Mentségem van rá. Magyarázatom is. Mi több: ideológiám is.

De a vétek az akkor is vétek, ha van rá mentség, magyarázat, sőt ideológia.

Az ítéletet elfogadom, de mentségemet, magyarázatomat és ideológiámat olvasóim elé tárom. Lesz talán, aki fölment érte.

Vétkem a következő: golyóstollal aláhúztam néhány mondatot egy könyvtári könyvben.

A könyv az a regény volt, melyet remélhetőleg mindenki elolvasott már. Musiltól a Törless iskolaévei. Könyv rám nagyobb hatással még nem volt, amikor — mintegy hét-nyolc éve — először olvastam el. Emlékszem arra a szerda (?) estére. Kezembe vettem a kötetet, és nekiültem olvasni. Az első mondat után a másodikat. A második után a harmadikat. A harmadik után a negyediket. És így tovább. Olyan mohósággal, ahogyan sivatagi vándorok a vizet nyelik magukba. Nem bírtam letenni. Minden mondata, metaforája döbbenetes meglepetés gyanánt hatott rám. Ennyire könyv még sohasem érdekelt.

És most újra elolvastam. És visszajött minden. Mintha időutazást játszottam volna; újra az voltam, aki hét-nyolc évvel ezelőtt, az élmény semmit sem kopott frissességéből. A kérdésem pedig ugyanaz maradt: hogyan lehetséges, hogy az emberek nem is tudják, mennyire zseniális ez a regény?

Most tudatosabban olvastam, mint akkor. Próbáltam analizálni, hogy mi történik velem. Követni a metaforákat. Torkon ragadni a szavakat.

És ekkor tűnt föl egy bosszúság. Itt jön a mentségem.

A könyvtári példányban alá volt húzva, be volt jelölve néhány mondat. Az ilyesmi már általában is ki szokott akasztani (általános zsarnokoskodás ez, semmi egyéb, mások olvasói élménye fölött); ezúttal azonban különösen éles kontrasztba került saját élményeimmel. Jellemző ugyanis, hogy az olvasóknak általában nem egy könyv legizgalmasabb, hanem leghangzatosabb mondatai tűnnek föl. Sokat kell pallérozni az elmét, hogy megtanuljunk olvasni. Ha egy regényíró leír egy olyan mondatot, amely kellően "jól hangzik", kellően közhelyes, és kellően könnyű bután olvasni (például: "az igazságot magunkban kell keresnünk"), akkor az a mondat bizonnyal számíthat egy zsarnoki olvasó aláhúzására. Holott regénybéli szerepe talán éppenséggel a zsarnoki olvasók kiparodizálása.

Annyira bosszantott a tudálékos okoskodás, hogy ellentámadásba lendültem. Ha te így, én meg úgy! És aláhúztam egy-két olyan mondatot a könyvben, amely tényleg iszonyatos jelentőségű a mű egészét tekintve. Nem a leghangzatosabbat, de a legfontosabbakat. Például egy ilyet (amikor Törless szülei a növendéktársakat kérik, értesítsék őket, ha bármi történne szeretett fiukkal):

Mindig történhet valami, és az a tudat, hogy azonnal értesítenek, nagyon megnyugtató. Végeredményben még az is előfordulhat, hogy írni sem tudsz.

 

A szülők nem is sejtik, és nem is értik, mennyire igazat mondanak. Bizony, előfordulhat "végeredményben", hogy Törless "írni sem tud" majd. Csak ők úgy képzelik, erről az élményről számot tudnak adni majd Törless növendéktársai, hogy "értesítsék róla" Törless szüleit. Micsoda tévelygés! Micsoda álságos "megnyugvás", aminek a szülők átadni igyekeznek magukat! Iszonyatosan fontos mondat, mely szerényen bujkál a sorok között; azonnal aláhúzni!

Magyarázatom e vétekre az, hogy ez a könyvtári példány már úgyis össze volt firkálva. Miért ne befolyásolhatnánk az olvasót mi, képzettebb olvasók is? Miért kellene elfogadnunk, hogy gyermekeinket analfabéták nevelik olvasókká?

Ideológiát is tudok gyártani hozzá. A szellemi művelődés nem demokratikus dolog. Aki többet tanult, több mindent olvasott, több filozófiát ismer, az minden regényt jobban ért. A gondolat, hogy "irodalmat érteni mindenki tud", csábító, rokonszenves, de teljesen téves. Képzettség, műveltség, érzékenység híján a legjobb könyvek is üres tárgyaknak tűnnek. Az olvasókat vezetni kell, segíteni kell nekik, hogy átvezessük őket a legbonyolultabb gondolatok és metaforák örvényein. Ilyeténképp egy könyvben aláhúzásokat eszközölni egyáltalán nem elveszett ötlet. A népnevelés egyik csöndes és hatékony eszköze.

Ez az ideológia.

Ettől még tudom, hogy könyvbe belefirkálni helytelen. Soha nem teszem többé, és remélem, egyetlen olvasóm sem vetemedik soha ilyesmire.

A Törlesst olvasni viszont kihagyhatatlan élmény. Olyan, ami minden egyes alkalommal a tökéletes újdonság megrázó érzését kelti.