Amikor megírtam, hogy melyik a három (plusz egy) kedvenc himnuszom, sokkal inkább küzdöttem a bőség zavarával, mint most, amikor a három (plusz egy) kedvenc fociklub-himnuszomat vagyok összegyűjtendő. Hiszen az a helyzet, hogy sokkal többet nem is igazán ismerek. Sőt igazából ezekről sem tudok túl sokat.
Így aztán ez a bejegyzés inkább arról az atmoszféráról kell, hogy szóljon, amely a futball igazi közege. Három példán át arról, hogy miért is ez a világ legjobb játéka.
Ha a himnuszok kapcsán azt írtam, "egy himnusz szerintem akkor jó, ha erősen képes fölidézni hallgatójában az adott nép karakterét", akkor fociklub-himnuszok esetében nyilván az adott klub karakteréről beszélhetnénk. És ez talán igaz is. Hozzátéve persze, hogy fociklub-himnuszokat hallva mindig magáról a sportágról is megtudhatunk ezt-azt. Ezért is érdemes fülelni rájuk.
1. A Liverpool himnusza
"Az angol foci undorító, kivéve a Liverpoolt." Ezt a mondatot nemrég mondta ki az egyik ismerősöm, anélkül, hogy tudomása lehetett volna arról, mennyire azonos véleményen vagyunk. Meg is döbbentem rendesen. A Liverpool FC-ben valóban van valami abból az eleganciából, amely az angolokat igen, az angol focit azonban a legkevésbé sem jellemzi. Himnuszuk, a You'll never walk alone valószínűleg a világ leghíresebb futballklub-himnusza. Amikor 45.000 néző egyszerre énekli az Anfield Roadon, akkor még tévéképernyőn át is beleborzong még a semleges néző is.
2. A Barcelona himnusza
Az FC Barcelona vezetői hihetetlenül képzett és professzionális reklámszakembereket alkalmaznak, és ez is vezetett oda, hogy ma már a világon az egyik, Európában pedig a legnépszerűbb futballklubról beszélhetünk. Érdemes elolvasni a témában ezt az érdekes írást, melyből kiderül, milyen sokrétű munkáról van szó, és hogy milyen igaz a klub jelmondata, a Barcelona tényleg "més que un club". Ehhez a kampányhoz tökéletesen hozzátartozik a Barça-himnusz, melyet minden hazai meccs elején és végén eljátszanak, egyfajta ünnepi keretbe foglalva a mérkőzést. Ha a Liverpool himnusza a közösségről és a közös élményről szól, a Barcelonáé az ünnepről. Minden mérkőzés olyan, mint egy ünnep Katalóniában.
3. A Sevilla himnusza
A Sevilla himnusza kétségkívül talán a leggyönyörűbb valamennyi közül. Ezt tényleg látni és hallani kell, ahogy 45.000 sevillai egyszerre énekli. Hadd idézzek a linkelt videóhoz írt egyik hozzászólásból: "Soy del Madrid, y reconozco (pese a que digan lo que digan) que este himno es el mejor que he ecuchado en la vida. Es increible ver a todo el estadio volcado con el equipo." ("Én madridos vagyok, és bevallom (mondjanak is akármit), hogy ez a legjobb himnusz, amit életemben hallottam. Hihetetlen látni, ahogy az egész stadion együtt lélegzik a csapattal.") Mi van benne? Spanyolország legszegényebb tartományának minden szomorúsága, mediterrán éjszakák forrósága, élet, fájdalom, emlékek. Nehéz száraz szemmel végighallgatni.
+1.
Ide igazándiból a Fradi indulóját akartam beszúrni, de végignézve a youtube-os kínálatot, azt hiszem, illúzióromboló lett volna. Nem azért, mert nem éneklik 45.000-en, hanem a linkeknél található mocskolódások miatt, melyek különösen erős kontrasztot képeznek például a Sevilla himnuszánál idézett kommenttel. Tanulsága persze ennek is van. Magyar foci akkor fog létezni ismét, amikor ezeket a himnuszokat nemcsak énekelni tudják majd (legalább) 15-20.000-en, de egymáséit végighallgatni is. Hiszen ez is hozzátartozik a foci közegéhez; és nálunk sajnos ez is hiányzik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.03.15. 12:40:08
walter77 2010.03.16. 09:30:49
Megjegyzem van-e angol fejűbb focista evör, mint Rooney vagy Scholes?
A legszebb foci himnusz "természetesen" ez: Roma Roma Roma www.youtube.com/watch?v=aaPg9qGxlm0&feature=related
@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa: Őrület, hogy a korábbi nézetkülönbségeinket még megfejeljük egy kis foci rivalizálással is... :)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.03.16. 09:46:54
walter77 2010.03.16. 10:21:12
:)
Mondjuk az érdekes, hogy mi alapján választunk csapatot, mármint külföldit.
Miért Roma és nem Lazio, avagy miért Lazio és nem Roma?
Az világos, hogy mi bajom a Chelsea-vel, az Arsenal-lal (bár Hornby miatt elnézőbb vagyok velük...) és a Real-lal, Inter-rel, Barca-val... de sok mindenkivel
pontilyen 2010.03.16. 11:21:44
Az angol foci undorító, és kész. :-)) Egyébként valóban, a Spurs (Tottenham) még szimpatikus, bennük is van valami elegancia. Pont az, ami Rooney-ban vagy Scholes-ban még nyomokban sem fedezhető föl, de például megvolt az agresszív bunkó alkoholista Gascoigne-ban.
Csapatot szerintem nem "választ" az ember, hanem megszeret. Nekem például döntő élmény volt, amikor a '90-es évek elején Laudrup és Sztojcskov és Guardiola és Amor és Koeman és Beguiristain stb. stb. úgy eldugták a labdát ellenfeleik elől, hogy azok is csak bámulni tudták a labdajáratást. :-)
Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa · http://sslazio.blog.nepsport.hu/ 2010.03.16. 13:59:43
Engem ez egy pillanatig sem vezérelt, sőt, a Laziót nem is az ezredvégi tündöklésekor szerettem meg, hanem később.
Nem tudom, közel jár az igazságoz @pontilyen: , mert a nagy egyéniségek mindenképpen döntőek. Di Canio akármilyen is emberként, de sportemberként kevés nála nagyobb volt, és bár bőven nem futott be akkora karriert, mint amekkorát befuthatott volna, valami egészen elképesztő miket tudott, focistaként megkerülhetetlen.
Ha kicsivel szerencsésebb és nincsenek bizonyos jellembeli hiányosságai - és itt véletlenül sem a politikai hozzáállására gondolok, az mindenkinek a magánügye, bár teszem hozzá Lucarellit mindenki dicséri, hogy micsoda nagyszerű ikonja a Livornónak, akkor is, mikor feltartott ököllel ünnepli a gólját, ezzel szemben Di Caniot egy évezredes római köszöntésért elmeszelik, az a rút kettős mérce... -, akkor ma úgy emlegetnénk, mint a Totti melletti legnagyszerűbb, az új évezred első éveit meghatározó olasz labdarúgót.
walter77 2010.03.18. 09:00:42
@Esti Kornél, a Denevér szálló lakosa:
Hát én koca rajongó vagyok, éppen ezért nem látom az okokat.
Nyilván van valami összhatás, például a Roma esetében nálam az is számított, hogy elsőként a feleségem szerette meg, aztán elkezdtem nézni a meccseiket és megszerettem benne focistákat. (Nem beszélve arról a fontos tényezőről, hogy a legszebb meze is a rómának van...) De ezzel az erővel elkezdhettem volna nézni inter meccseket is (mondjuk nézek is, csak éppen idgesít).
Egy római számára nem kérdés, hogy kinek szurkol - egy római taxisofőr szerint egy római a Roma-nak a külvárosiak pedig a Lazio-nak szurkolnak - de az én esetemben esteleges volt a dolog, mondhatni a véletlen műve.
Persze sokan az alapján választanak, azaz "szeretnek meg" egy csapatot, hogy ki hogy áll egy bajnokságban, nyilván az esélyesnek szurkolnak, mert azért jobb egy győztes csapathoz tartozni. Ez volt a bajom a Schumacher fanokkal (azaz a többséggel) is, csak a biztosra mentek. Pfúj.
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.03.19. 20:18:07
Szóval, valahova oda akartam kilyukadni, hogy nekem ez az egész téma elég közömbös. Nem tudom jelentéssel feltölteni (valószínűleg azért, mert sose jártam focimeccsen és sose üvöltöttem szeretett csapatom sikeréért).
Viszont ma ahogy sétáltam Padova belvárosában és az egyetlen egy falfirka ami az egész városban volt, az a "You'll never valk alone" (igen, valk) volt. Úgyhogy azt hiszem igazatok lehet és bennem van a hiba, amiért ebből a szempontból érzéketlenül közelítem meg a témát.
pontilyen 2010.03.20. 11:25:24
Na, az ilyen hozzászólások képezik a blog értelmét. Köszönet.