Én is érzem, hogy öregszünk. Már lassan tíz éve vagyok nagykorú, de még mindig megdöbbenek, hogy "felnőtt" is egyben. Például azok az emberek, akikkel a munkám során dolgozom, már felnőttként ismertek meg, és úgy is kezelnek. És még mindig annyira furcsa, pedig egy évvel idősebb vagyok most, mint amennyi anyukám volt, mikor születtem. Lehet, ha teljesen önálló lennék, ami most még csak álom, biztosan más lenne a helyzet, de nem érzem még a változás szelét.

Nem is a "változás szele" furcsa (vagyis nem az, hogy bennem belül alakulna át valami), hanem az, hogy az életet azok az emberek "termelik", akik hozzánk hasonló korúak. Persze ez így nyilván túlzás, de mégis: az élet az nem csak úgy VAN, azt mi CSINÁLJUK.

Azok, akik még a Boyle-Mariotte törvényt sem tudtuk rendesen megérteni. Ez nagyon különös.

Ha csak az olimpiáról közvetítő sportriporterekből indulunk ki, eltűntek az ősbölények és a mi korosztályunk vette át mikrfont. Jellemző, hogy az ifjonc korunkban még ifjú titán Gundel Taki az egyik rangidős. Na jó ott volt Baló, de csak azért , hogy legyen valaki, aki túl lát a sporton.

Hozom a szokásos cinikus formámat, de: úgy is néz ki a világ, mint akik alakítják.

popp:

Igen, például a sportújságírók között is már jóformán rutinosnak számít, aki idősebb nálunk. Furcsa különben, néhányan mennyire nehezen dolgozzák föl, hogy a világ változik. Olvastam Vitray saját beszámolóját a pekingi olimpiáról, melyet, ugye, ő is tévén nézett (és tévén közvetített). Elképesztő sértettség beszélt belőle. Holott a világ "rendje", hogy pl. a sportriporterek között is helyet kell adni a fiataloknak, akik sok mindent sokkal jobban tudnak már, mint pl. ő. Hogy mást ne mondjak: egy huszon- harminconéves riporter sokkal jobban hozzá lehet szokva, hogy nem a helyszínről közvetít, és nem lepődik meg, hogy lépten-nyomon a netet kell használnia.

román patkány:

Mindig úgy nézett ki. A mondatod nem csak cinikusan érthető. :-) Érdekes játék elgondolkodni azon, hogy az egyes történelmi korszakok valójában annak kifejeződései, hogy milyen volt az őket alakító emberek gyerekkora...

A Vitrayról jut eszembe: a Eurosporton néztem a sportközvetítését, a kínai versenyzők neveinél rövid gondolkodás után kimondta ahogy le van írva. Nekem kb. fél óra volt megkeresni a neten, hogyan kell kiejteni a kínai latinbetűs szavakat (X = sz, Q = cs ZH = cs), egy sportriportertől is elvárható ez a pekingi olimpia előtt. Szóval nagyot csalódtam. (a fiatal riporterek sem néztek utána, de tőlük nem is vártam)

Szerintem is elvárható, bár engem jobban idegesít, amikor pl. spanyol neveket ejtenek ki hibásan, mondjuk Sergio Ramosét 'szerdzso' Ramosnak. A kínai kiejtésünk valószínűleg amúgy is nagyon messze lesz az eredetitől, mert az a cs nem az lesz, ami a kínaiban.

Meg aztán a kiejtésről mindig viták vannak; ejtsük-e ronáldu-nak Ronaldót stb.

Nem is az ilyen típusú hibák zavarók az öregebbek riportereknél, inkább az, hogy nem érzik úgy a ritmust, mint a fiatalabbak. A mai világban mindennek bárki három másodperc alatt utána tud nézni; ezzel szerintem jelentősen átalakul a közvetítő szerepe is. Egyszerűen más lesz a stílus, és ez nem baj. Nem is örülnék neki, ha Vitray egyszeriben vagány ifjoncnak állítaná be magát. De ne gondolja ő se úgy, hogy a riporterkedés egy olyan abszolút mérce alapján megítélhető képesség, amelyet az idő nem változtat meg folyton.

"az egyes történelmi korszakok valójában annak kifejeződései, hogy milyen volt az őket alakító emberek gyerekkora"

Úgy tanítanak történelmet mintha az egyetemes törvények és szabályok következménye lenne, hiányolom belőle az egyes emberek érzelmei, motivációit. Érdekes elgondolni, vajon 100 év múlva mit tanítanak majd a mostani magyarországi helyzetről. Valószínűleg lesz egy kis elmélet a balliberális és a konzervatív irányzat ideológiájáról. Úgy érzem, ezek nem formálói, hanem utólagos igazolásai az eseményeknek. A mocsok szaga mindenesetre nem fog kiérződni a majdani tananyagból.

Lehet ezért olvasni más megközelítéseket is, pld. nemrég kezembe akadt a "Muszasi urának titkos története" (japán szerzőtől). Ez pont egy történelmi személy emberi oldalát mutatja be és ha nem is a gyerekkorra, de a kamaszkori élményekre vezeti vissza a későbbi tetteit. És azért titkos, mert ilyen dolgokról nem illik beszélni ha történelemről van szó. Mondjuk ez is elég extrém :)

Szerintem azért valamelyest csak-csak átalakult a történelemtudomány is. A makrotörténelem mellé odaférkőzik a mikrotörténelem, az egyes emberek története a nagy egészben.

Nagyon érdemes elolvasni a nagy Eötvös-regényeket, pl. a Magyarország 1514-bent. Kiderül belőlük (is), hogy a "nagy" történelmi események alapja valójában valami kicsinyes apróság, és csak az utókor készít belőlük átfogó narratívákat.

Én most különben azt látom, hogy a narratíva-gyártási igyekezet (mondjuk így: mítoszteremtés) elszabadult, és önjáróvá vált. Ez is egyfajta posztmodern jelenség; azt hisszük, elég sulykolni azt, hogy "történelmi fordulóponthoz értünk", és tényleg történelmi fordulóponthoz érünk.

A gond a "nagy emberek" kamaszkori élményeivel az, hogy még mindig pletykaszinten kezeljük őket. Hogy OK, OK, de a lényeg mégiscsak az, ami később történt. Holott hát ki tudja, mi a lényeg?

A történelemtudomány szerintem elég elmaradott filozófiai téren. Elképesztő, mennyire fafejű tud lenni sokszor egy-egy történész.

Gondolom, mindenki életében eljön az a pillanat, amikor általános iskolai történelemtanára fölírja a táblára (ha még a faliújságon nem virít): A történelem az élet tanítómestere.

És aztán jön ez a reáltantárgy-szerű adathalmaz, amit be kell magolni. Nem csoda, ha a diákok Hitlert tartják az egyik legnagyobb történelmi alaknak. A sok hülye évszám, meg lényegtelen egyéb adat mellett elmagyarázni már alig van idő a lényegi összefüggéseket. Pedig a történelem ezek nélkül vérszegény semmi: irodalomnak gyenge, sztorinak unalmas, tudománynak eredménytelen.

Az eredeti témára visszatérve. Engem az is megdöbbent, amikor azt hallom, hogy egyik-másik osztálytársam megházasodott vagy gyereke született. Közben meg rájövök, hogy a szüleim ennyi idős korukban már 4 éve házasok voltak, és nem 16 évesen, egyből, amint lehetett kötötték is össze az életüket.

Nekem mondjuk sem a házasság, sem a gyerek nem való, de mégis úgy érzem, száguld el mellettem az élet, és behozhatatlanul lemaradok.

Nekem meg a 68-asok jutnak eszembe arról, amit írtál.
Elképesztőnek tartom, hogy az a generáció, amelyik csak szépről és jóról gondolkodott, danolt nem igazán mozdította előre a világot. Nem tudta előre mozdítani? Nem lett sokkal jobb! Beültek ők is a pozíciókba? Vagy nem jutottak lehetőséghez?
Innentől kezdve, nem is vagyok kíváncsi arra, hogy teknósék milyen világot hoznak létre majd. Azért megnézem majd:))

Hogyan lesznek emberek, lázadókból, erőszaktagadókból, erőszakot kitüntetők. De ez már politika! :)) (sakkor??)Arról pedig ugy-e nem szabad... Meg akkor érkezik egy viszontválasz.

mbemba, érdekes kérdést feszegetsz. De az én olvasatomban egyszerűen csak az történt, hogy a hatalomon lévők kiegyeztek a '68-asok elitjével, akik előtt megnyíltak a hatalom csatornái (lásd Joschka Fischer karrierjét), és így már nem is volt olyan fontos a peace and love nekik sem.

Technosék sem tudnak új világot építeni, mert a régi elég erős, ahhoz, hogy megvédje magát. Egyébként érdekes fejlemény a nemzetközi politikában, ahogy meg akarják tagadni '68-at és annak leginkább a kultúrában megvalósult eredményeit letörni. Ennek a vonulatnak Bush és Sarkozy állt az élére, de utóbbi tavalyi '68 tagadó beszéde után, Orbán elmondta szinte kopp ugyanazt, azt hiszem tán Tusnádon. Éppen Orbán aki még 2006-os választás előtt is azt mondta, hogy Jimmy Hendrix a kedvenc könnyűzenésze és '90-ben a Fidesz aligha véletlenül tűnt meglehetősen '68-as szellemű formációnak.

Hál'Istennek (furcsa 68-asék kapcsán, így kezdeni), de vannak már megváltoztathatatlan ügyek. Kevés ahhoz bármelyik nagyokos. Az már megtörtént!
Viktor pedig, ha megpróbálna leszokni Hendrixről, akkor majd a csemetéi újta beteszik neki a magnóba!

"Viktor pedig, ha megpróbálna leszokni Hendrixről, akkor majd a csemetéi újta beteszik neki a magnóba!" -optimista vagy, én attól tartok, ők úgy tudják, hogy Jimmy király az a Zámbó!