HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.09.29. 21:31 pontilyen

A hallgatás beleegyezés?

Alvó, emeld lassan nehéz és hosszu pillád,
s a végtelen felé táguló nagy pupillád
szögezd felém.

 

Most a palicsi tó úgy fénylik, mint az ólom,
és a beléndeken s a vad farkasbogyókon
alszik a fény.

 

(Kosztolányi Dezső: Csáth Gézának, részlet)

Kosztolányi Dezső (és Csáth Géza) szülőföldjén, a Palicsi-tó mellett, Palicson és Szabadkán töltöttem a hétvégét. Életemben először voltam Szerbiában, és már nagyon kíváncsi voltam rá. Főleg Kosztolányi miatt. Nagyon-nagyon érdekelt ez a hely, amelyről nekem óhatatlanul a fönti vers (meg A szegény kisgyermek panaszai, meg a Pacsirta, meg az Aranysárkány...) jut eszembe. Vagyis valami kísérteties, valami izgató, szecessziós, alkoholmámoros, romlott, furcsa, mégis valamiképp otthonos világ.

Nem is csalódtam. Szabadka szép város. Bordó és sötétzöld, templomán hatalmas repedéssel. Láttam a könyvtárat, a Városházát, láttam temérdek szecessziós épületet, ültem olyan étteremben, ahol talán Vajkay Ákos, Pacsirta apja is ülhetett, láttam Csáth Géza szülőházát, a gimnáziumot, ahová Kosztolányi Dezső járt, és ahol Kosztolányi Árpád igazgató volt, láttam részeg szlávokat, láttam az ólomszínű Palicsi-tót.

Elmerengtem azon, hogy milyen lehet most ott egy magyarnak. Elég kilátástalan és nyomasztó. Úgy kell kisebbségben élni, hogy esély sincs arra, hogy bármi változni fog. Úgy kell magyarul beszélni, hogy igazából nincs értelme magyarul beszélni. Nincsenek távlatok. Vagy beolvad az ember a többségi társadalomba, és akkor elveszíti a gyökereit; vagy megmarad magyarnak, és akkor elveszíti a jövőjét. Vagy elköltözik Magyarországra: és akkor elveszíti az otthonát.

Soha nem értettem azokat a magyarországi magyarokat, akik nem képesek együttérző módon közelíteni ehhez a tragikus, sehogy-se-jó helyzethez. Velük is történhet hasonló. Gondolhatta-e volna bárki is, akár 1913-ban is, hogy például Szabadka pár év múlva már nem Magyarország lesz? Érthetetlen, ha valaki nem érti, hogy ez miért érthetetlen.

Kedvem volna ilyenkor kimondani, hogy mit gondolok azokról, akik érzéketlenek. Akik érzéketlenek bármiféle kisebbséggel szemben, legyenek azok magyarok vagy szerbek, zsidók vagy melegek.

Aztán rájövök, hogy semmi értelme. A hallgatás beletörődés.

Üssünk föl egy 168 Órát vagy egy Demokratát! Nézzünk meg egy műsort az ATV-n vagy az Echo TV-n! Olvassunk el egy baloldali vagy egy jobboldali blogbejegyzést! Nyissuk ki a Népszavát vagy a Magyar Nemzetet! Ugyanazt fogjuk tapasztalni: a teljes, cinikus érzéketlenséget a másik fél érzékenységei iránt.

Érdemes velük vitába szállni? Olvasói leveleket írni? Betelefonálni? Kommentelni?

Nem, egyáltalán nem érdemes. Az érzéketlenség ugyanis tulajdonság. Aki érzéketlen, az eleve érzéketlen az övével ellentétes véleményekre, nézetekre és világképekre. Azt nem fogja meghatni sem egy olvasói levél, sem egy blog-komment, sem egy Kosztolányi-vers. A maga problémáira érzékeny marad, a másokéit hazugságnak véli.

Beszél(get)ni csak azzal érdemes, aki méltóvá tette magát a beszédre. A fröcsögő, a világot már régen elrendezettnek látó, magabiztos gyűlölködőkkel szemben az egyetlen hatásos kommunikációs eszköz: a hallgatás. A hallgatás nem beleegyezés, hanem beletörődés.

Magyarországon ma különösen sok az érzéketlen beszéd, amellyel nincs mit kezdeni. Jobb- és baloldalon egyaránt alszik a fény. Nem kell szólni. Nincs semmi hír amonnan, hol fejfa és kereszt elvész a sűrű lombban, és szegény kisgyermekek panaszkodnak, mert cigány osztálytársaik rettegésben tartják őket, elvéve tőlük az édesanyjuk által csomagolt tízórait.

10 komment

Címkék: magyarország kosztolányi szabadka kisebbségek érzéketlenség


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr87688057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.09.29. 21:41:04

"A hallgatás nem beleegyezés, hanem beletörődés."

Üdvözlünk a konzervativizmusban. Vagy a balliberalizmusban. Vagy a diktatúrában. Attól függ, ki van épp hatalmon.

pontilyen 2008.09.29. 21:54:46

"Attól függ, ki van épp hatalmon."

Mert hogy én akkor ellenzékben. :-)

Ha nem mondok semmit, akkor is ellenkezem. Sőt, akkor ellenkezem csak igazán.

"Mert semmi vagy, ha nem vagy ellenállás." Ki mondta ezt? A katolikus, konzervatív, (bal?)liberális diktátor, mellesleg Kosztolányi ifjúkori jóbarátja (bár később messzire távolodtak egymástól): Babits Mihály.

román patkány 2008.09.30. 10:57:40

A személyes kapcsolatokban is látok valami hasonlót: érdemes-e egy "hülyével" vitatkozni? Meggyőzni sose fogod, max. legyőzni lehet. Ha az embernek nincs kedve ezt csinálni, mert kicsinyesnek és gyerekesnek tűnik, akkor ott is lehet hagyni a vitát. De akkor az ellenfél azt hiszi, ő győzött, tekintve hogy csak ezekben a fogalmakban gondolkodik. Nehéz ügy.

Az aikido filozófiája éppen az hogy az ember sajátítsa el az elegáns harcmodort, de nincs kedvem ilyen edzésekre járni, meg valsz. az európai adaptációja tornagyakorlatokká alakította (teaszertartás biztosan nincs az edzéstervben).

milena 2008.09.30. 12:09:05

Pontilyen, szerintem azért érdemes vitatkozni... Lehet, hogy az illető nem is érzéketlen, csak bele sem gondol a másik helyzetébe, vagy túlságosan bele van zuhanva a saját problémáiba...

És már csak azért se hallgassunk, mert nagyon sokan hiszik azt, hogy a hallgatás beleegyezés.

Kicsit off:

"Vagyis valami kísérteties, valami izgató, szecessziós, alkoholmámoros, romlott, furcsa, mégis valamiképp otthonos világ."

Voltam egyszer régen Bártfán, úgy 10 éve, osztálykiránduláson. Ott is épp ilyen volt a fíling, csak nem tudtam volna szavakba önteni. Volt ott valami, ami nem látszott, csak érezni lehetett...

pontilyen 2008.09.30. 13:55:08

"De akkor az ellenfél azt hiszi, ő győzött, tekintve hogy csak ezekben a fogalmakban gondolkodik." (román patkány)

"És már csak azért se hallgassunk, mert nagyon sokan hiszik azt, hogy a hallgatás beleegyezés." (Miléna)

Igen, lényegében ugyanazt mondjátok. Ámde azok szemében, akiket tényleg érdekel, hogy mit gondolok, azaz jóhiszeműek (vö. jóindulat hermeneutikája), nem "sározódom be" általuk. Egy idő után az ember megtanulja, hogy fenntartással kell fogadni minden véleményt mindenkiről. Ha így teszünk, senkit sem fogunk elhamarkodottan elítélni azon az alapon, hogy hallgatott, amikor szólnia "kellett" volna.

Persze van olyan helyzet is, amikor tényleg beszélni "kell".

Bártfa: biztosan hasonló lehet Szabadkához. Én például még Nagyváradon éreztem, hogy különös aurája van a városnak. Sokkal inkább, mint például Pozsonyban vagy Kolozsváron.

román patkány 2008.09.30. 14:06:04

Remek érzés ezt olvasni Nagyváradról , én onnan jöttem.

popp · http://koncertblog.com/ 2008.09.30. 14:22:39

Nemrég az m1-en a Lévai Balázsnak volt egy filmje a Vajdaságról. Olyan arcok idézték föl az emlékeiket, mint Rátgéber László (kosárlabda edző, Dr. Máriáss (zenész-költő, pörformanszista, pontosan nem definiálható, micsoda), Lajkó Félix (hegedű virtuóz), Ruzsa Magdi, Mester Gyula (röplabdázó olimpiai bajnok, a jugoszláv csapatban), Szerbhorvát György író és a Bugyi fivérek. Beszéltek a Tito-korszakról, amikor Magyarországhoz képest viszonylagos szabadságban, egy multikulturális és békés légkörben nőttek föl együtt szerbekkel, több nyelvű közösségben, ahol még a szerb gyerekek is tudtak magyarul. Oszt Tito meghalt elkezdődött Milosevics zászlót bontott, elkezdődött az ellenségeskedés, meg megindultak a helyiek, még szerbek is Magyarország felé. Beszéltek arról is , már aki akkor még ott volt, hogy mint vészelték át a NATO bombázást. Tanulságos volt.

román patkány 2008.09.30. 14:36:45

"egy multikulturális és békés légkörben nőttek föl együtt szerbekkel"

Ki gondolta volna akkor, hogy aztán mit fognak tenni a bosnyákokkal? Fura hogy a dolgok milyen gyorsan tudnak változni. És ne feledkezzünk meg a minimum 40000 magyar civilről, akiket a 2. világháború végén leöltek a szerbek.

pistibacsi · http://henkajpan.blog.hu 2008.10.12. 21:49:14

Nyilván nem "a" szerbek ölték meg azt a negyvenezer magyart, hanem felbőszített, örjöngő őrültek, akik lehettek volna ugyanígy bármilyen más nemzetiségűek bármilyen más nemzetiséggel szemben.
A napokban újra meggyászolt 13 aradi vértanú "magyar" tábornok közül történetesen Damjanich János szerb származású volt. A magyarokért - egyebek közt szerbek ellen is harcolt - halt meg.
süti beállítások módosítása