A kép, hogy egy ember függ a kereszten, mindenkinek ismerős. A kereszt egy világvallás alapjelképe lett. Ha belépünk egy katolikus templomba, bizonyosan találunk valamilyen ábrázolást az eseményről, képet vagy szobrot vagy mindkettőt. A kereszténység legnagyobb jelképe egy brutális kivégzés.
Miért?
Mert ezen az eseményen nem lehet túltenni magunkat. Akkor sem, sőt akkor talán még kevésbé, ha nem vagyunk hívők.
Bizonyára valamennyi olvasóm látta a Passió című filmet. Nem tudom, hogy jó film-e (valószínűleg inkább nem), de azt tudom, hogy hatása elementáris. Igaz, ez a hatás nem esztétikai, hanem, hogy úgy mondjam, biológiai. Lényege a következő. Ha látjuk szemünkkel, hogy egy ember csupasz testébe belevág egy korbács, a mi bőrünk alatt található idegek is önkéntelenül összerándulnak. Ha ez ötvenszer történik meg, akkor ötvenszer rándulnak össze. Pavlovi reflex, vagy micsoda. Ha a testünk két órán át ki van téve egy ilyen megpróbáltatásnak, akkor két óra múlva másmilyen emberek leszünk. Ez a Passió hatásának titka. Valamennyire, ha egy leheletnyit is, közelebb visz a krisztusi szenvedéshez.
Karácsony este láttam egy érdekes dokumentumfilmet Jézus életéről. Vannak emberek, ókortörténészek, tudósok, biológusok, akik megpróbálták kideríteni és modellálni, hogy mi történik, amikor egy embert kereszthez szögeznek.
Sokáig úgy hitték, a keresztre feszített ember a fulladásba hal bele. Mivel meg van feszítve a teste, nem tud rendesen lélegezni, mígnem végül fölmondják légzőszervei a szolgálatot. A dokumentumfilm tanúsága szerint azonban a halál valódi oka nem fulladás.
Képzeljük el, hogy a csuklónkba és a bokánkba, testünk két rendkívül érzékeny részébe belevernek kalapáccsal egy-egy hatalmas vasszöget. Amit érzünk, az egy iszonyatos, mindent elsöprő, mindent elértelmetlenítő fájdalom. Egy ember, akivel ilyesmi történik, azonnal sokkos állapotba kerül, teljesen összeomlik az idegrendszere és vérkeringése. Mindez azonban még "semmi": ha egy embertől elrabolják a szabad mozgás lehetőségét, azaz kifeszítik, még a megfelelő módon sem tudja kezelni a szervezet a sokkos állapotot. Mindezt, azt hiszem, könnyebb elképzelni, mint megmagyarázni. Ha beverjük a lábunkat, önkéntelenül is olyan pózt veszünk föl, hogy a fájdalom mértékét a lehetőségekhez mérten minimalizáljuk. Egy keresztre feszített ember ezt nem teheti meg, így szenvedése hatványozódik. Hosszú ideig ezt nem bírja el egyetlen test sem. A legújabb kutatások szerint Jézus tehát a kínba halt bele.
Miért mondhatom, hogy ezen nem tudjuk túltenni magunkat? Sok ezer embert végeztek ki így az ókorban. Ha el is fogadjuk, hogy ez a legkegyetlenebb kínzás, amit emberre mértek más emberek, mégsem példátlan.
Egy szempontból azonban példátlan. Jézus egy jóságos, szelíd, bűntelen ember volt (maga Pilátus, tehát aki formális értelemben kivégeztette, nevezte bűntelennek). Társadalomra, emberekre teljesen veszélytelen. Kivégzése tehát, és annak különösen kegyetlen, embertelen módja mindenki számára hihetetlenül, szembeszökően, példátlanul igazságtalannak tűnik.
Ez az igazságtalanság, pontosabban: az ezen igazságtalanságból eredő feszültség az, ami mind a mai napig a kereszténység legfőbb és kimeríthetetlennek látszó szellemi energiaforrása.
Olyan nincs, hogy egy ember ártatlanul így szenvedjen.
És mégis van.
A szenvedés, a kín, a fájdalom csak úgy jön, értelmetlenül, beláthatatlanul, kivédhetetlenül. Nincsen földi jutalma a jótettnek, a büntetés nem földi vétkek büntetése. Szenvedés és ok elveszti kapcsolatát. Jézus óta az emberi kínnak nincsen oka.
Krisztus élettörténete egy hatalmas, eladdig felszín alá söpört igazságot derített napvilágra: a világ morális értelemben igazságtalan. A szenvedésnek nincs oka, legkevésbé oka valamely bűn.
Egyet lehet csak tenni ellene: imádkozni, hogy minél méltóbb módon viseljük el. Erre emlékeztet minket a kereszt. Erre a felismerésre.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
fraki 2009.12.26. 21:03:22
pontilyen 2009.12.26. 21:05:54
Köszönöm. Ízelítő gyanánt nem foglalod össze, hogy mit mond? Vagy, hogy te mit gondolsz a filmről?
fraki 2009.12.27. 13:08:40
Hogyne. Egy amerikai volt fundamentalista keresztény fiatalember dokumentumfilmje, hogyan merültek fel benne a hitével kapcsolatos kérdések.
Én kb. hasonló utat jártam be, mint a film készítője (csak itt Mo.-n és Európában a kereszténységet mérsékeltnek szokás tekinteni, bár sztem nem sok különbség van a srác és én az hátterem közt, talán az ottani kicsit asszertívebb környezet), ennélfogva "találkozás" élmény volt.
De jól is van megalkotva, jó a szöveg, a "történet". Ha egy keresztény képes volna elvonatkoztatni attól, hogy a saját vallásáról van szó, akkor marad egy tkp. megindító film. Más kérdés, hogy a vallásos emberek erre nem nagyon képesek.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.27. 13:08:40
de kérdőjelezd csak meg a legitimitásuk alapját...
pontilyen 2009.12.27. 13:13:08
No igen, persze hatalmi kérdésről van szó. Korábban sehol sem vált ennyire élesen, egyértelműen és vitathatatlanul ketté hatalom és igazság.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.27. 21:21:59
dehogynem, csak nem így tanítják :-)
pontilyen 2009.12.27. 21:25:06
Ez is igaz. :-)
De lényegében mindegy. Csak arról tudunk beszélni, ami ránk hagyományozódott. Az pedig ténykérdés, hogy a büntetést nem az igazság szabja ki, hanem valamely hatalom. Jézus története "csak" rávilágított a világ működésére.
crouchy 2009.12.28. 09:54:10
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2009.12.28. 09:54:10
ahhoz képest, hogy rávilágított, és ráépült az igazság földi helytartására jó pár intézmény, sok minden nem változott.
pontilyen 2009.12.28. 09:56:50
OK, köszi. (Vagyok én is így ezzel más blogok kapcsán.)
@bs395:
Hát igen. Ez az, ami talán leginkább elidegeníti az embert az egyház(ak)tól.
Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2009.12.28. 13:55:31
"Jézus története "csak" rávilágított a világ működésére."
Én még ebben sem lennék biztos. A Biblia újszövetségi részét szerintem nem lehet sem történetmondásként, sem hiteles leírásként, sem semmiképp értelmezni, csak egy egy bizonyos ideológiával erősen átszőtt színdarabként.
Az Újszövetségből igazából csak a kanonizálók gondolkodásmódjára lehet következtetni, hogy ők mit szeretnének, hogyan működjön az általuk éppen felépíteni szánt világ (és sokkal könnyebb lenne ezt megtenni, ha elérhetőek lennének valahol az apokrif könyvek is), de arról a korról, amelyben Jézus élt, nem.
Példának okáért én leginkább a rómaiak szerepét szeretem felhozni, azokét a rómaiakét, akik ellen a Bibliában leírt események után kb. 70 évvel a zsidók Bar-Kochba vezetésével fellázadtak.
pontilyen 2009.12.28. 14:02:21
Általában minden történetírói munkára igaz, hogy benne a szerzője gondolkodásmódja tükröződik. Ettől még értelmezhető mindegyik.
De még ha "színdarabnak" (kvázi irodalmi műnek) fogjuk is föl: az Újszövetség értékét szerintem ez nem csökkenti, inkább növeli. Arisztotelész óta tudjuk, hogy egy fiktív mű mindig értékesebb, mélyebb, elgondolkodtatóbb, mint egy történetírás.
A rómaiak (pl. Pilátus) szerepéről érdekeset mondott a dokumentumfilm. A korabeli történetírók (pl. Josephus Flavius) őt kegyetlen embernek ábrázolják, ellentétben a Bibliával, ahol sokkal inkább habozó, tétovázó, gyenge kezű (?) figurának tűnik. Szóval a perspektíva mindig, minden esetben befolyásolja a narratívát.
fraki 2009.12.28. 17:31:14
Én ezt fordítva szoktam hallani.
Egyébként a "fiktív" olvasat érdekes dolog, gyakran hallom valakitől keresztényvédő álláspontként, hogy fiktív olvasatként is megmarad az értéke.
Ugyanakkor nagy ünnepi beszédekben (pl. Erdő P. beszéde a ME-n) gyakran hallani, hogy hát ez nem csak egy írás, hanem ott van mögötte a nagybetűs valóság.
Tehát érdekes módon az egymással homlokegyenest ellentétes olvasatokat egyaránt felhasználják megkülönböztető jegyként, azt hiszem, ez a hit lényege. (Ha van sapka, az is jó, ha nincs sapka, az is.)
pontilyen 2009.12.28. 17:35:53
Olyanoktól hallod fordítva, akik nem ismerik vagy nem értik Arisztotelészt. ;-)
Szerintem minden szöveget úgy kell olvasni, ahogyan a legtöbbet mondja nekünk. Ha történetírásként mond többet, akkor úgy; ha pedig fikcióként, akkor úgy. Ezt az elvet nevezik a jóindulat hermeneutikájának.
Számomra a Biblia (Újszövetség) elsősorban egy hatalmas "irodalmi mű". Nem vagyok történész, nem is különösebben érdekel, hogy pontosan mi és mennyi igaz benne. Ha valaki kitalált egy ilyen történetet, az legalább annyira csodálatra méltó, mint ha nem kitalálták, hanem megtörtént.
fraki 2009.12.29. 12:24:39
Igen, Jézus fiktív olvasatához (értem ez alatt azt, hogy érdektelen, mennyi a valós rész) még az ateisták is elismerően viszonyulnak.
(google:atheists for jesus)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2009.12.29. 12:24:39
pontilyen 2009.12.29. 12:31:37
Nem, a zárójel csak arra vonatkozott, hogy most nem az Ószövetségről volt szó. Egyébként természetesen az Ószövetségről is ugyanazt gondolom.
@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: "Az Újszövetség pedig pontosan attól csodálatos, mert igaz és gyönyörű."
Szerintem is. De az "igazat" nem feltétlenül a 'valódi' értelmében kell venni. Ha érted, mire gondolok. :-)
"akármilyen értelmetlennek és igazságtalannak is tűnik, Jézus a mi bűneinkért halt meg"
Igen, ez a teológiai értelmezés. Amikor azt írtam: egy nem-hívő számára talán még kevésbé földolgozható az, ami a Golgotán történt, arra is gondoltam, hogy a hívők számára az eseménynek _volt értelme_. Egy nem-hívő talán radikálisabban szembesül az esemény igazságtalanságával és értelmetlenségével.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.01.08. 21:47:31
Egyet lehet csak tenni ellene: imádkozni, hogy minél méltóbb módon viseljük el. Erre emlékeztet minket a kereszt. Erre a felismerésre."
Ez egy mélységesen konzervatív gondolat, amennyire megértettem a magukat konzervatívnak valók magyarázatait.
Csak egy kérdésem lenne: ha a világ rossz, és ha az emberi igazságtalanság teszi rosszá (éspedig az teszi), akkor mi értelme van az emberiség létezésének?
Egyszerűbben: ha az ember rossz, akkor miért nem a kiirtásán fáradozunk?
pontilyen 2010.01.08. 21:52:49
Az, hogy a szenvedésnek nincsen oka, magában rejti azt a gondolatot is, hogy a boldogságnak sincsen. Vagyis a világ nem "rossz", hanem (erkölcsi értelemben) "igazságtalan". Mi értelme volna kiirtani egy nem rossz világot?
(Meglehet, ez részemről egy kicsit (?) Nietzsche felől olvasott Krisztus. Meggyőződésem, hogy Nietzsche az egyik, ha nem a legkiválóbb értője volt Jézusnak.)
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.01.08. 22:51:24
Mi mégis tesszük, talán mert nem vagyunk gazellák. Valamiképpen többre tartjuk magunkat, és ha nem tévedek, ez a több épp hogy az a képességünk, hogy tudunk jóról és rosszról beszélni. De ha ilyenek nincsenek, "Mi értelme volna kiirtani egy nem rossz világot?", akkor mégiscsak gazellák vagyunk. Tőlem rendben, de akkor hirdessük ezt.
pontilyen 2010.01.08. 22:58:51
Vagy talán mert belénk van nevelve egy morális világkép. Akit legyőznek, az a világot szidja, hogy igazságtalan és rossz, holott ő volt gyenge. Ám csak azért teheti, mert a morális hatalom birtokában ő akar felülkerekedni. Ugyanolyan hatalmi harcot folytat, mint a gazella vagy az oroszlán, csak más eszközökkel.
Hogy mitől ember az ember? Talán attól, hogy tudatában van saját mulandóságának.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.01.09. 14:51:53