HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.05.09. 19:30 pontilyen

Velázquez

Amikor a foci Eb idején eljátszottam azzal, hogy mi a különbség Olaszország és Spanyolország között, Don Quijote önmagán messze túlmutató alakja mellett Velázquez képei lebegtek szemem előtt.

Velázquez különös képei. Velázquez bonyolultan nyomasztó, érzékien elgondolkodtató, nagyon furcsa festményei.

Az utóbbi időben különösen érdekelni kezdtek ezek a festmények. Nem tudom pontosan, hogy miért. Azt hiszem, a bonyolultságuk miatt.

Talán nem előnye egy műalkotásnak, ha bonyolultnak tűnik. Igen, de Velázquez képei egyszerűnek tűnnek, csak aztán kiderül róluk, hogy bonyolultak. Márpedig egy műalkotás akkor jó, ha egyszerűnek tűnik, és közben bonyolult.

A fönti kép például egy hétköznapi jelenetet ábrázol; egy öregasszony tojást üt egy agyaglábasba, hogy megsüsse. Az alakok világosan elkülönülnek, a kép egyáltalán nem zsúfolt. Egyszerű. De micsoda dráma a színfalak mögött! Micsoda arcot vet felénk az öregasszonnyal szemben álló fiú! Milyen élesen kivillan a kép előterében az a kés! Micsoda homályos és sötét a festmény háttere!

Az a tekintet ölni tud. Az a kés ölni tud.

Velázquez az uralkodóportréival szerzett magának megbecsülést a spanyol királyi udvarban. Lefestette a pápát is, aki a képet először túlságosan is élethűnek találta.

A vörös és fehér vakító kontrasztja, a pápa szigorú arca, beülése, a trón csillogása nem kelt bizalmat. A néző kényelmetlenül érzi magát, amikor Szent Péter utódja a szemébe néz.

Egyáltalán: Velázqueznek nincsen olyan festménye (én legalábbis még nem láttam olyat), amely felhőtlen békét sugározna. Valami gyanú, valami sötét mélység mindegyik képén (még a látszólag legidillibb képein is) árnyékként suhan át.

Ezek a szavak persze túlságosan is általánosak, tudom.

Konkrétabban azt mondhatnám: Velázquez képein mindig van egy figyelő és egy megfigyelt, és a megfigyelt nagyon sokszor mi magunk vagyunk.

Itt van például ez a törpe:

Érdemes tudni, hogy kik voltak a Habsburg udvarban (is) a törpék: udvari bolondok, a királyi család szórakoztatói. Szerepük tehát egy kicsit hasonlatos volt a festőkéhez. Mindenesetre tükrei a társadalomnak. Olyan emberek, akik kimondhatták az igazságot.

Ez a törpe a cipője talpát mutatja nekünk, és a szemünkbe néz. Tenyerét ökölbe szorítja. Arra kényszerít, hogy mi, a nézők is arra figyeljünk, ahová ő néz.

De miért pont egy törpe tesz így?

Velázquez képei folyton kérdésekre ösztönzik a befogadót. Ami látszólag egyértelmű (itt ül egy törpe), abba egy egész társadalom minden problémája, múltja és jövője belesűrűsödik.

Leghíresebb festménye alighanem a művészettörténet egyik legnehezebben értelmezhető alkotása. Michel Foucault Szavak és dolgok című filozófiai művében tizennégy oldalon keresztül elemzi a festményt, és egész hatalmas tudásarcheológiai elméletének origojába helyezi. Az Udvarhölgyek című képről van szó.

Miért olyan különös ez a kép? Azért, mert a művészetre jellemző alapviszony megfordul: nem a festő van kívül, és a festmény belül, hanem a festő belül, és a festmény... a festmény kívül. Vagyis a festmény maga a világ (a kép kivételével). Úgy is mondhatnánk: a festmény mi magunk vagyunk.

Hogy mi van a vásznon, arról csak sejtéseink lehetnek. A hatalmas bajszú, igazi alkotó, a művész, aki kimagaslik a körülötte legyeskedő udvarhölgyek csoportjából (Velázquez önarcképeként is fölfogható a vászontól eltávolodó festő), valami olyat visz föl a vászonra, ami ott van, ahol mi vagyunk.

Szemközt persze van egy tükör, mely alapján gondolhatjuk, hogy mi a királyi pár vagyunk. De ez a tükör is a festmény (egy másik festmény) része. A világ, amelyben mi lefesthetők vagyunk, maga is egy festmény. A festő nem a valóság része, hanem maga is egy látomás. Nem ő fest le minket: mi festjük le őt, hogy lefesthessen minket, de a kép, amely elkészül, örök rejtély marad számunkra. Csak az látja, akit lefestettünk magunknak, hogy láthassa.

Meg még egy alak, aki éppen kilép a képből, és visszanéz. Ránk vagy a képre, ez az ő szempontjából — hiszen elmegy — már lényegtelen is.

11 komment

Címkék: festészet velázquez


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr631986455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pontilyen 2010.05.10. 11:53:36

Újra elolvastam Foucault elemzését az Udvarhölgyekről (amit egyébként mindenkinek ajánlok, mert egészen kivételesen gazdag és érzékeny képelemzés), és nagyon megdöbbentett, hogy Foucault a háttérben látható alakot kb. ugyanolyan egyértelműséggel tekinti _belépőnek_, ahogyan én _kilépőnek_. Valóban egy kicsit valószínűbb (bár lényegében eldönthetetlen), hogy bejön, mint hogy kimegy; vajon miért érzékelem mégis úgy, hogy kilép, távozik? Talán, mert látom, hogy ott van a képen, és hogy az ajtóban van, tehát nemsokára nem lesz ott a képen? De miért felejtettem el azt a lehetőséget, hogy talán éppen közeledik felénk?

rakovszk 2010.05.10. 15:02:19

@pontilyen:

Pedig én is inkább távozónak mint érkezőnek látom. Valószínűleg a fejtartás miatt. Nekem is úgy tűnik, hogy éppen visszanéz a szobára.

Van egy nagyon-nagyon érdekes könyv, bár nem biztos hogy neked is tetszene. Az a címe hogy Gödel, Escher, Bach, egy mesterséges intelligenciával foglalkozó pasas írta. Rengeteg különböző dologról van benne szó (ezért is annyira érdekes), de a legfontosabb gondolata mégis az ilyen "furcsa hurkokkal" foglalkozik, ahol nem lehet eldönteni hogy mi a valóság és mi a reprezentáció. Ilyenekkel:

lilt.ilstu.edu/jhreid/escher2.htm

Nekem erről a Velázquez-képről is valami hasonló jut eszembe.

pontilyen 2010.05.10. 16:37:08

@rakovszk:

Igazából tényleg nem lehet eldönteni, hogy bejön vagy kimegy. De tulajdonképpen miért is fontos ez? Hát azért, mert ő is egy néző, és így rólunk, nézőkről is sokat elmond, hogy kifelé tartunk-e a képről, vagy ellenkezőleg: befelé, egyre jobban elmélyülve benne. (Lehet-e kifelé tartani? Mi az, ami kívül van a képen?)

Az is érdekes (ezt hosszan elemzi Foucault is), hogy a mi pozíciónk, vagyis ahonnan mi nézzük a festményt, az egyszerre a nézőé (ez ugye evidens), a modellé (hiszen minket néz a festő és az egész királyi család) és a festőé (hiszen az Udvarhölgyek maga is egy festmény). Tehát három pozíció váltakozik folyamatosan a képet nézve, és ez valami zavarbaejtő vibrálást ad neki.

(Foucault elemzése egyébként arra megy ki, anélkül, hogy lelőném a poént, hogy a klasszikus episztémében az ábrázolás alanya vonódik ki a gondolkodásból, és a tudásrendszer tiszta reprezentáció lesz. Arról szól az egész Szavak és dolgok, hogy ez a változás miként zajlik le a 17. század elejétől, aztán hogyan alakul át a tudásrendünk ismét a 19. század elejétől, amikor megjelenik az európai tudásrendben a történeti tudat.)

A könyv, amelyet ajánlasz, egészen biztosan érdekelne; azt viszont nem tudom, hogy tetszene is-e. :-)

rakovszk 2010.05.10. 17:51:53

@pontilyen:

Van még egy érdekessége a háttérben álló alaknak. Tudniillik az, hogy ahonnan ő áll, onnan látni a vásznat. Szerintem ő pont fordított perspektívából lát mindent, mint mi. Látja, hogy mi van a vásznon, viszont a szobában lévőket - a tulajdonképpeni Udvarhölgyeket - csak hátulról látja. És persze az is lehet, hogy minket is lát.

Az egyik probléma a könyvvel amit mondtam, hogy sok benne a matematika - hiszen jelentős részben logikai problémákkal is foglalkozik (azzal, hogy egy állítás önmagára vonatkozik). Nem tudom hogy te ehhez hogyan viszonyulnál. :-) Másik jellegzetessége pedig a Lewis Carroll nyomán íródott paradoxikus párbeszédek, amelyek főszereplői Akhilleusz és a Teknősbéka. Ezen felül van benne szó zen buddhista szövegekről, zenéről és sok másról. Tipikusan olyan könyv, amiből konkrétan nem sokat tud meg az ember, de élmény olvasni.

pontilyen 2010.05.11. 11:05:31

@rakovszk:

Tulajdonképpen pont azt látja, amit mi nem, és pont azt nem látja, amit mi igen. A néző komplementere.

És ezzel kapcsolatban akkor még egy érdekesség: kimutatták olyan emberek, akiket ez nagyon foglalkoztatott, hogy a szemben levő tükör nem mutathatja a néző képét, mert a középtől kissé balra helyezkedik el. Ha lenne helye egy tükörnek, amely a nézőt mutatja, akkor az éppen az elmenő/érkező alak helye lenne. Ha ott lenne egy tükör, abban mi láthatnánk magunkat...

A matematikát én (azon a szinten, amelyen meg tudom érteni) nagyon szeretem, szóval ez nemigen lehetne akadálya a tetszésnek. :-)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.05.11. 12:01:07

A Velazquezről a posztban írtak nagyon érdekesek; bevallom, eddig nem is ismertem az Üdvarhölgyeket: első ránézésre is zseniális kép. A hátsó alak szerintem is inkább kimegy, mint bejön. A Gödel-Escher-Bach könyv pedig nekem is tetszett, már amennyit sikerült belőle elolvasnom, ugyanis nagyon hosszú, és néha túlságosan is részletekbe menő.

pontilyen 2010.05.11. 12:14:09

@sleeping dancer:

Lehet, hogy én "fertőztem" itt meg mindenkit a "kimegy" gondolatával? :-)

Hiszen Foucult egyértelműen így ír:

"Ezen a közeli, ugyanakkor határtalan háttéren egy férfialak rajzolódik ki. Profilból látszik, egyik kezével megemeli a függönyt; két lába két különböző lépcsőfokon nyugszik, térdét behajlítja. Talán éppen belép a helyiségbe. Talán csak bekémlel, hogy lássa, mi történik odabent, hogy mindent lásson, anélkül, hogy őt látnák. A tükörhöz hasonlóan a jelenet fonákját kémleli: őrá sem figyel senki, csakúgy, ahogy a tükörre sem. Nem lehet tudni, honnan jön ez az ember, csak az föltételezhető, hogy szövevényes folyosókon érkezett a helyiségbe, ahol a szereplők összegyűltek, és a festő dolgozik."

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.05.11. 13:00:49

még Foucault is tévedhet :-), Valószínű,hogy teljes bizonyossággal nem lehet eldönteni. De mondjuk meg kéne mutatni kísérleti körülmények között száz embernek, és megmérni az eredményt: milyen arányban látják kimenőnek vagy bejövőnek a figurát.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.05.11. 13:13:09

Még annyit, hogy van egy mániám a festményekkel kapcsolatban: mindegyik jó képen kell hogy legyen valami olyan "Titok", leglább egy, de az sem baj, ha több, amin egy életen át lehet (majdogynem fölöslegesen) töprengeni. Ez az alak a háttérben jó példa erre: ki ő?, honnan jön vagy hová megy?, egyáltalán jön vagy megy?

pontilyen 2010.05.11. 18:17:55

@sleeping dancer:

Ha nem olvastad még, feltétlenül ajánlani tudom Roland Barthes Világoskamra című könyvét, amelyben a fényképekről szóló gondolatait írja meg esszéisztikus formában. Onnan jutott eszembe, hogy ő is beszél arról, hogy az a jó fénykép, amelyen van valami, ami nem tartozik a kép "fő témájához", szinte véletlenül van ott, mégis szíven szúrja az embert, ezt nevezi ő punctumnak.

Ilyesmi lehet például az Udvarhölgyeken a kutya (az egyetlen szereplő, akit csak néznek, de ő maga nem néz), a pápás képen a gyűrű, vagy a tojást sütő öregasszonyt ábrázoló képen a fiú kezében levő dinnye (amelyről olvastam olyan értelmezést, hogy az országalmára is hasonlít...).

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.05.11. 19:40:21

Köszönöm, azt hiszem, még nem olvastam. Ez a punctum fogalom egy kicsit más lehet, bár sokban hasonló ahhoz, amit én "titoknak" nevezek. A képi titok nem szíven szúr, inkább elfedi és néha lassan felfedi magát, mint valami rejtett összefüggés. Mindenképpen kifelé vezeti a gondolatot a képből.
süti beállítások módosítása