HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2010.12.23. 17:00 pontilyen

Szaladó éveken

Tavaly és tavalyelőtt is azt írtam, hogy a karácsony az elcsendesülés ünnepe. Minden lelassul, megáll, néma lesz, elsötétül. De jó értelemben. Jó értelemben lassul le, áll meg, lesz néma, sötétül el. Megérezzük ilyenkor az idő hatalmát, egyszersmind e hatalom viszonylagosságát. Karácsony nem annyira egy születés, mint inkább egy évforduló ünnepe. Az év legrövidebb nappala után megfordul a fény rövidülésének folyamata. Egyszerre minden világosabb lesz. De e világosság még csak csíráiban tör elő, mint tűz élesztésekor a szikrák. Fény előtti sötétség ez, mely minden fénynél világosabb.

Kétségtelen, valami emelkedettség lesz úrrá az emberen. És amikor emelkedett állapotban vagyunk, megértünk olyan sorokat, melyeket csak emelkedett állapotban lehet. Például ezeket:

Jég alatt, nem-múló percemen át
őrizem simuló pille-porát.
S a fényben szüntelen
szaladó éveken
tű-fokon
csókolom
ujja nyomát.

Weöres Sándor Harmadik szimfóniájának záró sorai ezek. A vers maga nagyon hosszú, és semmiféle "tartalma" nincs. Azt javaslom mindenkinek, aki olvassa, hogy hangosan szavalja végig, mert csak így tud átjönni az "értelme". És hogy mi az értelme?

Vegyük ezeket az utolsó sorokat, a költemény talán legszebb sorait. Metrón utazva szoktak eszembe jutni ezek a sorok, amikor a vonatszerelvény csak robog, robog, látszólag esztelenül az átláthatatlan sötétségben. Úgy szaladnak az éveink is, ahogyan a metró az alagútban. A metrókocsi belül világos, de ami kívül van rajta, az vaksötét. Ez szokott eszembe jutni. Hogy ilyen az életünk. A fényben szüntelen robogunk, látunk ezt-azt, átélünk mindent, de semmit sem tudunk a valóságról, arról, ami kint van, csak egy hatalmas metrókocsi lámpái világítják meg azt, amit láthatunk: az embereket, az életet, a robogást, az évek szüntelen múlását.

Miről szólnak Weöres sorai? Vagyis miről szólnak nekem? Arról, hogy ebben az időtlen és céltalan robogásban mégis lehetséges megállni. Csak valami semmiségért, vagyis látszólag semmiségért. Valami pille-porért.

A világ és az élet elrobog, elmúlik, alakul, folyton változik. Ide-oda verődünk, mint a Vidámparkban. Szédülünk, föl-le, zuhanunk, megjárjuk a poklokat, majd a hetedik mennyben érezzük magunkat. A legkocsonyásabb mocsarakba jutunk, majd pillanatokra megtisztulunk, és az egésznek semmi értelme. Mi az, ami mégis csodálatossá, emelkedetté, nagyszerűvé, varázslatossá teszi ezt az ide-oda csapódást? Az, hogy van egy kép, illetve nem is kép: van valami, ami mindig velünk van. Amit szívünk legtitkosabb üregeiben őrizünk, hiába múlik el minden, hiába leszünk teljesen másféle emberek, mint amilyenek korábban voltunk. Ez, a megőrzés gesztusa, teszi az életet emelkedetté. És erről a gesztusról szólnak ezek a záró sorok.

Micsoda emelkedettség, révület, elragadtatottság kell ahhoz, hogy megcsókoljuk ezt a titkot, vagyis nem magát a titkot, csak a nyomát, csak azt, amit egyáltalán ujjával illetett! És éppen akkor, amikor leginkább körülvesz minket az élet zúgó, robogó rohanása! Micsoda szeretet és hála fejeződik ki ebben a csókban!

Nem is történhet ez másképpen, csak egyetlen pillanatig. A tű-fokon sor számomra a pillanatnak ezt a pontszerűségét fejezi ki. Félreértés ne essék: a pille-port állandóan őrizzük. De az, hogy csókot is adjunk annak, amit ő megérintett, na ez csak emelkedett, ritka, kivételes pillanatokban történhet meg.

Ilyen kivételes pillanat nekem ennek a versnek a zárlata. Emlékeztetés arra, hogy állandó rohanásunk, az évek szüntelen, végtelen, irgalmatlanul gyors múlása közepette van egy pont, egy pillanat, egy porszem, amit még nagyon régről hoztunk, és ami minden elmúlás közepén fölvillant valamit abból a sötét alagútból, amiből igazából semmit sem ismerünk, a létezés rejtélyéből. Valami ilyesmi számomra a karácsony üzenete.

Szólj hozzá!

Címkék: vers karácsony weöres versrovat


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr782534826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása