HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2009.08.29. 14:55 pontilyen

A halálbüntetésről

Nagyon örültem, amikor a rendőrség kinyomozta a cigányok elleni támadássorozat (egyelőre még csak gyanúsított) tetteseit. A világról formált egész képünk megváltozik, ha tudjuk: nem az általános rasszizmus hullámát meglovagló átlagpolgárok, de nem is sötétben machináló titkosszolgálatok követték el a tetteket; hanem csak néhány elmebeteg bűnöző. Ha jól dolgozik egy rendőrség, képes arra, amire csak nagyon kevesen: elválasztja az ocsút a búzától. Magasabb értelemben is rendet visz a világba. Talán minden olvasóm nevében mondhatom: reménykedjünk, hogy jól nyomoztak, és a rend, amit e sikerrel megteremtenek, valóságos lesz. Nem fog többé senki cigányozni, se rasszistázni; általánosítani, inszinuálni, feketíteni, ködösíteni. Minden tett, a legeslegapróbb aljasság is elnyeri méltó jutalmát.

Ha volna olyan világ, amelyet a rend irányít, olyat tennék, amit jelen földi körülményeink között sohasem: támogatnám a halálbüntetés intézményét.

Azonnal kifejtem, hogy miért.

A gondolat, hogy ezen a problémán érdemes elgondolkodni, és talán megéri fölülvizsgálnom a halálbüntetésről vallott igen régóta kialakult, stabil, ellenvéleményeket ismerő, ezért azokat soha nem meglepetésként fogadó véleményemet, mely szerint a halálbüntetést semmi esetre sem támogatom, mert gyilkosság; szóval a gondolat, hogy ezt a nézetet ismételten fölül kellene vizsgálnom, Amál posztjának kommentjei között, egy bizonyos bm613 nevezetű felhasználótársunk megjegyzésének hatására fogalmazódott meg bennem.

Ez a megjegyzés így hangzott:

Aki másnak az élethez való jogát megtagadja, az a sajátjára is nemet mond.

Elgondolkodtatott ez a látszólag közhelyes mondat.

Miért?

Azért, mert benne van egy mozzanat, amely a halálbüntetést támogató véleményekből általában hiányzik: az mégpedig, hogy a halálbüntetés nem okvetlenül egy társadami rendszer terrorja az egyén fölött, hanem az egyén szabad választásának kérdése.

A halállal való büntetést azért nem támogattam, mert a halál túl van az emberi játszótereken. Mások életét befolyásolhatjuk, de mások halálához semmi közünk. Persze megölhetjük a másik embert, de akkor örökké magunkhoz kapcsoljuk, örökké lelkünkön szárad a vére, kicsit mi is meghalunk az áldozatunkkal. A gyilkosság személyes ügy; gyilkos és áldozat személyes viszonyáé. Az oroszlán, aki megöli a gazellát, utána belőle él. Sorsuk örökre összekapcsolódik. Gyilkosság és szerelem alapjában nagyon hasonló dolgok, úgy fest, mindkettő nagyon is, túlságosan is emberi, mindkettő azon a hiten alapszik, hogy életünkön túl is együtt lehetünk valakivel.

A gyilkosság intézményesített formája viszont mindig is viszolygást, undort, iszonyatot keltett bennem. Hívják háborúnak, koncentrációs tábornak vagy villamosszéknek.

Hogy jön ahhoz emberek egy csoportja, hogy megtagadva a személyes felelősséget, belepiszkítson mások halálába? Botrány. Minden intézményesített gyilkosságnál ezt érzem: botrány. Nem volna szabad megtörténnie. Soha. Tökéletesen lényegtelen, hogy ki az intézményesített gyilkosság áldozata: egy szent életű ember vagy egy sorozatgyilkos; ahhoz nincs jogunk, hogy elvegyük az életét. (Ha nem a sajátunkkal fizetünk érte.)

Pontosabban: ahhoz nincs jogunk, hogy elvegyük a halálát. A halálbüntetés ugyanis nem az életét veszi el az embernek, hanem a halálát. Annak jogát, hogy ki-ki a maga teljesen egyedi halálát halhassa. Hogy a maga teljesen egyedi módján hagyhassa ott az árnyékvilágot.

A halálbüntetés áldozatától elveszik ezt a jogot. Egy törvény passzusává teszik egy tökéletesen egyedi ember tökéletesen egyedi halálát. És ez a bélyeg mindig rajta marad. A bélyeg: nem hagyott meghalni a világ. Elvette tőled a halálodat.

És ekkor belém döbbent valami.

Mi a helyzet az öngyilkossággal?!...

Az öngyilkosság egyediségét az adja, hogy nem lehet megakadályozni. Ha valaki úgy dönt, hogy megöli magát, akkor ez ellen egyetlen élő sem tehet semmit. Az öngyilkosság az intézményesített gyilkosság egyik formája: saját magunk részére kirótt halálbüntetés.

Ha ezt nem tiltja (mert nem tilthatja) az emberi jóérzés és törvénykezés, akkor azt sem tilthatjuk meg, hogy mindez közvetett módon következzék be.

Ha egy ember meggyilkol valakit, kimondta maga fölött az ítéletet: "halott vagyok". Az a gyilkos, aki ezt nem érzi át minden zsigeréig, méltó a halálbüntetésre. Miért? Mert az nem tiszteli a halál jogát, azt a jogot, hogy mindenkinek a halála egyedi legyen. Önmagát halottnak (halálra méltónak) csak akkor nem tekintené, ha ezt az egyediséget eltagadná. Akkor viszont ez a szabály őrá is vonatkozik. Nincs helye az élők között, nincs joga élni. (Ettől még lehet, hogy életben marad, csak éppen joga nincs hozzá. Bármikor, bárki elveheti tőle az életét, anélkül, hogy maga is gyilkossá válna.)

Ha viszont átérzi minden zsigeréig (mint például a féltékenységből gyilkoló szerelmesek), akkor úgyis mindegy neki, hogy megölik-e. Saját egyedi halálát a gyilkossággal vásárolta meg.

Csak most világolt föl előttem Mózes második könyve 21. fejezete 24. és 25. versének nagyon mély értelme és igazsága.

29 komment

Címkék: gondolkodás halálbüntetés gyilkosság


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr911346389

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

BálnaUhr · http://balnavicc.blog.hu 2009.08.29. 18:05:11

Az ítélet eldöntői és végrehajtói akkor milyen minőségben ítélendők meg? Elvégre az is gyilkosság. Vagy az lenne a népakarat (törvény)?

crouchy 2009.08.29. 18:37:52

sztem a halálbüntetés jöhetne most is. úgy kéne hogy mondjuk 10 év börtön és utána halál. Ha az alatt nem derül ki h nem ő volt már nem fog, vagy ha igen is már úgyis el van cseszve az élete.

pontilyen 2009.08.29. 22:36:46

@BálnaUhr:

Ha gyilkosról van szó, akkor elvetette magától az élet (a saját halál) jogát. Nincs mit elvenni tőle, elvette magától.

@crouchy:

Tíz év után még lehet kezdeni új életet.

ehje aser 2009.08.31. 11:01:56

Ha viszont átérzi minden zsigeréig (mint például a féltékenységből gyilkoló szerelmesek), akkor úgyis mindegy neki, hogy megölik-e. Saját egyedi halálát a gyilkossággal vásárolta meg.

Az alábbi jutott eszembe:

"- Csak akkor kezdtem megérteni, amikor megláttam a koporsóban. - Fölzokogott, de mindjárt sietve folytatta: - Csak amikor az ő holt arcát meglátta, akkor értettem meg, mit tettem. Megértettem, hogy én, én öltem meg őt, hogy általam történt, hogy élő volt, mozgó és meleg, s most mozdulatlan, viaszos, hideg, s hogy ezt jóvátenni nem lehet soha, sehol, semmivel. Aki ezt nem élte át, nem értheti meg...Ó! Ó! Ó! - kiáltott fel néhányszor, aztán elcsendesedett.
Soká ültünk ott némán. Ő fölzokogott s némán rázkódott szemben velem.
- No, bocsásson meg..."
(Tolsztoj - Kreutzer szonáta)

A téma iránt fogékonyoknak ajánlom B. Schlink The Reader c. könyvét, ha jól tudom a filmet már vetítik Mo-n, ez utóbbi annyira nem nyerte el tetszésem.

pontilyen 2009.08.31. 13:14:11

Tolsztojt egyébként is nagyon foglalkoztatta a "büntetés" (bűn és bűnhődés) problémája.

Érdekes módon Nyehljudov herceg a Feltámadásban arra a következtetésre jut, hogy nem a halálbüntetés a kegyetlen és embertelen, hanem a börtön. Ebben is van valami...

crouchy 2009.08.31. 13:26:30

@pontilyen: szerintem ebben nem valami van, hanem konkrétan ez tök egyértelmű.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.09.02. 20:17:23

@crouchy: stimm, a börtön rosszabb, az életfogythoz képest szerintem a kivégzés kegyelem. Mint az euthanázia.
Meg aztán a halálbüntetés megelőzi, hogy a kivégzett új bűnöket kövessen el. Rengeteg gyilkosságot, nemi erőszakot, rablást követnek el olyanok, akik már voltak börtönben ezek miatt.
Én úgy gondolom, hogy vagyunk elegen ahhoz, hogy elveszíthessük a selejtet.

pontilyen 2009.09.02. 22:15:08

@crouchy: @peetmaster:

Azért ez se teljesen egyértelmű.

Ha nekem azt mondanák, öt év börtön, vagy halál, biztosan az előbbit választanám.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.09.02. 23:35:41

@pontilyen: és 20 év börtönnél, ami a halálbüntetés helyett van?

Kiß B. 2009.09.04. 21:50:08

Nem filozofálnék most, és nem is mondanék véleményt a kérdésben, de aki elhiszi, hogy ezek a figurák voltak a romagyilkosságok mögött, az olyan naív, hogy kár vele vitatkozni!

pontilyen 2009.09.04. 23:34:09

@-kraci-:

Az, hogy ők voltak az elkövetők, több mint valószínű; az más kérdés, hogy milyen megfontolásból/megbízásból cselekedtek.

Mindenesetre biztos, hogy mindnyájunk számára az volna a legjobb verzió, ha kiderülne, csupán őrültekről, elszigetelt pszichopatákról van szó.

Egyébként nem értem, hogy te ezt a (legjobb) lehetőséget miért zárod ki eleve.

árcsimenning · http://mindenkihazudik.wordpress.com/ 2009.09.05. 18:08:53

@crouchy: "úgy kéne hogy mondjuk 10 év börtön és utána halál." Ezt hasonlóan szokták ott, ahol van halálbüntetés, pl. az Egyesült Államokban. Ez alatt az idő alatt kiderülhet az ártatlansága + aki valóban bűnös, várhat arra, hogy meg fogják ölni - valóban bűnhődik. De azért jobb helyeken nem szórják csak úgy a halálbüntetést, szerintem bizonyos esetekben kellene alkalmazni, de a tényleges életfogytiglannal kombinálva, valamilyen értelmes szigorítást el tudnék képzelni.

crouchy 2009.09.07. 17:47:26

@pontilyen: én meg biztosan a halált.

pontilyen 2009.09.07. 18:28:49

@crouchy:

Ha lesz egyszer időd, olvasd el Dosztojevszkijtől a Félkegyelműt (ha még nem olvastad). Ott az első oldalak valamelyikén számol be arról Miskin herceg, hogy milyen élmény a kivégzés.

Dosztojevszkij a saját élményei alapján írta, mert fiatal korában egyszer őt is halálra ítélték, és élete legboldogabb napjaként emlékezett vissza arra, amikor fölmentették: sok év szibériai (!) kényszermunkára.

crouchy 2009.09.07. 21:18:26

@pontilyen: a Félkegyelműt az sajnos pont nem, de majd megpróbálok szakítani egy kis időt, bár elég zűrös év lesz. De én szerintem ezen nem kell összeveszni, van aki ezt választaná van aki azt. Én nem szeretek annyira élni, hogy ne a halált válasszam börtön helyett. mert szerintem nagyon más indok nem lehet arra ha valaki azt választja.

pontilyen 2009.09.07. 22:52:40

@crouchy:

Isten őrizz, hogy összevesszünk ezen. :-)

A halál "választása" igazából abszurditás: választani csak az életben, az élet fogalmai között lehet. A halál azt jelenti, hogy soha többé nem választhatunk semmit. Ez pedig olyan súlyos gondolat, ez a "soha többé", hogy ép elméjű ember valószínűleg nem is tudja elviselni.

A halálbüntetés-pártiak arra alapoznak, hogy az emberek úgyse ép elméjűek.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.09.08. 06:50:40

@pontilyen: azért ez nem pontos. Egyszer, utoljára, a halált is lehet választani. Csak utána nincs több. De egyrészt úgyis mindenki meghal, másrészt ha a halál élvezetessége pl. 0, elgondolható olyan élet, amely negatív. Pl. életfogytig börtön.

crouchy 2009.09.08. 17:27:53

@pontilyen: "Ez pedig olyan súlyos gondolat, ez a "soha többé", hogy ép elméjű ember valószínűleg nem is tudja elviselni." szerintem most rengeteg millió embert hülyéztél le:)

pontilyen 2009.09.08. 18:42:21

@crouchy:

Általában (szerencsére) nem vagyunk ép elméjűek.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2009.09.09. 07:02:47

@pontilyen: ha mindenki hülye, akkor mindenki normális.

Bistyu 2009.09.09. 13:37:23

"Az öngyilkosság az intézményesített gyilkosság egyik formája: saját magunk részére kirótt halálbüntetés"

Szerintem ez mélységesen mély tévedés.

gabesz7004 2009.09.09. 15:09:38

@pontilyen: Én egyszer megálmodtam a saját akasztásomat. Iszonyatos volt, hetekig kísértett és még most is beleborzongok ha végiggondolom.
Én alapból ellenzem a halálos ítéletet, hisz aki elveszi más életét (hóhér) gyilkos akárcsak a kivégzett. Van-e magasab rendű gyilkosság? A társadalom védelme lehet-e kellő indok más életének a befejezésére? Én inkább a tényleges életfogytiklan (100-200 éves büntetés) híve vagyok, kemény kényszermunkával. Ezt mondjuk minden rabnál megtenném. Vagy mi egyebet tehet a társadalom? Tegyenek a gyilkosok zárkáiba mérget, vagy kötelet, hogyintézzék el ők maguk?

Bistyu 2009.09.09. 15:13:39

1. A büntetésnek mindig norma alapja van.
2. Ha az öngyilkosság norma alapján történik (tehát intézményesített), akkor nem büntetés.
3. Az öngyilkosokat igyekeznek visszahozni. Tehát az öngyilkosság alapértelmezés szerint nem intézményesített.
4. Az öngyilkosságnak kivételesen célja a halál.
Kábé ennyit visszakézből. Én bizony nem lennék annyira büszke arra a mondatra, hogy alá is húzzam. Nagyon nem.

pontilyen 2009.09.09. 15:15:22

@gabesz7004: "Tegyenek a gyilkosok zárkáiba mérget, vagy kötelet, hogy intézzék el ők maguk?"

Igen, ezt talán én is támogatnám. Ha már úgyis kitaszított valakit a világ, legalább azt dönthesse el, hogy mikor hajtsák végre rajta az ítéletet. Hogy fölkészülhessen a büntetés elfogadására.

pontilyen 2009.09.09. 15:18:05

Bistyu:

Az első két állításod homlokegyenest ellentmond egymásnak. Én inkább erre nem volnék büszke a helyedben, mielőtt másokat oktatok.

walter77 2009.09.09. 16:08:09

@pontilyen:

Hát én is jól beszálok itt a közepébe, nem is nagyon cifráznám. Én a magam részéről bizonyos esetekben támogatom a halálbüntetést, de azt a kegyet sohasem adnám meg, hogy valaki maga válassza meg az időt és a módot.

Ha elveszek egy életet, mert nekem ahhoz van kedvem, tehát az ember, mint társadalmi lény ellen vétettem halált okozó szándékos bűnt, akkor lemondtam arról a védettségről, amit a társadalom nyújt az embereknek.
Azaz lényegében azonos állásponton vagyok, mint a kezdeti tézis: Aki másnak az élethez való jogát megtagadja, az a sajátjára is nemet mond.

pontilyen 2009.09.09. 19:39:11

@walter77:

A halálbüntetés azonban nem azt jelenti, hogy "vogelfrei" vagy. Dosztojevszkij szerint mérhetetlenül nagyobb kegyetlenség kivégezni, mint megölni valakit. Ha nem is feltétlenül értünk vele egyet, ez a vélemény mindenképpen elgondolkodtató.

walter77 2009.09.10. 10:20:46

@pontilyen:

A halálbüntetés megítélése minden esetben nagyon egyedi, de a jog is megkülönbözteti az emberölés és a gyilkosság fogalmát, a gyilkosság effektíve kivégzés. A gyilkosságért pedig bizonyos esetekben járhatna halálbüntetés.

Szerintem.

A minap belefutottam a hírbe, hogy Kereten kívül (de ez nem biztos) címmel kiállítás nyílik szegedi elítéltek rajzaiból, festményeiből, többek között Marinko Magda művei is megtekinthetőek. Namost ha valaki nem emlékezne ez a pali egy bérgyilkos, aki kivégezte egy éjjel a szegedi Z. Nagy családot, aput, anyut gyerekeket. Kicsi, a saját ágyukban alvó ártatlan gyerekeket. A szülőket beismerte a gyerkőcöket nem (legalábbis én így emlékszem a sztorira).

Namos, ahelyett hogy kivégezték volna ezt a palit, de legalább örökre teljes magányra és elszigeteltségre ítélték volna, most megnézhetjük a képeit.

Az az érzésem, hogy a halálbüntetés ellenesség, nem az emberiség felemelkedése, sokkal inkább saját gyávaságunk, döntésképtelenségünk és finnyásságunk mutatója. A civilizáltság álcája mögé bújunk, hogy ne kelljen olyan lépéseket tennünk, amelyek egyébként az emberi mivoltunkból adódóan szükségesek lennének.
süti beállítások módosítása