HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.04.03. 00:10 pontilyen

Hogyan ne írjunk (tudományos) könyvet (se)?

Leszögezem gyorsan: ha tudnám, hogy hogyan kell megírni egy könyvet, akkor most azzal foglalatoskodnék, hogy megtegyem. Vagyis nem tudom, hogy hogyan kell egy könyvet megírni. Olvasóként csak azt tudom, hogy hogyan nem.

A kulcsmondatot (szokás szerint) Nietzsche mondta ki. Nem szó szerint idézem, talán nem is pontosan. Azt a kérdést tette föl egyik aforizmájában: mit ér az olyan könyv, amelyik még az életnél is kevesebbet? Ugye, világos? Az ember azért vesz kezébe egy könyvet, hogy intenzívebbé tegye azt a pillanatot, melyet minden mással (vásárlás, takarítás, ügyintézés, munka, lazsálás, napozás, táncolás stb.) is tölthetne. Ha egy könyv nem képes kiváltani ezt a hatást, akkor az a könyv semmit sem ér.

Az utóbbi napokban egy metaforákkal foglalkozó (mondjuk így: tudományos) könyv volt a kezemben; egy elég jó nevű francia gondolkodó, filozófus és irodalomtörténész írta, Paul Ricoeur. Soha nem okozott még szöveg ekkora kínlódást. Gyűlöltem olvasni. Megpróbálom megmagyarázni, hogy miért.

Először is. A metafora egy nagyon izgalmas téma. Meggyőződésem szerint az emberi gondolkodás egyik leghatalmasabb kihívása, hogy ezt a jelenséget értelmezze. Nem csoda, hogy Arisztotelésztől Nietzschén át Derridáig annyi sok jelentékeny gondolkodót foglalkoztatott a dolog. Hogyan van az, hogy kimondunk egy mondatot, teszem azt: Romokban hevert a karrierje., és pillanatok alatt megértjük, holott tudjuk, hogy a karrier az nem egy középkori vár, de még csak nem is egy épület? Hogy az ördögbe történik mindez; egyáltalán: miért beszélünk metaforákban? Miért nem vagyunk meg inkább nélkülük?

A téma izgalmas voltához képest Ricoeur könyve, mely Az élő metafora címet viseli, dögletesen unalmas.

Ez így persze több problémát is fölvet. Egyrészt: ez egy szubjektív benyomás, melyet érvekkel kellene most alátámasztanom. Másrészt: miért kellene egy tudományos könyvnek érdekesnek lennie? A tudomány lényege nem az érdekesség, hanem az igazságigény és a pontosság — jöhetne az ellenvetés.

Erre az egyrészt-másrésztre térnék akkor ki most. Vagyis az unalmasság melletti érvekre, majd pedig arra, hogy kell-e egy tudományos igényű munkának érdekesnek is lennie.

Miért unalmas?

Először is a nyelvezete miatt. Volt, hogy háromszor is neki kellett futnom egy-egy mondatnak, annyira nyakatekert és bonyolult módon íródott meg. Nézzünk egy példát: 

Az integráló azonosítás szemantikai jellege — mint ahogy az előbb már sugallni próbáltuk — akkor jelenik meg, ha a társítás által megszüntetett "távolság" szemantikai jellegével hozzuk összefüggésbe.

Biztos, hogy nem lehetett volna ezt világosabban megfogalmazni? De bizony, hogy lehetett volna; talán csak nem kéne hinni annyira mondvacsinált fogalmakban. Ha Arisztotelész meg Nietzsche (akik azért finoman szólva jelentősebb gondolkodók voltak, és bonyolultabb dolgokat mondtak ki, mint Ricoeur) meg tudták oldani, hogy minden mondatukat lehessen érteni, akkor vajon a könyv szerzője miért nem?

Nyilván azért nem — és ez a második érvem az unalmasság mellett —, mert a fönti szerzőkkel ellentétben Ricoeur egyfolytában hozott anyagból dolgozik. A könyv nem is más, mint különféle absztraktabbnál absztraktabb metafora-elméletek cincálgatása. Amivel persze nem volna baj, ha a szerző világosan és szabatosan összefoglalná az ismertetett elméletek lényegét. Külön-külön egyik sem érthetetlen. Én mondjuk személy szerint Max Black írásaira emlékszem. Tipikus angolszász tudós módjára kifejezetten szellemes, szórakoztató és inspiráló szerzőként emlékszem rá. Nos, ebből semmi nem jön át Ricoeur könyvében, és ez nem is csoda. Az elméletek ugyanis nem lényegükből kiindulva vannak bemutatva, hanem különféle részletproblémáik alapján. Magyarán: aki nem épp most olvasta el az eredetit, az semmit sem ért belőle. (Képzeljük el, hogy valaki mondjuk e blogból idézgetne a kontextus mellőzésével! Vajon lehetne követni?)

A legidegesítőbb vonása a könyvnek mindenesetre az, hogy, noha metaforákról szól, szinte nem is találunk benne példákat. Egy gondolkodó akkor jó, ha jók a példái. Ha átütnek. Ricoeur könyvében alig-alig találhatunk példákat. Az egész egy hihetetlenül elvont közegben mozog. Hadd idézzek, példaként, ismét csak egy mondatot.

A metaforikus jelentést — mint láttuk is — nem a rejtvény maga, vagyis nem a szemantikai ütközés, hanem a rejtvény megoldása, az új szemantikai helytállóság létesítése adja.

Vajon mire vonatkozik ez a "mint láttuk is"? Nem volna egyszerűbb odaírni a példát? Vagy legalább egy másik példát? Mi az a "rejtvény"? Mi az a "szemantikai ütközés"? Mi az a "szemantikai helytállóság"? Nem volna ésszerűbb ezeket a közel sem nyilvánvaló fogalmakat példákkal megvilágítani? Talán, hogy mondjuk ne kelljen minden bekezdést háromszor újraolvasni?...

Nem arról van szó, hogy nem vagyok figyelmes olvasó. Ricoeur nagyjából minden oldalon bevezet három-négy vadonatúj fogalmat, aztán ezeket a fogalmakat újabb fogalmakkal kombinálja. A valósággal való kapcsolat pedig egyre homályosabbá válik.

Dehát szükség van-e arra, hogy világos legyen? A gondolatmenet végülis (ha nagyon akarja az ember) fölfejthető, csak hát erőteljes koncentrációt igényel. Nem éppen ez a koncentráció-e a tudomány lényege? Térjünk át tehát erre a problémára.

Nos, nem. A tudomány lényege az (is), hogy egy adott elméletet a lehető legegyszerűbben írjon le. Ez a könyv eredetileg 1975-ös. Azóta hatalmas fejlődés ment végbe a metafora-kutatásban; a kognitív metaforaelmélet felől visszaolvasva Ricoeur problémáinak jó része döbbenetesen elavultnak tűnik. Száz oldalakat szentel olyan görcsös problémáknak, melyek ma már nemigen tűnnek problémáknak. Például, hogy miért csak (vagy jellemzően) a költői nyelvben vannak élő metaforák. Ma már tudjuk, hogy maga a fölvetés ostobaság. A "hétköznapi" nyelv napról napra ezerszámra "termel" élőnél élőbb, újabbnál újabb metaforákat. És így tovább. Ricoeur könyve — én úgy látom, bármennyire tagadja is a szerző, aki amúgy is meglepően és bosszantóan sokat foglalkozik önmagával — a strukturalizmus szellemében íródott. Amin azt értem, hogy mindenáron rendszert akar létrehozni. Miután azonban bonyolult jelenségről van szó, a rendszert toldozgatni-foltozgatni kell, beleömleszteni minél több elméletet, minél több szempontot, nehogy a szerző véletlenül is egyoldalú legyen (ez nála nagy szitokszó; ami már önmagában is elgondolkodtató...), nehogy kihagyjon valamit; és mit hoz létre közben? Mi az, amivel gazdagított minket? Mi az, amivel a könyv elolvasása után többet tudunk a metaforákról, mint az elolvasás előtt?

Nem tagadom, nagyon sok érdekes, sőt izgalmas gondolat előjön a könyvben a metaforákról. (Ez leginkább azért van, mert a szerző sokat idéz.) Ám hogy mi volna az az átütő gondolat, amelyet el nem felejthetünk többé, valahányszor a metaforáról merengünk, azt meg nem mondhatom. Alighanem azért, mert ilyen átütő gondolata nincsen a könyvnek. (Még a legizgalmasabb, és aránylag eredetinek tűnő gondolat valami olyasmi, hogy a metafora egy másik referenciát, azaz egy másik világot hoz létre; magyarán amikor metaforákban beszélünk, akkor nem a külső objektumokra referálunk (vagyis ha azt mondjuk: romokban hever a karrierje, akkor nem egy valóságos romra), hanem valami olyanra, ami még nem létezik. Megint csak: a kognitív metaforaelmélet sokkal szabatosabb és átütőbb magyarázatot ad erre a valóban izgalmas jelenségre — szerintem.)

Alapjában én egy hatalmas félreértést érzékelek a műben, és Ricoeur más írásaiban is. Erről persze viszonylag kevés jogom van beszélni, hiszen én hozzá képest (is) egy senki vagyok, aki aztán végképp semmiféle új gondolattal nem gazdagította még a világot. Mégis, G. B. Shaw-t idézve: "Attól, hogy nem én tojom a tojást, még meg tudom állapítani, ha büdös." Nem muszáj értenem hozzá, hogy meglássam a hiányt benne. Ez a hiány pedig — mondjuk most így, borzasztó durván — az élettel való kapcsolat.

Foucault a Szavak és dolgokat 1966-ban írta. Aki azt a könyvet elolvassa, és valamelyest értelmes ember, az egész életet gyökeresen másképpen fogja látni, mint annak előtte. Én a Szavak és dolgok elolvasása után például elkezdtem kételkedni benne, hogy létezik-e múlt. Létezik-e ember. Nem pusztán egy illúzió áldozatai vagyunk-e?

Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy Foucault a végtelenségből, azaz az életből indult ki. Ricoeur pedig absztrakt elméletekből. Ezért az előbbi valami valóságosat mozgat meg bennem, az utóbbi pedig csak a megértési képességemet veszi igénybe.

Vagyis Foucault többet ad, mint az élet, hiszen megváltoztatja a menetét, Ricoeur pedig kevesebbet ad, az élet egy absztrakt kivonatát.

Tudom, hogy ez így kevéssé világos. Ha tudnék könyvet írni, megírnám világosabban. (Nem véletlen, hogy Esterházy Péter ezzel a mondattal, amely egyébként idézet, fejezte be Bevezetés a szépirodalomba című hatalmas könyvét: "Majd megírom ezt még pontosabban is." Csak ezzel az igénnyel kezdődhet el irodalom, könyv, szöveg, tudomány, metaforaelmélet.)

4 komment

Címkék: tudomány olvasmány nietzsche metafora foucault ricoeur


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr751042573

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

agnusdei 2009.04.03. 16:32:35

Tegyük hozzá, teológus is volt. Méghozzá protestáns, hugenotta leszármazott.
A teológián olvasni kellett tőle. Emlékszem volt egy mondata, ami 7 és fél soron át tartott. Mire a ponthoz értem fogalmam se volt, mit olvastam az elején.

pontilyen 2009.04.03. 17:48:46

@agnusdei:

Hát igen, egy kis teológia, egy kis filozófia, egy kis irodalomtudomány, egy kis nyelvészet (miért is ne?) -- ilyen a tipikus "művelt ember", pontosan abban az értelemben, amelyben Nietzsche átkozta ezt az embertípust.

Vagyis nyilván elolvasott 6000 könyvet, de mindez csak külső díszként (műveltségként) van rajta.

Hatalmas ellenpélda a szintén rendkívül olvasott Hans-Georg Gadamer, akinek minden szövegén érződik, hogy egy hatalmas személyiség írta őket. Na, őt tényleg mindenkinek ajánlani tudom olvasásra!

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.04.04. 09:13:49

a posztod hatására kivettem a könyvtárból a Foucault-könyvet :-)

pontilyen 2009.04.04. 11:55:23

@sleeping dancer:

Köszönöm! Ennél megtisztelőbbet nem is írhattál volna. :-)
süti beállítások módosítása