HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.05.15. 15:29 pontilyen

Az Én öl, butít és nyomorba dönt

Beszámoltam már róla, hogy az utóbbi hetek egyik legnagyobb szellemi (vagy tényleg inkább lelki?) élménye számomra Csíkszentmihályi pszichológiájának megismerése volt. Olyan élmény, amely mélyen rakódott le bennem. Önkéntelenül is kicsit átformálódtam tőle. Máshová kerültek a hangsúlyok.

Itt van például az, amit az Énről ír.

Az Ént lényegében olyasféle korlátnak (korlátnak és egyben lehetőségnek) mutatja, mint a testünket. Ha nem lenne, könnyen lehet, hogy boldogabbak lennénk. Ezt már csak az is bizonyítja, hogy amikor tényleg boldogok vagyunk, akkor megszűnik az Én-tudatunk.

Vegyünk egy példát. Itt vagyok én. (Én?) Ránézek a blogomra, és azt tapasztalom, hogy nem olyan témákról írok, melyek sokak fantáziáját megmozgatnák; és elkedvetlenedem. Aztán fölnézek néhány általam kommentelt blogra, és azt veszem észre, hogy gondolataim nem leltek termékeny talajra; és megint elkedvetlenedem. És mi okozza ezeket az elkedvetlenedéseket? Semmi. Egy káprázat.

Az Én öl, butít és nyomorba dönt.

Az emberiség legtöbb nyomorát az Én-tudat túlburjánzása szüli. Az tehát, hogy az emberek fontosabbnak képzelik magukat annál, mint amilyen fontosak valójában.

Gondoljunk a halálfélelemre! Vajon lenne-e bármi okunk félni a haláltól, ha nem tulajdonítanánk semmiféle fontosságot saját személyünknek (énünknek)? Fél-e egy kő attól, hogy szétporlad? Fél-e egy fa attól, hogy kivágják? Fél-e egy keresztény mártír attól, hogy megölik?

Az Énnel való túlságos foglalatoskodás betegségtünet, működészavar, az entrópia jele. Annyi millió érdekesebb és izgalmasabb dolog van a világon, mint mi magunk; ki az az elmebeteg, aki elfordítja fejét a világ tarkasága elől, és inkább egy szegényes és kopár valami, azaz önmaga felé fordítja?

Olvasóm persze itt és most közbeszólhatna, hogy dehát én is most mást se teszek.

Tudom. Ez egy hibám. Annak is fogom föl.

De nézzünk rá e blog címére! Vajon mit jelent? Mit jelent az, hogy Pontilyen pont ilyen? Saját értelmezésem szerint (mely mellett persze élhetnek egyéb értelmezések is) annyit jelent ez a cím, hogy nincsen Énem; mindig olyan vagyok, pont olyan, amilyen éppen vagyok. Nem olyan, mint én, hanem olyan, amilyen.

Nietzsche, akinek látszólag annyira túlburjánzott az Énje, hogy valósággal beleőrült, valójában annak adta tanúságát, hogy az én (inkluzíve megőrülés) semmi más, mint egy fikció. Olyasmi, ami nem eleve adott, hanem szituációról szituációra megképződik. Olyan, hogy "Nietzsche", nem létezik, csak Nietzsche-szövegek léteznek.

Így függ össze a mottó a címmel, Nietzsche e bloggal, e blog velem, és én a világgal.

A buddhisták és az igazán vallásos keresztények éppúgy tudják ezt, mint a bölcsek, a mérnökök, a természettudósok és a filozófusok. Ők azok, akik be vannak oltva az Én nevezetű veszedelmes vírus ellen, mely képes rá, hogy tönkretegye a világ harmóniáját.

Ha van iránya ennek a blognak, akkor ez az irány az: minél messzebb az Éntől. Minél közelebb az élethez.

11 komment

Címkék: blog én filozófia nietzsche csíkszentmihályi


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr521123439

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anselmo 2009.05.15. 16:39:09

A világot csak egyes szám első személybne tudom megtapasztalni. Csak a saját érzéseimen keresztül tudom értelmezni. Ha majd nem leszek, akkor ez a világ is megszűnik.

pontilyen 2009.05.15. 17:52:56

@Anselmo:

Nyilván sarkítottam egy kicsit. Az Én valójában egyáltalán nem haszontalan konstrukció, de: konstrukció.

Úgy tudom, érdekelnek Téged a keleti filozófiák. Bennük föllelhetők olyan technikák, melyek segítségével az ember szép lassan meg tud szabadulni vágyaitól, vagyis: énjétől. (Hiszen van-e még én, ha nincsenek énhez kötődő kívánságok?)

Az Én hasznos tud lenni, egyáltalán nem véletlen, hogy kialakult az én-képzet. Mint azonban mindent, ami rákos sejtként elburjánozhat, az Ént is meg kell fékezni, hogy harmóniába kerülhessünk a világgal.

Anselmo 2009.05.15. 18:06:17

Viszont az Énnel egy izgalmas témát vetett fel a Pontilyen nevű szellemi műhely. Még gondolkodom rajta.

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.15. 19:19:17

"Fél-e egy fa attól, hogy kivágják?"
igen. ső, a többi fának fáj, ha kivágnak egyet közülük. halál komolyan.

"Ránézek a blogomra, és azt tapasztalom, hogy nem olyan témákról írok, melyek sokak fantáziáját megmozgatnák"
és? van valamiféle mércéje a minőségnek, az értéknek, aminek mindenképp meg szeretnél felelni?

"Aztán fölnézek néhány általam kommentelt blogra, és azt veszem észre, hogy gondolataim nem leltek termékeny talajra"
mert az ő énjük nem a te éned :-)

az egoizmus és az individualizmus nem ugyanaz ám, ahogy a modernizmus és a szabadelvűség sem.

pontilyen 2009.05.15. 22:56:21

@bs395:

Honnan tudod, hogy mi fáj egy fának? :-)

"van valamiféle mércéje a minőségnek, az értéknek, aminek mindenképp meg szeretnél felelni?"

Valahogy így fogalmaznám meg: azt szeretném, hogy több (más) legyen a világ, miután leírtam valamit, mint annak előtte volt. Tehát ne puszta szócséplés legyen, hanem egy új vélemény a világról. Nyilvánvaló, hogy nem az én dolgom ennek hatásait méricskélni; épp ezért neveztem az ilyesféle gondolatokat betegeseknek.

Nem látok nagy különbséget az ego-izmus és az individual-izmus között. Ha az utóbbit a személyiségünk kibontakoztatásaként értjük, akkor fölvetődik a kérdés: a személyünk (kibontakoztatása) öncél (végcél)-e?

bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.16. 00:42:50

@pontilyen:
az egoizmus saját szerpünk, helyzetünk túlértékelése, míg az individualizmus megélése minannak, amit az én és a világ interakciója adhat.

a növények fájdalmáról: elektródákat erősítettek a leveleikre, amik a levél két oldala közötti elektromos feszültségkülönbséget mérték. miközben épp motoros fűrésszel esetek neki, rendszertelen és erős impluzusokat mértek, nagyon eltérőt, mint más, nem "fájdalmas" hatásokkor.
az igazán fura dolgok viszont csak ez után jönnek: a környékbeli növényeken is - időbeli eltéréssel - hasonló jelenségeket tapasztaltak, bár azokhoz nem nyúltak, sőt, idővel pusztán a láncfűrész bekapcsolása elég volt hozzá, hogy ezt a fajta "pánikot" kiváltsa.
beszarás, nem?
és akkor még nem beszéltünk róla, hogy a kemény metálzene serkenti a növekedésüket és a terméshozamot. komolyan.

a világ pusztán azáltal, hogy megírsz valamit, már változik. ha nem találod a helyét annak, amivé változtattad, akkor hol, miben van a baj?

Roquentin 2009.05.18. 13:27:48

Nem tudom, Csíkszentmihályi olvasta-e Lao-ce könyvét a taoról, de a kedvenc gondolatom belőle épp ez:

"Dicsôség, szégyen: egyforma félelem.
A rang: az élet legnagyobb csapása.
Dicsôség, szégyen: mért csak félelem?
Mert a dicsôséget a közemberek
szorongva nyerik el,
szorongva vesztik el.
A dicsôség is, szégyen is, csak puszta félelem.
A rang mért az élet csapása?
Mert legnagyobb csapás
az önszeretet.
Ha nincs bennem önszeretet,
ugyan mi bajom lehet?
Ezért:
a világért élô kiválóságra
bízható a világ;
és a világért élô jóságra
építhet a világ."

Vagyis minden szenvedés forrása az önszeretet - ha úgy tetszik, az Én.

Különben remélem, nem szorulsz rá a vigasztalásomra, de önmagában az a tény, hogy nem különösebben népszerű a blogod, természetesen még semmit sem mond annak minőségéről - sőt. Az értékes dolgok rendszerint nem különösebben népszerűek.

Viszont több milliárd légy imádja a tehénszart.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.05.18. 14:25:41

ebben az éntelenítésben van valami, ahogy a tao-idézet írja.

pontilyen 2009.05.18. 21:39:05

@Roquentin:

Igen, a dicsőség és a szégyen nagyon mélyen összefüggnek. Mindkettő az Én túlburjánzása miatt létezhet csupán. És mindkettő valahogy undort kelt, amikor nem kompenzálódik valamivel.

Ha nem is olvasta Lao-Cét (bár emlékeim szerint hivatkozik rá), mindenképpen nagyon rokonszenves számomra, ahogy Csíkszentmihályi ezekhez az emberiség által fölhalmozott vallási és filozófiai kincsekhez közelít. Elismeri értéküket, bármennyire is felvilágosult alapokon áll. Nem fellengzősen beszél sem a vallásokról, sem a filozófiai hagyományokról.

Roquentin 2009.05.19. 11:07:34

Hát igen, ha már szégyennél tartunk, én mondjuk azon is mindig meghökkenek, amikor arról olvasok (napjainkban rendkívül divatos, pszichologizáló írásokat), hogy a szégyenkezés az valami fölösleges, negatív érzület, amit mihamarabb le kell győzni, nehogy végképp elfojtsa kreatív energiáinkat... Hogy ne szégyelljünk semmit, bátran vállaljuk fel mindenféle késztetéseinket, vágyainkat - mert én nem tudom, miféle betegséget okoz ezek elfojtása, vagy milyen igazságtalan - önmagunkkal szemben - a lelkifurdalás személyiségünk némely jellemzője miatt...

Szóval, szerintem azért nem lehet véletlen, hogy a "szégyentelen" szónak eleve nincsen túlságosan pozitív csengése... És hát nem pont attól válik emberré az ember, hogy reflektál önmagára? Hogy bizonyos dolgokat elfogad, helyesel önmagában (ha úgy tetszik, büszke rájuk), másokat rossznak ítél, és megszabadulni igyekszik tőle (ha úgy tetszik, szégyenkezik miattuk)...?

Valóban attól lesz boldogtalan vagy beteg valaki, ha szégyent érez önnön kapzsisága, igénytelensége, földhözragadottsága, irigysége, kegyetlensége, meggondolatlansága miatt? Nem éppen attól, ha mindezeket büszkén és természetesen felvállalja, mert olyannyira emberi?

pontilyen 2009.05.19. 11:29:46

@Roquentin:

A szégyent (és dicsőséget) én úgy fogom föl, mint az Ént: nem véletlen, hogy létrejött, van haszna az emberi életben. Hatalmas hajtóerőt jelent (elsősorban a gyenge embereknek).

Az igazán bölcs emberek azonban túl vannak szégyenen és dicsőségen.
süti beállítások módosítása