A hétvégi melegfelvonulás kapcsán történtek megint annyi emberi szennyet fölszínre hoztak, hogy ép érzésű ember, azt hiszem, csak szégyellheti magát, hogy ebben az országban él. (És minél inkább szereti ezt az országot, annál inkább.)

A történtekről nem akarom kifejteni a véleményemet. Számtalan blogbejegyzés foglalkozott velük, és voltaképpen már szinte mindenféle vélemény elhangzott mindenféle irányból. Vagyis elegendő megírnom, hogy az összes közül hozzám a legközelebb Tallián Miklós véleménye áll.

Amit itt említeni akarok, az csupán két jellemző mozzanat. Az egyik inkább csak nevetséges és szánalmas, a másik azonban egyenesen szégyenletes.

1. Az első egy beszélgetés, mely a hvg.hu egyik videójáról való. Idézem.

- Ön mit csinálna a melegekkel?

- Szétlőném őket. ... Én utálom őket.

- Személyes konfliktusa van velük?

- SZEMÉLYESEN UTÁLOM ŐKET. Személyesen, nem emberek. Azért teremtette isten a nőt meg a férfit, hogy együtt szeretkezzenek minden örömben. És nem azért, hogy egyforma test érjen egymáshoz.

- Istent említette, és minthogyha a homoszexuálisokat is ő teremtette volna.

- Azt nem ő teremtette.

- Hanem?

- Azok maguktól lettek, mert egy ilyen férgek. Na ennyi...

Vajon süllyedhet-e mélyebbre az emberi értelem?

2. A másik sajnos nem ennyire vicces. (Mint ahogy a fönti sem, persze. Képzeljük el, hogy a fönti nyilatkozó egyik gyereke meleg! Milyen élete lehet annak?) Olvasom a hírt, hogy mentősök megtagadták a segítséget az egyik sérült felvonulótól, (bár be nem vallottan, de nyilvánvalóan) csupán azért, mert szerintük deviáns.

Vajon süllyedhet-e mélyebbre az emberi jóérzés és tisztesség (hippokratészi eskükről és egyebekről most nem beszélve)?

Ég a pofám a szégyentől.