HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.01.21. 17:16 pontilyen

Csúf játék

Amikor valami sikerül, valami működni látszik, valamiben szerencsém van, és már azt hihetném, hogy "sínen vagyok", és minden okom meglenne, hogy saját nagyszerűségembe vetett hitemtől duzzadva elbízzam magam, eszembe szoktak jutni Faludi Ferenc (XVIII. században élt szerzetes költő) verssorai:

A szerencse változásin
Tanult elme nem indul,
Ide s oda rándulásin
Nem sértődik, nem mozdul.
Csak ugy nézi csuf játékát,
Mint a forgó karikát,
Csak ugy nézi csuf játékát,
Mint a forgó karikát.
Mint a forgó karikát.

De miért csak olyankor, amikor jól megy, amikor felül vagyok?

Nem állítanám egyértelműen, hogy csak olyankor. Amikor elveszettnek hiszem magam a világban, olyankor is előfordul, hogy ezek a sorok hatni kezdenek, beszivárognak a tudatomba, és megvigasztalnak. Hiszen a baj is csak a szerencse hiánya. Sorsunk nem a mi kezünkben van, miért esnénk kétségbe?

Mégis az a gyakoribb, hogy az élet közepén jutnak eszembe Faludi szerencse-versei.

Miért?

Mert ezekből a versekből, látszólag rezignált tartalmuk ellenére is, süt az életvidámság, a kirobbanó öröm, a móka, a játék, a kacagás. Hogy azonban ezt megértsük, föltétlenül el kell vonatkoztatnunk attól, hogy a versnek, a szavaknak elsősorban jelentésük van, és a testük csupán másodlagos. Faludi műveiben (mint minden jó irodalmi műben) a test az első, a jelentés pedig a második. Ezért kell azt mondani, hogy a fönt idézett szöveg is életvidám, mókás, örömteli.

Legtisztábban ez a mókás mivolt a Csak ugy nézi csuf játékát sorban fejeződik ki. Talán azért, mert itt a legegyértelműbb a jelentés és a szövegtest közti feszültség. Olyan egyértelmű, hogy szinte már kicsap.

De miért is? Én azt hiszem, egy oximoron miatt. A csuf játék szerintem oximoron. Contradictio in adjecto. A játék nem lehet csúf. A játék, ha játék, mindig szép. Még amikor valakit ki is csúfol egy játék, a kicsúfolt akkor sem érzi kicsúfolva magát, hiszen csak játékból csúfolták ki. Pont az a játék lényege, hogy mindenki jól érzi benne magát. A játszó élvezi, hogy játszik; a néző élvezi a játékot. Mi lehet ebben csuf?

A játék a versben konkrétan szójáték. Ritmusjáték. Alapja egyrészt egy felező nyolcas: A szerencse / fordulásin // Tanult elme / nem indul... 4/4//4/3; másrészt egy alliteráció. A csé-k csengenek össze meglehetősen fülborzasztóan, csúnyán, de pont ezért szépen, vidáman, játékosan: Csak úgy nézi csuf játékát... Ez a csuf játék (mely valójában ugye szép játék) tehát maga a szöveg, maga a vers.

A forgó karika is maga a vers. A vers ide-oda lendülő, föl-le mozgó, hangsúlyos és hangsúlytalan szótagokat váltogató ritmusa. Igen: így nézzük a szerencsét, a sorsunkat, ahogyan ezt a verset! Erre a játékra hív minket Faludi.

Miről van tehát szó? A szerencse maga olyan, mint ez a vers? Tehát valamiféle metonímiával van dolgunk?

Tegyük föl, hogy így van. Ekkor azonban a vers ritmusára függeszkedés, a csüggés és hullámzás rajta pontosan ellentmond annak, hogy Tanult elme nem indul rajta... Ha nem indulunk, meg se értjük, mi az. A vers csak akkor létezik, ha kimondjuk, elskandáljuk, átvesszük a ritmusát, élünk benne.

Igen, ez az ellentmondás föloldhatatlan. Mint a csuf játék. Ha csuf, nem lehet játék; ha játék, nem lehet csuf. Ha költemény, nem oktathat ki minket a szerencse forgandóságáról, hiszen nem állhat kívül rajta, maga is része annak (a csuf játéknak).

És igen, azt hiszem, pont ez a megragadó a fönti sorokban. Pont ezért nem eresztenek. Nem azt mondják ki, hogy miért nem lehetek boldog, ha szerencsém van; hanem azt, hogy miért vagyok az. Miközben látszólag pontosan ennek ellentétét mondják.

És ez így van jól. A boldogság állapota ugyanis éppen ez a vibrálás, a megokolhatatlan szerencse tudata. Csuf játék, mert kicsúfolja racionális énünket, mely azt hinné, másképpen is lehet boldognak lenni, mint megokolhatatlanul.

6 komment

Címkék: játék versrovat faludi ferenc


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr672603206

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.01.21. 20:41:36

A játék.

Az különös.
Gömbölyű és gyönyörű,
csodaszép és csodajó,
nyitható és csukható,
gomb és gömb és gyöngy, gyürű.
Bűvös kulcs és gyertya lángja,
színes árnyék, ördöglámpa.
Játszom ennen-életemmel,
búvócskázom minden árnnyal,
a padlással, a szobákkal,
a fénnyel, mely tovaszárnyal,
a tükörrel fényt hajítok,
a homoknak, a bokornak,
s a nap - óriás aranypénz -
hirtelen ölembe roskad.
Játszom két színes szememmel,
a két kedves, pici kézzel,
játszom játszó önmagammal,
a kisgyermek is játékszer.
Játszom én és táncolok,
látszom én, mint sok dolog.
Látszom fénybe és tükörbe,
játszom egyre, körbe-körbe.
Játszom én és néha este
fölkelek,
s játszom, hogy akik alusznak,
gyerekek.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.01.21. 21:00:00

Azt hiszem sikerült szépen kiegészíteni ezzel a verssel a gondolatot. Millió ponton kapcsolódik hozzá, erôsíti a gondolatot, de legérdekesebb számomra az, ahol feloldja a feloldhatatlannak tûnôt:

A "tanult elme nem indul el rajta" egészen más értelmet nyer, mint számodra. A tanult elme ugyanis nem gyerek, nem játszik, nem látszik. A játékhoz gyereknek kell lenni. Újabb Kosztolányi-sor jut eszembe "gyerekszívvel fontosnak látszani".

A vers játékossága akkor lesz játékká, ha gyerekszívvel skandálod, ha gyûrûbe forgatod, mondod, mondod a szavakért magukért, ahogy a szavak értelmet vesztenek a sorozatos elmondásban.

Az a csúf játék, ha értelmet keresel a játékban.

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.01.21. 21:01:38

És álljon itt a teljes másik vers is, ami számomra különleges, mert ebbôl pár sor állt az esküvôi meghívónkon:

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

pontilyen 2011.01.22. 11:04:04

@szomorutojas:

Ez utóbbi vers (pontosabban annak egy sora) vált már elemzés és társalgás témájává e blogban: pontilyen.blog.hu/2008/11/18/akarsz_e_jatszani_4

Igen, igen, a "tanult elme" érthető úgy is, ahogy te érted: kvázi pejoratívan. "Tanult elme" nem indul azon, ami jó.

Egyébként itt van az egész Faludi-vers, végig "hozza" ezt a lüktető, játékos, mókás ritmust és nyelvet: mek.oszk.hu/00600/00646/00646.htm#7

szomorutojas · http://tojas.blog.hu 2011.01.24. 03:03:51

@pontilyen: Semmiképpen sem pejoratívnak gondolom a tanult elmét, inkább kizárónak. "Ésszel fel nem foghatod" értelemben. A tanult elme nem a jó oldalán indul el a játéknak, talán nem is tud játszani már.

Korábban a Kosztolányi verset nem a játék oldaláról nézted, így nem érzem felesleges ismétlésnek :)

pontilyen 2011.01.24. 17:21:54

@szomorutojas:

Egyáltalán nem volt fölösleges idézned a Kosztolányi-verset, hiszen új kontextusba került. Én sem azért linkeltem a korábbi szöveget, hogy orrodra koppintsam, hogy nem tudsz újat mondani, hanem épp ellenkezőleg! :-)

Egyébként van még egy Kosztolányi-szöveg, amelyik eszembe jut Faludi verséről. A Pacsirtában megnézik Vajkayék a Gésák című operettet, amelyikben előjön egy ilyen betét:

Csúf, csúf csakugyan
a kínai tincs,
no de volt s van-e hely,
hol ilyesmi nincs?

Itt is a "csúf" fejezi ki a szépet, az elszakadást a gyötrő, szorongató, hétköznapi kényszerképzetektől, a felszabadulást. Pacsirta szülei egy este erejéig képesek visszavedleni játékos lényekké. [Micsoda rétegzett Kosztolányi iróniája, mindig elbámulok ezen. Mert Pacsirta szüleinek egy olcsó darab lesz mégis igazi műélmény, igazi katarzis. No de ez itt OFF. :-)]
süti beállítások módosítása