HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Zolimoni: Ez volt az a könyv az életemben, aminél az "Ahaaa!" élmény hetekkel később jött.... (2023.07.12. 20:22) A lét elviselhetetlen könnyűsége
  • Volna: @NetLektor: Őszintén szólva, egyáltalán nem értem a 8-as pontban a szerző értetlenségét. Egyértelm... (2021.03.21. 23:24) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: @MAXVAL bircaman közíró: Nem cenzúra van, csak mivel föl van rá telepítve a Disqus, kiszedtem a ... (2020.02.24. 20:50) "Jól kellett viselkedni"
  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2011.08.23. 11:49 pontilyen

Fércbook

A facebookról nem lehet elegánsan írni. Dicsérni nyilvánvalóan ízléstelen dolog. Szidni szintén. A facebookot szidni olyan, mint egy konyhakéssel megpróbálni bevenni a harcosokkal fölfegyverzett egri várat. Kritizálni valamit, ami sokkal hatalmasabb nálunk, nevetségessé tesz. Az ember okoskodó majommá vedlik, akinek szavát elnyeli a hálózat. Lost-lost szituáció; ahhoz hasonlatos, mint amikor valaki darázsfészekbe nyúl: örüljön, ha pár csípéssel megússza, és nem kap még idegsokkot is, és életben marad.

Ha viszont elegánsan nem lehet, próbáljuk meg őszintén.

Mi a facebook? A facebook lényegében egy tartalommegosztó portál a világhálón. Önmagában nincs tartalma, a tartalmakat a felhasználók viszik föl rá. Elvileg tehát úgy működne, hogy azon emberek tartalmait, akikre kíváncsiak vagyunk, például azért, mert az ismerősünk az illető, itt egy helyben megtalálhatjuk. A dolog vonzó volta világos. Nem kell bogarászni a neten az érdekes dolgok után; itt mindent ömlesztve megkapunk. A rendszer még szelektál is nekünk, a sokaknak tetsző cuccokat előre a képünkbe tolja. A demokrácia világünnepe ez.

Mielőtt azonban ünnepelni kezdenénk, merengjünk el egy kicsit azon, hogy a demokrácia önmagában se nem jó, se nem rossz; Auschwitz ugyanúgy nem jött volna létre demokrácia nélkül, ahogyan a többpártrendszer sem. (Azért nem a szólásszabadságot említem, mert a szólásszabadság eredendően elitista törekvés volt, föltehetően egy demokrácia önmagában, külső, teoretikus rásegítés nélkül soha nem tudta volna kitermelni.) A demokrácia mindössze annyit jelent, hogy a többség akarata érvényesül. Ha a többség akarata az, hogy bizonyos embereket gázkamrába kell szállítani, akkor az. Ha a többség a szabad választásokat akarja, akkor meg az.

Az emberi kapcsolatok területén nekem sohasem volt rokonszenves a demokrácia. Minél kevésbé működött demokratikusan egy emberi közösség, annál otthonosabban éreztem magam benne; én úgy tapasztaltam, hogy a "többség", azaz a tömeg általában ostoba. Egy bölcsőde közössége demokratikusan működik, tehát a gyerekek kirekesztik azokat, akik nem idomulnak: a kövéreket, a soványakat, a butákat, az okosakat, a furcsákat, a mélyebb érzésűeket. Egy iskola már jóval elitistább; az ottani közösségszerveződésben már szerepet kap a minőség is (legyen az testi vagy szellemi minőség). Elvileg pedig egy egyetem a legelitistább, a legkevésbé demokratikus hely. Ennek megfelelően a bölcsődétől az egyetemig tartó utazásom során fokozatosan egyre jobban éreztem magam.

De most felnőttek között látom játszani ugyanazokat a játékokat, melyek miatt annak idején az emberek oly ellenszenves lényeknek tűntek föl számomra. A lájkolások számolgatása, a mindenféle komolyságot mellőző szemlélet az életesemények közti eligazodásban, a felület alapján történő (ugyanakkor nagyon is kíméletlen) ítélkezés: mindez nekem atavisztikus szorongásokat idéz föl.

Egy emberi kapcsolat soha ne legyen demokratikus — én így gondolom.

Persze a facebook nem csupán kapcsolatok ápolására hivatott. Önmagában, mint írtam, tartalommegosztó médium. Olvastam médiaelméleti szakirodalmat; tudom, hogy médium és tartalom elválasztása eleve problematikus dolog. Amikor tévét nézünk, akkor sem valamire (egy tartalomra) vagyunk elsősorban kíváncsiak, hanem magára a tévére. A médiumra. Ezzel alapjában nincs is semmi baj, amíg egészen föl nem olvadunk a tartalom elutasításának gyönyörében. Ez mit jelent? Ha az irodalom érdekel, könyvesboltok, könyvtárak és irodalmi portálok tartalmát böngészem. Ha a foci érdekel, akkor sportról és futballról szóló oldalakat. Ha az állatok érdekelnek, akkor olyan oldalakat, amelyeken az állatokról tudhatok meg, keresgélhetek össze minél több mindent. Ha a vonatok érdekelnek, vonatokról szóló honlapokat, tartalmakat böngészek. Ha semmi sem érdekel, akkor éjjel-nappal a facebookon csüngök. Mert akit tartalmak érdekelnek, az nem a facebookot fogja olvasni. Arra egyszerűen talál sokkal hatékonyabb lehetőségeket is.

Az az embertípus, amelyiket semmi sem érdekli, de egy kicsit mégis minden, a demokrácia embertípusa. A legkevésbé érdekes, a legkevésbé elgondolkodtató ember az ilyen. Személy szerint az emberekről akkor kezdtem pozitívabb véleményt formálni, amikor rájöttem, hogy nem csak ez a fajta ember él. Vannak olyanok is, akiket egy-egy apróság, legyen az természeti, gondolati vagy nyelvi jelenség, tényleg érdekel.

Az ilyen emberek azok, akik, amiről hajlandóak egyáltalán véleményt formálni, azt sohasem fogják egy-egy "like"-kal elintézni. Tény, a többséget még egyetlen társadalomban sem ők alkották.

23 komment · 1 trackback

Címkék: facebook társadalom demokrácia


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr663173257

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mire jó még a Facebook? 2011.08.24. 19:22:31

Nyájas Olvasó, nyilván hosszasan lehetne fejtegetni a választ. Mi csak egy aspektusát emelnénk ki, amihez közünk is volt. Egyszer kattintottunk. Szóval, attól tartunk, az érdem másé. De örülünk, hogy valahol mi is részesei lehettünk. Például erre remek...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.08.23. 22:24:14

A Facebook olyan, mint egy üres vászon. Rajtad múlik, mit "festesz" rá.

Auschwitz okozójának a demokráciát tekinteni meglehetősen meredek elgondolás. Azt sem értem, mi köze ennek a Facebookhoz.

Illetve csak annyi, hogy valami meghökkentően negatív ál-párhuzamot akarsz vonni az általad utált Facebook-kal.

Amit te nem szeretsz, az a felszínesség, a csordaszellem és a silánysággal kötött kompromisszum. Természetesen rengeteg ilyen is van a FB-on, de nemcsak ez. Talán attól félsz, hogy a nem-elit megfertőz téged is?

pontilyen 2011.08.23. 22:47:37

@Reckl_Amál:

Inkább egy nagyon kesze-kusza vászonhoz hasonlít. Mint Tatafiore nevű kortárs festőnk képei.

Hitlert és a demokráciát "összemosni" Heidegger és Benn óta hagyomány a demokrácia-kritikában. (Talán nem véletlen, hogy épp e két személy óta; mindketten "bedőltek" először Hitlernek.)

A silánysággal kötött kompromisszum azok részéről ijeszt, akikről tudom, hogy elitista gondolkodásúak. Egyszer olvastam egy blogbejegyzést itt az Indexen, hogy egy neves politológus, Sólyom László tanácsadója, a lájkokat számolgatta a blogjában, és megsértődött azon, ha csökkentek. Akkor nagyon elgondolkodtam azon, hogy itt valami bűzlik ezzel a fészbúkkal.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2011.08.23. 23:15:29

@pontilyen:
Akkor talán az a gond, hogy te nem nagyon teszel föl semmilyen tartalmat a Facebookra, csak másokét látod. Azt sem rendszeresen.

Nagyon érdekes figyelni, hogy az ismerőseid - nem a legközelebbiek - élete hogyan alakul. Az egyik ált. iskolai barátnőm nemrég Barcelonába költözött például. Az egész folyamatot végignéztem. Hiteles "dokumentumfilm" volt. Ezt másképp nem láttam volna, csak a FB-on keresztül.

Nem tett jót annak a politológusnak, hogy blogot ír. Többnyire azt szűröm le róla, hogy felszínes. De ez nem a FB hibája. Akár a visszájára is fordíthatnám a dolgot: pont a FB leplezte le.

Tatafiore pedig nagyon szórakoztató. Ritkán éreztem magam olyan jól múzeumban, mint a kiállításán. Nem a katarzistól, ez igaz, de a Facebookra sem azért jár az ember. :)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.08.24. 11:28:28

Ha már Heidegger előjött, a Facebook nagyszerű példája annak, amit ő a Lét és időben "fecsegés"-nek, "kíváncsiság"-nak és "kétértelműségnek" nevez, amelyek együtt alkotnak valamiféle "beleveszést az akárki nyilvánosságába". (35-38. paragrafus). Heidegger persze nem a köznapi értelemben használja e szavakat, hanem ontológiai
fogalmakként, éppen ezért meglepő (?), mennyire ráillenek a leírásai a Facebook által megkövetelt/elősegített kommunikációra és figyelemszóródásra.

Ami a demokráciát illeti, persze kritizálható a többség zsarnoksága, a tömeg ostobasága stb., de az elitizmus talán még veszélyesebb.

pontilyen 2011.08.24. 15:01:35

@Reckl_Amál:

Általában kifejezetten érdekel az emberek sorsa. Ezért is szeretem az osztálytalálkozókat, melyek személyes benyomásokat közvetítenek a változásról. De semmi sem érdektelenebb, mint egy másik ember hétköznapi csip-csup teendői, ötletei. Pont a változás, az érés, a telítődés illúzióját rombolják le. Vagyis azt, amit sorsnak nevezünk. (Posztmodern sorstalanság...)

@sleeping dancer:

Amennyire emlékszem, Heideggernél a "fecsegés" nem negatív fogalom. Persze nem tárja föl a létet, de szükségszerű velejárója a létezésnek. Az viszont már nyilvánvalóan negatív, ha valaki számára a "lét" (azaz különbözőségünk a semmitől) egyáltalán nem tárul föl, hanem minden élettapasztalat fecsegésekben őrlődik föl.

@peetmaster:

I like disliking the liking. ;-)

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2011.08.24. 16:39:51

@pontilyen: Igen, Heidegger mindhárom említett fogalommal kapcsolatban hangsúlyozza, hogy nem tartalmaz negatív értékelést, és velejárója az ember mindennapi világban-benne-létének/egymássallétének. De ezt az elvi értékmentességet nem támasztja alá az a megfogalmazásmód, szóhasználat, amellyel az okfejtésében él. Én legalábbis nem tudok attól az érzéstől szabadulni, hogy ezekben az elvileg semleges létjellemzőkben (amelyeket egyébként "hanyatlás" néven foglal össze) mégiscsak rejlik valami negatív ítélet, vagy inkább mélységes pesszimizmus a hétköznapi emberi valósággal kapcsolatban. Heidegger visszatérően hangsúlyozza, hogy nem "becsmérlő" értelemben érti ezeket a fogalmakat, de elgondolkodtató, vajon miért tartotta szükségesnek ezt annyira hangsúlyozni? Miért nem választott inkább nem félreérthető fogalomneveket? Mindez messzire vitt az eredeti témától, de talán nem baj.

A Facebookkal egyébként nekem is egyre több bajom van, a fölösleges információk özönében elsikkad, ami érdekelne. De néha mégis jó erre-arra, szóval olyasmi, amivel meg lehet tanulni együtt "létezni" :-)

peetmaster · http://nemdohanyzom.blog.hu 2011.08.24. 17:19:23

@pontilyen: nem igazán tudtam azt megfogalmazni elsőre, hogy én kevésbé vagyok pesszimista, mint te.

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.08.24. 17:49:57

www.facebook.com/notes/budapest-bank/megsz%C3%BCletett-a-v%C3%A9geredm%C3%A9ny/224922197555198

Általában a science fiction rajongói elérték, hogy magyar művekből egy angol nyelvű antológiát eljuttatnak az Amazonra. Hogy megismerhesse a világ, ha érdekli.

Nem elitista, az tény. Nem porban úszó kötelezőolvasmány. Tény. De sokan tettek valami keveset valami tisztelhető célért. Meg lehetett őket szólítani, és volt értelme.

Ha csak ennyit el lehet érni vele, már nem szabad belekötni :-)

Nem mindig jó szembenézni a tömegek ízlésével, de néha nem árt helyre tennünk magunkat.

A Facebook pedig egyfajta új kapcsolattartási lehetőség. Egy remek meglátás szerint arra jó (szemben az iwiwwel, ahonnan megtudhatod, mi történt az ismerőseiddel), hogy megtudd: mi történIK velük.

Ha az ismerőseid csak fölösleges hülyeségeket posztolnak, az nem feltétlen a Facebook hibája. ;-)

(Én egy általam nagyra becsült és szeretett pécsi egyetemi oktatóval szoktam olykor csevegni: KFT és Al Di Meola-klipeket ajánlgatunk néha egymásnak. És jó érzés, hogy ha a nagy rohanásban csak egy-egy pillanatra is, de össze tudunk mosolyogni).

Tatafiorét pedig ne bántsuk. Gyanúsabbak azok, akik elalélnak tőle :-)

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.08.24. 17:59:53

@pontilyen: Semmi sem érdekesebb, mint a csip-csup dologk. Ezek ugyanis az úgynevezett Élet. Amikből a nagy változás is fakad.
És szerintem fontosabb látni egykori lakótársamat, ahogy a fiával alszik, vagy ahogy a fiúcska hagymát majszol, mint ötévente megállapítani, hogy öregszünk.
Jó az, ha valamilyen módon részesei vagyunk egymás életének.
Sőt: sok esetben jobban megismerhetsz így másokat, mint egyébként. Egy volt kollégám képei miatt többet beszélgetünk, mint a közös munka idején összesen (nem volt sok idő). De így és innen tudom, hogy milyen ember. Így tudok valamit a humoráról, a zenei ízléséről, az aktuális vágyairól is talán.

Sőt: írás közben lassan oda jutok, hogy már az állandóan üzenőfalra írogatókat sem tudom elítélni (pedig annyira nem szeretem én sem az ilyesmit): ezekből, a közlések tartalmából, formájából is megtudok valamit róluk.

Ha valóban ismerni vágysz őket, EZ a legjobb módja.

pontilyen 2011.08.24. 21:45:01

@sleeping dancer:

Persze, hogy nem baj, sőt... :-) Minél messzebb vagyunk a FB-tól, annál érdekesebb egy társalgás.

Végülis talán nem is az a fontos, hogy Heidegger maga hogyan viszonyult a fecsegéshez; fölállított (vagy dekonstruált?) egy konstrukciót, amelyhez mi magunk is viszonyulni tudunk. Számomra az az érdekes, hogy a médiumok fejlődése miatt egyre több életrészecske megoszthatóvá válik, mégse érezzük (megengedem: érzem) azt, hogy az életünk gazdagodik általuk. És ez azt a heideggeri mély igazságot látszik alátámasztani, hogy a Lét nem azonos magával a létezők összességével.

És akkor ezen a ponton csatlakozom is @stivanleroy: fölvetéséhez. Élet? Nem tudom, mi az élet. Életrajzok olvashatók a fészbúkon. Speciálisan szelektált életrajzok. Az idő maga, vagyis az, hogy "mi történik" sohasem megosztható. Az a kérdés, hogy ezek az olvasott életrajzok érdekesek-e számunkra. Vagy másféle életrajzok tetszenek-e. (Mert tetszés az egész, csak nem intézhető el egy like-kal, összetettebb, vegyesebb minden tetszés, és talán az undor ugyanúgy hozzátartozik, mint a kéj.)

Ebben a posztban a 3. számú gondolat erősen kapcsolódik ehhez a témakörhöz: pontilyen.blog.hu/2011/05/19/nehany_egymastol_fuggetlen_gondolat#more2918101

_andris 2011.08.25. 00:30:03

facebookozni annyit tesz: nem csinálni semmit. Csak lenni. egy arc az arcoskönyvben, bámul a képernyőre, bámul a képernyőről

padmasambhava 2011.08.28. 13:03:32

Nekem a Facebook a "fecsegéssel" van a legpontosabban charakterizálva. Nagy néha benézek, inkább passzívan, de nekem mindig az jut róla az eszembe " hogy a fenébe rendelkeznek ennyi szabadidövel ???". Meg az, hogy "ki kiváncsi arra, hogy Ildikó ma mit fözött vacsorára ???"

padmasambhava 2011.09.01. 20:52:49

@stivanleroy: nagyon lekonyulva és náthásan a hamburgi reptéren olvastalak és igencsak fölvidítottál (többen gondolhatták "mit röhög magának ez a vörös orrú nö ?!")

stivanleroy · http://napilajk.blog.hu/ 2011.09.01. 22:39:33

@padmasambhava: Cégünk mindig az Ön rendelkezésére áll, asszonyom!

Anselmo 2011.09.04. 08:10:34

"Ha semmi sem érdekel, akkor éjjel-nappal a facebookon csüngök"

Én azért csüngök rajta, hogy levelezzek ismerősökkel, akik más városokban élnek. Nagyon hasznos jószág a Facebook.

És közzéteszek olyan tartalmakat, amik érdekelnek, mások pedig lájkolják. Az is jó dolog.

A kapcsolatok ápolását nem nevezném érdektelennek, sem pedig silány foglalatosságnak. Tény, hogy nem egy szakterületet tanulmányozok (pld antiaufklérizmus), hanem "csak" az ismerőseimmel tartom a kapcsolatot.

pontilyen 2011.09.04. 10:07:15

@Anselmo:

Nekem a fészbúkban a beszélgetések intimitása hiányzik, vagyis az, hogy egy adott témát (egyáltalán nem fontos, hogy "szakmai" legyen, sőt ellenkezőleg!) őszintén, a mélyére hatolva tárgyaljunk ki.

Hozzáteszem, nagy többségében a hétköznapi beszélgetések is rettenetesen untatnak, szóval biztosan velem is van baj. ;-)

Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2011.09.16. 23:28:17

A Facebook egyik hasznos oldala az lenne, hogy megismerjem az "ismerőseim" internetes szokásait. Ha tényleg azokat tennék közzé, amiket az interneten művelnek, olvasnak, játszanak, követnek és őszintén érdekli őket, és tényleg örültek hogy rátaláltak. Mert valljuk be, a személyes ismerőseimmel nem arról szoktam beszélgetni, hogy milyen új blogot talált a neten.

fraki 2011.12.04. 02:23:03

Bizonyos értelemben a tudomány is demokratikus, hiszen azt írsz, amit akarsz, az értékedet a hivatkozottság adja ki (lájkok száma).

Az egyetem mint szervezet nem demokratikus, de hát a demokratikus parlament mint szervezet se demokratikus.

> "A demokrácia mindössze annyit jelent, hogy a többség akarata érvényesül."

Hosszabb távon mindig a többség akarata érvényesült, a demokrácia csak a távot rövidítette le. És a forradalmakat virtualizálta.

> "Kritizálni valamit, ami sokkal hatalmasabb nálunk, nevetségessé tesz. Az ember okoskodó majommá vedlik, akinek szavát elnyeli a hálózat."

Úgy érzem, a címadás könnyű célpontja ennek az észrevételnek.

folyamikomp 2013.11.06. 23:03:41

Amióta aktív Facebook felhasználó vagyok, azóta megismertem a jó és rossz oldalát egyaránt. Vannak emberek, akiknek a tevékenységét irányomba muszály korlátozni, de az osztálytalálkozó szervezése sokkal könnyebb Facebook-kal mint nélküle. Szerintem még lesz az életemben egypár pozitív hozadéka. Ez is olyan mint a konyhakés. Főzhetsz vele finom ételt, de embert is lehet vele ölni, a kérdés, hogy mire és hogyan használod.
süti beállítások módosítása