Az a durva, hogy ezt a nekibuzdulok-félbehagyom, aztán végül jól összecsapom az egészet kört egyre gyakrabban veszem észre a saját dolgaimban is. Amikor ennek okain és a megoldáson rágodom, nem nagyon tudok semmi okosat kisütni. Talán csak öregszem és lustulok, de az is lehet, hogy az van a dolog mögött, hogy amit már befejeztem (olyan, amilyen módon), azt nem tudják már meghiúsítani a szokásos hülyeségek, így elkerülhetem az újabb kudarcélményt.

Az emberi agy olyan csodálatos szerkezet, hogy még a motiválatlanságot is képes elsajátítani :)

@ifsz:

Biztos is vagyok benne, hogy a kulturális minták, melyeket egy közösség az utókorra hagyományoz, erősen befolyásolják az egyéni gondolkodást, az egyéni attitűdöket is.

Én is sokszor észreveszem magamon, hogy "idomulok" a közösséghez, amely fölnevelt.

@pontilyen: A Népstadiont Olimpiai Stadionnak szánták, mert Bp meg pályázta az 1960-as játékokat. Aztán Róma kapta az Olimpiát, Rákosiékra meg ezzel párhuzamosan kezdett rászakadni a budi, másra kellett a pénz. Nyilván erőnfelüli beruházás volt nem sokkal a háború után.

@pontilyen:
az ember ahhoz nő fel, amit elvárnak tőle (vagy belerokkan).
olyan, aki önként többet tesz, mint az elvárások, alig van, és ők is fel szokták adni hamar.
az itthoni dualizmus elvárásszintjei nagyon nincsenek szinkronban, és sokszor már meg se próbálunk úgy tenni, mintha de.

érdekes, jó post.
@pontilyen: asszem csak simán küzdeni kell, mint disznó a jégen; a minta valóban nagyon fontos.

"Szalmaláng-effektus" az egyik közismert mém erre.

Én is elkezdtem egy programot írni, amivel milliókat kereshetnék, mert tök jó. És ahelyett, hogy befejezném végre, most is csak kushadok a szobában. Azistenit.

"Pedig amióta, ahogy mondani szokás, a kép is nézi a nézőt, korántsem magától értetődő a befejezés. A regénynek teljesnek kell lennie (ó az élet!), de végesnek (ó a mű!). Mert, rendben, elkezdődött, de hogy véget vessünk neki, milyen 'ok' volna, rendes? Az ilyen ostobának tetsző kérdések olyan korszakokban válnak életkérdéssé, amikor egy kultúra egyetemességét már csupán bizonytalanságának és megrendültségének egyetemessége biztosítja. - Lélegzetelállító látni egy Proust-kefelevonatot, a burjánzó betoldásokat, a fekete felhő-állatokat, ahogy mindenhová bedugják a fejüket, ahogy a Mester elkezdi szét-írni a "kecses építményt", egy új regényt kezdene észrevétlen, és akkor azt csakis a régi romjain. Proust is, Musil is nem a halál miatt nem tudták befejezni regényüket, hanem valamelyest fordítva: a halál 'sietett' a segítségükre... Bár nyilván ez alkat kérdése is: Joyce-nak nem voltak vég-gondjai", olvasom.

Hmm, ez is a fiókban maradt:
3659.freeblog.hu/archives/2008/09/02/A_Ladanyi_viadukt/

értem én a mondanivalódat, nagyjából egyet is értek vele, de a stadionos példák nem igazán találóak

Miért kellene körben végig azonos magasságúnak lennie egy stadionnak?

Finnország: upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/1/17/Lahti-stadion.jpg

de a holland/belga, osztrák/svájci EB után is elbontották jó néhány stadion egy részét

ez itt fuckisztán. hiába kezdesz bele bármibe is, lesznek drukkereid és ellendrukkereid - hogy a focinál maradjak. aztán egyszerűbb feladni, mint végigcsinálni. a tömeg visszahúz a híg fosba, nem enged kibontakozni. aztán egyszercsak te is ilyenné válsz, ha még nem voltál eddig is a tömeg szerves része. genetikailag kódolva van abban a majd' tízmillióban, amelynek te is tagja vagy - meg én is, meg még sokan. de ha sikerül kiszakadnod, ne legyen szégyen.

@popp:

Igen, szinte szó szerint ugyanez a győri példa. Nem befejezték valamit, ami majd jó lesz, hanem terveztek egy nagyot, és csak félig valósították meg.

@bs395:

Az elvárásokat nem mindig másoktól kapjuk, sőt életünk legfontosabb döntéseiben éppenséggel magunkra vagyunk hagyva. Ugyanez áll egy minisztériumra, államra, vállalatra is.

@gólhaj:

Azt is minta közvetíti nekünk, hogy milyen módon küzdjünk. Ezzel persze nem tagadom az egyéni döntési szabadságot.

@Penyige Pál:

Más a töredékesség, és más a "megíratlanság". A Tulajdonságok nélküli ember egy hatalmas töredék, mégis zseniálisan meg van írva.

@öntelt radírpók:

Sokféle típusú stadion van (érdekel ám a téma nagyon); de olyat még nemigen láttam, mint a mi Népstadionunk. A győri típusúra több példa akad, de az is ritka.

@Zanzo:

Nemhogy nem szégyen "kiszakadni"; az általam említett pozitív példák (Kosztolányi, Ottlik) számomra éppen azért ikonok, mert a közeg ellenére is hatalmasat alkottak.

Az ilyen embereket kell fölmutatni és "reklámozni", mert a kultúra pozitív hagyományai éppen úgy hatnak, mint a negatívak.

Ez nagyon jó poszt, gratulálok hozzá! Sokszor én is ilyen vagyok, pedig esküszöm hogy nem tervezek állami beruházásokat :)

Kedves látogatók,

most elmegyek aludni, az éjszaka esetlegesen érkező hozzászólások csak holnap reggel tudnak megjelenni, válaszolni is csak holnap tudok rájuk. Ez ne riasszon vissza senkit a véleményezéstől! :-)

Jó éjt!

na és a teljesen elmaradt expó? vagy a teljes csőd felé haladó pécs2010?
a 4es metró, ami ugyan valószínűleg elkészül majd valamikor, de 3szor olyan drágán?? (azaz matematikailag: az 1/3a készül el az eredeti pénzből, ergo befejezetlen...)
vagy a nemzeti gödör...

félbehagyott épület a XI. ker. Infoparkban a Tüskecsarnok és ugyanott 50 méterre tőle a BME Q1 és Q2 épületei. Érdemes szétnézni arrafelé!

Kosztolányi, Ottlik arisztokratikusan kifinomult szellemi mikroklímában éltek. Teljesítményük amolyan szabályt erősítő kivétel volt, ugyanis a teljesítményük a minőség volt, maga, amely messze finomabb, érzékenyebb, összetettebb és sokszerűbb volt, mint a kor nagyon divatos átlaga. Manapság ilyen szellemi, vagy mentális mikroklíma szinte csak családi közegben jöhet létre, amilyen a Rubik famíliáé, vagy a Polgárék családjáé volt. Vagy olyan "családalapítóé", amilyen Kamény Dénes. Más műfajok, mint az irodalom, de hasonlóan bonyolult érzelmi, intellektuális és mentális közegek. És mindegyik a külvilág realitásainak ellentmondva létezik. Szűk közegek, ahol az emberek nem hagyják magukra egymást, vagyis éppen azt a negatív élményt nem szenvedik el, amit mi tízmilliónyian, akik sem Polgárék, sem Rubikék, sem Keményék nem vagyunk, nap, mint nap elszenvedünk.

Na jó!
Tök elegem van az ilyen elégedetlenekből!
Vedd észre a sok fejlődést is.

Például befejezték a M3 autópályát.
Ja azt nem, de nemsokára meglesz, csak újítják még föl az tavaly átadott szakaszt.

Na de itt a 4-es metró!!
Ehh, a fenébe az talán még lehet, hogy nem teljes.

De az oktatási, média, törvények?
Btk, alkotmány, gyülekezési törvény?
Nem-nem és nem tényleg semmi sincs kész. Csak én idegileg, anyagilag stb.....

Mondok ellenpéldát, hogy ellensúlyozzalak: A hidakat mindig befejezik :) és mindig úgy ahogy kell. legalábbis eddig - lekopogom.

Egyébként majd ha a mérnök tervei alapján közlik, hogy valami ennyibe kerül, és az öltönyös döntéshozó összecsapja a bokáját - hogy parancs értettem - adom a pénzt - és nem fordítva, hogy ennyi pénzem van ebből kéne valamit csinálni, na akkor be lesz fejezve. meg nem megy át 25 cégen kézen-közön x% vissza stb. ami Magyarországon divat... nincs új a nap alatt.

Az osztrákok a tavalyi Eb után visszabontották a stadionjaik felét harmadakkora kapacitásúra, mert tudják, hogy soha többet nem lesz már bennük annyi néző, és így lényegesen olcsóbb fenntartani őket.

Mindezt a győri stadionhoz jegyeztem meg, mármint hogy lehet igazság abban, amit az építtetők mondtak. Bár az is kétségtelen, hogy eljutottunk oda, hogy ebben az országban már minden mögött a mutyit kell keresni...

A történelmi hagyományok folytatása fontos:
elinnen.blog.hu/2009/01/26/pecs_az_lhc_kozpontja

Sztem a blog írója nem járt Romániában, mert ott rengeteg félbehagyott építkezést látna. Az persze nem mentség, de tőlem a magyar labdarúgás ennyit sem érdemel, mert ha teljesítményarányosan nézzük a dolgot, akkor libaszaros réten is játszhatnának.

@pontilyen:
ez az a hazugság, amire államok épülnek :-)
az elvárásokat a környezet adja az ebmernek, amiken más emberek tompíthatnak (pl szülők védik a gyerekeket), vagy erősíthetnek (pl kiképzésen). az állam az a szervezet, ami megmagyarázza, hogy az egyiknek miért más elvárásrendszernek kell megfelelnie, mint a másiknak (az ideológiai háttér lényegtelen), az állampolgár meg az az egyén, aki kifele mutatja, de befele megszegi.

@Hozzászóló: ez azért van, mert lusta disznó vagy :)
Meg azért is, mert azt látjuk, hogy pl. áfacsalással 10x annyit keresnek egyesek, mint amennyit értelmes és legális munkával lehet, és ez nem igazán motiváló.
De ehhez a stadionoknak nem sok köze van.

Az M7-es is sokáig volt félkész, még a rendszerváltás után is... De legalább van rá igény, és pénz is. (Völgyhíddal együtt...)
Az M0-ás csömöri felüljárójánál meg gyalogjárda nem épült... ehh.

Részben igazad van, de szerintem nem mindenben. Vannak korlátok és igények: mindkettőt érdemes szem előtt tartani.
Korlátok: ha rendelkezésre áll minimum egy pénznyomda finanszírozni a dolgokat akkor nem számít mekkora a haszna, vagy mennyien használják, megépíthetjük a világ legnagyobb stadionját is. Ha viszont nincs rá pénz, igenis elfogadhatónak érzem azt, hogy annak a lehetőségét adjuk meg, hogy ha egyszer majd kell, akkor ne kelljen egy teljesen újat építeni.
Igények: Magyar NB I.-re 30 000 fős stadiont megépíteni és fenntartani hülyeség, talán még a 16 000 is erősen fölébecsült. Azért benne álljon a pénz, hogy 5 évente egyszer van egy meccs ahol lehet, hogy 19 000 ember is lenne szerintem pazarlás.
Megépült Dunaújvárosnál az M6-M8 csomópontja olyan méretekkel, hogy egy város elférne a területén, nem torzóként hanem egészen. Viszont az M8 autópálya a holdban van és a forgalom csak egyetlen ágat haszál a hatalmas csomópontból. Nem pazarlás? Mindegyikünk pénze benne áll, amiből lehetett volna valami hasznosabb. Lehet, hogy néha okosabb egy torzót csinálni.

eeeeee, hiba.

A népstadiont szándékosan félkarájúra építették, a hiányzó rész nem egy teljes stadiont formázott volna, hanem kétoldali gigászi méretű rámpa indult volna a mostani skardelli kavics irányába. Kvázi hogy a néptömegek tömött sorokban ... fel a lelátóra ...
Ez volt az eredeti koncepció. Az, hogy ezt időközben a rákosi-rendszer megváltoztatta, kitalálták, hogy majd 100.000 hithű pártkatona vigyorog majd itt, és emiatt a rámpák nem épültek meg az egy dolog. De akkor is lényeges TÉNY, hogy eredetileg félkarély lett volna !

Ezt bárki ellenőrizheti, ha megnézi az Új Építészet 1948/9-es számát, vagy olvasta valaha Bonta János; A magyar építészet egy kortás szemével 1945-60 c. könyvet. (65. oldal).

pont éjszak jutott eszembe hogy 4 olyan létesítmény van budapesten befejezetlnül az utóbbi 20 évből amivel kellene foglalkozni.

1. a legrégebbi:
tüskecsarnok sokáig úgy tűnt hogy sikerül rá üzemeltető találni de a végén nem sikerült megegyezni

2. Máv kórház beton torzó nem folytaták a Máv kórház új szárnyát, pedig lehetne a régi korszerütlenebb épületekből ide áttelepiteni

3. dél pesti kórház melletti betontorzó nem sikerült kideritenem hogy minek épült csak annyit tudok hogy a XX.kerületi önkormányzaté és próbálja/próbálta eladni.

4. sportkórház felépült egy teljesen új szárny gyakorlatilag szerkezettkész és csak a kórházi felszerelés hiányzik belőle remélem nem lesz belőle honvéd kórház ahol több mint 15 évet kellett várni. (mindeközben az elmúlt évben új szárnyakat és épületekkel bővült a Szt. István, Szt Imre a Bajcsy az Uzsoki)

ld. rendszerváltás

@pontilyen:
"az általam említett pozitív példák (Kosztolányi, Ottlik) számomra éppen azért ikonok, mert a közeg ellenére is hatalmasat alkottak."

Pedig furcsa egymás mellett látni őket, mert ugye Ottlik valójában egy egykönyvű író, Kosztolányinak viszont méterekre rúgnak az összegyűjtött művei...
Az Iskola a határon ettől nem lesz kisebb, de az életmű szvsz igen!

A befejeztlenségnek három oka van.

Egyrészt a rossz koncepció. A legtöbb nagyszabású terv Magyarországon rosszul van előkészítve és a végrehajtás - ami akár műalkotásról, akár stadionról, akár egy házi dolgozatról van szó - pedig egyátalán nincs megtervezve. "Elkezdjük, aztán majd megy magától!" Sajnos nem!

Másrészt a lustaság. Ritkán tapasztalok olyat, hogy valaki teljes erőbedobással fog hozzá valamihez, ill. hogy a lendület két napnál tovább tart.

Harmadrészt - és ez az előzők magyarázata is szerintem - az önbizalomhiány. Ha valaki csinál valamit, bármit, akkor azt az irigyek mindig elbizonytalanítják. Valamiért nálunk az emberek nem hisznek annyira magukban, hogy egy a pálya széléről jövő, arctalan bekiabálás ne roppantaná meg a lendületet.
Ezért nincsenek már a tervek sem kidolgozva (hiszen már a koncepciót is ugatják egyesek, nincs energia sajnios folytatni), és ezért veszti hamar a többség a kedvét is.

Kosztolányi, akit én sokkal kevésbé ismerek, az én szememben mindig azon kevés költők/ írók közé tartozott, akikről semmilyen lelki gyengeséget nem feltételeztem, akinek úgymond alapvetően rendben volt a lelke. Éppen ezért pár hülye nem akadályozhatta munkájában.

A poszt mondanivalója tejesen jogos. Tényleg jellemző az országra ez a mentalitás.

A stadionokkal kapcsolatban nem egészen értek egyet.

Egy olyan országban, ahol a foci szar, pénz nincs, ráadásul kicsik is vagyunk, miért is kellene világviszonylatú és befogadóképességű stadionokat építeni?
Azért hogy megrohajanak kihasználatlanul? Vagy azért mert szépek?

Igenis logikus, hogy úgy tervezik meg, hogy később bővíthető legyen.

Nagyon jó bejegyzés, tetszik. Amikor elkezdtem olvasni, igazából ifsz reakciója fogalmazódott meg bennem. Az, hogy mi magunk mennyire tudunk valamit végbevinni. Bár a poszt első példái irodalmiak, azért tegyük hozzá, hogy zeneit is bőven hozhatnánk. A kettő közötti hasonlóság, hogy az irodalmi művet és a zeneit is nagyon sokáig kell csiszolni. Ha zenét tanulsz (én dobolni) eleinte könnyen megelégedhetsz annyival, hogy nagyjából a metronómra jött ki egy ütés. Ezt azonban addig kell csiszolni, amíg pontos nem lesz, olyannyira, hogy már nem is hallod a metronómot. Ettől még távol vagyok, szerencsére azonban olyanok vesznek körbe, akik a csiszolásra ösztönöznek. Ők a legjobb barátok, mert nem hagynak megnyugodni.

Már bocsánat, de honnan tudjuk, hogy az a jó, ha a regényt visszahozzuk a nyomdából? Csak mert Ottlik így csinálta? S éppen az az Ottlik lenne a mintakép, aki tulajdonképpen egykötetes író, a többi munkája legalábbis nem éri el az Iskola színvonalát? Vagy miért pont a fiatalon elhunyt Kosztolányi életműve lenne befejezett, amikor tudjuk, hogy megvalósulatlan regénytervekkel lépett ki ebből a világból?

Mindez jócskán szubjektum kérdése.

A Népstadion, ma Puskás-stadion pedig egyáltalán nem torzó. Ilyennek tervezték, ilyennek készítették el. Nem csak futballpályának szánták, hanem komplexumnak. A másik oldalon ennek megfelelően nincsen magaslati lelátó. Ott kiszolgáló épület, egyebek vannak, gondolván arra, hogy (legalábbis régebben) nem csak futballmeccseknek adott otthont.

Most látom csak, címlapon vagy! Grat!

Sajnos én is ugyanezt veszem észre magamon. Belefáradok a felénél. Elmegy a lendület, nincs ami tovább hajtson.

Hamarosan válaszolok mindenkinek. Türelem.

@polak: @bence84: @Kalmár: @escaper: @Manyizga: @Budapester81: @Stoney Hill Billy:

Ezek mind nagyon találó példák. Köszönöm, mert kiegészítik, hitelesítik a posztban leírtakat. Különben mindegyik példának külön története és tanulsága van. Például a Gödör (Erzsébet tér) talán még jobb is lett így, "kultúrközpontként", mintha egy irdatlan színház lett volna a helyén. Budapesten nagyon kevés (igazi) tér van, az Erzsébet tér ezek egyike lett.

@Máriáshuncut:

Igazándiból szerintem erő és bátorság (és persze szerencse) kérdése, hogy egy ember ki tud-e emelkedni. Kosztolányi ugyanabban a közegben élt, mint Juhász Gyula, szinte ugyanarról a tájról származtak, ugyanabba a közegbe csöppentek bele. Talán a tehetségük között sem volt nagy különbség. A két életmű mégis ég és föld. Miért? Mert Kosztolányi jobban akarta a sikert, akaratosabb, elszántabb, keményebb volt. Szerintem ezen múlik majdnem minden.

@changebug:

Befejezik, ha már elkezdték. De pl. a Mária Valéria híd hány évig állt torzóban? A budapesti Margit hídról hány éve mondják, hogy életveszélyes?

@szbszig:

Teljesen jogos, amit írsz. Egy Eb-re így is, úgy is építeni, bontani kellene a pályát. Én úgy képzeltem volna el a győrit, hogy mind a négy kapu mögött van a jelenleginél alacsonyabb, bővíthető lelátó, egy nagy, a jelenlegihez hasonló méretű főtribünnel, szembe vele pedig egy kapuk mögöttinél nagyobb tribünnel. És akkor jólesne ránézni. Így féloldalas, kettős benyomást kelt.

@lujo22:

Jártam már Romániában. Szerintem ott alapvetően egy kicsit másféle gondokkal küzd a társadalom. De ez persze csak megérzés.

@bs395:

No igen. :-) Abban egyetértünk, hogy a teljesen szabad elvárásrendszer mint az egyén tulajdona alighanem illúzió. Mindig elvárásokat teljesítünk, akkor is, amikor azt hisszük, hogy szabadok vagyunk. (Vö. Freud.)

@bande\':

Szerintem ott tévedsz, hogy az alternatívát a torzóban és a hatalmas stadionban látod. Lehet építeni egy viszonylag kisebb, nagyon szép, minden igényt kielégítő (és bővíthető) stadiont is. Ezer példa van rá a világon. A győri egy hatalmas, gyönyörű stadion és egy legelő keveréke, ezért szerintem furcsa benyomást kelt.

@oolajtoo:

Köszönöm az információt. Ezek szerint egyszerűen csak ízléstelen volt az építtető vagy (ami, Rákosi-rendszerről lévén szó, kevésbé valószínű) a tervező.

@Azhát:

Ottliké egy kicsi, de tökéletes életmű; Kosztolányié pedig egy hatalmas és (amennyire ez méretei alapján lehetséges) tökéletes életmű. Viszonyuk kb. olyan, mint az El Sardinero és a Camp Nou stadionoké! :-)

@Reckl_Amál:

Érdekes, az általad említett három ok közül én a talán legkevésbé fontosnak tűnőt, a harmadikat érzem a leglényegesebbnek. Például magamon is ugyanezt veszem észre; nincs elég önbizalmam. Kosztolányi és Ottlik lelkileg valóban "egészséges", erős emberek voltak, nem hagyták magukat visszatántorítani. Számomra különben talán pont ezért olyan fontos figurák.

@steevo:

Olvasd el, amit most bande\'-nak és szbszig-nek írtam!

@blogout:

Nagyon fontos dolgot említettél! A barátok egyik legfontosabb szerepe éppen az ösztönzés, hogy megerősítsenek, hogy semmiképp se csüggedj el, és hogy ne hagyd magad elnyomni vagy elkényelmesedni. Barátok nélkül valószínűleg egyetlen munkát sem lehetne befejezni.

@Enok mester:

Nem konkrétan a nyomdából-visszakérés miatt pozitív példa Ottlik, az inkább csak szimbólum. Hanem azért, mert az Iskola a határon egy hihetetlenül alaposan megírt, tényleg végigírt regény. Kosztolányi is alaposan megírta az összes regényét. Az, hogy voltak még tervei, szerintem egyáltalán nem kisebbíti az érdemeit.

Ha a Népstadiont ilyenre tervezték, akkor az egy rossz terv volt. Dehát nem ilyenre tervezték, ahogyan arra olajtoo kolléga is fölhívta a figyelmet.

Érdekes poszt, sok irányba lehet továbbgondolni, itt most két dolgot említenék meg:

A középkori templomok természetes sorsa volt a begejezetlenség: emberöltőkön keresztül építették, bízva abban, hogy majd az ükönokák befejezik. Ez nagyon gyakran nem történt meg. Az még a jobbik eset, ami mondjuk a bécsi Stephansdommal történt (ott jártam hétvégén, azért ez a példa), ahol csak az egyik tornyot zárták le kurtán-furcsán, de van ennél komikusabb példa, Kutna Horában a Szent Barbara templom teteje és tornya is lemaradt, kifejezetten komikus látvány: cs.wikipedia.org/wiki/Soubor:Kutn%C3%A1_Hora_-_Chr%C3%A1m_Svat%C3%A9_Barbory1.jpg

Persze ami a középkorban természetes volt, annak a huszadik-huszonegyedik században, amikor szinte minden fel lehet építeni 3-5 éven belül, nem kéne annak lenni.

A másik dolog, ami eszembe jutott, az a periféria helyzet: a perifériáról is látod, mi a helyzet a központban, mit és milyen színvonalon építenek a gazdagok. Ezért Te is arra vágysz. Szépen lerajzolod (tizenöt autópálya, nyolc metróvonal a fővárosban, hidak a Dunán, alagutak a hegyeken keresztül, csodapalota (csodaszínház, csodamúzeum). Aztán belekezdesz, holott érzed, hogy valami nem stimmel. A végén beleszakadsz, hiszen az elképzelt csodákhoz ötször annyi pénz kéne, de a végén mégis csak egy torzót leszel képes alkotni.

"Érdekes, az általad említett három ok közül én a talán legkevésbé fontosnak tűnőt, a harmadikat érzem a leglényegesebbnek."

Szerintem is ez a legfontosabb. Ebben voltak Kosztolányiék is erősebbek, mint sok társuk. (Mert ha most olyan elképzelt dolgot veszek, mint a magyar írói lélek, nem a lustaság vagy az ötlettelenség a legjellemzőbb.)

@promontor:

A befejezetlenség mint koncepció nagyon érdekes téma. Az itt már említett Proust vagy Musil, de akár az egész romantika ezt a hagyományt követte. Vagy Nietzsche. Szándékosan írt rövid aforizmákat, lazán szerkesztett, szabadon villódzó gondolattöredékeket.

Az építészetben is vannak példák a szándékos "töredékességre". Stadionoknál maradva, nézd meg például a monacóit: farm4.static.flickr.com/3027/2578428170_8f87fbd2f4.jpg

Ami a 8 metrót illeti. Pár év alatt meg lehetne építeni Budapesten is több metróvonalat, ha leszoknánk a gigantomániáról. A kéregvasút sokkal olcsóbb, de ugyanolyan jó, mint a Föld alatt többszáz méterre ásott alagút. Nem tudom elképzelni, hogy ezt ne lehetne megoldani; pláne, hogy manapság a metrókat nem a belvárosban, hanem az agglomerációban építik.

Föld alatt --> föld alatt

:-)

(Csak vizualizáltam közben...)

Egy szöveg, vagy egyáltalán, egy műalkotás "zsenialtása", "zseniálisan megírt volta" paradox módon éppen töredékességében érhető tetten, ha ugyan..., abban, hogy újraírásra, és, ami ugyanaz, olvasásra szólít, arra hív, hogy a benne megtapasztalni vélt teljességet újra megsejtsük. Bizonyos értelemben minden "zseniális" életmű egy 'befejezetlen mondat'. Erről a "zsenialitásról" értelmezői módszerekkel számot adni nem lehet, egyáltalán, nem mérhető, kvantitatív fogalmakkal nem leírható, ez föltárulhat, vagy helyesebben, 'megtörténhet' egy figyelmesebb olvasat során, mely az általam citált Esterházy-idézettel, azt hiszem, nem esett meg. A setesuta stadionos példa, melynek szinekdochéjából rögtön egy egész ország (nép, nemzet?) mentalitásbeli sajátosságát véled kiolvashatónak, nem állítható párhuzamba egy irodalmi életművel, pontosabban ez utóbbi mindig lehetetlenné tesz egy ilyen analógiát. Egy stadiont talán le lehet mérni, egy műalkotást és egy életművet nem. Ráadásul érvelhetnék amellett, hogy a Népstadion, úgy, ahogy van, "zseniálisan megírt" műalkotás, amennyiben - egy kevésbé reflektált megközelítésben - egy ország fél évszázados történetének autentikus megjelenítése, sőt, másfelől, arra szólít, hogy ez a történet mindig értelmezésre szorul, s hogy voltaképpen soha nem "befejezhető". Az életvilág dolgai, az, hogy milyen fokon munkál bennünk a teljesség-igény, hogy mennyire tartjuk tisztán házunk elejét, s hogy igyekszünk befejezni, amit elkezdtünk, nem vihetők át tetszés szerint az irodalom világába, és nem feletethetők meg egy-egy írói életműnek, ellenben, egy különös vámrendszer folytán, az irodalom mindig képes leleplezni az ilyen igényekből eredő vagy ezekkel palástolt kudarcokat, amint ez a blog-bejegyzésben talán meg is 'történt'.

@Penyige Pál:

Ez egy nagyon divatos és általában kevéssé értett vélekedés a kortárs irodalmi, irodalomelméleti diskurzusban. Hidd el, hogy (nagyjából) ismerem a forrásait.

Azért vélem veszélyesnek, mert nagyon sokan felmentésként használják önmaguk (írói, költői) gyengeségének palástolása gyanánt.

Jellemző, hogy az igazán nagy kortárs szerzők (pl. Esterházy) éppen arra szoktak hivatkozni, milyen fontos, hogy egy könyv "kész" legyen, ott legyen a polcon, leemelhető legyen.

A "műalkotás nyitottságára" (noha egy nagyon igaz gondolat van a mélyén) jellemzően a gyengék, a fűzfapoéták szoktak hivatkozni. Legalábbis nekem ez a tapasztalatom.

Nos, én csupán arra igyekeztem rámutatni, hogy bizonyos fogalmak és analógiák az irodalomértést illetően nem használhatók, nem működnek, ill. éppen az irodalom, a nyelv, teszi lehetetlenné ezek használatát; hogy mi divatos, s mi nem az, hát, ez kevésbé érdekel.

@promontor: "A végén beleszakadsz, hiszen az elképzelt csodákhoz ötször annyi pénz kéne, de a végén mégis csak egy torzót leszel képes alkotni."

Ezzel két szempontból sem értek egyet. Ha állam bácsiként nézzük, akkor úgy lenne a jó és helyes, hogy ha:
1. mindent ésszel és szakértelemmel terveznének;
2. nem lopják ki és el a megvalósítás során a pénz, anyag stb. negyedét-harmadát.

@pontilyen: "A befejezetlenség mint koncepció nagyon érdekes téma."

Hát igen, bár azt gondolnám, hogy a romantika vagy Nietsche szándékoltan "befejezetlenre komponált" (és ettől nagy) alkotásai már egy újabb poszt témája kellene hogy legyen, ez a mostani ugyanis "az istennek se sikerült rendesen megcsinálni" (és ettől szánalmas) alkotásokról szól inkább.

Bár a kettő közti határ néha elmosódik...

"Ami a 8 metrót illeti." Lehetne, de az pont a perifériahelyzet reális felmérését feltételezné, és erre úgy tűnik, nem vagyunk képesek.

@Penyige Pál:

Ne haragudj, ha támadásnak vetted. Túl gyakran szembesülök az általad hangoztatott vélekedéssel a vélekedést nem végiggondoló egyének részéről ahhoz, hogy idegesítsen. Azzal nyilván egyetértek, hogy nem minden analógia használható mindig, és egyik analógia sem tökéletes.

@promontor:

Bízzunk azért abban, hogy voltak periódusok a magyar történelemben, amikor sok minden épült, és fejlődött az ország. Például a reformkorban vagy a századforduló idején.

A legjobb az, hogy a felső karéj is le van zárva :)
Mindenesetre nemzetkarakterológiai szempontból már Széchenyi is "szalmaláng" természetet írt le a magyarokról.

@Edigej:

Széchenyi nagyon sok mindent tudott erről az országról. Valószínűleg éppen ezért lehetett olyan hihetetlenül nagy hatása.

Egy másik ok, amit szerintem még nem említettetek, az, hogy Magyarországon nincsen kultusza a sikernek. Több helyről hallottam külföldön azt, hogy a magyarok sikeres nemzettársukról feltételezik azt, hogy csalt, lopott, vagy egyéb kerülőúton szerezte a vagyonát.
Más részről a dualizmus óta a magyar politikai elit egy fiktív "középosztályra" épített, akik így generációkon keresztül gyakorlatilag készen kaptak dolgokat - hozzászokva ezekhez a bizonyos rövid vagy kerülőutakhoz.
A teljesítménynek nincsen kiemelő szerepe, ráadásul - ha már a politikánál és a metróépítéseknél tartunk - a magyar közpolitikai rendszer túlpolitizált, és hiányzik belőle az a visszacsatolási mechanizmus, amelyet a téma szinte minden szakértője - Lasswell, Easton, Gunn - fontosnak ítélt.
Egyszóval, hiányzik belőlünk a kapitalista gondolkodás.
Széchenyi lehet, hogy mindennek észrevette a csíráit, de ez sokkal inkább társadalmi, mint nemzettani kérdés - szerintem.

Tudtommal Ottlik évtizedekig kotlott az Iskola folytatásán amit végül gyakorlatilag a holtteste alól kiráncigálva jelentettek meg Buda címmel 1993-ban, ennyit a befejezettségről. Kosztolányi a Csáth Gézáról tervezett regényéből hagyott meg csak töredékeket. Sokan hajlamosak fetisizálni a klasszikus modernista irodalmat de azért illik ezt egy idő után kinőni és szélesebb horizontok felé tekinteni.

@ruzsomák:

Ha a klasszikus modernista irodalmat "fetisizálnám", akkor nem írtam volna, hogy a "klasszikus modernista" irodalom túlnyomó része is befejezetlen Magyarországon.

Nem egy korszakot "fetisizáltam", hanem egy attitűdöt. Mely távolról sem korszakfüggő.