HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.11.18. 22:32 pontilyen

A bölcsőde

Akárhányszor elsétálok a bölcsőde mellett, ahová jártam, megborzongat valami.

Sok-sok éve vettem ezt észre először. Az átélt élmény annyira erős, és annyira automatikusan megérkezik, valahányszor elmegyek az épület mellett, hogy magamnak már sokszor próbáltam írni róla. Egyszerűen csak írni. Odáig, hogy az érzést "meg is fejtsem", még sohasem jutottam el. Mi ez? Mit érzek? Mi történik velem? Egyelőre ezekre a kérdésekre próbálok választ adni.

Az élményben ugyanis éppen az a legkülönlegesebb, legidegesítőbb, legérthetetlenebb, hogy nem tudom meghatározni, jó-e vagy rossz.

Gyűlöltem bölcsődébe járni. Rettenetes rabságként éltem meg, kiszakadásként a paradicsomból, börtönként, igen, ez a jó szó: börtönként. Most, hogy ezt szépen leírom és átgondolom, azt hiszem, minden későbbi megfelelés-kényszerem, "jófiúságom", jótanulóságom, az, hogy még ma is fölzaklat, ha ejtek egy vesszőhibát, végsősoron erre az élményre vezethető vissza: ki akartam szabadulni ebből a börtönből.

Mindezt csak háttér gyanánt mesélem el. Szó sincs arról, hogy ezzel mostani élményemet, valahányszor elmegyek a bölcsőde mellett, meg tudnám magyarázni. Csupán arról, hogy ezek nélkül az ismeretek nélkül bizonyosan nem lehet.

Éppen ezért kell még tovább mesélnem. Az óvoda már jelentős felszabadulás volt. Megtanultam olvasni; hihetetlen agresszivitással és tehetséggel kiharcoltam, hogy ne kelljen délben spenótot ennem, délután aludnom, és úgy általában ellenszenves emberek között lennem. Bezárkóztam a magányomba, de nem voltam magányos; határozottan kezdtem jól érezni magam. Nem állítom, hogy már barátaim is akadtak, mert ilyenre nem emlékszem (eleve is: a barát nem egy felnőtt fogalom?). De akadtak olyan gyerekek, akikkel jól elvoltam. Sokat játszottunk, és egyre erősebb közösségi tudat alakult ki bennem. A kék csoportba jártam. A jelem boríték volt. Nem igazán szerettem ezt a jelet; azt hiszem, főleg a hangalakja miatt nem. De utólag, utólag, igen, utólag nagyon is mélyértelműnek találom, nagyon is helyénvalónak, hogy a jelem boríték volt.

Az utolsó óvodai évet már kifejezetten élveztem. Szabad ember voltam. Azt csináltam, amit akartam. Éppen ezért féltem, szorongtam egyre jobban az iskolától, amelyről rémséges híreket hallottam.

De a kezdeti, első egy-két éves átmeneti időszak után az iskolát is "megtanultam", ami azt jelenti, hogy megtanultam magam nagyon jól érezni benne. Számomra a bölcsőde-óvoda-iskola hármasság a folyamatos felszabadulás története volt. [És aztán ez a történet folytatódott a gimnáziummal és az egyetemmel. Út a teljes korlátlanság és önmagam legszélesebb körű megismerése felé. Hogy aztán az "életben" újra mélybe, rabságba, börtönbe zuhanjak. De az már egy másik történet.]

Mondom, mindez csak háttér. Vázlat. Túlságosan leeegyszerűsítő magyarázat volna azt mondanom, hogy ezt a börtönt élem át újra, ha elmegyek a bölcsőde előtt. Hiszen, mint írtam is, nem egyértelműen, sőt talán egyáltalán nem is rossz érzésekről van szó.

Hanem?

Először is: tisztázandó, hogy az élmény mely érzékeimet érinti. Látás, szaglás igen. Tapintás, ízlelés nem. Hallás: talán. Tehát: látom a bölcsőde bejáratához vezető utat, illetve a bölcsőde ajtaját, a jellegzetes faburkolatot, és beindul a borzongás. De fényképen nem hatna ugyanígy; hozzátartoznak a szagok. A bölcsőde jellegzetes szaga. Talán valami tisztítószer szaga lehet, vagy legalábbis az vegyül belé. És talán valami hallásérzet is csatlakozik hozzá, jellegzetesen valamiféle szigorú csönd érzete.

Talán mégis magát a poklot érzem, és csak azért nem fáj, mert hozzávegyül az érzéshez a lappangó másik érzés, hogy legyőztem?

Lehet. De ezt a magyarázatot is túl egyszerűnek érzem. Azt hiszem, valamennyire szerettem is ezt a poklot. Tehát csupán arról lenne szó, hogy életem egy egykori korszakát élem át újra, jóval, rosszal együtt? Ez már egy picit közelebb áll a valósághoz, de még mindig "nem az igazi". Hiszen ennyire erős emocionális töltettel egyetlen hely sem ruház föl. A bölcsőde nem pusztán egy hely a sok közül. Annál valami sokkal-sokkal több. Tehát az "életbe", "társadalomba" való kiszakadás szimbóluma a meleg családi fészekből mindazzal, ami ezzel együttjár? Nem, nem pusztán szimbólum. A szimbólum mindig valamit elvesz a dolgok lényegéből (igazuk van a modern allegória-elméleteknek, amelyek lebecsülik a szimbólumot). Teljesen félrevezetnek az ilyen magyarázatok.

Tehát?

Nem tudom. Most inkább azon szoktam gondolkodni a bölcsőde kapcsán, hogy mennyire nem egyértelmű, hogy az érzéseink, élményeink racionalizálhatók. Legtöbbször persze meg sem próbáljuk racionalizálni őket, nem is erről beszélek. Hanem, hogy egyáltalán racionalizálhatók-e. Vagyis ha tényleg elkövetnénk mindent, hogy rájöjjünk, hogy mi történik velünk, nem lehet, hogy arra jönnénk rá, hogy tényleg nem létezik nyelvvé fordítása bizonyos élményeknek?

A bölcsődéről már talán egy évtizede is gondolkodom. Lehet, hogy még régebb óta. És még mindig nem találtam olyan nyelvi fordítást, amely kifejezné, hogy mit érzek.

De ez semmi. Még azt a legeslegegyszerűbb "érzetről nyelvre fordítást" sem tudom végrehajtani, amely segítségével meg tudnám mondani, hogy "inkább jó" vagy "inkább rossz" élmény-e, amely a bölcsődém mellett elhaladva mindahányszor megborzongat. Marad a talány.

3 komment

Címkék: én emlékezés bölcsőde


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr812458237

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

grzebień 2010.11.20. 02:09:49

ezért olvasom ezt a blogot

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2010.11.22. 11:14:09

Szerencsére sosem jártam bölcsődébe. Az tényleg valami iszonyú lehet!

Az óvódát se nagyon szerettem. Mindenekelőtt eléggé unatkoztam ott, és nem csinálhattam, amit szerettem volna. Jó gyerek voltam, felügyelet nélkül sem lett volna semmi bajom. Korábban a nagymamámmal jól elvoltunk, de valami hülye a minisztériumban kitalálta, hogy az iskolaérettséget csak az óvódában szerezheti meg.

Hát, egy jó óvódában lehet. A nemtörödöm, gonosz óvónők kicsaptak minket az udvarra, és aztán ránk se néztek. Csupa neveletlen, buta gyerekkel voltam összezárva, akik folyton bántani akartak. Ma sem tudom, miért.

Az ebédet az utolsó csöppig be kellett lapátolni. Én már gyerekkoromban sem voltam válogatós, egyszerűen abszurd, hogy egy hatéves gyereknek mindent meg kellett ennie, soha sem mondhatta, hogy ezt speciel nem szereti.

Utána kötelező délutáni alvás. Ahogy mondtam, csendes, nyugodt gyerek voltam. Még csak olyan privilégiumokra sem vágytam, hogy kiülhessek rajzolni. Nekem elég lett volna annyi, hogy ne kelljen minden nap megjátszanom az alvást, minden nap hazudni. Csak annyit szerettem volna, hogy akár nyitott szemmel fekhessek a helyemen, ha nem vagyok álmos. Azt már nem is említem, hogy a kispárnámat sem vihettem be. Holott otthon nagy párnákon aludtam kiskoromtól fogva. Éppen ezért - hogy rohadjanak meg - otthon még egy párnát kértem. Ma is két nagy párnán, és két kispárnán alszom. A gerincemnek pedig semmi baja - mert a kockafejűségüket ezzel az érvvel próbálták magyarázni.

A legjobban a tornafoglalkozást utáltam. A mozgáskoordinációm gyenge, viszont észszerű mozgásokat - pl. tánc vagy ping pong - szívesen végeztem volna. De a körbe-körbe futást már akkor is butaságnak tartottam. Amikor mindezt tornapadokon kellett végrehajtani, az meg maga volt a horror. Én a földön állva is bármikor el tudok esni ma is, de azokra a rozoga padokra utáltam fölállni is, nemhogy futni. Próbáltam a fafajű szadistával üzletelni, hogy bár utálok futni, kétszer annyit is hajlandó vagyok a FÖLDÖN. Csak a padon ne kelljen, mert attól rettegek. Az óvónő (csak a szót magát kellett volna a HP-nak megérteni: óvó, vigyázó!) rámripakodott, hogy azonnal húzzak vissza! Ezzel egy életre averziót keltve bennem a sportolás iránt. Nem véletlen, hogy mindig a tesit utáltam a legjobban az iskolában is. Pedig a gimnáziumban már laza, jófej tanárunk volt.

Tudom, Ponti, mit mondtál erre. Hogy nem lehet senkivel sem kivételezni. De szerintem nem ezért nem engedett a kéréseimnek az óvónő, hanem mert egy szívtelen nőszemély volt, aki élvezte, hogy a gyengét - engem - bánthatja. Ez se racionális, de az utálatom a Béke utcai (akkor XX. ker, ma XXIII. ker) óvóda iránt viszont az.

pontilyen 2010.11.23. 15:30:07

@Reckl_Amál:

A bölcsődék és óvodák óhatatlanul is egységesítik a foglalkozásokat, a programokat, a játékokat. Holott minden gyereknek más-más igénye van.

Az óvodámra azért nem panaszkodhatom, mert ott igyekeztek figyelembe venni a különböző igényeket; valószínűleg ilyen szempontból nagy különbségek vannak óvoda és óvoda között.

Az óvónénidnek elsősorban azon kellett volna elgondolkodnia, hogy mi a céljuk a tornafoglalkozásoknak. És ha rájött volna, hogy a cél a mozgás megszerettetése, valószínűleg bölcsebb döntéseket hozott volna.
süti beállítások módosítása