HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.01.10. 18:00 pontilyen

Öregség és betegség

Mi az öregség? Korábban erre a kérdésre úgy válaszoltam magamban, hogy az öregség lényegében egy jelentésű a bölcsességgel. Úgy képzeltem el az öreg embereket, mint akik nagy titkok tudói, tele vannak ismeretekkel és tapasztalatokkal, és bölcsességüknél fogva az életet alapjában véve derűsen, mosolyogva, megnyugvással, szelíd józansággal, mindent belátva, ugyanakkor mindenre kíváncsian szemlélik. Az öreg emberek azok, akikhez el lehet zarándokolni a vitás kérdéseinkkel, ők azok, akik ízig-vérig ismerik az életet, és arcukat valami túlvilágról jövő fény koszorúzza.

Ilyen szerettem volna lenni mindig. Ilyen öreg és bölcs.

Csakhogy ez egy ábrándkép; az öregség legtöbbször nem ilyen. És még ha ilyen is, akkor is együttjár vele valami, ami elveszi az ízét. Az öregség ugyanis legtöbbször nem jelent mást, mint betegséget.

Égető gondjaink közepette a betegségre is képesek vagyunk valami könnyű nosztalgiával gondolni. Ágyban, párnák közt halni meg: ki az, akit jobban undorít ez a gondolat, mint az erőszakos halálé? A lelkünk mélyén József Attila szavai mintha hitelesebben visszhangoznának: Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, / de ágyban végzem, néha ezt remélem.

Pedig a betegség a legnagyobb szörnyűség.

Gondoljuk végig, hogy miért kívánunk inkább betegek lenni, mint élni és dolgozni és harcolni; azonnal rájövünk, hogy ilyenkor is a betegségtől félünk, attól, hogy nem tudjuk megállni az életben a helyünket; és ilyenkor is az egészséget óhajtjuk: a pihenést, a föltöltődést.

A betegség lényege azonban éppen hogy nem a föltöltődés, hanem a lemerülés. Tartalékaink elfogyása, életbe vetett hitünk megcsappanása, depresszió, tehetetlenség, szomorúság. Szomorúság: igen, ez a jó szó. Egy kórháznál, egy betegszobánál nincsen elszomorítóbb hely. Mindaz, ami egy embert éltet, ami értelmet ad a hétköznapjainak, az itt szépen lassan kifolyik a kezéből.

A legtöbb öregember vallomása ez: öregnek lenni ugyanolyan, mint fiatalnak, csak egy kicsit rosszabb. Miért is volna másként? Azért, mert több mindent átéltünk? Talán olyan jó dolog átélni olyan sok mindent? Már egy rövid élet tapasztalata is nem éppen az-e, hogy a világ dolgainak nagyobbik része inkább rossz, kínos, kellemetlen, szomorú, aljas, ocsmány, undorító?

Tehát csakugyan semmi jó nincs az öregségben?

Nem, ezt nem állítottam. A betegségben nincs semmi jó; de az öregség nem csupán megbetegedést jelent.

Én, aki fiatal vagyok, talán nem is tudok beszélni arról, hogy az öregségben mi lehet a jó. Talán nincs is jogom hozzá. Ám azt el tudom mondani, hogy egy értelmes, élénk szellemű öregember milyen értelemben tud többet adni, mint egy értelmes, élénk szellemű fiatal.

A fiatallal jobb beszélgetni. A fiatal olyan területek kapuit meg tudja nyitni, amelyeknek addig még a létezéséről sem tudtam. A szellem legfontosabb tulajdonsága: a gondolatébresztés a fiatalok előjoga.

De az öreg át tudja adni az idő hatalmát. Azzal, hogy régen letűnt korokról beszél, és régen letűnt igazságok bűvkörébe csal, olyan bölcsességben részesít, amely egy fiatal vitapartnerrel társalogva nem érhető el. A tudás, hogy régebben is éltek emberek, és hogy az élet alapvetően akkor is hasonló volt, különbözőségeiben is hasonló, persze kiolvasható könyvekből is, ám megdöbbentő igazsággá csak egy hosszú élet fénytörésében válik. Ha könyvekből kiolvasható, akkor is csak hosszú ideje élő emberek könyveiből. A fiatalok, amikor túlhevülten vetik bele magukat elméleteikbe, valahogy mindig megfeledkeznek erről a tudásról. Az öreg számára azonban ez a tudás maga az élet normális, nem feledhető állapota.

Ez az, ami miatt megöregedni több, mint megbetegedni.

Más szavakkal: ez az, ami egy öreg embernek betegségében is méltóságot ad.

32 komment

Címkék: élet idő


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr802574447

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Anselmo 2011.01.11. 00:55:19

Ez jó téma, ha az ember betöltötte a harmincat.

aSimon 2011.01.12. 15:48:29

Ez megérintett: talán egy kicsit jobban megértette velem, hogy miért viselem olyan nehezen sokszor az öregek (az öregeim) szavait, és hogy furcsa módon miért tölt el valami jó érzés önkéntelenül a jelenlétükben. Azt hiszem a legjobb az volna, ha az idősek nem akarnának beleavatkozni a fiatalabbak életébe, csak meghallgatnák őket és kész. És viszont.

pontilyen 2011.01.12. 18:45:16

@Anselmo:

Több aktuális ok is fölvetette bennem a témát, ezek egyike valóban az, hogy így "megöregedtem". (Gyerekként egy 30 éves embert már egyértelműen középkorúnak tartottam.)

@aSimon:

Nagyon jó gondolat ez a "csak meghallgatni". És pont így is tapasztaltam: azokat az öregeket érzem/éreztem mindig bölcsnek, akik nem szóltak bele a fiatalok dolgába. Csak a jelenlétükkel tanítottak.

Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2011.01.13. 12:57:46

Ha betegségben hal meg az ember, akkor az elmúlás mellett önmagával van összezárva és azt tudja boncolgatni könnyebben, milyen ő; milyen volt.
Ha háborúban jön az elmúlás, akkor szerintem közelebb van ahhoz, hogy a társadalom és az emberiség fölött törjön pálcát. Mert az küldi a halálba.
Ha beteg vagy, a magadba vetett hit fogy el gyorsabban, ha leölnek mások, akkor az emberiségbe vetett hit.
"A betegségben nincs semmi jó;"
Megtanít rengeteg dologra, arra hogy mennyire törékeny és sérülékeny vagy, hogy mennyire ki vagy szolgáltatva, hogy halandó vagy.
Először megtanított félni, aztán megtanított tűrni, majd tisztelni.

Anselmo 2011.01.14. 09:45:02

@Artsuhtaraz: viszont ha betegségben halsz meg, akkor általában egyedül vagy, magadban. Nem törsz pálcát az emberiség fölött, de el vagy szigetelve az emberiségtől.

pontilyen 2011.01.14. 20:00:39

@Artsuhtaraz:

Sokat gondolkodom azon, hogy mi az olyasféle dolgok értelme, mint a szenvedés, kín, betegség. És legtöbbször oda jutok, ahová te: az ilyen dolgok értelme az, hogy _megpróbálja_ az embert. A próba szónak többféle értelmében is. Úgy is, hogy egyfajta megmérettetés ez az ember számára, és úgy is, hogy ezt is ki kell próbálni, azaz át kell élni az élet teljességéhez.

Szerintem az önmagamba vetett hit elvesztése sokkal tragikusabb, mint az emberiségbe vetett hité. Emberiségbe vetett hit nélkül lehet akár jól és könnyeden is élni. De anélkül, hogy önmagunkban hinnénk... ?

crouchy 2011.01.17. 14:47:45

" Egy kórháznál, egy betegszobánál nincsen elszomorítóbb hely"
Most egyáltalán nem a minapi tragédia miatt, már régebb óta úgy vélem hogy egyes szórakozóhelyek igenis minden más helynél elszomorítóbbak. Mert egy kórházba ha bemegy az ember arra is számít, hogy betegséget, szomorúságot, halált lát. De mikor elmegyek egy ilyen helyre, és látom hogy fiataloknak mi a szórakozás, és magunk jól érzése, mikor a 13-14 éves kislányok, nem tudok szebben fogalmazni magukat megdugatni járnak ide, és ezt nagy százalékban sikerrel teszik, mikor körbenézek az arcokon, pontosabban a "maszkokon" amiket magára húz mindenki mert az menő, na én akkor szomorodom és undorodom el mindennél jobban a világtól.

pontilyen 2011.01.17. 15:54:29

@crouchy:

Teljesen egyetértek azzal, hogy általában egy szórakozóhely is lehangoló. Viszont ez nem változtat azon, hogy egy kórház is az.

Érdekes lenne ezek után elgondolkodni azon, hogy melyek az érdekes, izgató, fölemelő helyek. Egy erdő? A Blaha Lujza tér hétköznap déli verőfényben? Egy hétvégi nyári estén a Gellérthegy lejtői? Egy kávéház? Egy piac? Egy iskola? Vagy nincs is szabály, hanem minden attól függ, hogy nekünk magunknak van-e kedvünk élni, és saját magunkat vetítjük ki a helyre, ahol megfordulunk?

crouchy 2011.01.17. 16:22:47

számomra a két legfölemelőbb, a zemplénben fekvő Középhuta, valamint az Anfiled Road :)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.17. 19:44:00

@crouchy: nem vagy te túl kritikus? vagy csak ilyen könnyen ment neked a csajozás?
14-18 éves koromban semmit nem szerettem volna jobban, mint megdugni egy ilyen kiscsajt egy diszkóban. Sajnos született lúzerségem miatt még csak a közelébe se jutottam ennek, pedig többször is elmentem a vidéki városkánk nevezetes műintézményébe.
(Huszonéves fejjel jöttem csak rá, hogy egyedül járni ilyen helyekre értelmetlen.)
18 éves korom után is csak ennyi változott, hogy megtanultam beletörődni és lemondani arról, hogy nekem valaha is lesz efféle gyors sikerem a nőknél. Nem is lett.
Szóval neked vagy nagyon sima ügy volt ez mindig, vagy csak savanyú a szőlő. (No offense, csak irigykedek/lélekfeltárok/kérdezek.)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.17. 19:52:38

@pontilyen:
"melyek az érdekes, izgató, fölemelő helyek"

Az előző hozzászólásom fényében talán azok a helyek ilyenek, ahol megtalálsz valamit, amit kerestél.
Egy erdő, mert összeköt a természettel.
(Van egy teszt, ami úgy próbál megállapítani dolgokat a személyiségedről, hogy megkérdezi, hova mennél inkább: helyre vagy tengerhez? Nem szeretem ezt a kérdést: mindkettőben ugyanaz fog meg: a végtelenség érzete.)

De egy efféle szórakozóhely is lehet felemelő (igaz, nem hosszú ideig), ha jobban érzed magad, mint amire számítasz. Azért megy ilyen helyekre (is?) az ember, hogy befogadják, hogy egy közösség részének érezhesse magát. Olyan, mint egy templom, profánul fogalmazva. Ha ezt az érzést megkapod, akkor az is felemelő.

pontilyen 2011.01.17. 20:42:03

@peetmaster:

Igazad van, a hely valahol mindig kiegészít egy bennünk levő hiányt (vagy éppen hogy nem egészít ki), ezért emel fel vagy hangol le. Talán a kórház is azért hangol le engem annyira, mert ott is az életet keresem (vagyis pl. egy élő hozzátartozómat, ismerősömet, egyáltalán: élő embereket).

Az ismeretlen utcák is talán éppen azért nyűgöznek le, mert nincsen elvárásom velük szemben, vagyis bármi, amit megmutatnak magukból, a bennem levő semmit egészítik ki, töltik ki.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.17. 22:01:04

igen, erre gondoltam, különösképp ami az ismeretlen helyeket illeti.

crouchy 2011.01.18. 15:21:27

@peetmaster: jaja engem amúgy se lehet megsérteni, de erre nekem soha nem volt igényem :) szóval egyáltalán nem savanyú a szőlő, egész egyszerűen az hogy csak úgy érzelmek megdugjak valakit nekem nem kell. és leszarom hogy hogy ez egyáltalán nem divat manapság.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.18. 18:49:00

@crouchy: ki tudja? lehet, hogy érzelmek is lettek volna - azt mondta egy tizenéves srác egy interjúban, hogy mindenkibe beleszeret egy pillanatra, akivel lefekszik :)
És lehet, hogy ez nem csak vicc.
A lényeg az, hogy nem érzem magam akkora embernek, hogy megmondjam másnak, mi a csajozás alkalmas módja, hisz magam se vagyok akkora sikeres példakép az ügyben.
És egyben furcsállom kicsit, amikor más megteszi.

crouchy 2011.01.18. 23:50:22

@peetmaster: most ebből jól szűröm ki hogy arra gondolsz hogy én meg akartam mondani hogy mi a csajozás alkalmas módja? mert nagyon nem, csak megjegyeztem hogy számomra egy ilyen hely szomorú. de tisztában vagyok vele hogy a kereslet meg a kínálat erősen függ egymástól, tehát minden bizonnyal nagy tömegeknek erre igényük van, én nem akarom megmondani hogy ők hülyék és hogy nem jól csinálják, mert én tudom hogy kell csinálni, semmit nem akarok megmondani senkinek egész egyszerűen csak szerintem ez szomorú dolog.
tizenéves srác nagyon jópofi vicces dolgokat tud mondani ezek szerint, de azért...... :)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.19. 12:28:03

@crouchy: valami ilyesmire gondoltam pedig, hiszen a "szomorú" szó az esetek többségében egyben értékítélet is.
Igaz, ez a blog pont nem az a hely.

Tehát valami olyasmire gondoltál, hogy téged elszomorít ott valami?
Akarsz róla beszélni? :)
(Azért azt fenntartanám, hogy az "ezek a mai fiatalok csak dugni járnak a diszkóba, fujj" bemondások szükségtelen értékítéletet vagy irigykedést tartalmaznak.)

pontilyen 2011.01.19. 20:30:19

@peetmaster:

De miért ne élné meg szomorúsággal, hogy ő egy szórakozóhelytől mást kap meg, mint amit elvár? Hogy ez az ő hibája-e, vagy a szórakozóhelyé, innentől fogva lényegtelen.

Annyiból persze érdemes ezen elgondolkodni, hogy mindenkinek megvan az a szabad döntési lehetősége, hogy oda menjen el, ahová akar (ahol az elvárásai kielégülnek), vagyis pl. akinek nem tetszik egy szórakozóhely, az ne menjen oda. Igen, ezt a döntést végül sok ember meghozza, és mondjuk otthon marad. Csakhogy egy "szórakozóhely" elvileg lehetne másmilyen is, például szórakoztató; nyilván ezért nehezebb földolgozni ezt az élményt, mint azt, hogy mondjuk az ember nem megy hüllőházba, ha irtózik a kígyóktól.

crouchy 2011.01.19. 22:59:36

@peetmaster: azt hogy nem irigykedek kérlek hidd el nekem, uh ezen a vonalon felesleges tovább gondolkodni. igen leegyszerűsítettem azt hogy mi az amin néha elundorodom, és általában mivel le tudom szarni a környezetem tudom magam nagyon jól érezni akárhol a barátaimmal, csak mikor egyes helyeken körbe nézek, akkor elszomorodom attól amit látok. nem tudom hogy ez értékítélet-e vagy nem, ez van :)
nagyon nem tudok róla mit beszélni, de ha van konkrét kérdés arra válaszolok szívesen :)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.19. 23:02:23

@pontilyen: nem lényegtelen. Ez a valóság megismerésének egyik lépése.

Ha a "szórakozóhely" szó bennünk megrajzol egy képet, majd a valóságban nem azt kapjuk, akkor csalódunk a képrajzoló képességünkben, azaz magunkban.
Ez okozza a szomorúságot.
Bölcs ember a szomorúság után (azt tagadni balgaság lenne) tanul, a saját kárán.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.19. 23:05:41

@crouchy: akkor neked is konkrétan: a szomorúság nem az, amikor mást kapsz, mint amit vársz?
Leginkább saját magadtól?
Amikor rájössz, hogy valamit félreértettél a világban?
(a konkrét kérdés akkor az lenne, hogy milyen hely vidítana fel?)

crouchy 2011.01.19. 23:25:48

@peetmaster:lehet hogy mást kapok mint amit várok, de az biztos hogy nem fogalmazódik meg bennem hogy mit várok, csak mikor körülnézek és látom hogy az emberek mit csinálnak, mit neveznek ők szórakozásnak, akkor az elszomorít, és tökre elveszi a kedvem mindentől, és kicsit elveszve is érzem magam, de nem vágyom rá semmiképp hogy olyan legyek mint ők, mivel nem is értem olyannak hogy lehet lenni. kissé zavaros valószínűleg de remélem érthető :)

crouchy 2011.01.19. 23:27:20

ilyenkor gyakorlatilag szégyellem a világot -azt hiszem ez a legjobb kifejezés amivel le tudom írni az érzést

crouchy 2011.01.19. 23:43:12

@crouchy: ez visszaolvasva elsőre elég egobomba-hozzászólásnak tűnik, pedig nem az! :D

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.20. 11:58:44

@crouchy: értelek én, azt hiszem.
Csak szerénységi rohamomban, amikor hasonlóképp éreztem, akkor mindig eszembe jutott a szőlő meg a savanyúság története, és befogtam a számat.
(Vö. csak az kritizálja az összevissza dugókat, aki
1. maga is meg tudja tenni, de mégsem teszi
2. van valami jobb programja, ami már értékítélet.
Ha nem ezekről van szó, akkor szerintem csak a várakozásokban csalódás esete állhat fenn.)

crouchy 2011.01.20. 16:56:52

@peetmaster: jó hát a szám befogása rám nem jellemző... :D mint ahogy a szőlő sem szokott savanyú lenni soha.

rakovszk 2011.01.22. 23:05:49

@crouchy:

Az embert el tudja szomorítani mások lelki szegénysége (nyilván nem a jézusi értelemben), vagy az amit annak látunk. És ebben természetesen van értékítélet is. Hogy minket miért érdekel az, hogy mások mit kezdenek az életükkel azt nem tudom, de ez az élet minden más kérdésére is igaz nem csak a szórakozóhelyekre. :-) Úgy tűnik mégis van bennünk valami késztetés, hogy közösséget vállaljunk az emberi faj többi példányával.

crouchy 2011.01.22. 23:32:17

@rakovszk: persze én se úgy gondoltam hogy csak a szórakozóhelyekre igaz, bárhol igaz, "hála" az internetnek már ki se kell mozdulni otthonról hogy lássa az egész világ mocskát az ember. csak ilyen helyeken szerintem fokozottan igaz, már csak amiatt is hogy itt szinte mindenki fiatal, ők jelentik a jövőt... félreértés ne essék, már csak koromnál is fogva távol álljanak tőlem a "bezzeg régen" nézetek, de néha valóban "elszomorít mások lelki szegénysége" dehogynem, jézusi értelemben!! :D:D

döglöttaknák 2011.01.25. 03:07:02

Ritka dióták vagytok, ahogy itt filozófálgattok egy retardált óvodás szellemi szintjén. Ebből éltek, fiúk-lányok? Vagy csak hobbiból tanultatok meg írni, ti madagaszkári félmajmok?

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.25. 08:54:27

na, megjött az első troll, aki csak azért regisztrált, hogy beleköthessen másokba.

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.01.25. 08:55:24

@rakovszk:
"Úgy tűnik mégis van bennünk valami késztetés, hogy közösséget vállaljunk az emberi faj többi példányával. "

Én mindig mondtam neked, csak sose hittél nekem :)
süti beállítások módosítása