Miért vagyok én olyan okos? Miért vagyok én olyan bölcs? Miért írok én olyan jó könyveket? Friedrich Nietzsche Ecce homo című kései írásának fejezetcímei ezek. Vajon hogyan lehet értelmezni őket, mit lehet rájuk mondani?
Azt hiszem, nagyjából háromféle reakció adható e címekre:
1. Ez az ember egy beképzelt hülye bunkó. Nem is csoda, hogy megőrült.
2. Ez az ember nyilván viccel. Önmagát parodizálja.
3. Mi van?!?
Vasárnap este (egészen hétfő reggelig), túlzás nélkül állíthatom, vendégül látta az én kis blogom az Index közönségét. Minden eddigi csúcsát messze fölülmúlta a látogatottság. Egyszer voltam korábban címlapon, de akkor ötödennyien sem jártak itt. Én meg az elképedés mellett, mely az efféle élménnyel együttjár, alapvetően igen sokat tanultam, azaz ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy elmondja véleményét Budapest és Prága városáról.
Néhány tapasztalat mindazonáltal okvetlenül kikívánkozik belőlem.
1. Meghökkentett, hogy sok olvasó egy blogtól objektív tényközlést vár el. Sőt, nemcsak meghökkentett: el is borzasztott. Miféle ember lehet az olyan, aki egy blogból tájékozódik, azaz egy blogból akarja megtudni a tényeket? Sőt, erre büszke is. Sőt, a blogolótól azt várja el, hogy ezt az igényét kielégítse. Miféle ember az, aki nem tudja elkülöníteni a szubjektív véleményt az objektív tényektől? Aki, ha rákattan egy blogra, nem indul be a tudatában, hogy "na most egy véleményt fogok olvasni, mely feltehetően a sajátométól különböző lesz"? És hány ilyen ember létezhet?...
2. Az is elképesztetett, hogy jónéhány hozzászóló egyszerűen képtelen volt értelmezni a bejegyzést, melynek lényege nagyon röviden annyi volt, hogy "Budapest sokkal szebb és gazdagabb hely annál, és sokkal többet érdemelne, mint ahogy most kinéz". Nem tanultak meg szövegeket értelmezni? Vagy el sem olvasták a bejegyzést? (Sok kommentnél határozottan ez az érzésem támadt.)
3. Végezetül pedig annak a bizonyos záró(jeles) megjegyzésemnek az értelmezési deficitje képesztett el, amely miatt most ideidéztem a botrányt kavaró Nietzsche-könyvet. Természetesen ha valaki ír egy bejegyzést, amelyben Prágáról is szó van, és a végére, retorikailag igen hangsúlyos helyre odabiggyeszti (pofátlanul -- ahogy egyik kommentelőm találóan megjegyezte), hogy "de mindenesetre ő nem volt Prágában", akkor ugyancsak előjöhet nagyjából három reakció:
1. Ez az ember egy beképzelt hülye bunkó. Köcsög Index, mely ilyet propagál.
2. Ez az ember nyilván viccel. Önmagát is parodizálja.
3. Mi van?!?
Én világéletemben azokat az embereket szerettem, akik az ilyen jelenségekre (meg úgy általában mindenre) a harmadik típusú választ adják. Magyarán szólva: gondolkodnak. Azon is elgondolkodnak, ha valaki beképzelt, és azon is, ha szerény. És nincsenek kész "megfejtéseik", nem tudják, hogy a másik mit gondol és milyen a lelke és mit akar kompenzálni, hanem: kérdeznek, érdeklődnek.
Nagyon remélem, hogy blogom törzsközönsége (ha esetleg bővül is valamelyest) ilyen emberekből fog állni a továbbiakban is. Merthogy eddig ilyen emberekből állt, és én büszke vagyok rájuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
popp · http://koncertblog.com/ 2008.10.14. 13:54:07
Először egy haveri levelező listán tűnt föl, hogy írásban sokkal óvatosabbnak kell lenni, mint élőszóban. Egy-egy levelet olvasva olyanokon sértődnek meg egymásra akár jó haverok is, amilyenek fölött egy pofavágással vagy egy mosollyal fűszerezett élőszóban simán átlépnek.
Aztán ha valakinek tyúkszemére taposol, mert teszem azt Prága szerelmese, attól nehezebben várhatod el, hogy lássa a sorok között rejlő finomságokat esetleg öniróniát, meg azt , hogy te most Budapestért beszélsz és nem kedvenc városa ellen.
Emlékszel biztos, mekkora érzelmeket váltott ki az NST-n, Heinrichnek a különböző csapatoknak szurkoló haverok között simán elférő lózungja, miszerint: jóérzésű szurkoló tíz éves kor fölött már nem szurkol Bayernnek. A megvadult egyéb témákban logikusan érvelő Bayern szurkerek, azt követelték heinrichtől, hogy kérjen bocsánatot a Bayern szurkolóktól, sőt személyesen a Kaisertől.
Bár mivel én egyelőre csak kommentelgetek ide-oda, nem tudom milyen érzés, hogyha egy szövegemet igazságtalanul bírálják (máshonnan tudom, de ez nem idetartozik). De úgy látom te is lehettél volna türelmesebb egy-két kommentelővel és érvelhettél volna empatikusabban, bár sok hozzászólást olvasva együtt éreztem veled.
pontilyen 2008.10.14. 14:16:06
Ismerem ezt az érzést. (Nekem is vannak tyúkszemeim.) :-)
De az ilyen, Prágát dicsérő, sőt magasztaló kommentek nem is bántottak. Sőt, az bántott, amikor valaki (motolla) azzal vádolt meg, hogy megsértődtem volna ezek miatt.
Az bántó, ha leírom, hogy X, és valaki gyalázkodik, hogy miért írtam Y-t. Valami tehetetlenség-érzet ez. (Fociban a jogtalan kiállításhoz hasonlítható.)
Igen, hogyne emlékezném a Bayern körüli vitára! :-) A szurkolás elvakít. A lényeg szerintem az, hogy az ember tudja magáról, hogy elfogult.
Vasárnap este (azt hiszem hattól) mást se csináltam, mint olvastam a (tényleg szinte szó szerint) bezúduló kommenteket, és reagáltam rájuk, ahogy tudtam. Lehet, hogy a végére egy kicsit elment a türelmem (főleg, amikor huszadszorra olvastam azt a mondatot: "Ez nevetséges: úgy ír Prágáról, hogy ott se volt."). Ezúton is elnézést kérek azoktól, akiket akkor megbántottam.
pontilyen 2008.10.14. 14:23:01
Miléna 2008.10.14. 15:32:49
Egyebekben pedig csatlakozom Popp véleményéhez. Vannak sokan, akik kihasználják a névtelenséget, meg hogy nem kell közben a másik szemébe nézniük, és így kívánják kiélni agresszív ösztöneiket. Láttam már hasonlót a szakítósblogon sokszor: mindenki kórusban szidja a posztírót, majd, ha jelentkezik valaki a törzskommentelők közül, hogy ő írta a posztot, ugyanazok az emberek egyből máshogy ítélik meg a dolgot.
Soha nem értettem ezt, mert én még írásban és névtelenül is vigyázok (sajnos, néha sikertelenül), hogy ne bántsam meg a kommunikáció többi résztvevőjét. De ha már valaki nyíltan szeretné kiélni agresszív vágyait, erre az internet kínálja a legjobb lehetőséget. Ezen belül is kiváló lehetőség olyasvalaki irányába fordítani ezt az agressziót, akit váratlanul, és lelkierejétől függően esetleg védtelenül ér a dolog.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2008.10.14. 16:39:07
és nem azért hsizik ezt, mert ez a blog az lenne, hanem mert képtelenek és nem is hajlandóak megkülönböztetni.
a címlap az egy ilyen műfaj. ezért vezettem be, hogy csak regisztrált ember kommentelhet.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2008.10.14. 22:39:38
"Először egy haveri levelező listán tűnt föl, hogy írásban sokkal óvatosabbnak kell lenni, mint élőszóban."
poppnál lehet a pont, írásban ugyanis - a szó elszáll, az írás megmarad - sokkal nagyobb hatást fejt(het) ki akár egy szó, mint beszédben. Itt az ember többször elolvassa, belelovalja magát, és mivel nincs metakommunikáció, se azonnalli válasz, valami nagyot kell mondani, hogy ezeknek a hiányát kompenzáld. Szóvel szerintem így lesz a "szerintem nem"-ből "te egy hülye p*** vagy". Vedd ki a kommentek érzelmi tartalmának 90%-át, és akkor kapod az élőbeszédet :)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.10.15. 09:42:40
De igaz, hogy az arctalanságot sokan ingyenjegynek tartják a bunkóságra.
Ahogy írtam, sajnálom, hogy a sok hülye is idejött. De szerintem maradunk, és reméljük, máskor jobb lesz.
Ami meg az általános szövegértést jelenti, siralmas. És ha valamiért lehet kritizálni Téged, akkor az mint bölcsészt érint, miért hagyták a kollégáid, hogy így legyen. (És ezek ráadásul tanult emberek. Milyenek lehetnek a nem tanultak?)
Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2008.10.15. 10:32:15
popp · http://koncertblog.com/ 2008.10.15. 13:27:57
Eddig a közhely parádé!
Susybaby · http://www.szerelemblog.blog.hu 2008.10.15. 13:41:57
pontilyen 2008.10.15. 14:19:06
Amit Amál ír, az bennem is sok kérdést fölvet: miért hagytuk, mi, bölcsészek, hogy így legyen? Hogy funkcionális analfabéták között éljünk? (És meggyőződésem, mi több, tapasztalatom, hogy sok diplomás (!) ember is funkcionális analfabéta. Hogy jutottunk idáig?...)
Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.10.15. 14:55:41
?
popp · http://koncertblog.com/ 2008.10.15. 15:38:04
Egyrészt panelokban sokféle ember él köztük értelmiségiek, tanárok, muzeológusok, mérnökök etc. Másrészt csak üdvözölni tudom, ha egyre több háztartásban van internet.
Végül én inkább forgolódom yuppie körökben és ezekben rengeteg agressziót tapasztalok és hajlamot is arra, hogy keresetlen egyszerűséggel és időnkén útszéli stílusban osztják le a frankót. Tudod, hogy beszélnek egyesek ilyen körökben is a drága hölgyekről.
Hogy a félgengszter fuxos kopaszokról már meg se emlékezzek.
Veder1 2008.10.17. 16:08:24
bicepsz · http://rajottem.blog.hu 2008.10.17. 16:18:51
pontilyen 2008.10.18. 12:16:55
Tudni te olvasni?
"alapvetően igen sokat tanultam, azaz ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, aki vette a fáradságot, hogy elmondja véleményét Budapest és Prága városáról."
@Vödör:
Tedd át jelen időbe!
pontilyen 2008.10.18. 12:18:56
Before · http://azbeszt.blog.hu 2008.10.18. 17:47:53
A másik kedvenc fajtám az odaragadós gyűlölködő. Nekem is volt ilyenem, szerencsére lekoptak, kompletten vitaképtelen volt az összes. Az egyik az szimplán idióta is volt ráadásul, komolyan nem értett meg egyszerű állításokat, olyanokba kötött bele, hogy nem tudtam sírjak-e vagy nevessek.
Az index címlap tényleg durva, sokmindent besöpör ilyenkor a szél...