Budapest modern város. Tudom, ez a mondat meglepheti azokat, akik New Yorkból, Párizsból vagy akár Berlinből érkeznek ide; ettől még igaz. Nem azon akarok leragadni, hogy maga a város hivatalosan csak 1873 óta létezik. Beszéljünk inkább a lényegről: a budapesti városközpont épületeinek jelentős részét a 19. században húzták föl, ekkor indult be egy olyan hihetetlen tempójú építkezési folyamat, melynek során neogót, neoreneszánsz, neoklasszicista, eklektikus, szecessziós házak százai nőttek ki a földből, (nem is szinte) gombamód.
Budapestnek semmiféle "kisváros jellege" nincs. Nem állítom, hogy erénye ez egy városnak, sőt. Nemrég olvastam egy brit lapban egy roppant érdekes ranglistát a világ "legélhetőbb" városairól. Ilyenek kerültek a tízbe, hogy Koppenhága, Zürich, München, Stockholm. Csupa nagyra duzzadt kisváros. Az igazi metropoliszokban mindig van valami, ami a pokolhoz teszi hasonlóvá őket. Egyszerűen túlságosan sokféle ember él bennük, túlságosan sokféle igényt kell kielégíteniük ahhoz, hogy egységesen kellemes benyomást keltsenek azokban, akik odacsöppentek.
Számomra elég egyértelmű, hogy Budapest — jellegénél fogva — csak nagyváros tud lenni. Egy távlatos perspektívákban gondolkodó városvezetésnek számolnia kell ezzel az adottsággal.
Ha visszatekerjük történelmünk filmjét száz évvel ezelőttre, akkor azt láthatjuk, hogy a budapesti városközpont tökéletesen majmolja a világ akkori legmodernebb, legkorszerűbb városait. Bizonyos (nem is apró) dolgokban még előttük is jár. Itt már akkor közlekedett földalatti, amikor Párizsban vagy Berlinben még nem. Az épületek is tökéletesen kifejezik a kort, amelyikben létrehozták őket: a történelmi korok művészetét a maga technikai lehetőségeinek gazdagságával mímelve fölidéző modernitást. A nagyvárosi kultúra minden fontos eleme megtalálható a századforduló Budapestjén: eszméletlen mennyiségű hírlapot és folyóiratot adnak ki, tömve a kávéházak, mozik nyílnak meg, filmeket vetítenek, minden van itt, ami egy akkori várost lüktetővé, izgatóvá, gyorssá, modernné, zaklatottá tett.
Márpedig ez az időszak Budapest legfontosabb korszaka, mai arculatát is nagyrészt ez az időszak alakította ki; ha van ebben a városban báj (és ki tagadná, hogy van?), akkor az ebből az időszakból származik. Ha van ennek a városnak identitása (és ki tagadná, hogy van?), akkor az egy a korával mindig lépést tartó, sőt azt bizonyos fokig meg is előző, multikulturális nagyváros identitása.
Ezt a jellegét akkor sem tudja levetni Budapest, ha le akarja. Valahogy szükségképpen alakult ez így. Európa közepén, kelet és nyugat, dél és észak határán, a földrész legnagyobb folyójának legfontosabb városaként, egy (akkor még) rendkívül soknemzetiségű ország gazdasági, ipari és kulturális központjaként — lehetett volna-e másmilyen? Itt mindig át fog utazni egy csomó féle ember, aki elhozza a maga szokásait, építi a maga identitását, délről, keletről, északról, nyugatról. Ez a város nem tud Stockholm lenni.
Éppen ezért nem értem, hogy miért ne épülhetnének Budapesten felhőkarcolók. Miért pont az építészetben ne fejeződjön ki egy város identitása? Hiszen így is úgy is épülnek majd modern épületek, csak koncepció híján ezek inkább rondítani fogják a várost, hogysem karaktert kölcsönöznének neki (lásd például a Kálvin téri förmedvényeket!). Aminek felszínre kell törnie, az felszínre fog törni; éppen ezért nagyon nem mindegy, hogy koncepció mentén történik-e ez, vagy csak úgy találomra.
Nyilván nem arra gondolok, hogy a már meglévő városmagba buldózerezzük bele a tornyházakat. Ám azzal érvelni, hogy egy felhőkarcoló eleve idegen kinövés volna a város testén, számomra nem meggyőző.
Ez egy nagyváros, annak minden átkával és előnyével. Attól nem fog megváltozni (és békésen csillogó ékszerdobozzá változni), hogy erről az adottságáról nem veszünk tudomást.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.07.22. 23:06:59
Egyetértek ennyiban, hogy elivleg jó ötlet lenne, ha a város valamely külsőbb pontján-pontjain felhőkarcolókat építenénk, valahogy úgy, ahogy mondjuk Párizsban csinálták a Defense negyednél, vagy Londonban a Canary Wharfnál.
Az is igaz, hogy méltó lenne ahhoz a szellemiséghez, ami fénykorában jellemezte ezt a várost.
Ugyanakkor félek attól, hogy ma nincs meg az a lendület és erő ebben a városban, se anyagilag, se szellemileg, ami ahhoz kellene, hogy egy ilyen negyed megüsse azt a szinvonalat, amit kicsit több, mint száz évvel ezelőtt el tudott érni.
Budapest ugyanis már régen nem "a korával mindig lépést tartó, sőt azt bizonyos fokig meg is előző" város. Nyilván sok oka van ennek, megtörte a fejlődést és az embereket is a XX. század történelme.
Ugyanakkor az elmúlt húsz évre éppen az a kettősség volt jellemző, hogy nagyokat álmodtunk (expo, olimpia, 13. metróvonal, híd, alagút stb.) és ezekből semmi sem valósult meg.
Ráadásul úgy érzem, hogy a nagy álmok mellett az alapok is hiányoznak: tiszta, rendben tartott házak, ízléses, minőségi új épületek, fejlődő közszolgáltatások.
Mintha a nagy, hiábavaló álmok kergetése megakadályozna bennünket abban, hogy először alapdolgokban rendet tegyünk.
2010.07.23. 12:44:16
Másrészt, ha Budapestnek eddig sikerült megúsznia a felhőkarcolóépítést akkor most már kár nekikezdeni, mert már nem annyira trendi, hacsak nem valami rekordról van szó (legmagasabb, legmodernebb megoldások, stb), ami viszont a dolog presztízsberuházás-jellege miatt igen drága dolog szokott lenni.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.07.23. 14:16:23
Csak a pontosság kedvéért, én a Canary Wharfról beszéltem (hu.wikipedia.org/wiki/Canary_Wharf), ez a londoni belvárostól 5 kilométerre van, azaz kb. olyan messzire, mint mondjuk nálunk a Határ út. Ott nem rondítanak bele semmilyen hagyományos környezetbe ezek az épületek, régebben dokkok és raktárak voltak arrafele.
Persze Londonban vannak felhőkarcolók a Cityben is, azok nekem sem nagyon tetszenek.
peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.07.24. 20:22:39
padmasambhava 2010.07.25. 10:54:24
Tudna konkrét példát mondani a "mindenki oda épit, ahol helyet talál"-ra ? A Brit nagyvárosok úgy általában eddig tetszettek nekem... (meg hát nehéz is oda építeni, ahol nincsen hely...).
Ponti : hová építenéd a felhökarcolókat Pesten ? Én valahogy nem találok heylet nekik.
pontilyen 2010.07.25. 19:51:32
Szerintem a nagy álmok nem feltétlenül kell(ene) hogy korlátozzák az alapok rendbetételét. A 4-es metró ilyen szempontból (is) nyilvánvalóan egy elrettentő példa; ugyanakkor jó példa is, mert egy negyedik metróvonalra mindenképpen szüksége volna ennek a városnak. (Vagyis jó esetben nem korlátozná, fogná vissza a város alapműködését.)
Ahogy ma végigmentem a Hungária és Könyves Kálmán körúton, megint eszembe jutott ez. Egy csomó irodaház épült. Van köztük egynéhány kifejezetten szép is. De miért ne lehetne ezek között az irodaházak között néhány felhőkarcoló is? Kit zavarna ez? Ki gondolhatja, hogy bezavarna a városképbe?
@ifsz:
Tulajdonképpen az előző bekezdések neked is szólnak. Nyilván nem a Váci utcában vagy a Nagykörúton mutatna jól egy toronyház, hanem olyan helyeken, ahol illeszkedni tudna a környezetbe.
@a chinese lollipop man:
Nem látok bele az építész belviszályokba, tényleg csak laikusként írom, amit. Viszont építészek véleménye kifejezetten érdekelne. É úgy gondolom, hogy a régi épületek megóvása és az újak építése egyáltalán nem egymást kizáró dolgok. Nyilván ott, ahol megvannak (hál' Istennek) a régi épületek, ott ezek megóvása, korszerűsítése az elsődleges feladat. Ahol pedig van lehetőség új épületek fölhúzására, ott meg a környezethez illeszkedve lehet újítani. Az egyik kedves példa számomra a Vörösmarty tér, ahol szerintem kifejezetten jól néz ki az új áruház, irodaépület (sokkal jobban, mint az, ami előtte ott volt); látszik, hogy sokkal későbbi épület, mint a tér többi része, ugyanakkor beleillik a környezetbe, sőt talán még föl is dobja azt.
@padmasambhava:
Mint írtam a föntebbi bekezdésekben: például a külső körútra (vagy akár Észak-Csepelre), szóval a központtól viszonylag távol eső, de a város összképét mégis befolyásoló területekre. Nagyon sok új épület van Budapesten, nyugodtan lehetne ezek között "égig érő" is.
padmasambhava 2010.07.25. 20:40:32
A II.VH után keletkezett mindenféla "épületpótlást" nem kritizálom, mert a kényszer és a pénzhiány fékezte a designt, engem az háborít fel, ha most óriási pénzért építenek a környezetbe nem íllö, vagy már magában véve is szörnyü épületet. Én kifejezetten szeretem az öreg és az új kontrasztját, ha jól van megcsinálva (Brisbane-ben, Sydney-ben láttam szép megoldásokat).
Bécs belvárosában nöttek most a magas házak egymás után (2. kerület, a kanális mentén). Nem találom öket zavarónak - de elég ez ???
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.07.31. 20:50:30
Azonban:
Egyrészt nyilván van egy anyagi vonzata a dolgoknak, hogyan egyensúlyozunk a kettő között. Ez közgazdasági, urbanisztikai stb. kérdés, ehhez nem értek. Legfeljebb az tűnik fel, hogy kátyúsak az utak és mállik a vakolat, közben meg havonta hallok soha meg nem valósuló grandiózus tervekről, ami azt sejteti, hogy az összhang nem teljes.
Másrészt ott motoszkál bennem az is, hogy a magyar néplélek Pató Pál óta képtelen a hétköznapi dolgokat rendesen megcsinálni, ugyanakkor meg közben irreális álmokat dédelget. Szóval ez talán nem csak szakmai hiba, hanem nemzeti karakterünk része.
promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2010.07.31. 20:52:35
urbanista.blog.hu/2009/02/20/elloptak_a_vorosmarty_ter_egy_reszet_a_belvaros_blog_vendegposztja
belvaros.blogspot.com/2009/02/vorosmarty-ter-ellopott-kozterulet.html
pontilyen 2010.08.01. 11:55:30
Szerintem a nagyberuházások elvileg pont azért (is) jók, mert energiákat szabadítanak föl. Például egy Expo, ha normálisan kivitelezik, olyan nyereséget termel, amelyből futja az útfelújításokra és egyebekre. Ne felejtsük, hogy a hétköznapi dolgok rendbetétele sem csupán akarat, hanem tőke kérdése is. Ha megkönnyítettük a tőkebeáramlást, van miből építkezni. (Más kérdés, hogy a budapesti városvezetésre az utóbbi időben éppenséggel a tőke elszivárogtatása volt jellemző, és nem befektetése.)
Ami a Vörösmarty téri lopást illeti: szerintem épkézláb, szigorú városvezetés mellett ilyesminek nem volna szabad megtörténnie. Ettől függetlenül tartom, hogy az az épület kimondottan jól mutat ott.