HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.02.18. 17:30 pontilyen

A WC-kről

Azt írja Szerb Antal a Világirodalom-történetében Tolsztojról, hogy a nagy orosz író különös módon vonzódott az élet alantasnak tartott dolgaihoz, a latrinákhoz, budikhoz, a mocsokhoz, és ezeket a dolgokat (nagy dolgokat) előszeretettel írta bele műveibe, regényeibe, novelláiba.

Nekem ez egyáltalán nem tűnt föl. Sokkal inkább föltűnt, hogy Szerb Antalnak ez föltűnt. Az általam is roppant mód szeretett és tisztelt esszéista író saját esztétikájáról árulkodott ez a szöveg, egy olyan esztétikáról, amelynek legfőbb ihletője a középkori irodalom, az angol preromantika és a Viktoriánus-kor irodalma, illetve Babits Mihály költészete és esszéisztikája volt.

A — nevezzük nevén — szarról ugyanúgy lehet esztétikailag nagy értékű szövegeket is létrehozni, mint kedvesünk szőke hajfürtjeiről. Az irodalom semmit sem zár ki. Szerb Antal, aki sokkal több könyvet olvasott, mint én, pontosan tudhatta ezt; és mégis csodálkozott Tolsztojon. Ugye milyen furcsa ez? Ugye mekkora butaság azt hinni, hogy egy író tudása és műve fedi egymást? Ugye mennyivel bonyolultabb módon működik a szövegalkotás, mint ahogyan azt a legtöbb (akár okos) ember képzeli?

Aki az élet köldökön aluli részeiről ír, az nem "különös vonzódást" mutat irántuk, egyszerűen csak földolgozza azt is, mint anyagot, mint a valóság egy részét, nem is éppen kicsiny vagy elhanyagolható részletét.

Persze lehet azt mondani, hogy ez gusztustalan. És? Iago cselszövése, Othello féltékenysége, Kreón gőgje, III. Richárd hidegsége talán nem gusztustalan? Vajon hová jutna a művészet, ha csak az emelkedett, erkölcsös, fölemelő jelenségeket ábrázolhatná? A művészeti varázs egyik titka éppen a megbotránkoztatás. Már Arisztotelész pontosan tudta ezt. A tragédia azért hat, mert egy érték vagy egy érték hordozója elbukik; hát nem pont ezt nevezzük a hétköznapi életben botránynak?

No de nem esztétikai kérdésekről akarok én itt filózgatni, hanem írni a WC-kről.

Egy ideje már nagyon érdekelnek.

Egészen egyetemista koromig olyannyira irtóztam a nyilvános WC-ktől, hogy messziről elkereltem őket. Szerencsére megtehettem. Amikor azonban egyetemre kezdtem járni, volt, hogy egész nap, estig az épületek között kellett lófrálnom; kénytelen voltam fölfedezni magamnak ezeket a helyeket.

Félreértés ne essék: a legtöbb nyilvános WC valóban undorító. Ám pont ezért érdekesek egyrészt a kivételek, másrészt azok a népi erőfeszítések, melyek a hely viszolyogtató voltát palástolni igyekszenek.

A kivételek azt jelzik, hogy a hely igényes. Fizetik a takarítónőket, adnak arra, hogy hol vannak, tisztítják a kagylót, cserélik a WC-papírt. Egy helyről (legyen az iskola, színház, kávézó, mozi, stadion, könyvtár, étterem, benzinkút stb.) majdnem mindent elárul a WC állapota. Ezt megfigyelni már önmagában is, eleve is roppant érdekes.

A népi erőfeszítések pedig kitűnő, szórakoztató olvasmányok. A WC ajtajára és falára fölfirkált meztelen női és férfi alakok, nemi szervek, politikai üzenetek, szimbólumok, versikék, egymásnak üzengető lózungok és szösszenetek, melyek nagyon-nagyon sok mindent elárulnak az emberről és a valóságról. A tudattalanról, ha úgy tetszik.

Hogy milyenek az emberek, arról sokat elárul ez a lappangó társadalmi élet. Hovatovább oda jutottam, hogy már kifejezetten érdekel egy-egy közintézmény WC-je. Igazi intellektuális, szociológiai felfedezőtúra. Semmi okunk rá, hogy ne írjunk róla.

9 komment

Címkék: wc hétköznapok szerb antal tolsztoj


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr461771001

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.02.18. 17:46:03

Mondhatnám, szar téma! ;)
Jó ötlet volt erről írni, ki nem gondol és beszél róla? A nyilvános wc-től pedig én is irtózom.
Volt régebben egy oldal, ahol a kedves feltöltő napi rendszerességgel megosztotta az olvasókkal széklete méretét, szagát, hogy mit evett, mikor tette ki, amit csak el tudsz képzelni. Természetesen fotókkal illusztrálva. Roppant sikeres honlap volt, talán még ma is megvan. Bár, legyünk őszinték, kicsit tán a perverzitást súrolta az illető úr. :)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.02.19. 08:31:22

A témához kapcsolódva: van egy kortárs magyar film, DVD-n kapható, amit nagyon szeretek és ajánlok mindenkinek (hibái ellenére) Kocsis Ágnes Friss levegő-je. Főhőse egy vécésnéni, akit a tizenéves lánya szégyell a munkája miatt. Kettejük kapcsolatáról, ennek alakulásáról szól a film.

Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.02.19. 21:36:27

Nem ide tartozik az is, hogy Magyarország a wc-s nénik országa? :)

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.02.20. 16:36:15

Vér, szar, ezek mostanában itt a támák. Micsoda bulvárblog, pfuj!

Mi jöhet még? Megvan, szex!

;-)

Egyébként a nyilvános WC szerintem egyike azon területeknek, ahol az elmúlt húsz évben nagy sikereket értünk el. Az átkosban lehetetlen volt a városban rendes WC-t találni, ma sokkal jobb a helyzet.

Na erről lehetne egy jó politikus kis posztot írni!

pontilyen 2010.02.21. 11:23:38

@promontor:

Az olyan "apróságokról", mint a nyilvános WC-k rendbetétele, nagyon is gyakran feledkeznek el azok, akik újabban a "nem is volt rendszerváltás" szlogenjét hangoztatják. Volt. Csak figyelni kell az ilyen részletekre is.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.02.21. 19:57:57

Van "manapság" egy olyan trend, amely az ember állati (vallásosoknak: biológiai) mivoltát vehemensen tagadja. Az ember nem lehet szőrös, az igazi illatát (amely nem azonos az izzadtságszaggal) el kell fednie stb. Ebbe a sorba tartozik a szartól/ húgytól való beteges irtózás. Pedig, ha belegondolunk, igazán az az abnormális, ha valaki soha sem megy wc-re... (Ez a viszolygás meg is szülte a túlzó perverzióját: számos hálószobában meg az ürülék és a vizelet a szexuális kielégülés esközei. Na, ez sem normális!)

Dekadens, természetellenes, sőt természetgyűlölő korban élünk. Sokszor szenvedek is ettől.

pontilyen 2010.02.21. 20:39:03

@Reckl_Amál:

Ilyen korszakok (vagyis amikor elnyomták, eltagadták az ember természetes testi adottságait) voltak korábban is. Gondoljunk például a klasszicista korra!

Ami újdonság, illetve különbség a klasszicista korhoz képest, az az, hogy a másik oldalon valóban fölszabadult egy csomó perverzió. Ilyen értelemben a mi korunk (nevezzük úgy, hogy "posztmodernitás") valószínűleg képmutatóbb, mint a klasszicista kor volt.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.02.22. 09:01:35

Szerintem még nem nagyon volt ennyire képmutató kor az emberi történelemben, mint a mai. A hazugság, a korruptság alapvető igénye a mai embernek. A blogjaink fő tanulsága is ez (mondjuk, ez inkább az enyémre igaz, a te közönséged jobb ebből a szempontból). Az emberek imádják azokat a hazugságokat – legyenek ezek bármilyen abszurdak is – amelyben élnek. Ha valaki megkérdőjelezed őket, el akarnak pusztítani.
süti beállítások módosítása