HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.03.28. 17:42 pontilyen

Samantha

Nem értem azokat az embereket, akik azt hiszik: életünk során alig-alig változunk, nézeteink egyszercsak rögzülnek, és aztán olyanok is maradunk, amilyenek voltunk.

Ennek a felfogásnak az én tapasztalataim rendre ellentmondanak.

Írtam már arról, hogy mit jelentett nekem és korosztályomnak a Dallas című filmsorozat. Ezen nőttünk föl, ez volt a sorozat. A hiperrealista és egyedi hangvételű Szomszédok mellett. Minden egyéb sorozat ennek a kettőnek az (inkább gyengusz, mint jó) utánzata volt.

Azt is írtam, hogy most, amikor újra leadják a sorozatot, nagy érdeklődéssel figyelem (magamat), hogy hogyan hat rám.

Most, hogy az epizódok nagyjából fele már lement, talán nem tűnik butaságnak egy pár gondolat erejéig visszatérni erre a témára.

Tényleg csak egy pár gondolat erejéig, hiszen sokkal többet is írhatnék.

Gyerekkori (kamaszkori) emlékeim szerint én a Dallast alapjában két szereplő miatt néztem. Ez a két alak elsöprő egyéniségként emelkedett ki naiv szemeim előtt a többiek kissé unalmas masszájából. Az egyik (természetesen) Jockey volt, a másik pedig Ellie. Őket szerettem legjobban, ha szabad így mondani: nekik drukkoltam, az ő sorsuk függött leginkább szívemen.

Ugyanakkor volt egy-két szereplő, akit kifejezetten nem bírtam. Cliff Barnes volt az egyik, a másik pedig Samantha. Utóbbit különösen gyűlöltem; gyengének, hűtlennek, idegbetegnek és rosszindulatúnak tartottam, felháborított az alkoholizmusa, önzése stb. stb.

És most nézem a sorozatot, ugyanazokat az epizódokat, és véleményem homlokegyeneset megváltozott. Legalábbis Samanthát illetően. Most őt látom az egész film legizgalmasabb, legösszetettebb és talán legértékesebb figurájának.

Miért?

Azért, mert amikor én tizenévesen ezt a filmet néztem, természetszerűen a győztesekhez vonzódtam. A sorozat két hatalmas győztese Jockey és Ellie, ez nyilvánvaló. A két legnagyobb vesztes (lúzer) pedig Cliff és Samantha.

Most pedig már tudom, hogy az életben nem lehet győzni. Nem arról van szó, hogy én nem győzök, hanem arról, hogy nem is lehet. Antropológiailag ilyenek vagyunk. Annyit lehet elérni, hogy egy ember mondjuk viszonylag sokakkal el tudja hitetni, hogy ő győzött. Világos azonban, hogy ez nem éppen egy kívánatos életcél, hiszen semmi más, mint hazugság.

Van viszont egy sokkal izgalmasabb és érdekesebb életcél: megpróbálni megérteni magunkat. És pont ez az, amiben Samantha alakja kínálja föl a legtöbb gondolkodni valót. Legyőzni az állandóan kísértő gyengeséget és hiúságot, földolgozni az újabb és újabb kudarcélményeket: na ez az, ami tényleg érdekes! (És ez az, amiben Samantha például nagyon különbözik Clifftől, akinek legfőbb tulajdonsága, hogy soha semmit nem ért meg.)

Régi filmeket újranézni azért érdekes, mert saját megváltozásunkat követhetjük nyomon. Ha valami olyat veszünk észre, amit először nem, akkor az félreérthetetlenül jelzi nekünk a tényállást: megváltoztunk.

15 komment

Címkék: élet dallas samantha


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr421031643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.29. 12:07:05

Nem lehet győzni, mondod. Adnál eg példát egy olyan győzelemre, amit nem lehet elérni? Csak hogy legyen mivel vitatkozni.

pontilyen 2009.03.29. 12:17:34

@peetmaster:

Az élet fölött nem lehet győzni. Nem lehet győztesen levonulni a pályáról. Ennélfogva minden győzelem (ilyesmi sokféle lehet, pl. a tegnapi albán-magyar 0-1...) viszonylagos.

Vagyis lehet győzelmeket aratni, de nem lehet győzni. Nem tudom, így világosabb-e.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.29. 13:08:27

szerintem ha olyat tudsz mondani, ami igaz, akkor győztél. Kétszintű példa: Galileire emlékeznek, az inkvizítorok nevére nem. Mert Galileinek igaza volt. Másrészt ha igazat mondasz, az örök. A te személyes elmúlásod nem befolyásolja, tehát győzöl még az elmúláson is.

pontilyen 2009.03.29. 14:07:59

@peetmaster:

Szerintem az igazság nem örök állandó, hanem változékony. Ma már Galileit talán föl se vennék egy műegyetemre.

A változatlan igazságok hite nagyon szép gondolat, de a történelmi tapasztalatok ellentmondanak neki. Az igazság kultúráról kultúrára változik.

Ha letipornák civilizációnkat, és helyére valami más kerülne, talán örökre elfelejtenék az itt élő emberek, hogy létezett valamikor egy Galilei nevű ember. (Ezzel nem azt akarom mondani, sőt..., hogy Galileivé válni nem egy szép életprogram...)

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.03.29. 15:56:35

a dallas egyetlen pozitív hozadéka az alámondásos paródiája volt :-)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.29. 19:38:34

@pontilyen: a történelmi tapasztalatok nem mondanak ellent a bolygók keringésének. Az olyan, amilyen, akármit is bohóckodunk itt. Amit állítasz, az relativizmus. Arról meg írtam a másik posztban.
Röviden, ha jönne egy új civilizáció, neki is rá kéne jönni Galilei, Einstein stb. igazságaira, max. más néven. Ezek ugyanis embertől független abszolút igazságok. Kosztolányi érdeme, hogy írt valamit, amit más nem tudott volna (de azért kibírnánk nélküle). A természettudósok érdeme, hogy felfedeztek (és nem feltaláltak) valamit, amit ugyan nem ők teremtettek, de nem lehetnénk meg az ismerete nélkül, mert abszolút (azaz embertől független) igazság.

pontilyen 2009.03.29. 21:36:58

@agnusdei:

Ilyen finom és mély humor ma már tényleg nincsen a televízióban. :-)

@peetmaster:

Már hogyne lennének meg? Szerinted Galilei előtt nem éltek emberek?

popp · http://koncertblog.com/ 2009.03.29. 22:39:19

@peetmaster: Ha nem Galilei jön rá amire, akkor rájön más. Kosztolányi sorait viszont aligha írta volna meg rajta kívül más.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.30. 00:05:39

@pontilyen: nem igazán :) Mi, most, hogy ismerjük ezt a sok igazságot, értékesebb emberek lettünk, olyan értelemben, amit mások, pl. művészek, nem tudtak volna megadni.
@popp: ezt én is mondtam. A művész és a tudós között az a különbség, hogy bármelyik művész nélkülözhető (egyesével), attól még a művészet megmarad. A tudomány viszont egymásra épül, tehát Galilei nélkül nem tartanánk sehol (azaz ott, ahol előtte tartottunk). Míg X író, festő stb. nélkül az irodalom, festészet stb. nagyjából ugyanolyan lenne.

eccesz 2009.03.31. 00:52:21

Galileit lazán felvennék műegyetemre, csak bele kellene néznie néhány halála óta írt könyvbe. Csecsemőket nem vesznek fel egyetemre, pedig nekik van legtöbb agysejtjük és ők tudnak leggyorsabban tanulni. A nagy elme attól nagy, hogy valamit hozzá tud tenni az eddig felfedezett dolgokhoz. Az nyilván igaz, hogy egy másik világban a természettudománynak ugyanazokat az eredményeket kell adniuk (vagy nagyjából ugyanazt, ahogy Newton elméletét finomította Einstein). Viszont könnyen lehet, hogy merőben más modellt állítanak ehhez fel. Mert minden természettudomány és főleg a fizika elképzelhetetlen matematika nélkül. Az pedig, hogy a matematikus felfedez, vagy feltalál, ősi vita tárgya. Én szeretem azt hinni, hogy feltalál, újat alkot. Mi történne, ha nem a Galois vonal szerint alkottuk volna meg általános modellünket? (műveletek, összeadás, szorzás stb általánosítása) Létezik egyátalán más modell, modellek mint a létezők? Borzasztó érdekes kérdés. Viszont sehol se lennénk nélküle.

pontilyen 2009.03.31. 14:19:42

@eccesz: "Az pedig, hogy a matematikus felfedez, vagy feltalál, ősi vita tárgya. Én szeretem azt hinni, hogy feltalál, újat alkot."

Igen, én is szeretem azt hinni, hogy világunk nem determinált. Vagyis hogy nem léteznek örök igazságok. Mert ahol vannak örök igazságok, ott van determináltság is.

Einstein maga is fölvetette a kérdést, hogy megalkothatódott volna-e a világ másképpen is. Szerintem ez a probléma megintcsak a determinációéval függ össze.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.03.31. 19:28:11

@pontilyen: mi a különbség az örök igazságok nemlétezése és a relativizmus között?
Szerintem semmi. Én abban bízom, hogy vannak ilyenek, és meg is fogjuk ismerni őket.

pontilyen 2009.03.31. 20:31:01

@peetmaster:

Hol tagadtam én, hogy relativista vagyok? :-)

Szerintem egyszerűen szebb és izgalmasabb a világ, ha nem determináltnak képzeljük el.

eccesz 2009.04.01. 12:23:55

A tudomány jelen állása szerint a világ nem determinált. De az a szép, hogy le tudjuk írni így is. Persze erre nem mindig van szükség, ahogy egy fizikatanárom megfogalmazta:
"Ha martiniba jeget teszünk, akkor nem kezd el forrni... Legalábbis nagyon kicsi a valószínűsége"
süti beállítások módosítása