Az előző posztom annyira komplex lett, hogy érintőlegesen szinte mindennel, amit a világról gondolok, összefügg. Nem tudom, hasznára vált-e. Most mindenesetre csak egyetlen mozzanatot akarok kiragadni a végtelenségből: az értelmesség problémakörét.

Kérdésem döbbenetesen egyszerű és naiv. Így hangzik: kit nevezek én értelmes embernek?

A válaszom erre az egyszerű és naiv kérdésre éppoly egyszerű és naiv, mint maga a kérdés. Értelmes embernek én azt nevezem, aki képes tudomásul venni valóságos tényállásokat.

Mindebben csak az a meglepő, hogy ez a "definicióm" ellene mond a közvélekedésének.

A közvélekedés szerint ugyanis az az ember értelmes, aki képes a dolgok mögé látni; vagyis az értelmes ember — a közvélekedés szerint — nem valóságos tényállásokat lát meg, hanem a valóságos tényállások mögött valami lényegibb valóságot.

Mondok egy példát, hogy világosabb legyek. Láttam ma a buszból egy óriásplakátot. Nem emlékszem már pontosan, mi vagy ki volt rajta, nem figyeltem meg különösebben alaposan. De azt láttam, hogy fekete festékkel rá volt pingálva vagy ötször ez a szó: ZSIDÓK! Egymás alá, azt hiszem, ötször. Na most, ez az odapingálás számomra sűrítetten fejezi ki mindazt, ami szerintem a nem értelmesség. Aki ugyanis odafirkálta az idézett szót, az képtelen volt a plakátot mint plakátot (mint "valóságos tényállást") szemlélni; a plakát szemügyre vételéhez és értelmezéséhez segédkonstrukciókra volt szüksége. Jelen esetben alighanem valamiféle cionista összeesküvés-elméletre. (Nem tudhatjuk, hogy arra-e; nem akarom elkövetni pontosan ugyanazt a hibát, mint az odafirkáló. Én csak azt írom le, amit láttam.)

A buta ember mondata (vagy inkább: az ember buta mondata) így hangzik:

"Én átlátok a szitán."

Hiszen mit is jelent ez a mondat? Ez a mondat azt jelenti, hogy az illető nem látja a szitát. Nem képes arra, hogy segédkonstrukciók, metafizikai rendszerek, összesküvés-elméletek és minden magyarázó elv nélkül a valóságos tényállást vegye tudomásul.

Amikor Kopernikusz rájött, hogy nem a Nap kering a Föld körül, hanem a Föld kering a Nap körül, akkor észrevett egy valóságos tényállást. Hogyan volt ez lehetséges? Úgy, hogy nem metafizikai elméletek vezérelték, nem akart mást látni, mint amit lát, hanem csak az vezérelte, hogy pontosabban megismerje azt, amit lát. Vagyis Kopernikusz a valóságra volt kíváncsi. Kopernikusz értelmes ember volt.

Az értelmesség legveszedelmesebb ellensége a hatalmi téboly, vagyis a dölyf. A hatalomba beletébolyodott ember többet akar látni, mint amit lát. Nem a valóság érdekli, hanem az, hogy uralma alá vonja azt, amit uralma alá tud vonni. És mivel a valóság nem ilyen, a valóság nem érdekli.

A valóság ugyanis mindig bonyolultabb, mint bármilyen segédkonstrukció róla. Azt nevezem értelmes embernek, aki tehát minden segédkonstrukcióról belátja, hogy viszonylagos. (Erről is.)