A Fociláz egyik legérdekesebb fejezetében arról elmélkedik Hornby, hogy a foci, az európai értelemben vett labdarúgás azért is a leggyönyörűbb sportág, mert ennek a játéknak az űzői, vagyis a focisták szépek. Arányosan kisportolt a testük, nem olyan tagbaszakadt izompacsirták, mint mondjuk a rögbizők vagy a súlylökők, de nem is olyan természetellenesen vállasak, mint mondjuk az úszók. Nem kell, hogy óriások legyenek vagy túlnyúltak, mint a kosarasok, sőt különösebben erősnek sem kell lenniük. Mozgásuk és öltözékük mellőz minden műviséget, ellentétben az amerikai futballistákkal vagy a jégkorongozókkal. A focimeccseket azért is jó nézni, mert természetes mozgásukban figyelhetünk meg természetesen kisportolt embereket.
Eszembe jutott néhány napja ez az eszmefuttatás, amikor egy angol bajnoki meccsre kapcsoltam, és az egyik csapat tagjai között nem egy kimondottan taszító, rögbis kinézetű testet láttam. Talán nem nekem kell megítélnem a kérdést, mindenesetre úgy találom, hogy egy tipikus rögbijátékos a maga irtózatosan nagyra duzzadt felsőtestével egyáltalán nem szép ember. Sajnálatos, hogy brit földön, úgy látszik, sokan úgy hiszik, a labdarúgásnak is az erő a lényege. Pedig nem. A focit pont azért szereti, aki szereti, mert ebben a játékban az erő csak egy ötödrangú valami. Sokkal fontosabb az ügyesség, a technikai képzettség, az intelligencia és a mentális erő.
Azért is tudtam/tudok úgy drukkolni a jelenlegi Barcelonának, mert megtestesíti mindazt, amitől a foci foci (és nem rögbi vagy jégkorong). Nem azzal nyer, hogy erősebb, hanem azzal, hogy ügyesebb, technikásabb, intelligensebb és elszántabb, mint ellenfelei.
Be kell látnom, hogy vannak másféle sportágak is.
Két személyes kedvencem, a kézilabda és a snooker, pont azért oly megragadók, mert bennük sem a fizikai erő vagy egyéb fizikai adottságok a legfontosabb tényezői a sikernek. Kell persze az is, de nem az a legfontosabb. Sokkal fontosabb (kézilabdában) az ügyesség, a csapatmunka iránti alázat, a koncentrációban megmutatkozó mentális erő vagy a játékintelligencia, illetve (snookerben) az összpontosítás, az alázat, a pontosság, a figyelem és a lelkierő.
Hallom éledni a háttérben a hangokat, hogy ilyesféle tulajdonságok minden egyéb sportág magas szinten történő űzéséhez szükségesek.
Nem tagadom.
De az eset, a botrány, mely mostanság Léderer Ákos elhíresült közvetítése kapcsán robbant ki, elnyomják bennem ezeket a hangokat.
Aki nem tudná, miről van szó: Léderer egy hokimeccs közben kitört "bunyót" közvetített le, de úgy, hogy rejtegetni sem próbálta szimpátiáját a verekedés nemes hagyományának fölélesztése iránt, és "adj neki!", "úgy van!" biztatásokkal vezényelt a bunyóban résztvevő magyar hokisnak, aki szlovén ellenfele arcát véresre verte. Íme tessék egy videó a közvetítésről:
Az RTL Klub ezért Léderert negyedévre eltiltotta a közvetítésektől.
A bunyó a jéghoki része, ezt mindenki tudja, még akkor is, ha természetesen megbüntetik a verekedőket. A büntetés nem jelenti azt, hogy az ilyesmi ne volna legitim ebben a sportágban.
Mindezt leginkább a Léderer megbüntetésére érkezett reakciók igazolják. A "nép" többsége (mint ez internetes szavazásokból kiderül) föl van háborodva, hogy ilyen szigorúan megbüntették az értő módon végre lelkesen közvetítő riportert.
Én hiszek a hokinézőknek, hiszek azoknak, akik ezt a sportágat szenvedélyesen szeretik. Vagyis elhiszem, hogy a hokinak igenis része lehet egy-egy bunyó, amelyben a felek betörik egymás orrát. Elfogadom, hogy valaki ezt nemes versengésnek tartja, és semmi bajom azokkal (ismerek is ilyen embereket), akik tudva ezt szívesen jégkorongoznak. Azzal sincs különösebb bajom, hogy a jéghoki sok országban (így a mienkben is) nagy népszerűségnek örvend.
A magánvéleményemet ugyanakkor szintén megfogalmazom: egy olyan sportág, ahol legitim dolog véresre verni a másikat, és az ezt lelkesen közvetítő riportert megdicsérni illik, számomra mindig ellenszenves volt, és mindig ellenszenves is lesz. Szeretni sohasem fogom tudni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.12. 08:44:02
1) A hokit nem azért szeretem, mert verekednek, hanem azért, mert látványos és kombinatív csapatjáték. Ahogy többi említett sportágnál is. Szerintem a hokirajongók többsége ezért szereti a sportot és nem a verekedésért: ez utóbbi rajongói ökölvívást vagy éppen pankrációt fognak nézni.
2) Mindegyik megemlített sport egy szimbolikus csata. Mint ilyen, az agresszió illetve a felfokozott adrenalinszint alapvető tartozéka. Maga a verekedés kétségtelenül a hokiban a legelfogadottabb (bár ott is büntetik és egyáltalán nem olyan gyakori, mint egy kívülálló gondolná), de a fizikai agresszió valamilyen formában mindegyik említett sportágban jelen van. Gondolj csak a kézilabda hatos falára, amely egy hadsereg frontvonala tulajdonképp, vagy az átlövő lefogására, levegőből való lerántására.
De ugyanez része a focinak is: a szögletnél lökdösődő játékosok, vagy a csatárt felvágó védők focis alapszituációk. Ráadásul érdekes lenne összevetni sérülés-statisztikákat: nem vagyok biztos abban, hogy a focisták elmaradnak a durva szabálytalanságok miatt okozott sérülések számában. Elég, ha csak a belga bajnokságban nemrég előfordult esetre gondolunk, ahol a védő szilánkosra taposta a csatár lábát. Az sokkal durvább felvétel volt, mint ez a hokis pofozkodás.
3) A Léderer-féle eset megítélésében valószínűleg kisebbségi véleményen vagyok: Léderer szerintem is hibázott, egy riporternek tényleg nem szabadna olyasmiket mondania, hogy "Üsd", "Adj neki'" és hasonlók. Az más kérdés, hogy ezért milyen szankció járna neki.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.12. 09:05:49
jacint.blog.hu/2010/02/12/lederer_a_bulvarmocsok_aldozata
walter77 2010.02.12. 11:18:23
@promontor:
Valóban része az agresszivitás, hiszen nyerni akarnak, de azért az alapvető különbség, hogy a hokiban a bírók is hagyják egy kicsit "játszani a fíúkat" majd szétszedik őket. A fociban ezzel szemben, ha egy szabálytalanság után egyik játékos megüti a másikat húzhat le a pályáról piros lappal. Ha pedig ezt többször megcsinálná, senki sem venné meg, tökre vágná karrierjét. Vagy ha azt nem is, akkor is sokat beszélnénk róla, lásd anno Zidane esete vagy a szurkolót kiosztó/lerúgó focista esete (akinek nem jut eszembe a neve, és lusta vagyok lekeresni a neten).
Másfelől nyilván több lehet a sérülés egy olyan sportban, ahol szinte "csupaszon" mennek a labdára, mint abban, ahol tökig ki vannak párnázva, lásd hoki vagy amerikai foci. A focit inkább a rugby-vel lehetne osszehasonlítani, és abban már nem vagyok biztos, hogy a fociban több a sérülés. (Esztétikum szempontjából pedig számomra egyértelműen a foci nyer, de ez nem számít, mert csak személyes vélemény.)
pontilyen 2010.02.12. 12:09:16
1. Értem, hogy nem _ezért_ szereted (mint ahogy valószínűleg a többség sem ezért szereti), viszont szerintem az is látszik, hogy a hokiban sokkal fontosabb, sokkal nagyobb előnyt jelent a testi erő nyers kihasználása, mint fociban vagy kézilabdában, és ezt szimbolizálják az efféle bunyók, kakaskodások. Fociban és kéziben az ilyesmi a legszigorúbban tiltva van.
2. Ezzel teljesen egyetértek; minden sportág minden meccse egy szimbolikus háború. Egy sakkjátszma is az. Az eszközök viszont nagyon különbözők. Fociban és kéziben valamilyen kombináció által próbálják átjátszani az ellenfél "frontvonalát"; hokiban nagyon ritka a sok passzos összjáték, inkább az a jellemző, hogy belövik a korongot a harmadba, és az erősebb/gyorsabb megszerzi. (Tudom, ez így egyszerűsítés, mégis szerintem nyilvánvaló, hogy más ezeknek a sportágaknak a jellege.)
3. Lédererről igazándiból nem is tudok véleményt mondani. Fociriporternek nagyon nem szerettem, viszont úgy érzem (ahogy Jácint is írja a linkelt blogban), hogy a hokiközvetítésekkel "megtalálta a helyét". Az eltiltás szerintem arról tanúskodik, hogy az RTL Klub vezetőségének (szokás szerint) fogalma sincs semmiről, ami valóságos.
@walter77:
Caravaggio-kép. Ez jó! :-))
Igen, minden (!) sérülésokozás (és pláne, ha szándékos) eltiltást von maga után fociban. Az, hogy vannak emlékezetes sérülések, a "csupaszság" mellett azzal is magyarázható, hogy lényegesen több focimeccset rendeznek, mint hokit vagy rögbit.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.12. 12:53:48
Mondom, érdekes lenne megnézni, hogy arányaiban mennyi sérülést okoznak egymásnak focisták és mennyit a hokisok. Nem vagyok benne biztos, hogy nagyon eltérnének a számok.
@pontilyen:
1: Hm, ugyanazokat a kézilabdameccseket nézzük mi? ;-)
Szerinted hány kilós egy tipikus beálló, milyen magas egy tipikus átlövő?
A hokiban a korcsolyázótudás (sebesség, irányváltások) és az ehhez szorosan kapcsolódó játékintelligencia legalább annyit számít, mint mondjuk a kézilabdánál a jó reflexek és a ruganyosság.
2: Ez még a kanadainak mondott stílusra sem igaz, az európai meg egyértelműen a technikás egyéni és kombinatív csapatjátékot helyezi előtérbe.
Azt hiszem az a fő különbség köztünk, hogy Ti a játékon kívüli verekedés enyhébb megítélését "alapvető" különbségnek látjátok, szerintem viszont ez maximum egy eleme a minden általunk vizsgált csapatsportban megtalálható agresszivitásnak és fizikai erőkihasználásnak.
Ráadásul kicsit megfordítva a dolgot azt kell hogy mondjam, hogy ha választanom kell az esetenkénti nyiltsisakos pofozkodás vagy a sunyi provokálások (ld. a Zidane sztorit, ami ugye nem a fejessel kezdődött, hanem vélhetőleg egy
igen sportszerűtlen megjegyzéssel) és a mai focira sajnos nagyon is jellemző színészkedéssel (jaj, bocsánat, a labdát akartam, olyan nagyon sajnálom, nahát, ezért sárgát adni nekem, nade kérem...) között, akkor azért nem teljesen egyértelmű a választás.
walter77 2010.02.12. 13:18:22
Hát nyilván elsősorban arra kell, de azért ugye nem szelektív a védőruha, így ha egymásnak mennek akkor attól ugyanúgy megvéd, mint a korongtól, nemde?
De szerintem nem érdemes összehasonlítani, mert a fociban minden szerelés éppen a másik játékos lába felé irányul. Egy későn indított szerelés, egy rosszul ütemezett fölugrás már durva sérülést okozhat. De ezek egyike sem egyenlő a másik megpofozásával.
A színészkedés meg éppen annyira része a játéknak, mint a palánkra szorítás. Benne van.
pontilyen 2010.02.12. 13:47:01
1. Persze, vannak olyan elemei mind a kézinek, mind a focinak, amelyeknél a testi erő elsődleges; pont a beállós poszt egy ilyen. Fociban a helyezkedés szögleteknél, beíveléseknél. De ezek csak részelemei a játéknak. Hokiban viszont ez az elsődleges, ott mindenkinek képesnek kell lennie arra, hogy elnyomja ellenfelét.
2. Érdekes lenne egy statisztika arról, hogy hány passzból áll egy átlagos hoki- és egy átlagos foci-, kézilabda-támadás. Van egy olyan sejtésem, hogy nem csekély lenne a különbség.
3. Szerintem a színészkedés és zrikálás fociban a lélektani hadviselés része, és így egy plusz dimenziója a játéknak. A jó futballista lelkileg, agyilag is erős. Finom határokon mozog, hogy meddig ízléses kicsit RÁjátszani a szabálytalanságra, és mikor ízléstelen egyenesen ELjátszani azt. Ezek finom dolgok, pont, mint a művészetben.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.12. 14:35:07
@pontilyen:
1: Hokiban se elsődleges, de azt hiszem, ezügyben lassan a deigen-denem szintre jutunk... ;-)
2: Ez már arról szól, melyik a szebb-látványosabb és miért, nem pedig a verekedésről. Mondjuk az se egyértelmű kérdés, hogy a nagyobb passz-szám milyen összefüggésben áll a játék szépségével. Szebb-e egy kétpasszos kontra egy hosszú adogatássorozatnál? Erre szerintem nincs általános válasz.
3: Hát, ez az a dimenzió, amit én nem nagyon szeretek. Abban a mértékben, amiben ma megtalálható a fociban, abban a mértékben semmiképp.
pontilyen 2010.02.12. 20:41:29
1. Oké, elfogadom. (Hoki iránti ellenszenvem valóságos oka különben is az, hogy igen frusztráló módon sohasem látom a korongot...) :-)
2. A sokpasszos játék azért szép, mert ahhoz az egész csapatnak együtt kell "muzsikálnia". Persze egy gyors kontrának is vannak szépségei, tény. Mondjuk kézilabdában és fociban utóbbiakra is látunk szép példákat.
3. Szerintem ezt a "problémát" egy kicsit túldimenzionálják azok, akik nem szeretik a focit, valamiféle sportszerűtlen játéknak beállítva. A tényleg sportszerűtlen játékosokat a közvélemény előbb-utóbb kiveti a tisztelt játékosok közül.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.13. 12:00:54
1: Tudtam én, hogy innen fúj a szél... ;-)
2: Igazából ez a sok-kevés passz - mint minden mennyiségi mutató - hasznos is meg nem is. A játék minőségét nem mutatja meg, két sokpasszos támadásból az egyik lehet zseniális, a másik meg szimplán unalmas.
3: Egyetértek. Legfeljebb annyit fűznék hozzá, hogy pont ugyanezt gondolom én a hokis bunyókról. ;-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.13. 18:25:54
keverni teccik mán megint úgy érzem a dolgokat.
www.youtube.com/watch?v=wnLKnPzFFeU
a fenti linken átlagemberek között, utcai ruhákban szerepelnek, és nem mondanád meg.
pontilyen 2010.02.13. 19:30:58
Közöttük azért kevés a Caravaggio-képre illő alak: www.hotelrimini.com/imgoffers/rugby05.gif
:-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.13. 21:24:31
most akkor arról van szó, hogy neked a focisták tetszenek jobban, vagy hogy a rugby-sek túlpumpáltak és idomtalanok? :-P
caravaggion meg még jézust is izmosnak festette.
pontilyen 2010.02.14. 11:18:33
A kettő összefügg, a focisták szebbek, mert a rögbizők idomtalanok. :-)
Jézus harminc éves koráig ácsmunkákból élt, föltehető, hogy nem egy nyiszlett ember volt...
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.14. 15:27:10
látom semmi sem tántorít el ettől a kényszerképzettől :-)
jézus lehet, hogy ács volt, de attól még lehetett volna inas alkatú is.
walter77 2010.02.15. 09:52:17
Ettől caravaggio-s:
www.abc.net.au/worldcup2002/galleries/italy/totti.jpg
newsimg.bbc.co.uk/media/images/41523000/jpg/_41523304_pirlo416.jpg
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.15. 11:03:31
www.youtube.com/watch?v=RyfrSd6e2Cg&feature=related
a szép, nem tagbaszakadt zidane a csúnya, idomtalan rugby-sek között (a srác, akivel rúgópárbajt játszanak kisebb, mint ő)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.15. 11:05:57
itt meg a kistermetű beckham az óriási rugby-ssel.
pontilyen 2010.02.15. 11:27:22
Caravaggio Dávidja:
www.malaspina.org/GIF/bar_caravaggio_12.jpg
És Nilmar, a Villarreal brazil focistája:
www.estadao.com.br/fotos/nilmar_inter0409.jpg
Szerintem van hasonlóság. :-)
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.15. 12:40:55
na ja, babaarcú kisfiúk azok tényleg nincsenek :-)
walter77 2010.02.15. 13:11:52
:) Értem én, de attól, hogy a rugbysek nem benga nagy állatok (mármint némelyik), még maga a sport számomra kevésbé esztétikus mint a foci.
De ez már annyira szubjektív, hogy csuda.
bs395 · http://killtheradical.blog.hu 2010.02.23. 12:22:59
www.youtube.com/watch?v=X_hqosNvv5E
vékonyabbak, de még mindig ütnek, kb kompromisszum :-).
pontilyen 2010.02.23. 13:28:56
Néha kapcsolgatás közben látok ausztrálfoci-összefoglalókat, és mindig megállapítom magamban, hogy az összes ilyen brusztolós, rögbiszerű játék közül még mindig messze ez a legélvezhetőbb. Van összjáték, használják a lábukat is, és az egész valahogy olyan humoros benyomást kelt (már ott kezdődik, hogy kb. kétszer akkora a pálya, mint az európai fociban).
Szóval talált, süllyedt. Ausztrál foci rulez. :-)
Azt az elkényeztetett hokiszurkoló mindenségit! 2011.05.06. 14:30:31
Vincenzo90 2011.05.06. 15:09:39
Gabberboy 2011.05.06. 18:13:27
pontilyen 2011.05.06. 18:42:15
Gondolkoztam közben, hogy engem miért zavar a verekedés, ha egyébként esetleg nagyobb fájdalommal járó, durvább dolgok nem feltétlenül.
Azt hiszem, egy sportágban minden mozdulatnak szimbolikus üzenete is van. Nekem a hokis verekedésekben ez a szimbolikus üzenet nem (sem) tetszik. Vagyis, hogy így is le _lehet_ rendezni egy ügyet, sérelmet.
Tudom, a mellette érvelők őszintének tartják, de szerintem nem _szép_. (Nem véletlenül a "szépséggel" kezdődik a poszt.)
kosermalac 2011.05.06. 19:20:48
pettyes a zinged?
macskát tartasz ? de tucc angolul !
focit nézel?
Cirmike69 2011.05.07. 21:47:14
Szívvel játszó játékosok,akik nem fáradnak el, szurkolók akik nem verekednek és azért mennek hogy jó meccset nézzenek,nagyon jó hangulat és az összetartozás érzése.
Mindenkinek ajánlom!