Alighanem valamennyi családnak megvan a maga nyelve. Otthoni közegben olyan szavakat használunk, amilyeneket máshol soha.

Ha olvasóim kedvet éreznek, leírhatják, hogy miféle nyelvi csínytevésekkel élnek, amikor senki idegen nem hallja beszédüket.

Elöljárok jó példával, és megörökítek néhány szót abból a nyelvből, melyet otthon, egymás között, "családban marad" alapon használni szoktunk (szoktam). Remélhetőleg olvasóim (és családtagjaim) megbocsátják ezt az apró indiszkréciót.

kend, kéd = 'te'

gyűjjék = 'gyere ide'

süddögél = 'főz' (főleg kávét)

Kofi Anan = 'kávé'

gyűlölség = 'harag'

beszél zöldet = 'hülyeségeket mondasz'

beszél marhát = 'hülyeségeket mondasz'

szomorgó = 'szomorú'

bőzeség = 'gonoszság' (igazából valami nem tetsző dolog, tett)

es = 'is'

cutrinken = 'innivaló' (igazából Zet-tel, ugyebár németül)

lecse = 'tej' (igazándiból leche-nek írandó, ugyebár spanyolul)

sutamány = 'sütemény'

varnyú = 'csirke'

tyilifón = 'telefon', 'csörög a mobilod'

honnan vevé? = 'ezt meg ki mondta neked?'

üng = 'ing'

cipellő = 'cipő'

lény = 'az unokahúgom'

És így tovább... Mosoly-jel.