HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.08.11. 17:03 pontilyen

A rendszerváltás utáni Magyarország legemberibb története

Amikor idén februárban aljas tettesek meggyilkolták Marian Cozma román kézilabdázót, azok közé a kevesek közé tartoztam, akik (ebben a témában) őszintén kimondták: igenis jobban fáj, mélyebben érint, erősebben földúl, hogy a tettet olyasvalaki ellen követték el, akit ismertünk és szerettünk. Továbbá azt is állítottam, hogy az aljas gyilkosság bizonyos értelemben mégiscsak emberi volt.

Most, hogy az esemény óta eltelt több mint fél év, és történt közben az ügyben egy és más, ehhez a gondolathoz szeretnék csatlakozni. Sőt kijelenteni: a Cozma-gyilkosság a megelőző és utána következő eseményekkel együtt Magyarország rendszerváltás utáni történetének legemberibb története. Csak azt kell jól érteni, mit nevezek emberinek.

Kezdjük a történetet a Veszprém kézilabdacsapatával. Az Építők, majd Váév Bramac, majd Fotex, majd MKB néven "futó" csapat egész Magyarország egyik üde színfoltja és büszkesége már évtizedek óta. A kevés igazi magyar sikertörténet egyike. Egy olyan klub és csapat, amely tényleg világszínvonalú teljesítményt nyújt, melyet minden szakmabéli egyöntetűen elismer.

Természetesen eddig ez a történet még nem emberi. Egy sikeres üzleti vállalkozás csupán, amin az sem változtat, hogy az üzletet emberek, az emberi vállalkozókedv és szakmai tudás tette sikeressé. Emberivé, igazi közép-európai csodává akkor kezd válni a sztori, amikor figyelmünket a csapatra és a benne játszó kézisekre fókuszáljuk. Milyen csapat ez? Kikből áll ez a csapat? Korántsem csupán magyarokból. Igazi közép-európai "vegyescsapat" ez, magyarok, szerbek, horvátok, románok stb. csapata. Ez a sok nemzetiség egyfajta új, tisztább, jobb megtestesülése az egykori Monarchiának, Közép-Európa közepén vagy az Észak-Balkánon vagy mindegy is, hogy hol, ez a sok sokszor ellenségesnek tartott népekhez tartozó játékos Veszprémben igazi baráti közösséget alkot. Ez az, amire nagy hatású, sokat vitatott és valóban problematikus publicisztikájában Bayer Zsolt is fölhívta olvasói figyelmét.

Ebbe az emberi, sok nemzetiségű közösségbe döfött kést egy... egy állat? Nem. Egy ember. A tettes ugyanis ember volt, és tette emberi volt. Aki mást állít, az nem ismeri az embert. Azt a sötét magvat, melyet fölöltöztet a civilizáció.

(Hogy a tettes, illetve a tetteshorda cigány származású volt-e, szerintem lényegtelen mellékszála a történetnek. Mindenki tudja, hogy egy nem cigány származású ember éppúgy képes a civilizálatlan viselkedésre, az aljasságra, az undorító tettekre, mint egy sötét bőrű. Üldözni pedig mindig a tettet kell, nem az embert.)

Szerencsére itt azonban nem ért véget a történet. Az eset óriási, már-már példátlan, nemzetközi fölháborodást váltott ki. Nagyon sokféle reakció támadt emberek ezreiben, az internetes portálok fórumoldalai pillanatok alatt soha nem látott kommentszámot értek el, Magyarországon éppúgy, mint Romániában. Megszólalt a legelső indulat legvérszomjasabb hangja mellett nagyon sok egyéb hang is, mértéktartó, szelíd, vitázó, dühös, sértett, kemény és józan hangok is. Nem tapasztaltam még olyat, hogy mindenki ennyire egyként ítélte volna el a tettet, kibúvót vagy mentséget nem, legfeljebb magyarázatot keresve.

Talán a rendőrség is ezt érzékelte (?), ha így van, az furcsa, mindenesetre magyar viszonyok között meghökkentően hamar földerítették és elkapták a tetteseket, valamelyest helyreállítva több nép lelki egyensúlyát.

Ám a történet (szerencsére) még mindig nem ért véget. Történt ugyanis valami, ami számomra a legmeglepőbb és legszokatlanabb volt: a két nép, román és magyar egymásra talált.

Senkinek sem jutott eszébe, hogy Cozmát bárki is, aki magyar, kevésbé sajnálta volna azért, mert román; mint ahogy az sem jutott eszébe senkinek sem, aki román, hogy azért sajnálja kevésbé Cozmát, mert Magyarországon élt. Valami csoda folytán még a több ezer kommentet kiváltó fórumoldalakon sem lehetett találni elvétve sem ilyesféle megkülönböztetéseket.

Ha már előtört az ember sötét oldala, a kézilabda-szurkolók megmutatták, hogy van az embernek világos oldala is.

Vajon nincsen semmi köze a Cozma-gyilkosságnak ahhoz, hogy az egyik legnagyobb román napilap egy ízléstelen transzparens miatt öles betűkkel kért bocsánatot egész Magyarországtól? Szerintem van köze. A Veszprémbe, a búcsúmeccsre és a temetésre érkező románok megláthatták, saját bőrükön megtapasztalhatták, hogy a két nép sorsa egy. Hogy sokkal több olyan dolog van, ami a két népet összeköti, mint olyan, ami elválasztja egymástól. Hitem szerint ezt pedig a legtöbb magyar is belátta.

És most ismét együtt emlékezhet majd a két nép Marian Cozmára. Holnap a Puskás Ferenc stadionban barátságos mérkőzést játszik egymással a magyar és a román labdarúgó válogatott.

Meggyőződésem, hogy amennyiben valami védhetetlen okból rendbontás történne, azt mindkét nép túlnyomó többsége egy emberként utasítaná el, és tartaná különösen ízléstelennek. Cozma pedig mosolyogna a felhők között, és elégedett lenne, amiért akaratán kívül ilyen jó tanítójává vált szeretett népeinek.

4 komment

Címkék: sport történelem magyarország románia emberek marian cozma


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr191303075

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

crouchy 2009.08.12. 22:24:25

alapvetően egyertértek. De azért az valahol elképesztően szánalmas hogy még mindig az emberek többségének egy tragédia szükséges ahhoz hogy rádöbbenjen olyan dolgokra, amiken ha egy egészen keveset gondolkodik teljesen nyilvánvalóak. Dehát gondolkodni nem nagy divat mostanában.

pontilyen 2009.08.12. 23:09:04

@crouchy:

Az emberek túlnyomó többsége sajnos tele van "fontoskodó előítélettel" (Kosztolányi Esti Kornéljából idéztem), mindent jobban akar tudni, mint mások. A tragédiák aztán rádöbbentenek arra, hogy mind milyen kicsinyesek vagyunk...

Szép volt, ahogy a magyar-román után a román játékosok megtapsolták a magyar közönséget a sportszerű szurkolásért.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.08.15. 19:30:24

@pontilyen: én mindent jobban tudok, mint mások, ezért tudom, hogy itt: "Hogy sokkal több olyan dolog van, ami a két népet összeköti, mint olyan, ami elválasztja egymástól."
igazad van.

árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 18:23:49

Ez mind szép, és már ideje volt, hogy valamilyen formában megnyilvánuljon az, hogy két, lassan ezer éve egymás mellett élő nép ne csak fikázza a másikat.

(Még azt hozzátenném, és senkit nem akarok megsérteni, hogy azt szinte sehol sem említették meg, hogy Cozma nem volt idegen az éjszakai élettől, nagy kötekedő hírében állt. Kard által vész mind, ki kardot ragad - legalábbis szegény Simon Tibi halála után előkerültek ezek a vélemények is...)
süti beállítások módosítása