HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.01.07. 13:07 pontilyen

01. 07. = 4×7 = 28

Huszonnyolc évvel ezelőtt egy szokatlanul meleg, napsütéses januári nap estéjén (vagy hajnalán? ezt mindig elfelejtem) születtem meg. Sok-sok idő telt hát el azóta, éppen négyszer hét év. Most jön az ötödik hetes.

Az emberi test sejtjei állítólag hét évenként cserélődnek ki. Nem tudom, hogyan történik mindez; gyanítom, nem úgy, hogy hét év múltán az összes sejtünk meghal, hiszen ha így volna, hét évente a szó szoros értelmében meghalnánk. Én meg már három ilyen megrázkódtatást túléltem, és esélyt látok rá, hogy a mai estét is túlélem. Vagyis a ciklikus sejtpusztulás alighanem bizonyos szabályos rend szerint, fokozatosan és folyamatosan történik. Ez azonban nem gátol meg abban, hogy életemet ciklusokra osszam. Legfeljebb hát (és akkor mi van?) a ciklizálás alapja nem a biológia lesz, hanem a retorika. Véleményem szerint az is éppolyan nemes tudomány.

Nézzük hát az eddigi négy hetest!

Dehát mondhatok-e róluk bármit is? Bármi meglepőt? 0 és 7 éves kora között történik meg az emberrel minden lényeges dolog. Ekkor dől el, hogy mit gondol majd a világról felnőttként. Ekkor dől el, hogy milyen fénytörésben látja majd az élet dolgait. Mit mondhatnék erről az időszakról? Minden mondatomban erről az időszakról beszélek. Mármint a sorok között mindig. Én pont olyan keveset tudok róla, mint bárki más. Tanultuk, hogy valami 12 évesen (?) minden gyereket ér egy hatalmas sokk: ekkor az egész addigi emlékezete, úgy ahogy van, törlődik. Ami a gyerekkorból megmarad, az a tudattalanban él tovább. Például, hogy én vonzódom a dőlt betűkhöz. Miért? Honnan tudhatnám? Elfelejtettem.

A 7 és 14 éves kor közötti időkből persze már nagyon sok mindenre emlékszem. Ekkor voltam általános iskolás. Ekkor tanultam meg elvont módon gondolkodni. Hatalmas élmény volt. De mindaz, amit most erről az időszakról mondhatnék, túlságosan is személyes. Sok gyönyör és öröm és sok-sok fájdalom, sok nevetés és sok néma sírás. Ha elkezdeném konkretizálni, lemenne a nap. Ezt az írást pedig még ma ki akarom posztolni.

14 és 21 éves korom között két dolog ejtett rabul; furcsa módon szinte egyszerre, és mindkettő nagyon hasonló intenzitással. A költészet és a szerelem. Minden napom valamiképp ehhez a két múzsához (vagy istennőhöz) kapcsolódott. Ha akkoriban blogoltam volna, minden második mondatomba belecsempésztem volna egy versidézetet. 14 évesen még főleg Adyt és Radnótit; később inkább Babitsot, Kosztolányit, Weörest, Vörösmartyt, Arany Jánost, József Attilát, Pilinszkyt (stb.). És mindeközben (mint a veresekben is) minden, de minden a szerelemről szólt. Nem pusztán a Másik Ember, de a Világ iránti olthatatlan és csillapíthatatlan és egyre intenzívebbé váló szerelemről. Lehetne ezt is részletezni, boncolgatni. Sokan lenézően, hetykén, okos hidegséggel, megvetően nyilatkoznak az ilyen kamaszos világlátásról. De aki így tesz, az nem ért semmit.

Legfőképpen azt nem, hogy mindezt le kell győzni, és el kell pusztítani magunkban. Erről szólt az utóbbi hét évem, a 21 és 28 éves kor közötti idő. Pokoli harc volt, tele fájdalommal. Ki kellett irtani magamból mind a költészetet, mind a szerelmet; annak érdekében, hogy életben maradjak. Sok stációja volt ennek a küzdelemnek, de végülis győztem. Megállapíthatom magam. Részletezzem? Nem részletezem. Föl vagyok vértezve e két pusztító hatalommal szemben. Persze bármi előfordulhat még, ahogy, ugye, azt Vörösmarty is megírta, megpillanthatok valakit, és akkor... mi is történne?... mi is történt a Mesterrel?...

De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kívántam újolag
Már eltűnt koromat.
Kívántam mind, amit
Ábrándos álma hitt,
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.

Csakhogy már belém égett a folytatás:

Hiába! Hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén...

Stb. stb. De ez csak látszólagos veszteség, és a felhangja sem panaszos. Körülbelül olyan, mint amilyenre Jézus biztat minket, amikor a minket megbotránkoztató karunkról beszél. Vágjuk le. Mert jobb dolog kar nélkül bemenni a mennyek országába, mint ép karral égni a gyehennán. Szóval túl kell lenni dolgokon. És ha túllépünk valamin, az a valami gazdagít minket. Valami ilyesmi volt (minden téren) e hét év legfőbb tanulsága.

És hogy mi jön most?

Egyik kedvenc blogom kommentjei között olvastam ezt a szarkasztikus mondatot egy vérbeli technokratától: "Eleinte mindenki bölcsész, csak aztán csinálni is akar valamit." Most tekintsünk el attól, hogy ez a mondat így persze pontosan annyira értelmes, mintha én azt mondanám: "Eleinte mindenki technokrata, csak aztán rájön, hogy meghalunk.", és vessük szemünk a lényegre, vagyis amit a mondat mond. Túl lévén sok illúzión és ábrándon ideje "csinálni is valamit".

Nekem ez most ígéretként hangzik (önmagamnak tett ígéretként) így a huszonnyolcadik születésnapomon. Ha megélem (nem csak az estét...), jó lenne hét év múlva úgy tekinteni erre a most jövő ciklusra, hogy tettem is valamit. Mindegy mit, bármit. Mit sors s az ész adott...

Ha ez hét év múlva így lesz, akkor boldog volt ez a születésnap. Mármint a sejtjeimé.

10 komment

Címkék: élet születésnap én ünnep


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr44863244

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

milena 2009.01.07. 15:10:22

1. Boldog születésnapot!

2. "Eleinte mindenki technokrata, csak aztán rájön, hogy meghalunk."

:))

3. Sajnos nekem is ismerős az élmény, ami 21 és 28 éves korod között történt veled.

Bárcsak tudnék még úgy szeretni, mint régen.

Ha egyszer sikerült kiirtanod magadból a szerelmet, már soha többé nem tér vissza ugyanúgy. Tudsz még szeretni, de az úgynevezett rózsaszín köd nem száll már le rád többet.

Igen, választani kell, hogy fizikailag halsz meg, vagy csak lélekben, és csak részben.

Most, hogy így belegondolok, iszonyú ez.

pontilyen 2009.01.07. 16:25:17

Köszönöm a jókívánságokat. :-)

Sejtésem szerint "rózsaszín köd" csak egyszer van, csak egy IGAZI szerelem van. Utána is lehet szeretni még, de az már nem lesz ugyanolyan. Sok tekintetben jobb és több lehet, mint az első, de a teljesség-illúziót már nem tudja létrehozni.

Ez persze csak egy sejtés.

agnusdei 2009.01.07. 17:02:03

Kedves .i!

Boldog születésnapot!
Tessék boldogoskodni. A legszebb 7 év jön! Tessék ma elkezdeni.
Szeretni, szerelemesnek lenni!
"Rózsaszín köd" állandóan van, időnként kidugjuk a fejünket belőle, de nem hosszú időre. A szerelem mindig uyganaz a lehetőség, csak lehet, hogy valaki másban éppen valóban megtaláltuk az igazit, hazataláltunk. Nem is illúzió kell, hanem a teljesség maga.

Örömködni többet :-)

AD

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.01.07. 17:44:09

ide lett volna on, de jobb későn: boldog szülinapot! És kommentelj Milénához is buliügyben :)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.07. 19:11:16

Boldog szülinapot, Ponti mester, isten éltessen!

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.01.07. 22:48:48

boldog születésnapot :-)
az idézett mondatnak jól ragadtad meg a lényegét: kell néha hátradőlni, és hagyni, hogy áramoljon rajtunk keresztül a mindenség, de ki kell lépni, és részévé kell válni.
aztán persze meghalunk. pont ezért kell a részévé válni.

Prinzessin Erbsen (törölt) 2009.01.09. 18:40:26

Boldog szülinapot, es persze boldog mas napokat is!

28 ev, te jo eg!

A nagyobbik fiam epp ennyi. De regen volt, mennyi minden térten azota, a 28 mar majd nem 30 - es kb 28 sorban össze tudnám foglalni a lenyeges dolgokat, nekem csak huss, elszelelt, masnak meg egy egesz elet.

Legutobb beszelgettem egy 100 eves nenivel, meseltem neki, hogy diofat ültettünk a kertben, majd jo lesz nekem koporsonak, na ezen teljesen ki akadt, miert, mondom még van neki 50 év hogy nőljön. 1908-ban született, mar férjnel voltam amikor 1930-ban jogosítvanyt szeretem, meseli, en meg csak ültem es neztem 100 ev, hanyszor mondom, hogy mar öreg vagyok ehhez, vagy ahhoz, es akkor jön ő a 100 évével, es azt mondja: magának könnyű, maga még fiatal.

Attól függ, honnan nézzük, egy 28 éves azt mondaná, maga már öreg.

pontilyen 2009.01.10. 16:52:40

@kornelia:

Mindenekelőtt köszönöm a jókívánságot.

Igen, az időt nem lehet (években) mérni, mert 28 év éppúgy lehet végtelen sok idő, ahogyan száz év is csak egy pillanat. Én már tíz évvel ezelőtt is öregnek éreztem magam, hiszen voltaképpen ezer és ezer életet megéltem már addigra, ezer életlehetőséggel eljátszottam (gondolatban). Voltam már bányász és híres író, hajléktalan és milliárdos, sőt tovább megyek: voltam már aggastyán és kisgyerek, férfi és nő, ember és állat is. És mindez én. Hiszen minden, amit láttam és hallottam, az az én tudatomban jött létre.

Egy Weöres Sándor idézettel szólva:

"Ős-kezdet óta itt vagyok,
de a lepkével meghalok."

Így is van.

crouchy 2009.10.19. 21:38:17

akkor 21 éves korig éri meg élni. vettem. Van durván 3 évem. Sztem elég lesz, majd sietek:D
süti beállítások módosítása