HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.10.04. 16:04 pontilyen

A halál kilovagolt Perzsiából

Az 1970-es években, akkor tehát, amikor úgy tűnt, hogy a magyar prózairodalom tömény unalomba fullad, és sehol a láthatáron nem mutatja magát egyetlen eredeti tehetség sem, berobbantak irodalmunkba a "Péterek", hogy új értelmet adjanak végre (ismét) a prózaírásnak.

Négy "Péterről" volt szó. Vagyis inkább háromról (Lengyel Péter inkább irodalomszervezőként volt és maradt jelentős). Mi történt ezzel a három alakkal azóta? Esterházy Péter az évtizedek során szép lassan (korántsem érdemtelenül) a poeta laureatus imázsába pozicionálta magát; Nádas Péter írt két csodálatos óriásregényt, esszéistaként azonban több (alighanem fölösleges) frontvonalat nyitott maga ellen; Hajnóczy Péter pedig (ki tudja? talán a legnagyobb tehetség mind közül) nagyon fiatalon, 39 évesen meghalt.

Alkoholfüggő volt.

Legismertebb műve is (A halál kilovagolt Perzsiából) a szenvedélybetegségről szól. Meg a Kádár-korszak másik arcáról. Azért is érzem szinte kötelességemnek írni erről a könyvről, mert a korszak egyik arcát már méltattam itt.

A Kádár-kor (persze, melyik kor nem?) bedarálta azokat az embereket, akik az átlagnál érzékenyebbek és kifinomultabbak voltak. A halál kilovagolt Perzsiából elbeszélője ilyen.

Hajnóczytól eddig csak novellákat olvastam, azok nem fogtak meg különösebben. Ez a könyv viszont már az első mondatával, sőt már a mottójával (!) magához vont. A mottó egy Babits-idézet:

Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részebb énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

 

és nem sejted, hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod, hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

 

Az első mondat pedig:

Íme a rettenetes üres, fehér papír, amire írnom kell, gondolta.

 

Ez az indítás, mottóval, fehér papírral, máris belevon minket minden szenvedélybetegség origójába: a szorongás állapotába.

Úgy is mondhatnám: a regény a szorongásról szól.

A szorongásról azt tudjuk, hogy nem tudjuk pontosan körülírni. Nem tudjuk egészen pontosan megmondani, hogy mitől félünk, mi miatt szorongunk. És valóban: benne van ebben a regényben minden, amitől a '60-as, '70-es évek Magyarországán egy érzékenynek mondható fiatalember rosszul érezheti magát. (Találok-e magamnak nőt? Miféle alakok között fogok dolgozni? Beszélgethetek-e bárkivel ebben az országban Heinrich von Kleist, romantikus német íróról? Egyáltalán: lesz-e napi betevőm? Kenyerem? Nem akasztanak-e föl? Nem találják-e ki rólam, hogy "a rendszer ellensége" vagyok? Mi lesz velem?)

Az alkohol (és a cigaretta) semmi másra nem jó, csak arra, hogy csináljunk valamit. Lehetne persze talán mást is csinálni, de nem biztos, hogy az elviselhetőbb, mint az a semmi, amit az ital kínál. És akkor még mindig nem tudjuk, hogy tényleg lehet-e mást is csinálni.

A könyv arról a szorongásról szól, amit egy pusztuló, ugyanakkor mégis félelmetes rend(szer) plántál bele az emberbe. Szűken értve a pártállam. Tágabban értve a társadalom. A huszadik század. Még tágabban értve maga a létezés.

Az a furcsa azonban ebben a szövegben (és ez teszi szerethetővé), hogy mégis lépten-nyomon előtör a sorok közül a szabadság, az élet és az idill. Néha tényleg kilovagol belőle a halál. És olyankor a legszebb, legboldogabb, legnapsugarasabb arcát mutatja benne az élet. Egy strandot, ahol megismerkedünk egy lánnyal, aki csak minket szeret; egy tópartot, ahol pogácsát veszünk a perecestől; egy ágyat, ahol a legjobb irodalmat olvassuk.

Ezek a kilovaglások és visszalovaglások teszik ki a szöveg ritmusát, mely folyton hullámzik nyomorúság és gyönyörűség között. Bármennyire is pokoli a világ, amelybe belevon minket, létünk benne mégsem pokoli. Mert ne gondold, hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak. Nincs az a szenvedés, amely ne rejtene magában valami többet is (közelebbről meghatározhatatlant), mint a puszta szenvedést.

3 komment

Címkék: irodalom olvasmány hajnóczy péter


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr522344302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.10.04. 22:15:03

Örülök ennek a posztnak. Én annak idején a Jézus menyasszonya miatt szerettem bele Hajnóczyba. Az a "jelenet", amikor a moziban bátortalanul megfogja a mellette ülő ismeretlen nő kezét, és lassan leesik neki, hogy a kéz fából van, szóval egy "pótvégtag", azt hiszem, a modern magyar irodalom egyik nagy pillanata.

Egyébként ezek a kisregények a 70-es 80-as évek fordulóján jelentek meg, egy abszolút mozdulatlan, vagy inkább lassan, észrevétlenül rohadó korban, amikor a művészek inkább a tehetetlenségtől és a semmi nem történik érzésétől szenvedtek és szorongtak, nem attól, hogy "fölakasztják" őket. (Nem emlékszem, van-e ilyesmire konkrét utalás a szövegben, de nem hinném.)

1979 egyébként amolyan annus mirabilis volt: ugyanakkor, amikor a Halál kilovagol megjelent, elkészült három nagyon jelentős magyar film is, amiből megérhető az egész kor: Jeles András Kis Valentinója, Gothár Ajándék ez a nap-ja és Tarr Béla Családi tűzfészek-je.

pontilyen 2010.10.05. 12:38:32

@sleeping dancer:

"a művészek inkább a tehetetlenségtől és a semmi nem történik érzésétől szenvedtek és szorongtak, nem attól, hogy "fölakasztják" őket. (Nem emlékszem, van-e ilyesmire konkrét utalás a szövegben, de nem hinném.)"

Ebben tévedsz. Temérdek (tényleg meghökkentően sok) utalás van a szövegben kivégzésekre, akasztásokra, kegyetlenkedésekre. És egyes pontokon ezt korántsem erőltetett belemagyarázás a rendszertől való rettegésként (is) értelmezni.

Egy jellemző részlet a regényből:

"Végtére is, szőtte tovább a gondolatait, egy cipőkanalat nemigen vetnek börtönbe, nem verik gumibottal a veséjét, hogy valljon a barátaira, nem tagadják meg tőle -- ha dohányos -- a cigarettát, nem ítélik kötél általi halálra, nem kell kegyelmi kérvényt fogalmaznia, melyet természetesen elutasítanak, és főként: nem akasztják fel."

Benne van a szövegben a semmitől való szorongás is, de a nyílt agressziótól való rettegés, sőt a teljesen egyértelmű rendszerkritika is. (Erről is hozhatók idézetek.)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2010.10.05. 13:21:16

pontilyen: Köszönöm a tisztázást, ezek szerint rosszul emlékeztem! Úgy látszik, itt az ideje újra elolvasni a könyvet.
süti beállítások módosítása