HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.01.12. 16:55 pontilyen

"Valamit tennem kell, különben megőrülök; ezért írom ezt a naplót."

Egy 1897-ben megjelent regényből való a fönti idézet. Nem rejtélyeskedem sokáig, hogy honnan, elárulom; Bram Stoker: Drakula című halhatatlan művéből. Az Erdélybe utazó Harker ügyvéd írja le, miközben és miután furcsábbnál furcsább tapasztalatokkal szembesül.

Hogyan jutott eszembe?

Nem eszembe jutott, hanem olvastam. Mégpedig egy irodalomtörténeti és médiaelméleti szempontból egyaránt (most így látom) korszakos jelentőségű könyvben; Friedrich Kittler: Aufschreibesysteme 1800/1900 [Feljegyzőrendszerek 1800/1900] című, 1985-ben megjelent opusában.

Kittlernek ez a könyve radikálisan új alapokra helyezte az irodalomról való gondolkodásunkat. (Most így látom.) Nem akarok (lehet, hogy nem is nagyon tudnék) itt szakmai szempontból beszélni (írni?) róla. Csak azt a meghökkenésemet szeretném valamiképp kifejezni, miért van az, hogy NietzscheFreud, Lévinas, Foucault és Butler után most Kittlernek is külön posztot akarok szentelni. Bízom benne, hogy az is tovább olvas, és annak is tudok valamit mondani, akitől az irodalomtudomány mint szakma nagyon távol áll.

Hiszen dehogyis áll távol! Az irodalom is csak egy feljegyzőrendszer, pontosabban az irodalom is csak egyik eleme annak a feljegyzőrendszernek, amelyben élünk. Ugyanúgy, ahogy a televízió, az internet, az mp3-lejátszó, a CD és a DVD, illetve ugyanúgy, ahogy a festészet, a szobrászat, és ugyanúgy, ahogy a vallás vagy a pszichológia. Hiszen mindegyik arról szól, hogy bizonyos érzeteket, hanghullámokat, fényeket stb. rögzíteni (értsd: följegyezni) próbálunk.

Amin rögzítjük mindezt, az a hordozó egység (pl. lemez, CD, DVD, képcső, papír, könyv stb.), vagyis a médium. Amíg a technika fejletlenebb volt, a médium leginkább maga az ember volt: őrá karcolták az üzenetet, vagy egyszerűen csak ő vitte tovább az agysejtjeiben.

Eddig ebben semmi különösebb újdonság nincsen. Mindezt eddig is tudtuk. Az üzenethez szükséges egy materiális hordozó. A szerelmeslevél is csak akkor lesz szerelmeslevél, és akkor jut el a címzetthez, ha valaki papírra veti. Kittler (tulajdonképpen már McLuhan, a Gutenberg-galaxis című világhírű, de inkább kultúrjavként ismert, mintsem olvasott könyv szerzője) ott csavar egyet a dolgon, hogy számtalan szövegpéldán kimutatva bizonyítja, amit sohase hittünk volna: nem is létezik üzenet, csak materiális hordozók. Rövidebben szólva: "a médium maga az üzenet".

Bármennyire is úgy képzelem, hogy (vegyünk egy kézenfekvő példát) én most egy üzenetet próbálok a nyelv, illetve az internet médiuma segítségével olvasóim számára közvetíteni: tévedek. Mert amit közvetítek (mondjuk így: egy gondolat), az nem az enyém, hanem az is a közegé, azaz a médiumé. A rendszer határozza meg, hogy mi mondható ki, és hogy hogyan.

Az Aufschreibesysteme 1800/1900 című könyv végsősoron nem is más, mint ennek a merész és megdöbbentő tézisnek az aprólékos, logikus, számtalan szövegpéldával történő igazolása.

1800 körül az irodalom az anya/Nő/istennő által a költő (aki pont ezért mindig férfi, vagy ha nem az, akkor annak hiszi magát) szájába adott Természet megéneklése. Ez a modell (azaz ez a rendszer) termeli ki a romantikát és (ugye, értjük, miért) a realizmust is. E miatt a rendszer miatt nincs szavazati joguk a nőknek, sőt ezért nem lehetnek szerzők sem; ez a rendszer határozza meg az iskolai oktatást, a különféle szakmák közti munkamegosztást stb. stb.

Aztán jön (ki más?) Nietzsche, és az egész rendszert fölrobbantja. Pontosabban jön (mi más?) az írógép, és az egész rendszert fölrobbantja.  

1900 körül már nem az anya gügyög a férfinek, hanem az "értelmetlen" zajok (lásd: írógép különálló betűi, grammofon hanghullámai, "értelmetlen" idegi reakciók, a pszichoanalízisben a páciensek "értelmetlen", beteges zagyvaságai stb.) zúgnak a fülébe -- mindenkinek. Az "értelem" azért áll idézőjelben, mert maga az értelem is egy fikció volt, melyet az 1800 körüli médiumok közvetítettek. Az 1900 körüli, újabb médiumok másféle fikciót közvetítenek: az értelmetlenség fikcióját.

A zúgásba persze sokan beleőrülnek (pl. Nietzsche), sokan pedig megpróbálják kiírni magukból. Így jön létre a modern irodalom, az avantgárd, Morgenstern halandzsa-versei, és emiatt kell Drakula vendégének naplót vezetnie. Mert a zaj is beírás (a hanghulllámok beíródnak az idegrendszerbe), ergo: ami beíródott, azt tovább lehet adni, és kiírni magunkból. És csakugyan: millióegy példa bizonyítja, hogy az 1900 körül élt emberek csakugyan úgy gondolták, hogy a zaj kiírható. E poszt címbéli idézete 1800 körül nem íródhatott volna le.

Mindez eléggé döbbenetes. Még döbbenetesebb azonban belegondolni, hogy a mi saját mondatainkat is egy újabb, másféle, újféle elektronikus médiumok feljegyzőelvén működő, általunk mindazonáltal még nem ismert rendszer íratja meg velünk. Hiszen Kittler még csak a grammofon és az írógép hatásairól írt. Hogy mi miért beszélünk úgy, ahogy (és hogy hogyan is...), azt még nem tudjuk. Nem tudhatjuk; egy rendszer nem értheti meg önmagát.

Kittlert mégsem érzem deterministának. Sorait olvasva inkább szabadságot éreztem, úgy, ahogy Foucault-nál is. Talán azért, mert éppen a szabadság elnyomóiról mutatja ki, hogy ők is csak rendszerelemek; a rendszer viszont bármelyik pillanatban megváltozhat. Jön egy új találmány, és kiforgatja sarkaiból a világot.

21 komment

Címkék: média irodalom gondolkodás írás olvasmány kittler


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr43873138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.13. 11:00:48

tényleg fradikálisnak tűnő állítás. szóval a farok csóválná a kutyát?
:-)

mi a különbség (ha van) a könyv állítása és eközött az állítás között:
Minden ember és minden művész korának gyermeke (beh költői), az adott kor művészeti, társadalmi történelmi politikai technikai gazdasági vallási tudományos stb stb viszonyai, ezek rendszere összességében keretek közé szorítja gondolkodását és műveit (ez meg olyan kvázimarxista :-).

Csak azt ne írd hogy nem értem ezért, nem válaszolsz :-))))

pontilyen 2009.01.13. 14:14:35

Szerintem az a különbség, hogy Kittler (illetve "tanára", Foucault) nem determinista.

A "dolgok rendje" (ez egy foucault-i kifejezés) csupán azt jelöli ki, ahogyan a dolgok működnek, és semmit nem mond arról, hogy hogyan KELLENE működniük.

De talán ezt az általad idézett (?) mondat sem állítja.

Viszont a te állításod túlságosan is általános. Tulajdonképpen egy evidenciát mond ki. Persze, hogy senki sem léphet ki a korából. Számtalan dolog összjátéka tesz minket azzá, akik vagyunk. Ennek éppenséggel a cáfolata volna meglepő, ha tehát valaki azt állítaná, hogy ki lehet lépni a korból, el lehet szakadni tőle. Na most volt olyan irányzat, amelyik ezt állította; úgy nevezték: romantika. Az állításod tehát szerintem nem is több, mint egy antiromantikus álláspont kifejeződése.

Másfelől meg a "keretek közé szorítja" olyasmi, amit (szerintem) sem Foucault, sem Kittler nem mondana soha. Hiszen éppenséggel arról van szó, hogy (maradva a képnél) magunk is "keretek" vagyunk, magunk is részei vagyunk a rendszernek. A médium keret és kép is egyben. Nem csupán keret.

No, remélem, érthető voltam. :-)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.01.13. 15:54:32

Ponti, ha mi magunk is keret vagyunk, akkor mi történik, ha valaki a mi életünk tartama alatt felfedez valami új aufschreibesystemet? Ugyanis szerintem az internettel pont ez történik, meg a könyvnyomtatással is ez történt, mindkettő néhány év kérdése. Egy író meg 50-60 évig is alkothat. Akkor mi van? Megnémulunk?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.01.13. 15:55:41

ebben a kellene-témában kommentelhetnél nálam, ha van időd. Ott ugyanis rakovsz nagyon igyekszik elmagyarázni, hogy épp ilyen is-ought hibába esem folyton, de nem értem, mit akar.

pontilyen 2009.01.13. 16:22:11

@peetmaster:

Nagyon jó és érdekes kérdés!

Nem megnémulás "történik" azzal az íróval, aki egy előző feljegyzőrendszer eleme, hanem perifériára szorulás.

Azért nagyon izgalmas ez a kérdésed, mert rámutat arra, hogy hogyan változik az irodalmi kánon; voltaképpen rámutat arra, hogy hogy működik az irodalomtörténet.

Az előző feljegyzőrendszer nem egy az egyben tűnik el a föld színéről, nyomokban föllelhető lesz továbbra is. Foucault-nak egy zseniális képe volt, hogy ő a saját munkáját "archeológiainak" nevezte. Csak ő nem a tárgyakat ássa ki a rárakódott egyéb anyagok alól (mint az "igazi" régészek), hanem az eltűnt tudásrendeket a rájuk rakódott új tudásrendek alól.

OFF

Lehet, hogy ráveszem magam majd a kommentelésre nálad, csak hát nehéz 9 képernyőnyi hozzászólásokat úgy végigolvasni, hogy kb. két bekezdés után már elvesztem a fonalat, hogy voltaképpen miről is vitatkoztok...
:-)

KZsoci 2009.01.13. 17:31:53

én mindig olvasom ezt a blogot, és nagyon tetszenek a beírások, sőt, általában érteni is vélem a tartalmat.

ezt a posztot azonban nem értem. :D lehetne egy "gy.k."-poszt? :) előre is köszönöm.

pontilyen 2009.01.13. 18:42:16

@KZsoci:

Próbálok egy nagyon hétköznapi példát mondani.

Nézünk a tévében egy filmet. Ugye, a médium a tévé, az üzenet a film. Igen ám, de ez az üzenet (azaz a film) maga is egy médium, amelynek "üzenete" (pl.) egy regény. De az sem igaz, hogy a regény volna az üzenet. Valójában a regény is "csak" egy médium (anyagi hordozó, hardver), melynek üzenete a nyelv. De a nyelv is csak médium, mely egy "gondolatot" hordoz. És még mindig nem értünk a lánc végére. A gondolat maga is egy médium, melynek üzenete egy idegi impulzus. Ha azonban jobban belegondolunk, az idegi impulzus is csak hordozója egy vegyi, kémiai reakciónak. Az pedig egy irracionális fizikai mozgásnak, zajnak, ha úgy tetszik.

Minden médium egy másik médiumot tartalmaz üzenetként. Ebből az következik, hogy helytelen "csak az üzeneteket" vizsgálni. Valójában egy öncsalás. Amit a tudatunk fölfog, az nem egy üzenet, hanem egy médium. Amit az üzenetek különbségének hiszünk, az a médiumok különbsége. Ha új médiumok keletkeznek, az egész rendszer megváltozik.

Na most Kittler ezeket a változásokat részletezi az írógép (mint új médium) példáján.

Az írógép mint médium "üzenete" a betű. Ebben jelentősen eltér a folyóírástól, amely nem betűkből, hanem szavakból építkezik. Mi a különbség? Az, hogy a "betű" értelmetlen: nem kötődik hozzá semmi képzet. (A szóhoz kötődik. A szó "üzenete" egy valóságos kép. Ha kimondom ezt a szót: sas; elképzelek egy sast. Persze ez az elképzelt sas, mint tudjuk, maga is egy médium, mely azt üzeni, hogy az idegrendszeremmel képzeljek el egy sast. De ez más kérdés.) Persze a szavak előtte is betűkből álltak, csak éppen ez nem tudatosult az emberekben. Az írógép tudatosította, hogy a nyelvnek két oldala van: egy anyagi oldal és egy jelentés. Csakhogy ez az "anyagi oldal", azaz a betű, illetve a hang, önmagában értelmetlen!

1900 körül elkezdett tudatosulni a nyelvnek ez az értelmetlen oldala. Ekkor jelent meg a fonológia (a hangokkal foglalkozó tudományág), ekkor írta a verseit Morgenstern, ekkor jött létre az avantgárd, melynek lényege: a vers betűkből áll (tehát nem kell, hogy "értelme" legyen), a világ darabokból (kubista festészet stb.). Stb.

Az a lényeg, hogy egyetlen mediális változás temérdek változást hozott az emberek gondolkodásában, abban, ahogyan látják a világot.

Nem a "gondolatok" (üzenetek) változtak meg, hanem a médiumok.

No de nem tudom, így érthetőbb voltam-e. :-)

KZsoci 2009.01.13. 19:01:43

áháá, most értettem meg, hogy mi a pláne az írógépben. :) azért érdekes, mert én mindig is csúnyán írtam, és ezért (a tanárok kedvéért - apropó, a túl sok zárójel nem éppolyan modorosság, mint az "egyébként" (nem mintha én nem szeretném használni)?) inkább nyomtatott kis- és nagybetűkkel írtam, ami ugye más, mintha írott betűket használtam volna, mostanában valamiféle keverékírást használok. :)

mindenesetre ez tényleg érdekes megközelítés.

a fentemlített, ma még nem ismert (ill. inkább nem leírt, csak átélt) rendszernek biztosan részét képezik a szmájlik: úgy értem, hogy például egyre gyakoribb, hogy a többség nem érti - leggyakrabban - az iróniát, ha nincs mögé egy kettőspont és egy zárójel bezárva írva. nyilván ez csak egy jelenség, de lehet, hogy általánosabb jellegzetességet is lehet feljegyezni ennek kapcsán. úgy is mondhatnám ("... hogy én vagyok az utca hírmondója"), hogy pl. a fonémák szintjén szerepet kapnak a hangulatjelek (bár nehéz meghatározni, hogy mikor bírnak a szmájlik önálló jelentéssel és mikor nem).

úgy érzem, hogy ez még mindig túl nyelvtani megközelítés, és nem a cikk témájához kapcsolódik; mindenesetre most már tisztább a kép. :)

pontilyen 2009.01.14. 16:14:15

Igen, a szmájlik kérdésköre nagyon izgalmas, és szerintem is mélyen összefügg az új mediális hordozó megjelenésével. Ha majd valaki a "2000 körüli feljegyzőrendszerekről" ír könyvet, aligha hagyhatja figyelmén kívül az életnek ezt a vadonatúj jelenségét. :-) (És valóban, szerintem is, arról van szó, hogy süketebbé váltunk az iróniára. Elképesztő, hogy miféle badarságokat szó szerint tudnak érteni egyesek.)

Valami hasonló ok miatt érdekel a grafológia is. Kittler is elemez a könyvében kézírásokat. Megdöbbentő elemzésekben mutatja ki, hogy az írógép megjelenésével alakul ki a "nyomtatott betűs kézírás". Előtte mindenki folyóírással írt, összekötötte a betűket.

Ma nagyon érdekes megfigyelni, hogy egyik típusú írásmódnak sincsen monopóliuma, mindenesetre a férfiaknál gyakoribb a "nyomtatott" írás, mint a nőknél, valamint az is érdekes, hogy 90%-os pontossággal még én is (nemhogy egy grafológus!) meg tudom ítélni, hogy egy szöveget fiú vagy lány, férfi vagy nő írt-e. Mi ez, ha nem kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy egy médium (esetünkben az idegrendszer) működése befolyásolja egy másik médium (a betűk) megjelenítését?

A zárójelekről: igen, én is gondoltam már rá, hogy sokszor modorosság is lehet. Legtöbbször azonban a saját mondandónk viszonylagosítására, megkérdőjelezhetőségének hangsúlyozására szolgál, vagyis van jelentése, és így nem modorosság, hanem modor.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.15. 09:33:18

"a mi saját mondatainkat is egy újabb, másféle, újféle elektronikus médiumok feljegyzőelvén működő, általunk mindazonáltal még nem ismert rendszer íratja meg velünk."

igen, de azért lehetnek sejtéseink eről a rendszerről. Itt van például a Copy/Paste funkció, valamint a Delete. Soha a történelemben nem volt ilyen könnyű szövegeket szerkeszteni, vágni, ollózni, másolni, ide-oda tenni. Elnézést, hogy magammal példálózom, de több irományom (vers) úgy született, hogy fogtam egy érdekes szöveget, pl egy számítástechnikai "halandzsát", (Copy/paste) és addig Delete-eltem, meg írtam hozzá, míg kész nem lett egy egészen más szöveg.

ehje aser 2009.01.15. 10:19:34

Ideig-hónapokig engem is lenyűgözött a számítógépes szövegírás, amígcsak észre nem vettem, mintha valami siettetné a gondolkodásomat zárójel kérdőjel zárójel. Így visszatértem a jó öreg plajbászhoz, illetve töltőtollhoz, mitöbb olykor a tintába mártogatós tollhoz. Nem állítom, hogy egyáltalán nem használom az elektronikus levelezést, de a postai úton történő levelek küldését még mindig igen nagy előszeretettel gyakorolom. Az általam számítógépen megtervezett és nyomtatott levelezőlapokat mindig kézzel írom. Érdekességként említeném, hogy alkalmi bélyegkiadásokkor az ilyen bélyegekkel ellátott levelezőlapokat saját címemre adom fel.
mosolygós szmájli

agnusdei 2009.01.15. 14:34:09

Ehje!
Tegyük hozzá, amikor éppen nem vagy tengernél, tengeren, tengerben.
Én is akarok egy kézműves képeslapot!!!

Ponti!
Rád meg "hargaszom".
Elnyelt a Bermuda hármszög, rád zuhant a Nietzsche összes?
Eltűnt uram, eltűnt!
Lehet értekezni az írás hatalmáról, de előbb tessék sms dobni, iwiwet, emailt, saját készítésű képeslapot, galampostát használni felém.
Hö!

AD

pontilyen 2009.01.15. 14:41:54

@agnusdei:

Miért tűntem volna el? Itt vagyok, és írok.

Inkább a Feed-ek tűntek el, amit én nemigen tudok mire vélni.

December előtt folyamatosan 30 fölött volt a napi Feed-ek száma, aztán jött a téli szünet, és -- noha nem kevesebb, hanem több lett az idelátogató emberek száma -- a Feed-eké radikálisan lezuhant.

Már tiszta paranoiás vagyok, hogy mit tehettem vajon, amivel törzsolvasóimat messze zavartam innen. Érthetetlen.

ehje aser 2009.01.15. 14:54:52

@Agnus

Tengermartra szállásom megközelítő pontosságú hónapja általában április, aztán szeptember.
Így, ezen hónapok kivételével bármikor rendelkezésedre állok, levelezőlappal kapcsolatos elképzelésed, óhajod, illetve vágyad jelezheted az ehje.aser@gmail.com - on.

agnusdei 2009.01.15. 15:42:21

Ponti!
Két "feddés":

1, Miért foglalkozol a feed-ekkel?
Fontos ez? Megnyugtatja lelkedet, ha növekedésben vagy? S ha nem?

2, Szerintem fontosabb lenne, hogy megértsd, amit írtam :-(.

AD

pontilyen 2009.01.15. 15:50:53

@agnusdei:

1. Azért foglalkoztat, mert feltételezem, hogy azok Feed-eltek, akikkel mélyebb érzelmi szálak kötöttek össze. Persze könnyen lehet, hogy ez egy téves feltételezés.

2. Nem az én stílusom az esemesezés és a sűrű ímélváltás. Ebben, úgy látszik, ehje aser-hez hasonlítok. Tintába mártott lúdtoll: az közelebb áll hozzám. :-)

agnusdei 2009.01.15. 17:49:31

Lehet, hogy ugyan arra várnak, mint én. Személyes megkeresésre. Ami nem stílus. :-)))))
AD

pontilyen 2009.01.15. 17:53:15

Hát ha arra várnak, azt nagyon rosszul teszik. :-)

Én magamba húzódó, mimóza lélek vagyok, tessék ezt tudomásul venni, és elfogadni.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.16. 02:00:16

ponti: az én feedező programom pl. elromlott. semelyik számomra érdekes blogot nem tudom már automatikusan követni :-(

agnusdei 2009.01.16. 14:28:23

Ja, akkor húzódj közelebb magadhoz, és feedel-d meg az eredményét :-O.
AD :-)
süti beállítások módosítása