Mottó:
"Sorsom, mely eddig tétova ködbe bújt,
egyszerre itt van, szőnyeges és meleg
szobámba sétál, mint a farkas,
rám vicsorogva."
(Kosztolányi Dezső: Februári óda, részlet)
Szép kis születésnap volt, mondhatom. Először is kiderült, hogy gyakorlatilag majdnem senkit sem érdekel, hogy mikor születtem. Amál szívemnek oly kedves írásán kívül összesen két embertől kaptam köszöntést: Esti Kornél nevű bloggertársunktól, illetve jénai mentoromtól, akit idestova öt éve nem is láttam (hiába, ő német). Nagyjából ennyi embert érdekel a létezésem. Legalábbis bizonyos okokból, melyeket alább kifejtek, ez jutott eszembe tegnap este. Meg más is. Az, hogy iszonyatosan közel vagyok a létezés legpereméhez, a szellemi és fizikai megsemmisüléshez. Nagyon kevés és gyenge az a szál, ami létben tart. Alig lenne valaki, aki észrevenné, ha megszűnnék.
[Ellenvetésként három logikus gondolat fogalmazódhat meg a fönti bekezdéssel szemben. 1. Én vajon hány embernek tartom számon a születésnapját? Alig két-háromnak. Csak azt kapom, amit érdemlek. 2. Értelmetlen ünnepeket és szokásokat amúgy se tartok, csak azért, mert szokások. Honnan ez a hirtelen támadt nyavalygás? 3. Talán mások is szoktak gondolni rám, legfeljebb a kommunikációs csatorna hiányzik. Na most az a válaszom e három ellenvetésre, hogy, logikusan végiggondolva őket, egytől-egyig mindegyik csak megerősíti (és nem cáfolja) az első bekezdés igazát.]
Levelet kaptam este a Magyar Ösztöndíj Bizottságtól, melyben formai okokra hivatkozva elutasították egy korábbi bejegyzésemben már megemlített DAAD-pályázatomat.
Az volt a furcsa, hogy sejtettem, hogy ez fog történni (majdhogynem tudtam is), mégis teljesen váratlanul ért.
Tudtam, hogy a pályázat hiányos, hiszen a leadás előtti napokban már nem volt módom beszerezni régi egyetemi indexemet, és tudtam, hogy az (hiába vannak meg az ott szerzett diplomáim) kötelező tartozéka a pályázatnak. De valahogy mégiscsak bíztam a csodában. (Ez egyébként is jellegzetes tulajdonságom.)
Körülbelül olyan helyzetben voltam, mint Hagen a Nibelung-énekben: tudtam, hogy egy elvesztett játszmában vagyok benne, mégis muszáj volt végigjátszanom. Erőmet többé-kevésbé megfeszítve minden egyéb okmányt, csatolmányt, papirost stb. beszereztem. Holott tudnom kellett, hogy logikusan semmi értelme.
Így aztán most fogalmam sincs, hogy mihez kezdek magammal ősztől. A legtökéletesebb semmit látom magam előtt, és ez finoman fogalmazva is nyugtalanít.
Nagyon nehezen tudok nem belelátni szimbolikus jelentést a sikertelenségbe. Általában mindenben valahogy így járok; amibe belefogok, azt nagyon igyekezve, de tökéletesen rosszul csinálom.
És a végén valahogy mindig ugyanaz az eredmény: elutasítva.
(No, most már meg sem kísérlem, hogy formája legyen ennek a formátlan bejegyzésnek.)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.08. 18:05:14
Szóval, fel a fejjel, várom a további érdekfeszítő írásokat, és szégyentelen Barcelona dicséreteket. :)
pontilyen 2010.01.08. 18:15:33
Köszönöm a biztató szavakat, most igazán jólesnek. (Valahogy igényli néha az ember a virtuális simogatásokat.) :-)
Elég kevés örömteli esemény történik mostanában; utazom a buszon, és elkedvetlenít az emberek látványa, hideg van, és utálom a latyakot, mindent elborít a mocsok, szóval a hangulatom finoman szólva is depresszív, erre fagyos leveleket kapok, és mindenki idegen.
(Mondjuk nálam is általános téli baj ez; érdekes módon a vizsgaidőszak inkább csak jót tett neki, növelte az adrenalint, és legalább a tanulásba belefeledkezhettem. Most is azzal menekülök, hogy próbálom megtalálni a saját kis különbejáratú "vizsgáimat".)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.08. 19:03:47
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten."
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.01.09. 14:51:54
azon meg, hogy mit hogy tettél, nem érdemes görcsölni, amíg fel nem találják az időgépet. tanulni, azt persze lehet belőle.
pontilyen 2010.01.09. 14:57:26
Én azt tapasztaltam magamon, hogy a depresszív hangulatok hullámokban törnek rám, a külső eseményektől majdnem függetlenül. Szerintem lehet egy öntudatlanul működő biológiai óra bennünk, amely alapján föl-le hullámzik az életkedvünk. A feladat inkább az, hogy a mélyponton továbblendüljünk, a hullámhegyeket pedig meg tudjuk lovagolni.
Azért köszi neked is a biztatást. :-)
milena 2010.01.09. 20:32:26
Nekem csak ma jutott eszembe, hogy mostanában van a születésnapod, azért is jöttem föl, mert gondoltam, biztos itt találom a születésnapi írásodat, és majd rákommentelem a jókívánságaimat :)
Tudom-tudom, nem rám gondoltál, mikor búsultál, hogy nem sokan emlékeztek meg rólad.
Mindenesetre: sok boldogságot kívánok! :)
A születésnapokat én sem mindig szeretem: a sajátomat mindig elfelejtik páran, a másokét meg én felejtem el néha, és jön a sértődés még akkor is, ha már nemigen tartom a kapcsolatot az illetővel. Én legalább nem tartom a haragot: szerintem semmivel sem jobb, ha egy emlékeztetőnek köszönhetően kapom meg a jókívánságot, mintha nem emlékeztette volna őket semmi. Az a jó, ha maguktól jut eszükbe :) Ugyanakkor magamon is látom, hogy az ember hajlamos a legfontosabb dátumokról is elfeledkezni, ha épp nagyon rá van fókuszálva valamire. Ha nyaralás közben ér, még a saját névnapom is csak akkor jut eszembe, ha kapok egy köszöntést :)
Úgyhogy marhára nincs összefüggés aközött, hogy felköszönt-e egy személy, és hogy igazán fontos vagy-e neki.
A másik dologgal kapcsolatban meg: én biztos vagyok benne, hogy megtalálod a helyedet ősztől, hiszen kivételes képességeid vannak.
Nekem is egy évig tartott megtalálni az új állásomat, de nem adtam fel, és nagyon örülök, hogy nem adtam fel, mert a tegnapi nappal megszabadultam a régi helyemtől :)
Tök sokan veled vagyunk lélekben! Ölelés
pontilyen 2010.01.09. 20:41:27
Köszönöm, igazán nagyon kedves vagy.
Látod, én is csak azt tudom, hogy "valamikor mostanában" van a születésnapod, de nem tudom pontosan, hogy mikor. Szóval teljesen hasonló cipőben vagyok, és teljesen egyetértek azzal, amit az emlékeztetők alapján küldött köszöntőkről írtál.
Igazából nem is szoktam az ilyen fölköszöntésekből hiúsági kérdést csinálni; csak most vagyok valahogy rossz passzban, és minden apróság bántani tud. (Egyelőre igazolódik az a szilveszterhez kötődő babona...) :-)
Ami a képességeimet illeti: nem is tudom... Amiben én valójában jó vagyok, azt elég kevés munkakörben lehet kamatoztatni, de valahogyan csak mégis lesz. Szemem előtt fog lebegni példád a kitartásról. Fantasztikus dolog, hogy mertél és tudtál váltani!
Mademoiselle · http://mademoiselle-pickwickportfolio.blogspot.com/ 2010.01.09. 22:40:41
Na de nem csak ezt akartam ám mondani, hanem azt, hogy ma este pár órácskát rászántam a blogod böngészésére, amit nagyon figyelemre méltónak találtam, és most azon mélázok, hogy vajon tíz év múltán milyen szemszögből látod majd ugyanazokat a problémákat, amiket itt eddig felvetettél. Remélem olvashatom majd :-)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.09. 22:40:42
pontilyen 2010.01.09. 22:46:39
Igazán köszönöm. Az olvasást is. Hogy tíz év múlva mi lesz? Őszintén szólva ebbe bele sem merek gondolni, olyan ijesztően hatalmas távlat. Ám annak alapján, hogy tíz évvel ezelőtt miket gondoltam a világról és a dolgokról, valószínűleg igencsak másmilyen leszek akkor, szóval mindenképpen érdemes lesz olvasni, ha írok még. :-)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.09. 23:00:23
pontilyen 2010.01.09. 23:03:00
Ahhoz előbb meg kellene tanulnom katalánul. (Bár a múltkor lefordítottam egy egész hosszú szöveget Amálnak katalánból, amire kimondottan büszke vagyok.) :-)
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.01.11. 13:36:53
Nagyon rossz motivátor vagyok, ezért be kell érned annyival, hogy hiányozna a blodog ha megszűnnél. Öröm ide járni és olvasni a tudattágító hatású írásaidat, még akkor is hogy ha alkalmaként nem értem miről van szó, de az már nem a te hibád.
Úgyhogy mindennapjaim része lett az amit itt csinálsz, ezért kitartást és még minimum 4-szer ennyi évet kívánok neked :)
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.01.11. 13:36:53
Szolg. közl.: ha néznéd a Volver c. filmet ma este, ne tedd, mert megvan, átjöhetnél egyszer, és megnéznénk spanyolul.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.11. 13:36:53
ehje aser 2010.01.11. 13:36:53
Az nem lényeges, hogy mikor születtél Ponti kedves, az igazán fontos, hogy vagy. S ha tudnád, Nap úgy nem enyészik el, hogy rád ne gondolnék, akkor nem írnál olyan butaságokat, miszerint kevesen vannak kik nem gondolnak rád, illetve veled. Amúgy a születésnapok egymásutánjának követését, főleg ünneplését hiábavalóságnak tartom.
Ami az elutasítást illeti, vedd úgy, hogy Isten meglátogatott.
És ha a 'legtökéletesebb semmit' már látod, akkor jó úton jársz.
ui. Amúgy nem csak T. kétkedett Sh. zsenialitásában, hanem G. is. Ha jól emlékszem.
Kérdés: tudsz/tudtok arról, hogy Kosztolányi kapcsán újabban valamiféle blog jelent meg a virtuális térben? (A Heti Válasz szerint igen, de a megadott hely nem oda mutat.)
pontilyen 2010.01.11. 13:47:37
Köszönöm, nagyon jólesik a biztatás. Érdekes, más is mondta már, hogy néha nem érti, miről beszélek. Persze ez nem is baj; ha mindent egyből értenénk, mi értelme is volna a beszédnek? :-)
@Reckl_Amál:
Szerencsére nem néztem, úgyhogy nyugodt szívvel elfogadhatom az ajánlatot. :-)
@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:
A tegnapi Tenerife-Barcelona (különösen Iniesta megmozdulása a harmadik gól előtt, illetve Messi harmadik gólja) kétségkívül sokat dobott a hangulatomon. Meg még egy csomó minden (például a mai napsütés), úgyhogy most meg nem a Kosztolányi-vers, hanem Petőfi sorai jutnak eszembe:
Én hittem-e egykor átoknak az éltet?
Én bolygtam a földön, mint éji kísértet?
Elégeti arcom a szégyeni láng!
@ehje aser:
Igazán nagyon kedves vagy, köszönöm! Hogy Isten látogatott-e meg, azt (még?) nem tudom, de hogy nem véletlenül történt, ami történt, abban szinte bizonyos vagyok.
G. az Goethe volna? Ő mindig szuperlatívuszokban szólt Shakespeare-ről, szóval nagyon meglepne egy ezzel ellenkező megnyilvánulása. Persze az ilyen embereknél "sohase lehessen tudni" (hogy M.-et idézzem).
A Kosztolányi blogról még nem hallottam, de, azt hiszem, okvetlenül érdekelne...
pontilyen 2010.01.11. 15:36:09
Azt hiszem, megy is mindjárt a kedvencek közé... :-)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.01.11. 21:21:11