Megkezdődtek a Parlamentben a költségvetési törvényekről szóló szavazások. Választott képviselőink arról döntenek, hogy az állam miként ossza vissza azt a pénzt, melyet adó formájában beszed az emberektől.

A parlamenti erőviszonyok logikájából következően az egypárti kormány nem tudná keresztülerőszakolni saját elképzeléseit. Egyszerűen nincs meg a többsége. Szerencséjére azonban segítő kezet nyújt neki az elvileg ellenzéki SZDSZ. Az ország érdekére hivatkozva.

Hogy az SZDSZ így tesz, azt elemi túlélési ösztöne diktálja. Ha lesz költségvetés, lehet még egy kicsit húzni az időt. Hogy ezt a parciális érdeket az ország érdekeként tüntetik föl, az ő részükről cinikus ugyan, de érthető. Hogy a lakájsajtó szócsőként zengeti ezt az álláspontot, szintén nem meglepő: ezért fizetik őket. Ám hogy van, aki bekajálja ezt a szöveget (és hogy értelmes, széles látókörű emberek is vannak köztük), az elképesztő, mi több: siralmas.

Érdemes talán utánamenni, hogy mi az érvelésük.

Az érvelésük az, hogy a "mostani válságos időkben" elemi érdeke az országnak a "stabilitás", és ennek legfontosabb eszköze, hogy legyen "költségvetés", mert ezáltal lehet "kifelé megmutatni", hogy "jól működik" az állam. Ilyen "válságos helyzetekben" elsődleges, hogy "mindenki fogjon össze", hogy áldozzuk be "szűk pártérdekeinket", hogy legyünk képesek "legalább ilyenkor" együtt gondolkodni, hogy "ne akadályozzuk egymást" stb. stb.

Unalomig ismert érvelés.

Előnye (és sikerének titka), hogy roppant rokonszenvesen hangzik.

Hátránya (és Magyarország általános romlottságának ezért az okozója), hogy az érvelés mélyén egy tökéletesen cinikus, rendszeridegen elgondolás búvik meg.

Hiszen tényleg! Miért is nem "fog össze" kormány és ellenzék? Igazán félretehetnék a pártérdekeiket, pláne ilyen "válságos időkben"! Nem? Igazán abbahagyhatnák már végre az acsarkodást! Üljenek le szépen, egyezzenek meg, és fogadjanak el egy konszenzusos költségvetést! Mennyivel jobb lenne, mint ez az örökös pártoskodás! Legalább akkor, amikor nagy a baj! Tényleg, miből állna ennek a Zorbánnak?

Amikor gyermek voltam, és úgy gondolkodtam, mint gyermek, magam is dédelgettem magamban egy ilyesféle elképzelést. Tulajdonképpen minek annyit vitázni? Bizonyára okos emberek ülnek mindegyik politikai párt széksoraiban, mindannyian bizonyára az ország boldogulását tartják szem előtt; hát miért nem ülnek le egymással, és miért nem hoznak össze egy "konszenzusos költségvetést". Mindenkinek ez lenne a jó, nem? A kormányt nem támadnák fölöslegesen, ha valamelyik döntés nem jó, hiszen hát közösen hoztuk; az ellenzék meg foglalkozhatna a fontos dolgokkal, lehetne konstruktívabb stb. stb.

Miután azonban felnőtté váltam, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat.

A költségvetés ugyanis azt a politikát fejezi ki számokban, melyet egy adott kormány képvisel. Ha az úgynevezett ellenzék ezt megszavazza, akkor az nem ellenzék, hanem kormány. Ha megszavazza, akkor azt juttatja kifejezésre: nem tudnék jobbat, sőt: nem tudnék mást én sem.

Akkor mit keresnek a Parlamentben?...

A "válságos helyzetről" pedig. Miért, mikor nincsen "válságos helyzet"? Ha egy adott rendszer csak akkor működőképes, ha amúgy minden flottul megy a világban, soha nincs recesszió, soha nincsenek háborúk, soha nincs semmi, ami a rendszer ideális működését nehezítené, szóval ha egy rendszer csak ebben az ideális helyzetben működik, akkor az egy rossz rendszer. Mert nem egy ideális helyzetben létezünk, hanem a valóságban.

Ha tehát valaki úgy érvel, hogy "most, amikor ekkora a baj, változtassuk meg a rendszer elveit", azzal mindössze azt ismeri el, hogy a rendszer, melyet működtet, alapjában rossz és elhibázott.

És mégis lépten-nyomon így érvelnek, és fogalmuk sincs, hogy mit cselekszenek.