Egy konferencián voltam a héten. Néhány zavaró, sőt nyomasztó körülménytől (mely az emberi lét elkerülhetetlen velejárójának tetszik) eltekintve kifejezetten jól éreztem magam.
Ám a visszaúton történt valami, ami egy pillanat alatt az egészet átírta.
Kilazultan, könnyeden, másnaposan arra terelődött a társalgás (melyben jellemző módon nemigen vettem részt), hogy egyetemi tanszékünkön ki kivel milyen viszonyban van. Csupa nyílt titokról, vagyis nem is titkokról, csak számomra újdonságokról, hiszen én félig-meddig tudatosan mindig kivontam magam az alól, hogy másokkal foglalkozzam. Nem azért, mert nem érdekelnek, hanem azért, mert feltételezem: okuk van rá, hogy ne minden információt osszanak meg velem önmagukról.
De ha már szóba kerültek az emberi viszonyok, csak elültetődött a bogár a fülembe, a gyanú bogara, és csak föltettem a kérdést.
"És rólam mit gondol a Kriszta?" (Nevezzük így a titkárnőnket.)
Olyan válasz érkezett, amelyik szíven szúrt. Ráadásul teljesen váratlanul.
"Téged mindenki rühell."
Nagyon megdöbbentem, és önkéntelenül kibukott belőlem a kérdés:
"De miért?"
"Személyiségedből adódik."
Nagyjából öt percen keresztül meg sem bírtam szólalni. Hát így állunk. Ezt nem gondoltam volna. Azt mindig tudtam, hogy furcsa a viszonyom az emberekkel, egyáltalán nem vagyok egy barátkozós alkat. De azt, hogy "utálnak", soha nem éreztem.
Iszonyatos bizonytalanság-állapot, egyfajta légüres térben való mérhetetlenül nyomasztó lebegéshez hasonlítható, amikor az emberben az tudatosul, hogy cserben hagyják az érzései. Hogy képtelen vagyok értelmezni más emberek jelzéseit. Arra tényleg nem gondoltam, hogy utálnak. Pedig így utólag, ennek tükrében minden átértelmeződik, és teljesen világos magyarázatot nyer.
Tehát amikor segítettek nekem, akkor csak lerázni akartak. Amikor válaszoltak nekem, akkor kigúnyoltak. Amikor mosolyogtak rám, akkor kinevettek.
De miért? Tettem valami rosszat? Ártottam én valakinek? Semmi nem jutott eszembe, csak egy valami: az, hogy idegen vagyok. Hogy nem tartozom közéjük, mert ismeretlen vagyok. Mintha egy másik világban élnék, és egy másik nyelvet beszélnék. És így folyton azt érzik, hogy még a levegőt is előlük szívom el... (Közben végigpörgettem magamban életemnek azokat a tapasztalatait, amikor utálat tárgya voltam, és elgondolkodtam az okokon.)
Nagyjából öt perc után végre meg bírtam szólalni.
"És miket mond rólam a Kriszta?"
A válasz ismét csak teljesen váratlanul ért.
"Nehogy azt mondd, hogy komolyan vetted, amit az előbb mondtam!"
Megint olyan helyzet, hogy alig bírok megszólalni.
"De. Teljesen komolyan."
"Úristen! Szerinted mond ilyet az ember komolyan?"
Aztán:
"Annyira egyértelmű volt, hogy nyilvánvalóan nem komolyan mondom..."
Megdöbbentem. Nekem nem volt egyértelmű. Nekem, úgy látszik, semmi sem egyértelmű. Azonnal belém villant, hogy mit álmodtam néhány nappal ezelőtt, és pontosan ugyanúgy éreztem magam ekkor, mint annak az álomnak a kellős közepén.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.05.24. 14:20:31
nemeh 2009.05.24. 19:23:26
pontilyen 2009.05.25. 12:18:04
Igen, azt hiszem, éppen abban áll a nyelv hatalma, hogy képes fölülírni más csatornákon szerzett tapasztalatainkat. Egy kimondott szó képes mindent megváltoztatni. Tulajdonképpen az érzékelés egy speciális médiumaként szolgál.
Persze pontosan ezért is fontos, hogy többféle csatornán keresztül érzékeljük a világot, ne tolódjon el az egyensúly a verbalitás felé.
nemeh 2009.05.25. 18:18:21
Épp úgy, ahogy a nyelvi közlés tartalmát is felülírja a más csatornákon szerzett információ, gondolok itt pl. azokra a helyzetekre, amikor érezzük, hogy a másik nem mond igazat, titkolózik, vagy baja van, esetleg ezer variáció még, de ez az érzés ellentmond a szavai tartalmával. Tehát mikor mi erősebb? Minek van hitele bennünk?
Talán nem mindegy, hogy egy teljesen új gondolat közléséről van szó, vagy éppen egy már bennünk megfogalmazódott (akár félelelemben) megerősítéséről.
S a médiumként való felfogásban is nagy szerepe van annak, hogyan értelmezzük a közlést (zaj vagy hang, kép vagy vizuális inger csupán, stb).
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.26. 00:54:56
Mondjuk én is kaptam olyat a fejemhez a minap, amire sohasem gondoltam. Lefasisztáztak, először röhögtem, de később nagyon fölpöcköltem magam rajta.
pontilyen 2009.05.26. 11:49:41
Szerintem nem létezik "teljesen új gondolat". Az ember identitása éppen azáltal jön létre, hogy "elkülöníti magát" bizonyos érzésektől, eszméktől, gondolatoktól, melyeket azonban nagyon is végiggondolt már. Például nyilván nekem is eszembe jutott már, hogy "mi van, ha utálnak?". Máskülönben meg sem érteném ezt a szót.
Csatlakoznék ahhoz, amit @popp: írt. Nyilván őt is azért bántotta a lefasisztázás, mert úgy alakította ki az identitását, hogy abba a fasizmus eszméi ne férjenek bele.
Engem is azért érintett mélyen az "utálnak" gondolata, mert úgy igyekszem alakítani az identitásomat, hogy senkit se utáljak, és engem se utáljon senki. Számomra ez nagyon fontos.
popp · http://koncertblog.com/ 2009.05.26. 13:05:45
ehje aser 2009.05.26. 14:57:42
Annyira nyilvánvaló és egyértelmű éhed a szeretetre, hogy a "mindennek . a fordítottja igaz" elvet követve a kollegák csupán ugrattak te .
pontilyen 2009.05.27. 10:59:49
Köszönöm, igazán kedvesek vagytok. :-) Lehet, hogy tényleg elhamarkodott volt a kivonulás.
@ehje aser:
Igen, azt hiszem, ez tényleg így volt.
Anselmo 2009.05.28. 12:04:25
Fordítva is igaz, a jó pozitív visszajelzések sorozata sem hiteti el az emberrel, hogy nincs oka kételkedni.
Jó annak, akinek megrendíthetetlen önbizalma van, ez ugyanolyan erős alap lehet mint a kétely, nehezen kikezdhető.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.06.06. 18:42:43
Bukowszky · http://bukowszky.blog.hu 2009.06.20. 16:41:59
lehet bennünk valami közös, még a blogunk is ugyanúgy néz ki :)