18-as karika: kedden éjjel olyasmi történt velem, ami még (emlékeim szerint) soha. Egyszerűen (azt hiszem, a szó szoros értelmében) mindent kihánytam, amit aznap elfogyasztottam. Szépen visszafelé az egész aznapi menüt. Emlékeim szerint négyszer futottam ki a WC-re, hogy mindezt megtegyem. Iszonyatosan undorító élmény. Képzeljük el (avagy inkább: ne is képzeljük el!), milyen az, amikor az ember nyelőcsövén, torkán és nyelvén végigmegy a sok-sok félig megemésztett étel. Már maga ez az esemény is gyomorforgató.
Ez azonban még semmi. Érthető módon annyira legyengültem, hogy az eset után szó szerint a karomat is alig bírtam fölemelni. Rázott a hideg, és remegett belül minden. Másnap (azaz tegnap) reggel ki sem bírtam kelni az ágyból, szó szerint tessék érteni, hogy még ahhoz sem volt erőm, hogy legalább a számítógépig elvánszorogjak. Egész nap csak hevertem, félig-meddig aludtam, ettem egy pár szem szőlőt és krumplit, és megpróbáltam valahogy kikúrálni magam. És persze gondolkodtam.
Például azon, hogy ez meg mitől lehetett. Mit ehettem, amit ennyire nem bírt bevenni a gyomrom. És némi kajánsággal eszembe jutott, hogy "talán a zsömle"...
Ezt már régóta szóvá akartam tenni. A zsömlét ugyanis (a gyümölcsökkel és zöldségekkel ellentétben) nem lehet megmosni. És mégis, mit tapasztal az ember, amikor bemegy egy közértbe, hogy zsömlét vegyen? Azt, hogy van néhány vevő (szerencsére csak néhány, ámbár az épp elég), aki mit sem törődve a figyelmeztetéssel, hogy a zsömléhez tessék a kihelyezett fogóval nyúlni, szabadon és önkényesen válogat és turkál a péksüteményekben, megfogdossa, meglapogatja őket, aztán félredobja egy megfelelőbb példányért. Sohasem értettem, hogy hogy lehet valaki ennyire bunkó.
A kihelyezett fogót persze én sem használom, mert kényelmetlennek és fölöslegesnek tartom. A zsömle, amelyikhez egyszer hozzányúltam, az onnantól fogva az enyém. Eszembe sem jutna visszadobni. Ki tudja, hogy mi ragadt hozzá a kezemhez? Ki tudja, hogy kit fertőzök meg azzal, ami hozzáragadt a kezemhez? Ki tudja, hogy a mellettem vásárló ember szeretné-e megvenni azt a zsömlét, amit én már egyszer jól megnyomkodtam?...
Kicsinyesség? Én inkább úgy mondanám: apróság. Apró jelzése annak, érdekel-e minket, hogy rajtunk kívül más is létezik a világon.
A követendő nekem a zsömlevásárlásban is a jézusi alapelv: "aki a kicsin hű, az a sokon is hű; és aki a kicsin hűtlen, az a sokon is hűtlen lesz."
És ez számomra nem (sem) áll semmiféle ellentmondásban azzal a másik krisztusi tannal, mely szerint: "Mégsem értitek-é, hogy minden a mi a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? A mik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubionyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.18. 11:33:48
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.18. 11:36:46
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.18. 12:04:34
pontilyen 2008.09.18. 12:14:51
Vagy lehet, hogy az én idegeimet is fölkavarta a tegnapelőtti bejegyzésem?
:-)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.09.18. 12:29:18
Sosem értettem egyébként, miért ilyen igénytelen sok ember. Alig lehet úgy fölszállni egy buszra, hogy ne lenne embertelen (szó szerint) büdös. Ponti, jól tudod, hogy nem vagyok betegesen rend- vagy tisztaságmániás, de néha annyira undorodom egyes emberektől. Szégyellem is magam, mert milyen dolog emberektől undorodni? Mégis annyira zavar, hogy valaki ennyire nem tud figyelni.
A zsömlefogdosás tipikus példa a kettős mércére. Én hozzáérhetek koszos kézzel, de nekem csak a legszebb zsemle jár.
Egyébként csak ismételni tudom magamat: jobbulást!
(Egyébként nem túl friss halnak vannak ilyen drasztikus következményei.)
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.18. 12:41:54
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.09.18. 13:48:38
popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.18. 16:09:02
hölgyválasz · http://holgyvalasz.freeblog.hu 2008.09.18. 21:49:38
Vagyis annak hiánya... Inkább kúrtúra.
A társadalom mentális adottságainak pitiánernek ható, de sokat eláruló kivetülése. Bár Pontnak, aki elszenvedte következményét, nem annyira banális.
Mit várjunk attól, aki a higiénia elemi szabályait nem tartja be?
Az ilyen ember először is ostoba, önző, tájékozatlan, felelőtlen, lenne még néhány jelzőm, szóval katasztrófa személyiség!
S mindezt simán le lehet vezetni egy összetapogatott zsömjéből!:)
Vajon naponta hányan és hány zsemlét fogdosnak körbe?
Bistyu 2008.09.19. 09:20:14
pontilyen 2008.09.19. 11:25:08
Egyszer valahol olvastam, hogy a szőlőlé ugyan valóban hashajtó hatású, a héj meg a mag viszont pont ellenkezőleg: szorulást okoz; így az együttes hatás végülis optimális. És valóban. Túlzásba persze nem szabad vinni.
Még az Amál által fölvetett emberundoron gondolkoztam sokat. Bármilyen furcsa, szerintem ez egy természetes érzés. Pont azért tudjuk szeretni az embereket, mert tudunk tőlük undorodni is. (Jó, lehetne ellenpéldákat hozni, hogy pók, csótány, féreg: ezektől látszólag csak undorodunk; illetve: pandamaci, tigris, kanári: ezeknek csak csodáljuk a szépségét. Ám szerintem minden ilyen érzelem mélyén valamilyen mély azonosulás van az adott lénnyel. Az undor és a szeretet csak módozatai ennek az azonosulásnak.)
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.20. 21:08:53
Hát sajnos ez így van, mindenki a legpuhábbat és a legszebbet akarja, a többiek meg le vannak sz*va...
pontilyen 2008.09.20. 21:28:05
Igyekeztem. :-)
Egyébként még ma is merengtem kicsit ezen a dolgon (mármint a zsömléken), és arra jutottam, hogy e rossztetthez (azaz a zsömlék összetapogatásához) sokkal több energia kell, mint a jóhoz. Ha már nem tudunk (akarunk) jót tenni, segíteni másoknak stb., akkor fecséreljük el a meglévő energiáinkat az ártásra? Hogy egyszer egy kicsit puhább (jobban átsült stb.) zsömlét együnk? Melyik ember lehet ennyire mélyen?...
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.21. 08:54:11
Ha így nézzük, akkor pont hogy nem mélyen van az illető, hane életképes és belevaló, mert megszerezte magának a legjobbat.
pontilyen 2008.09.21. 13:02:14
Ja, ja, teljesen jogos. Csak úgy értettem, hogy milyen mélyen lehet valaki, akinek "a legjobb" egy viszonylag friss zsömle képében manifesztálódik.
A "velem se tesz senki jót, akkor én miért" pedig a másoktól való függés bizonyítéka, a szabadság teljes hiányáé.
Egy Krisztus-Nietzsche relációban úgy fogalmazhatnánk meg: azt már érti Nietzschéből, hogy a krisztusi alázat nem jó, de a nietzschei kritika lényegét egyáltalán nem érti. Átveszi a jó-rossz fogalmainak krisztusi jelentését, csak a rossz oldalára áll. Nietzsche magukat e jelentéseket veti el.
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.21. 23:00:03
Hogy milyen mélyen lehet valaki? Nagyon mélyen. :-) Azért a zsemle a "legjobb" mert éppen azt látja. Gondolkodás ilyenkor kizárva.
pontilyen 2008.09.21. 23:53:57
Nietzsche "moráljában" a jóság nem önfeláldozást jelent, hanem nagylelkűséget. Az a jó (Nietzschénél), aki erős, büszke, nagyvonalú stb. Mondani sem kell, hogy a zsömlék között turkáló egyszeri vevő nem ilyen. Hanem egyszerűen csak bunkó.
Nem tudom, így érthető-e.
*Természetesen ezt nem úgy kell érteni, hogy 100%-ig tudatosan cselekszik így, és hogy minden mozdulatát végiggondolná.
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.25. 17:37:14
"A krisztusi morál szabályait azonban elfogadja. Elfogadja, hogy az lenne a jó, ha alázatos lenne, és nem magának akarná a legjobbat, mert "az elsőkből lesznek az utolsók, és az utolsókból az elsők"."
Gondolod hogy ez tudatos, hogy egyáltalán feléri ésszel? És ha nem, akkor ez mentség a számára?
pontilyen 2008.09.25. 20:59:06
Képzeljük el, hogy valaki tényleg ilyen! Valószínűleg az első neheztelés után soha többé nem fogdosná össze a zsömléket. Ha elfelejti, hogy erről az esetről egyáltalán mond valamit a morál, azt én nem tekintem mentségnek. Az emlékező-képesség is javítható, fejleszthető, lehet rajta dolgozni. Egyáltalán: ha tudatosul bennünk, hogy minden cselekedetünknek tétje van, akkor nem keresünk mentségeket. Legfeljebb találunk. De nem keresünk.
Tudom, hogy ez így kicsit szigorúan, már-már kegyetlenül hangzik. Nyilvánvaló, hogy az élet valahogy mindig lágyítja ezt a szigort. Én ebben egyfajta különös kegyelmet látok. Mint amikor Jézus azt mondja: "Embereknél ez lehetetlen, ám Istennél minden lehetséges." Amit én úgy értelmezek: elvileg nem lehetséges élni ilyen tökéletlenül, valahogy mégis sikerül.
:-)
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.25. 21:28:10
"Valószínűleg az első neheztelés után soha többé nem fogdosná össze a zsömléket." Neheztelés? Úgy érted, hogy ha valaki rászólna, és elmagyarázná neki tette morálisan elítélendő mivoltát, akkor elszégyellné magát? Hát...kétséges.
" Amit én úgy értelmezek: elvileg nem lehetséges élni ilyen tökéletlenül, valahogy mégis sikerül."
Ez nagyon szép volt. :-) De egyetértek veled. Persze, hogy sikerül, hiszen nincs más választás. Tudom, kegyetlenül hangzik.
pontilyen 2008.09.25. 22:05:06
Hogyne lenne másik választás?! És az öngyilkosság? :-)
Félkarú Rabló · http://www.felkarurablo.blogspot.com 2008.09.25. 22:58:02
Elgondolkodtam már egy párszor azon, miért mondják, hogy az öngyilkosság gyávaság. Szerintem pont hogy nagy bátorság kell hozzá, hogy valaki tudatosan, tiszta fejjel kijelentse, hogy az élet értelmetlen, és ezért vállalja hogy átlép az ismeretlenbe, legyőzve a félelmét az ismeretlentől. Szerintem Nietsche most bólogat, ha ezt olvassa. :)
pontilyen 2008.09.25. 23:07:18
Nem, ezt félreérted. Szerintem nincs ilyen genetikailag kódolt morál. A krisztusi etikát megtagadó emberek azonban ismerik a krisztusi etika főbb vonalait. Nyilván valamilyen módon ezeket már gyerekkorukban megkapják a társadalomtól. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy van olyan világ, amely másféle morális alapelvek szerint szerveződik.
Hú, az öngyilkosság az nagyon izgalmas téma! Egyszer ki kellene tárgyalni részletekbe menően. Szerintem se gyávaság. (Eleve csak az nevezhetné gyávaságnak, akinek lehetősége van tapasztalatként ítélni róla. Márpedig az ilyen emberek, ugyebár, nem élnek...)
kisvi 2008.09.29. 20:16:35
De ezt itthon belátható időn belül nem fog megtörténni.
pontilyen 2008.09.29. 21:58:54
Mert soha nem jövünk ki jól belőle. Sunnyogásra nevel minket a társadalom, amely híján van minden önkritikának.
Csernus doki álruhában 2008.10.13. 09:30:57
Gondolkodtál már rajta, hogy bejössz hozzám rendelésre?
Ki nem szarja le hogy mit hánysz??? Nícse vagy jesszus ideoda.
(leléptem, nem fogok mindehova írni)
pontilyen 2008.10.13. 13:01:18
Hála Istennek. :-)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.10.13. 13:18:36