HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • pocak: @inebhedj - szerintem: Lemaradtál egy brossúrával, a 12. kiadás szerint már egybe kell írni a nyi... (2016.08.02. 11:44) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.03.10. 18:42 pontilyen

Shakespeare és Kosztolányi

Olvasom az Indexen, hogy megtalálták Shakespeare egyik korhű képmását.

És fönnakad a szemem a mondaton: 46 éves, kicsattanó erőben van, ami annál is meglepőbb, hiszen tudjuk, hogy hat év múlva, 52 évesen meghalt.

Azért akadt fönn a szemem, mert egy pillanat alatt eszembe jutott a kézenfekvő párhuzam. Kosztolányi is kicsattanó erőben volt hat évvel a halála előtt, 45 évesen. Művészeknél szokatlan testi erővel volt megáldva, úgy itta a létezést, mint egy óriás.

Annak is tartották kortársai (Kosztolányit): óriásnak. Egy ember, aki tökéletesen benne él a korában, és mégis teljesen kívül van rajta, hiszen kiemelkedik belőle.

Korai haláluk ellenére egyikükről sem az jut eszünkbe, hogy elmulasztottak volna valamit. Ellenkezőleg: annyiféle szempontból látták a világot, hogy nincs élet, mely elég volna e hatalmas gazdagság föltérképezésére.

Hatásuk különbsége nem a két alkotó különbsége, hanem a két kultúráé. A magyarok nem tisztelik, hiszen nem is ismerik nagyjaikat.

Vagyis inkább: csak tisztelik őket, de nem ismerik.

13 komment

Címkék: hírek kultúra kosztolányi shakespeare


A bejegyzés trackback címe:

http://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr47994228

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

ifsz 2009.03.10. 22:16:41

Ez a fajta tisztelet, amit említesz, nem annyira a művésznek szól, inkább a kultúra egészének. Rémlik valami az iskolából, hogy a művelt ember tiszteli Kosztolányit és az emberek szeretik magukat műveltnek látni, ezért azt mondják, hogy tisztelik őt.

Egyébként szerintem ez a színvonal nem annyira rossz, ha a lehetőségeket nézzük.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.03.10. 23:09:56

És gondolom, ez a megállapítás (tisztelik, de nem ismerik nagyjaikat) nem csak a magyarokra igaz. Máskülönben tényleg jól néz ki a képen látható úrimeber :-)

pontilyen 2009.03.10. 23:55:46

@ifsz:

Mi az, hogy nem rossz? Nekem mondod?! :-)

Igen, szerintem nem valóságos tiszteletről van szó. Az viszont elgondolkodtató, amit @sleeping dancer: mond, hogy ez tehát nem univerzális jelenség-e. És ha igen, akkor miért, ill. miben marad el a magyar kultúraképzés a nyugatitól (mert szerintem elmarad, ezt határozottan így érzem).

ehje aser 2009.03.11. 08:12:34

akkor miért, ill. miben marad el a magyar kultúraképzés a nyugatitól

Aus einem traurigen Arsch kann man keinen fröhlichen Furz erwarten. - Luther

:-)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.11. 12:05:38

@ehje aser:
Zanzásítva így van.

Azt hiszem azért, mert sok helyen az irodalmat is úgy tanítják, mintha valami természettudomány lenne. Adatok, képletek - csomó értelmetlen, unalmas dolog.

Szándékosan beszéltem csak az irodalomról, mert amit énekóra és művészettörténet címén művelnek, az nevetséges és szomorú egyszerre.

pontilyen 2009.03.11. 18:13:01

@Reckl_Amál:

A lexikális tudásra persze szükség van. A "természettudományos" szemlélet, amit említesz, valójában nem más, mint pozitivizmus, vagyis annak a feltételezése, hogy egy szöveg megírásának körülményei (író életének eseményei, gyerekkora stb.) determinálják egy szöveg értelmét. Erre semmi bizonyíték nincs, vagyis valóban fölösleges (sőt káros, hiszen más elől veszi el az időt) sulykolni.

Ha az emberiség képes lenne a természettudományos kutatás eszközeit a kultúra jelenségeire alkalmazni, azt óriási eredménynek lehetne tartani. Ettől azonban jelenleg fényévekre van. Ezért KELL, hogy a kultúratudományok módszertana ALAPJAIBAN különbözzék a természettudományokéitól.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.11. 20:38:34

De egy általános iskolában, ahol az egész elkezdődik, ne tudományos, ha úgy tetszik, pozitivista szemlélettel közelítsék már meg az irodalmat!

Jópár gyerek még olvasni sem tud, még többen nem értik, amit olvasnak. Ez nagyobb baj, mint hogy nincs kedve a gyerekeknek olvasni. Hogy lenne kedvük, ha egy tevékenységgel nem tudnak mit kezdeni.

Az első nyolc év célja, hogy megtanuljon olvasni és írott szöveget értelmezni az ember.
A középiskolában kell felébreszteni a szenvedélyt.
Akinek ez nem elég, annak ott a bölcsészkar, ahol valós tudósoktól tanulhat tudományszinten, pozitivista módszerekkel.

Tudom, hogy leegyszerűsítettem a dolgokat, de nagy vonalakban így képzelem.

ifsz 2009.03.11. 22:13:58

@pontilyen:

Nincs összehasonlítási alapom, hogy más országokban hogyan működik ez, de annyi különbség biztosan van pl. az angolszászokkal szemben, hogy helyettünk senki nem fog Kosztolányival foglalkozni, míg Shakespeare esetében ott van az egész világ, ha az angolok valami okból megfeledkeznének róla.

pontilyen 2009.03.12. 10:58:11

@Reckl_Amál:

Majdnem teljesen egyetértek. Abban viszont semmi esetre sem, hogy a felsőoktatásban pozitivista módszereket kellene alkalmazni.

Semmi sem számít a mai kultúratudományokban akkora szitokszónak, mint a pozitivizmus. Egyszerűen ez egy lejárt paradigma, sok magyarországi egyetemi oktató mégis ragaszkodik hozzá. Valójában azért, mert semmiféle elméleti képzettsége nincsen, ezért megmarad olyan típusú, reflektálatlan állításoknál, melyekkel amúgy semmi baj nem volna, ha nem a "cáfolhatatlan igazság" köntösében tetszelegne.

Az nyilvánvaló, hogy az olvasási szenvedélyre való nevelés nem irodalomtudományos, sokkal inkább pedagógiai feladat.

@ifsz:

Ezzel mélyen egyetértek. Ez a mi kultúránk, senki más nem fogja ápolni helyettünk.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.12. 11:57:07

@ifsz: + @pontilyen:

A magyar irodalom nem "menő". Mikor a nem túl színvonalas Harry Potter regények megjelent, a magyar gyerekek falták. Miért? Mert az meg menő volt.
Nálunk is próbálkoztak magyar művek népszerűsítésével, ez volt a Nagy könyv. Kijött, hogy az emberek kedvenc regény Magyarországon az Egri csillagok... Persze ízlés kérdése, de én annál szinte csak jobbakat olvastam. Akkor is megmagyarázták az okosok a nyilvánvalót, vagyis, hogy azért lett az Egri csillagok, mert azt még mindenki olvasta. Kötelező volt.

Shakespeare - azon túl, hogy tényleg csodálatos - márkanév. Ma is menedzselik, mert nem félnek attól a Magyarországon szentségtörésnek számító dologtól, hogy a kultúra árucikk is. Pedig egy kapitalista világban (azért egyelőre még az van), az létezik, ami értékesíthető. Pontosabban: pénzért értékesíthető. Szép gondolat ugyan, hogy egy jó regény a szellemi javakat gyarapítja, de addig nem találnak rá az emberek, addig nem fogják tömegesen olvasni, amíg nem promotálják. Persze nem úgy, mint a Nagy könyvben. (A bemutató filmek általában jók voltak, csak épp az egészet túl hosszúra nyújtották. Az összekötő műsor volt unalmas. Márpedig az olvasás élvezetének - pláne gyerekeknél - a legnagyobb ellensége az unalom.)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2009.03.12. 12:01:08

@pontilyen:
A pozitivizmusról mindig a Holt költők társaságának az a jelenete jut eszembe, amikor Shakespeare - t és Byront (sajnos nem Kosztolányit) koordinátarendszerben ábrázolják. Az egy vicc!

Szomorú, ha ma is így megy. Egyszer a könyvtárban láttam egy úszásoktató könyvet, víz nem volt a mellékletben sem...

pontilyen 2009.03.12. 13:29:03

@Reckl_Amál:

Igen, a kultúra árucikk is, és meggyőződésem szerint a magyar kultúrában is vannak olyan alkotók, akiket nagyon jól lehetne menedzselni. Kosztolányi egyébként pont ilyen. De mondhatnám Karinthyt is, és még sokakat. (Elképesztő, hogy Márainak mekkora kultusza lett Németországban. Pedig Kosztolányinak a térdéig sem ér.)

A Holt költők társaságának jelenete inkább a strukturalizmust példázza. Ahogy egyik kedves professzerom mondta egy előadáson: az is hasonló állatfajta. (Magyarországon kevésbé hódított teret, bár ennek amúgy szellemi lustaság volt az oka.)

popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.13. 00:47:38

@Reckl_Amál: Azért az Egri Csillagok volt a nagy könyv, mert hatalmas költségvetésű látványos film készült belőle a hatvanas években a korsza kétségtelenül tehetséges kurzus rendezője évek és a legnagyobb színészeivel.

Az egyik politikai oldalon elképesztő Wass Albert imádat alakult ki az utóbbi években és Márainak is kialakult egy kultusza a rendszerváltás után.

Egyébként tavaly a Nyugat centenáriuma kapcsán is volt egy műsor sorozat az Mtv-n ( www.mtv.hu/videotar/?category=293 ) gondolom nem legnézetebbek között.

A Shakespaere kép meg nyilván idealizált, szóval ebből azért meredek azt következtetést levonni, hogy jól tartotta magát a tag ;-).