HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.06.22. 19:04 pontilyen

Ott vagyok a képen

Osztálytalálkozónk alkalmával megnéztünk egy több mint tíz órányi anyagból összevágott videót gimnáziumi osztályunk közös nagy projektjeiről. A németországi utakról, a spanyol napokról, közösen eljátszott színdarabjainkról, a szalagavatóról, a ballagásról és egyebekről.

Megkaptuk mindnyájan külön CD-n is a filmet, át is néztem itthon.

Furcsa mód két felvételen is táncosként voltam jelen. Azért furcsa, mert nincs érzékem a tánchoz, esetlenül és ritmustalanul mozogtam. Ez viszont azért furcsa, mert az élet lényegének viszont a ritmust tartom. Ebből következően úgy tűntem magamnak a képeken, mint aki nincs is jelen az életben.

Azt hiszem, sokan következtetnek hasonlóan. Tévesen. Jelen lenni az életben, és úgy látszani, mint aki jelen van, nem ugyanaz. Ez azonban minden kép alapvető csalása.

Azt hiszem, talán soha nem éltem annyira, mint gimnazistaként. Mit láthat azonban ebből az életből egy idegen? (És mostani önmagam számára ez az élet éppúgy idegen, mint bárki más számára.) Olvasóm szerint?

A néző csak annyit lát, amennyit a kép megmutat neki. A kép egy olyan valakit mutat, aki nincs jelen a táncban. És ez talán így is volt. Mennyi osztálytársam, aki nem született tánctehetség, sokkal jobban mozgott, sokkal jobban jelen volt! Átélte, benne volt, érezte.

És mennyire elmondhatatlan, hogy ez mennyire semmit nem jelent.

Nem az életben van jelen, hanem a táncban. A tánc viszont csak egy kép, amelyre nézve látjuk a másikat. A két dolgot sokan összekeverik. Jellemzően az ilyen (milyen mélyértelmű kifejezés: korlátolt, azaz bekeretezett) emberek szoktak ítélni afelől, hogy Iksz vagy Ipszilon mit tud az életről. Mintha az élet valami tárgy volna, amelyet jobban vagy kevésbé lehet ismerni, mint egy cserebogarat vagy egy ütvefúrót.

Pedig nincs olyan kép vagy tárgy, amelybe az élet egésze beleférne.

Fogalmam sincs már (nekem sem), hogy milyen mély és gazdag életem volt akkor, amikor Pasa Doblét táncoltam esetlenül. És ezt most már valószínűleg soha senki nem is fogja megtudni. Nem furcsa? Nem ijesztő?

12 komment

Címkék: élet én gondolkodás osztálytalálkozó


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr672101644

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

padmasambhava 2010.06.22. 20:12:54

Hát én mindenesetre irigyellek : Paso Doble-t táncolni, még ha esetlenül is !
Az élet ritmus + a tánc ritmus = > de az élet csak néha tánc...

2010.06.23. 01:53:31

Annyiban kiegészíteném, hogy bár az igaz, hogy a tánc csak egy kép, viszont képek jelentőségét nagyon könnyelmű dolog elhanyagolni. Valójában egy kép (bármilyen kép) bizonyos dolgokról mindent képes megmutatni, csak ez a bizonyos dolog nem maga a kép tárgya, hanem az, aki a képet nézi. A bekeretező, akiről írsz, erről szokott rendszeresen megfeledkezni, valószínűleg azért, mert nem tetszik neki, amit ilyenkor lát. Inkább gyorsan elfelejti az egészet és elkezd a kép tárgyáról beszélni, mindegy mit, csak terelje el a figyelmet arról, amivel egy pár pillanattal azelőtt szembesült. Az önmagunkról szóló kép nézegetése azért olyan kényelmetlen sokszor, mert ott nincs ilyen egyszerű mód a terelésre, bár aki elég ügyes, azt is megoldja

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.06.23. 08:54:38

Megsértődtél valamin?

Érdekes, mert öt éve, amikor én sértődtem vérig az osztálytalálkozón, hasonló helyzetben voltam, mint talán amilyenben te most. Akkor én is azt éreztem, hogy a gimnázium utáni élet már nem sok mindent tartogat. Én is egyébként a videó miatt (melynek másolatát szintén megkaptuk most az "új" filmmel együtt, én még egyiket sem néztem meg) akadtam ki. Te akkor azt mondtad, és ezen persze el is gondolkodtam, hogy a látszólagos lényegtelenség nem fontos, mindenki a helyén volt az osztályban. Ezek szerint én nem voltam annyira látványos. (És nem is tudom, mire számítottam, mikor pont azért vállaltam magamra a karácsonyi darabok szerkesztését-rendezését, hogy ne kelljen szerepelnem...) Emblematikus osztálytárs voltál, aki nélkül nem lettünk volna azok, akik. Az "életidegenségedet" pedig mindig is erénynek tartottam. Annyi felszínes nagyokos van a világban, akik folyton kioktatnak minket, visszavonultabban élőket, a "valódi" világról. Közben meg szinte semmit sem tudnak, pl. azt sem, mennyire visszatetsző az okoskodásuk.

Ott volt például nagy messzire szakadt osztálytársunk önfényező, bár kétségtelenül ügyesen megírt beszámolója. Először azt hittem, azért irritál, mert irigykedem arra, hogy a világ másik végére is eljutott. Aztán rájöttem, ez a fiú akkor is ugyanígy el lenne ájulva a sikereitől, ha egy börtönből írná ezeket a sorokat. Semmi köze a valós helyzetéhez - szerintem kissé könnyelmű ennyi idősen ennyi időt fecsérelni egy kalandra, a szakmájába nehéz lesz visszahelyezkednie. Az érzéseim nem a jelennek szólnak, mert már régen is ezt gondoltam róla: az arroganciáját nem bírtam, az intelligenciáját elismertem. (Ezzel nem azt akartam mondani, hogy említett személy lenézné a mi világunkat /bár valószínűleg így van/, csak azt, hogy öregek vagyunk már a tiszta kategóriákhoz. Ki hány centire van benne az élet sűrűjében? Ez nem ilyen egyszerű.)

pontilyen 2010.06.23. 10:41:05

@padmasambhava:

Az élet ritmus + a tánc ritmus => tánc =/= élet :-)

@ifsz:

Ezzel teljesen egyetértek. A kép önmagában is egy teljes, komplex, ha úgy tetszik, végtelen élményt nyújt.

@Reckl_Amál:

Isten ments, hogy megsértődtem volna. :-) Legalábbis most nem. Ha van bennem sértettség, akkor az sokkal régebbről jön. Úgy is mondhatnám, egy gondolat sért engemet: "nem élsz!". Ha valamilyen élmény (pl. egy videó) előhívja belőlem ezt a gondolatot, az csak _emlékeztet_ egy (nagyon is ősi, eredetét illetően valószínűleg az öntudatlan gyerekkorig visszamenő) sértésre, vagyis csak elgondolkodtat.

Messzire szakadt osztálytársunk beszámolója valószínűleg azért volt megdöbbentő (és ezáltal persze érdekes is), mert rávilágított minden úgynevezett "kaland" viszonylagosságára. Az az "élet", hogy közelről látunk egy vulkánt vagy egy orángutánt? Ugye ezt senki sem gondolhatja komolyan?... Nagyon izgalmas beszámoló volt (legalábbis nekem mindenképp), mert elgondolkoztatott az élet tökéletes viszonylagosságáról.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.06.23. 13:12:42

Igen, az a vulkános meg orángutános rész kifejezetten vicces volt. Az jutott eszembe közben, hogy már én is voltam nyaralni, gratula. Egyébként nekem pont ezek az írásos beszámolók tetszettek a legjobban.

Ami a táncolást érinti, nekem nagyon is élő emlék, amikor paso dobléztok. Egyébként nem is maga az előadás, hanem egy próba. Ne vedd rossz néven, de valószínűleg azért emlékszem rá, mert tőled is és a partneredtől is igen távol állt a latinos virtus. Az ilyen filmek sajátossága, hogy az atipikusról szól, a sima hétköznapokat miért is örökítette volna meg bárki?

pontilyen 2010.06.23. 14:30:58

Hm, ezek szerint Paso doble, és nem pasa doble. :-)

Eddig meg voltam győződve az utóbbiról. Persze az is értelmes volna: nem "dupla lépés", hanem "lépj kettőt".

@Reckl_Amál:

Engem pont azért izgat és vonz a "latinos virtus", mert alapjában teljesen idegen tőlem.

rakovszk 2010.06.23. 15:56:52

@pontilyen:

A 'kaland' egy módja annak, ahogyan a dolgokat szemlélhetjük. Aki kellőképpen szerencsés az a reggeli fogmosásban is izgalmas kalandot láthat. :-) Alighanem az ember a házból kilépve épp úgy találhat kalandokat mint a világ túlfelén (elvégre a világ túlfele is csak a megszokott hétköznapi világ annak aki ott él).

Hasonló dolog egyébként a humor is, legalábbis én mindig így gondoltam. A humor sem a 'dolgokban van' hanem inkább abban ahogyan a dolgokat látjuk. Az önirónia lényege az, hogy humorral tudjuk kezelni saját magunkat és a saját életünket is, különösen olyankor amikor a helyzet egyáltalán nem tűnik viccesnek vagy szórakoztatónak.

lindalee 2010.06.23. 22:24:38

Nekem mindig is nagyon "jelen voltál" az osztályban. Számított a véleményed. Tanulhattam tőled. Az, hogy nem "lógtunk együtt" az bőven nem jelenti azt, hogy láthatatlan voltál. Voltak persze nagy hangú emberek, akiknek eszébe sem jutnak ilyesmik most, azt hiszem tőlük sokkal kevesebbet kaptam. Ez a ki mennyire "él" kérdés annyira viszonylagos. Ha valaki megnézi a blogom, láthatja, hogy mennyi érdekes helyen jártam az utóbbi 2 hónapban, milyen érdekes dolgokat csinálok, boztos milyen jó lehet nekem. A fenét. Ugyanúgy dolgozom itt is, mint otthon, csak ráadásul még magányos is vagyok, mert mindent és mindenkit (majdnem) otthon hagytam, aki számít. Az idézett kalandozó fiatalember hétköznapjai is valószínűleg normális hétköznapok, csak ő jól tudja tálalni. Mindig is jól tudta :)

padmasambhava 2010.06.24. 09:08:58

Én a "vulkános/orángutános"-nál természetesen nem voltam ott, de nekem erröl egy kicsit a marketing jut eszembe : a kakit is úgy eladni, mintha arany lenne. Ki él többet ? Ez egy olyan kérdés, mint hogy ki mennyire terhes (már mint a biológiai terhességre gondolok). Mikor én külföldön kaptam állásajánlatot, engem is sokan irigyeltek - senki sem látta rajta azt, amit én: az elsö év csak magány volt meg harc...

pontilyen 2010.06.24. 11:25:36

@rakovszk:

Így van, minden (vagyis majdnem minden) szemlélet kérdése. Megint csak Kosztolányi jut eszembe, aki írt egy cikket arról, hogy az utca egyszerűen megunhatatlan. Egy utcán soha nem történik meg pontosan ugyanaz, ami már egyszer.

@lindalee:

Ezt igen jólesik olvasni. Mármint hogy "jelen" voltam. Uhh, erről a jelenlétről jut eszembe: megkaptuk az osztálytalálkozón a régi osztályozó naplókat, megnéztük a jegyeket, a hiányzásokat. Nagyon keveset hiányoztam. Valószínűleg azért, mert alapjában nagyon érdekelt az iskola, és mindaz, ami ott van.

Ami a külföldi "kalandozást" illeti: engem pont az ijeszt meg a külföldön élés gondolatában, amit te és @padmasambhava: írtok. Félelmetes a honvágy. Amikor Berlinben voltam, pár hónapig nem éreztem, aztán egyszer csak rám tört. Hiányzott minden, amit otthon hagytam. Másfelől meg ugyanez szabadságot is jelent. Minden dolog kétélű.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.06.24. 11:57:01

És nemcsak orángután volt meg vulkán, hanem hogy milyen versenyeket nyert, meg, hogy végig reppelte a ma már nézhetetlenül belterjeskedő Kultúrház (szerettem a műsort régebben) ajánlóját. Derék! De ilyeneket mindenki tudna magáról mondani a saját életére lefordítva. De mondom, nekem tetszett ez a kis sztori, mert tényleg a marketing erejéről szólt. Az első években csak össze-vissza lézengett az egyetemek körül, lógott, fogalma sem volt, mihez kezdjen, de mindez úgy volt előadva, mint valami karrier-El Camino. Szóval szórakoztató volt (és igen, az öniróniát is éreztem).

padmasambhava 2010.06.24. 12:25:19

@pontilyen: Nagyon régen olvastam valahol, és sajnos nem jegyeztem meg kitöl van : hogy a szabadság nem korlátlanságot jelent, hanem azt ha rájöttél, hogy hol vannak a korlátaid. Ez jut mindig akkor is az eszembe, mikor különféle emberek a demokráciáról halattyolnak, aztán valójában anarchiát értenek alatta... Hát sajnos, ma marketing az egész világ... Shakespeare (ö volt ?) még színháznak mondta - de hát a marketing nem más, mint színház (nekem aztán csak tudnom kell, benne vagyok derékig...) !
süti beállítások módosítása