HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.10.27. 16:30 pontilyen

Ismeret és irodalom

Jól írni csak az tud, aki ismeri az életet. Így hangzik az a közhely, melyet most kibontani szándékozom.

A közhelyekkel ugyanis nem az a baj, hogy nem igazak (közhely az, amit a köz helyesel, az pedig általában valami igazság), hanem az, hogy hangoztatóik nem lesnek a mélyükre, nem értik igazán, nem bontják ki eléggé mélyben rejlő igazságaikat.

Jól írni csak az tud, aki ismeri az életet. Mit jelent ez voltaképpen?

Vegyünk egy példát. Amikor egy vonat valamelyik állomáson várakozik, előfordul olykor, hogy kerekeit valamilyen fémeszközzel ütögetni kezdik. Aki vonatutazásról ír, annak ezt a jelenséget ismernie kell. De vajon valóban ismeri-e? Ez abból derülhet ki, hogy tud-e válaszolni néhány egészen egyszerű kérdésre. Ki ütögeti a kerekeket? A mozdonyvezető? Az állomásfőnök? A kalauz? Az üzemmérnök? Naponta hányszor teszi ezt? Férfi vagy nő az illető? Mennyit keres? Van-e családja? Mennyi időt tölt naponta a munkájával? Egyáltalán: mi a munkája pontosan? Milyen ruhában van? Mennyi időt tölt naponta a gyerekeivel? Mit csinál, amikor hazaér? Hol lakik? És így tovább, és így tovább. Ez csupa olyan kérdés, melyet csak az tud megválaszolni, aki ismeri az életet.

De vajon valóban szükséges-e mindezt tudni, ha éppen csak (mondjuk) arról írunk, hogy két ember egy vonaton beszélget egymással? Talán azt válaszolja olvasóm, hogy nem, nem szükséges. Én viszont azt gondolom, hogy de igen, nagyon is szükséges. Nyilvánvalóan az író ezeket az információkat (ismereteket) nem fogja mind beleírni a szövegébe. Sőt talán egyáltalán nem fog mindebből semmit sem beleírni. De egész művészete azon áll vagy bukik, hogy tud-e róluk.

Az írásművészetben természetesen kibogozhatatanul összefonódik képzelet és valóság. A férfi, aki megütögeti a vonat kerekeit, lehet idősebb vagy fiatalabb, lehet sok gyereke, de lehet agglegény is, lehet életvidám és lehet borúlátó is; mindezt a képzelet dönti el. De léteznie kell. Élnie kell. Szellemek nem kopogtatnak vasúti kerekeket. (Pontosan ez különbözteti meg a ponyvairodalmat az igényestől.)

Az élet ismerete tehát mindenekelőtt apróságok ismerete. Az embert, aki tud írni, az különbözteti meg az embertől, aki nem tud írni, hogy ismeri az apróságokat. Nem, nem kell beleírni a szövegbe őket; sőt a szöveg éppen attól lélegzik, hogy nincs telezsúfolva minden aprósággal. De tudnia kell a világáról, hogy mi hol van benne. Hogy van-e bajusza az embernek, aki megütögeti a vasút kerekeit.

És mindebből az ismeretből mennyit tud beledesztillálni a szövegbe a nagy író? Csak ennyit:

Zágrábba érkeztek.

 

A vonat álmos élete megélénkült. Tolattak, sípoltak. Kalapácsokkal kongatták az áthevült kerekeket, s ez a zaj dallamosan hullámzott végig az éjszakai állomáson. A mozdony itatott. Új mozdonyt akasztottak eléje, hogy kettő vonja föl a kocsikat a Karsztok irdatlan magasságába. Ismét megjelent a barátságos horvát kalauz, a lámpájával. Csak néhány utas szállott föl. Őket nem háborgatták.

 

Az idézet az Esti Kornélból való. Nem győzök csodálkozni, hogy ebben a pár mondatban mennyi valódi életismeret van. Aki ezt írta, az mindent tud arról, hogy mi történik egy vonattal a nagy állomásokon. Tudja, hogy a kalauznak lámpája van; tudja, hogy a mozdony "itat"; tudja, hogy Zágrábban sokan vagy kevesen szállnak-e föl a Budapest-Fiume vasútra; tudja, hogy hány mozdonnyal kell fölvontatni a vonatot a hegyekbe; tudja, hogy az áthevült kerekeket kalapácsokkal ütögetik; és azt is tudja, hogy pontosan ki ütögeti, hány éves, van-e gyereke stb. Ez utóbbit ugyan nem írja bele a szövegbe, de kétséget sem hagy afelől, hogy tudja.

Hallok most a fülemben egy ellenvetést. Az ellenvetés így hangzik: mind ez  a tetszetős fejtegetés nem pusztán az úgynevezett "mindentudó", auktoriális, "19. századi" elbeszélőre vonatkozik-e? 

A kérdés komoly félreértésről tanúskodik. Az életismeret ugyanis nem azt jelenti, hogy tudjuk, mi történt, mi történik, és mi fog történni. Nem azt jelenti, hogy tudjuk, ki mit gondol és érez és cselekszik. Az élet- és világismeret mindössze annyit jelent: tudjuk, hogy bizonyos dolgok megtörténhetnek, és bizonyos dolgok pedig nem történhetnek meg.

Az nem történhet meg, hogy a vasúti kerekeken szellemek kopognak. De az megtörténhet, hogy a kerekeket ütögető bácsi olyasmiket tud a világról, amik nekem, történetem elbeszélőjének soha meg sem fordulnának a fejemben.

16 komment

Címkék: irodalom írás


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr442402796

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.10.27. 21:03:27

Hogy egyik leggonoszabb filozófiatanárom kedvenc passzusával éljek, amivel oly nagyon szerette visszadobni a beadandó írásainkat: "kedves kolléga túl nagyot gondolt ahhoz képest, amire a formátum lehetôséget ad".

A rész kidolgozása hibátlan, de messze nem magyarázza az egészet. A zörejek és zajok feloldása okokká az élet egy szegmensének ismerete, mégsem árulja el, hogy ismeri az élet más részeit.
A nagy író olyan életet ír, amit ismer. Nem markol többet, mint amit fogni tud.

Hány nagy író utazott vonaton anélkül, hogy az öntészet eme remekét és a félhúrok tiszta hangzását megértette volna. Mégis mindannyian tudják, hogy a vonatállomások szükséges zöreje az acélkerék csengése. Ismerjük a vasutasok táncát, ahogy jönnek-mennek egy számukra világos szabályrendszer szerint, de annak ismerete nélkül is lenyûgözhet minket a tánc. Olvasva is.

Vajon tudjuk -e, hogy egy távoli világ írója ismeri -e azt a világot, amire ablakot tár nekünk?
Yaşar Kemalnak és Franz Werfelnek köszönhetem a török élet kívánását, nekik köszönheti az alkalmazóm, hogy most van, aki vállalkozzon a sok európai munkavállalója közül a török leányvállalat vezetésére. Életet írtak, vagy fikciót? Meg fogom tudni, de ha az élet gyökeresen más is lesz, Kemal és Werfel nagyságát át kell -e értékelnem?

Elhiszed -e nekem, ha azt mondom, a mindennapi élet szeretetét Dél-Amerikában annak köszönhetem, hogy Márquez világát láttam mögé? Akár ott volt, akár nem. Mögéláthatóvá tette számomra, ahogy Roa Bastos utólag megmagyarázta nekem a Chacón egykedvûsége mögé képzelt szenvedélyeket.

Nem tudom ismerik -e az életet, de elhitették velem, hogy az élet mindennapisága mögött ott van az általuk megírt élet.

pontilyen 2010.10.27. 21:34:41

@szomorutojas:

Van egy előfeltevés, amelynek segítségével talán közelebb tudom hozni a szövegemet a szemléletedhez: a "valóságot" én _eleve_ konstrukciónak gondolom. Nem gondolom, hogy egy képzeletből megteremtett világ ne volna valóság, illetve hogy képzelet (más szóval: kognitív tevékenységek) nélkül képesek lennénk fölfogni (és pláne történetté gyúrni!) a külvilág ingereit.

Fikciót írnak, mindenki fikciót ír! (Legalábbis minden regényíró.) Az a kérdés csupán, hogy mennyire koherens, mennyire teljes, menyire életszerű ez a fikció. A Száz év magány e tekintetben éppolyan "valóságos" világ, mint a Patkányfogó. Mert egyik sem "lyukad ki", mindkettőnek "élnek" a szereplői, nem csak úgy oda vannak vetve. Múltjuk van, jövőjük, történetük.

García Márquez mondja egyébként: nem szabad összetéveszteni a képzeletet a fantáziával. A fantázia üres; a képzelet azonban minden írás igazi mozgatója.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.10.27. 21:52:38

@pontilyen: A megismerhetetlen objektív valóság és annak végtelen interpretációján keresztüli megismerése nem teszi ôket azonossá, de értem, és valóban más megvilágításba helyezi az írásod.

Ez esetben azonban kérdéses, hogy kell -e az interpretáción túli részeket ismernie az írónak. Tudnia kell -e (avagy el kell -e képzelnie), hogy a kalapáló bajszos ember rendelkezik -e élettel, avagy az egyetlen felbukkanása az életében a léte egésze -e? Kell -e neki múlt és jövô?

pontilyen 2010.10.27. 22:09:19

@szomorutojas:

Na igen, ez új síkra tereli a kérdezést... Igen, szerintem kell. Legalábbis én azt hiszem, hogy mondjuk Kosztolányi (vagy Tolsztoj, Shakespeare) műveinek egészen sajátos humora abból is fakad, hogy végig érzékeltetni tudják a világ monumentalitását. Végig ott van háttérként valami irdatlan nagy egész, amelyről csak néha ejtenek el egy-egy szót, és mégis... ott lüktet minden sorukban, hogy a világ nagyobb, mint amennyit megírnak belőle.

Ezt a monumentalitást neveztem én "életismeretnek". De talán helyesebb lett volna úgy fogalmazni, hogy "végtelenség-ismeret". "Jól írni csak az tud, aki ismeri a végtelenséget." Mindjárt másképp hangzik, nem? :-)

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2010.10.28. 13:07:26

Ponyva igényes irodalom?
Csak kíváncsiságból: Rejtő melyik kategóriába tartozik?
Egyébként szerintem csak jó és rossz irodalom volt, az ún. ponyva és az ún. igényes között mindössze beszéd-, látásmódbeli különbség van, de relációjelet ebből a szempontból nem lehet felállítani közöttük.

pontilyen 2010.10.28. 13:30:04

@Vérszegény éjszakai dúvad:

Sok, Rejtőhöz hasonló "határeset" van, illetve eleve, azt hiszem, nem bipoláris ellentétként kell fölfogni igényes és igénytelen (jó és rossz) irodalom különbségét, inkább skálaszerűen: vannak végpontok, melyek kijelölhetők (mondjuk Danielle Steel és Tolsztoj) :-), és attól függően, hogy melyik szöveg mennyire képes egész világot teremteni, dönthető el, hogy mennyire igényes.

Illetve valóban, igazad van, van még egy probléma: a rossz irodalom. Ez nem ponyvát jelent: egy ponyva is lehet a maga nemében tökéletes. De van olyan könyv is, amelyik egyszerűen rossz.

Talán arról lehet szó, hogy a könyveket nem rendszerszerűen és normatívan ítéli meg az olvasó, hanem esetlegesen, annak alapján, hogy adott pillanatban hogyan hat rá. Az egyedi ítéletekből áll aztán össze egy kép, amely végülis az ember saját kánonját, saját fontos könyveit mutatja meg, és ezt a képet lehet aztán jellemezni, ennek lehet egy-egy színét, vonását kiemelni, abban a tudatban persze, hogy a kép korántsem befejezett. (Valami ilyesmit tettem én a posztban.)

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.10.28. 22:17:09

@Vérszegény éjszakai dúvad: A ponyva és szépirodalom elválasztása nagyon régóta foglalkoztatja a betûfalókat. Magam is sokat kerestem már, mi lehet a határvonal. Tapasztalatom szerint leggyakrabban úgy születnek a definíciók, hogy az adott definiáló az általa ismert ponyvákban megkeresi a közös jellemzôket, és azokból definíciót alkot.

Számomra a ponyva az, ami nem kíván vagy tud a puszta cselekményen túl elmondani semmit. Lehet jól megírt, vagy rosszul, lehet szórakoztató, vagy bosszantó, de semmilyen általános emberi, vagy éppen divatos kérdésre nem ad választ.

Rejtô szórakoztat, és nem is igen akar mást a könyvei java részében. Ahol pedig van mondanivalója, azt az avatatlan szem elôl elrejti a rejtôi világ.

@pontilyen: A létezés, avagy a világ monumentalitásának felfedezéséhez a befogadó oldaláról meg kell lennie annak a feltételezésnek, hogy a világ monumentális. Tegyük fel, hogy a világot amolyan geertzi formában értelmezések hálózatának tartjuk. Ebbôl az elôfeltevésbôl kiindulva minden olyan kísérlet, ami az életet avagy a valóságot monumentális egységként akarja bemutatni, csupán azt mutatja be, mennyire képtelen értelmezésre felbontani. Ha a monumentalitást kivesszük a mondatodból, és alkalmazzuk az én elôfeltevésemre, az egy-egy szóban elrejtett háttérinformáció éppen az értelmezések eme hálózatát szimbolizálja.

Nem véletlenül szimbolizálást mondok, mivel minden fel nem tárt, le nem írt szál, csupán érezteti, hogy létezik más szempont a történetben. A kerékkalapáló ember megjelenése megmutatja azt is, hogy a történetben van egy olyan értelmezési lehetôség, amely a fülke világot jelentô történéseit csupán egy kerék fölötti tér emberi eseményeként láttatja.

Ha feltesszük, hogy az értelmezés ilyen formája is lehetséges, az alapfelütés (nagy író ismeri az életet), a bizonyíték (kerékkalapáló ember) is igaz marad, csupán az értelmezés lesz egy szûk esetre igaz.

Vérszegény éjszakai dúvad · http://hangorienidiocc.blog.hu 2010.10.29. 11:42:51

@pontilyen:
Én Rejtőt nem határesetnek gondolom, hogy egy olyan zseniális fickónak, aki szinte tökéletesen olvasztotta egybe a ponyva-, és a szépirodalmat. Ez a kijelentés mondjuk inkább az egész munkásságára áll, mintsem egyetlen művére, meg nyilvánvalóan ez csak az én véleményem. (Egyébként szerintem a 22-es csapdája mutatja meg a legjobban, hogy ponyva-, és magasirodalom létezhet egy szövegen belül - esetleg az Isten tudja)
Mondjuk még Steelt nem olvastam, nálam ez a végpont a Leslie L. Lawrence könyvek.

@szomorutojas:
Amit a ponyváról írsz, az számomra a rossz könyv definíciója :)
illetve, annak csak egyik eleme.
Pl. Agatha Christie könyvek szerintem ponyvák, mégis sokat mondanak, ha másról nem is, arról biztos sokat, hogy Christie hogyan látta a világot, milyen változások mentek végbe Angliában az 1920-as és 60-as évek között.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2010.10.29. 16:58:01

@Vérszegény éjszakai dúvad: Ohh kiválóan egybeért a két téma most a hozzászólásoddal :)

Kérdéses, hogy Agatha Christie szándékoltan mutatja -e be a kort, avagy számára természetes háttérként van jelen. Nekünk különleges világ, aminek az apró jelzései nem pontilyen által állított monumentalitás jelzései, hanem mind új információ.
Meglepôdünk a felhevült kerekek kalapálásán.

Roquentin 2010.11.22. 21:27:33

"Az élet- és világismeret mindössze annyit jelent: tudjuk, hogy bizonyos dolgok megtörténhetnek, és bizonyos dolgok pedig nem történhetnek meg."

Tetszik, pontilyen. Akár azt is mondhatnánk: ismeri a világ - akaratunktól, perspektívánktól, vágyainktól - függetlenül létező rendjét. Tudod, azt, aminek a létezésében te olykor annyira nem szoktál hinni.

Örülök, hogy megint idetévedtem. Jól írsz, vigasztaló olvasgatni téged.

pontilyen 2010.11.23. 15:45:34

@Roquentin:

Gyere máskor is, csak remélni tudom, hogy vigasztalódnod most is csak hétköznapi ügyek-bajok miatt kell.

A mondatodat mindenesetre átfogalmaznám: hogy ismerjük a világ tőlünk független rendjét, azt aligha állíthatjuk. Az viszont, hogy ilyen rend létezésében hiszünk-e vagy sem, mindig saját világismeretünkről árulkodik. Amikor azt állítjuk: ez és ez lehetséges, az meg nem lehetséges, akkor nem egy objektív világról teszünk állításokat, hanem saját tudatunk terét jelöljük ki. Ez a kijelölés az életismeret. Lényegében önismeret. [Aki például azt állítja, hogy hisz szellemek létezésében, az teheti. A kérdés az, hogy be tudja-e úgy rendezni a világát, hogy abban a szellemek létezése helyet kapjon. Ez az, amit viszont igen ritkán tapasztalni.]

Roquentin 2010.11.23. 18:56:47

@pontilyen: Jól értelek, hogy akkor szerinted végül is a világismeret az önismeret része?

Vagy ahogyan egy kiváló kortárs filozófus írja: "az episztemológia valóban csupán a pszichológia egy alfejezete "?

rakovszk 2010.11.23. 22:17:20

@pontilyen:

„Egy adott filozófia egyetlen lehetséges és bármit is bizonyító kritikája... hogy lehetséges-e neki megfelelően élni"

Valami ilyesmire gondolsz?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2010.11.24. 15:04:05

@Roquentin:
"Nyelvem határai világom határait jelentik" - mondja Wittgenstein Logikai-filozófiai értekezésében.
süti beállítások módosítása