmit sem segít a banda és a szekálások, egyáltalán: a külvilág barátságtalansága ellen vívott harcban. Ebben nem a vágyott Párizs, hanem az igazi, hús-vér Párizs, a bűnöző Párizs adott csak valódi tanácsot. A "vágyott Párizs" nem létezik, az csak ábrándkép, vagy az, amit a film címe mond. Délibáb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.10. 17:04:41
(Kár, hogy nem láttam a filmet.)
pontilyen · http://pontilyen.blog.hu 2008.08.31. 12:46:56
Nagy megdöbbenésemre egy Nietzsche-idézet a mottója, mely az egész filmet egy kicsit új fénybe vonja:
"A remény a leggonoszabb gonosz: mert csak a gyötrelmeinket hosszabbítja meg."