HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • Csöncsön: @B.Arthur: Szia! Ne haragudj, hogy csak most válaszolok, és nem is "pontilyen" néven. Ez a késle... (2016.09.05. 19:40) Az Ég Berlinről
  • pocak: @inebhedj - szerintem: Lemaradtál egy brossúrával, a 12. kiadás szerint már egybe kell írni a nyi... (2016.08.02. 11:44) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2013.08.25. 14:59 pontilyen

Magyarország legfontosabb építményei

Igaza van Jungnak: egy közösség működése éppen úgy alá van vetve lelki törvényszerűségeknek, mint egy egyéné. Egy közösség éppen úgy magával hordozza öntudatlanná vált emlékeit, mint az egyén; feledésbe és homályba merült gyermekkora éppen úgy nyomot hagy viselkedésén, mint az egyénnek. Ha múltunkat kutatjuk, és fejünket történelmi vizsgálódásra adjuk, nem indulhatunk ki csupán a tudatosult eseményekből. Minden hat ránk, egy eldobott cigarettacsikk az utcán éppen úgy, mint a jogrendszerünk. Sőt az előbbi talán erősebben, velőtrázóbban is.

Aki nem hiszi, képzelje csak el, hogy mi lenne az emlékeink nélkül. Mi lenne, ha egyszer csak eltűnne utcáinkról, szokásainkból (és hibáinkból éppen úgy, mint erényeinkből) a múlt hordaléka. Szerintem akkor már nem lennénk. Vagyis nem mi lennénk. És akkor már soha többé nem tudnánk megérteni egymást, hiszen a megértés nem más, mint öntudatlan múltunk megértése.

Ezért is foglalkoztat a kultúra. És a kultúra megnyilvánulásai közül legjobban azok, amelyek hétköznapi világunkra a legmegkerülhetetlenebbül hatnak: a nyelv játékai, illetve a tér formái; a szövegek és az épületek. Ezek nélkül lennénk a legkevésbé önmagunk.

Néhány hete vetődött föl bennem az ötlet, hogy össze kellene gyűjteni országunk száz legfontosabb épületét, és röviden szólva bemutatni őket, nem az útikönyvek stílusában, hanem mindig csupán azt a kérdést szem előtt tartva, hogy miért olyan fontosak ezek az épületek nekünk; mi az, amivel egy-egy építmény hozzá tudott tenni (természetesen öntudatlanul) önképünkhöz. Ezért is nem a "legszebb" szó jutott eszembe a kiválasztáskor. A szépség értékítélet függvénye, de én nem ítélni akarnék, hanem megfejteni a hatást, amit egy-egy épület kivált. És ezúttal nem az egyénre, hanem a kollektívára gyakorolt hatást. Mert az épületek hatnak ránk, akár a versek. Csak valamiért ezzel a hatással sokkal ritkábban foglalkozunk, talán mert úgy képzeljük, hogy egy építményt elsősorban használni kell, és ha használati célját megtaláltuk, már meg is fejtettük titkait.

Tehát száz, legyen mondjuk száz. Lehetne százharminckilenc is persze, de a száz szép kerek szám. Valahol határt kell vonni. Elkezdtem tehát összeírni azon épületek listáját, amelyek okvetlenül alakítottak rajtunk. Úgy tervezem, hogy ezt a listát rövidesen olvasóim elé tárom, hiszen jó volna közösen megvitatni, hogy mely pontokon visz tévútra emlékezetem, ízlésem, értékrendem. Mielőtt azonban sor kerülne erre, mutatok olvasóimnak egy tízes listát. Szerintem az alábbi tíz épület alakított rajtunk a legtöbbet.

Hálás lennék, ha olvasóim elgondolkodnának a listán, és hozzátennék a maguk gondolatait, ötleteit. Elképzelhető, hogy sokan teljesen más épületekre gondolnának fontosként. Magam így tettem föl a kérdést: mi lenne, ha az adott épület nem létezne? Ugyanazok lennénk-e, akik most vagyunk? Erre az alapkérdésre felelve nézzük tehát, melyik nálam az első tíz; a tizediktől visszafelé.

10. Nemzeti Színház

Máris a legvitatottabb. De már a vitatottság is jelez valamit a fontosságából. Bizonyára nem tartozik Budapest vagy az ország legszebb épületei közé; építtetésének körülményei pedig nem voltak mentesek a visszás felhangoktól. Mégis: a színház, amely fél évszázadon át száműzve volt, újra ragyog, a főváros legjobb panorámájú helyeinek egyikén, a dél-pesti Duna-parton. Ha valami vitathatatlanul jó benne, az a környezete, a kertje, mely az ország egyik legápoltabb közterülete, válogatott növényeivel, nyírt gyepével és szobraival. Azért nagyon fontos épület, mert áldatlan hercehurcára tett végül pontot a tény, hogy elkészült. És máig izgat mindenkit, hogy ki épp a vezetője, és milyen színházat csinál a Duna partján.

9. Nemzeti Múzeum

A Nemzeti Színházzal ellentétben a Nemzeti Múzeum szépségét és fontosságát senki sem vitathatja. A Klasszikus szépségű épület, klasszikus előkerttel, nevezetes történelemmel. Lépcsősorán állandóan diákok napoznak, mintegy beélve a múltat. Az épület egy olyan korszakra emlékeztet minket, amikor volt okunk tisztának és szépnek látni a jövőt; ezt fejezi ki nyugalmas timpanonja, oszlopsora, ezt fejezi ki a nyugalmas Arany János-szobor is, a virágágyás, a zöld kerítés. De tartalma is, a magyar történelemről őrzött dokumentumai, melyekből a "mindent túl lehet élni" biztatása sugárzik . Talán ez a megnyugtató bizalom az épület legnagyobb vonzereje. Hiányunkat egészíti ki.

8. Nyugati pályaudvar

Ha a Nemzeti Múzeum történelmünk egyik aranykorát idézi már jellegével is, akkor a Nyugati pályaudvar kétségkívül a másikat. Egy olyan kort, amely az ipari fejlődésről, a nyugati létszínvonal megközelítéséről, a főváros metropolisszá válásáról szólt. A Nyugati pályaudvart ugyanaz tervezte, aki az Eiffel-tornyot; és ez persze jelkép is, vagy leginkább az. Mint ahogy a név is. Egy kultúra hovatartozásáról szól, mert az épületet sokkal inkább el lehet képzelni Párizsban, mint Kijevben vagy Moszkvában. Jól mutat előtte a Siemens-villamos. A Nyugati pályaudvar a magyarországi iparosodás jelképe, egyben maga is ennek az iparosodásnak a terméke. Ha elmegyek mellette, egy boldog, építkező kor emléke érint meg, egy lehetőség, mely mindannyiunkban ott rejlik, az építés, alkotás, termelés, sietés lehetősége.

7. Gázi Kászim pasa dzsámija

Ez is része Magyarország történelmének, közös tudattalanunkban ez a kor is, mely ezt az építményt (és a hozzá hasonlókat) megalkotta, ott lüktet valahol mélyen. Vannak még török épületeink, de ennyire jelképértékű, ennyire városképet meghatározó szerepben egyetlen másik sincs. Kétségtelen, hogy Pécs hordoz magában valami olyan mediterrán ízt, amely lehetővé teszi, hogy a város jelképe valami jellemzően nem-magyar, nem-keresztény, nem(csak)-európai épület legyen. Pécsnek ez azonban nem hátránya, hanem éppen erénye. Legalábbis most, hogy a török hódítást túléltük, és immár beleintegrálhatjuk történelmünkbe, hogy igen, mi ezek is vagyunk. Egy kicsit törökök, egy kicsit ázsiaiak, egy kicsit van bennünk valami a Dél világából. És ez jól van így.

6. Dohány Utcai Zsinagóga

Ha bennünk van a Dél, bennünk van a zsidó világ is, és nyilván még sokkal inkább bennünk van, mint a Dél. Budapest - hogy messzire ne menjünk - nem is volna elképzelhető a zsidó kereskedők, üzletemberek, tudósok munkája és keze nyoma nélkül. Ennek a világnak a legfontosabb magyarországi épülete a Dohány utcai zsinagóga, mely világviszonylatban is kiemelkedően jelentős a maga nemében. A kereszténység számára a zsidó vallás olyan, mint az embernek a nagyszülei; a származását, gyerekkorát jelenti. Nem valami kívülről jövő idegen, hanem valami bensőséges otthonosság. Aki keresztény, az csakis büszke lehet városainak zsidó vonásaira, és csakis szégyellheti, amikor az integráció helyett a kirekesztés és gyűlölet uralkodott el eme történelmi otthonossággal szemben.

5. Debreceni Nagytemplom

Maradjunk a vallásoknál, mert kollektív tudattalanunkra ők vannak talán a leghatalmasabb hatással. Az iszlám és a zsidó befolyás mellett természetesen a kereszténység az, amely múltunkból (és jelenünkből) nem kirekeszthetően ott él bennünk, ha nem is feltétlenül tudunk róla, vagy hiszünk benne, akkor is. Magyarországon pedig a keresztény egyházak közül kettő, a református és a katolikus hatása a legerősebb. A "kálvinista Róma", Debrecen, egészen furcsa kisugárzású város. Nyakasságát, merevségét nem szoktuk szeretni, nem elismerni azonban lehetetlen, hogy itt van bennünk, hat ránk, fontos nekünk. A Nagytemplom minden szempontból, már nevével is kifejezi ezt a szellemiséget. Klasszicistán egyenes vonalai úgy terpeszkednek a város fölé, mint egyetlen másik épület sem egyetlen másik város fölé. Nem lehet nem megcsodálni.

4. Esztergomi Bazilika

Ha a Nagytemplom Debrecen fölé emelkedik, az Esztergomi Bazilika az ország fölé. Földrajzilag is, ott van, északon, mindenek fölött. Az ország legnagyobb temploma az ország egykori fővárosában az ország középkori múltjára emlékeztet. Egy hegy tetején, a Duna mellett, itt egy nép, mely szolgálatait Mária kezébe ajánlotta. Furcsa ez, mert talán láttam már ezt az épületet, de nem biztos. Mégis tudom, hogy ott van. Esztergom ilyen talán legtöbbünknek. Tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy fontos, de nem is igazán tudjuk, hogy miért. A katolicizmus pontosan így hat ránk, a mindennapjainkra; valami távoli, megfoghatatlan, ugyanakkor lenyűgöző erőként. A miénk, de mindig egy kicsit távol van.

 

3. Lánchíd

A vallások sokszor szétválasztanak, vitákat gerjesztenek. Egy híd mindig összeköt. Van abban valami mélyen szépséges vonás, hogy a Reformkor, majd aztán Budapest legfontosabb jelképe egy híd lett. Azok közé tartozom, akiknek az Erzsébet híd jobban tetszik a kecses pilléreivel, karcsú oszlopaival, fehér íveivel, de ez nem változtat azon, hogy a Lánchíd nélkül nehezebb lenne élni ebben az országban. A Lánchíd azt mondja, hogy az egymást mardosó érdekcsoportok, pártocskák és társadalmi osztályok között lehetséges hidat találni; vannak olyan dolgok, amelyek mindenkit egyesítenek. Például, hogy át kell kelni a folyón. A Lánchíd sem Pesté, sem Budáé, mindkettőé. Mindenkié. Minden híd mindenkié, de a Lánchíd volt az első, és mindig az első lépés a legfontosabb (és legnehezebb) a túlsó part felé.

2. Országház

Ha sokszor talán le is becsüljük parlamentáris viszonyainkat, tudnunk kell mégis, hogy mennyivel kevesebbek lennénk, ha Magyarország nem demokrácia volna; ha nem volna meg a szabadságunk, hogy dolgainkról vitatkozzunk, hogy kritizáljunk, hogy javaslatokat tegyünk. A napokban gondolkodtam el azon, hogy itt Ceausescu nem rombolhatta volna porig fővárosunk belső részeit, hogy szocialista palotát építsen magának. A Parlament kisugárzása megóvott volna minket ettől; mint ahogyan a legsötétebb diktatúra napjaiban is megóvott a közvetlen városrombolástól. Ahol pedig állnak a múlt falai, ott még minden újra kezdhető. (Cato ezért javasolta Karthago porig rombolását.) Az Országház a brit politikai kultúrát csempészi hazánkba, észrevétlenül, még akkor is, amikor ettől a kultúrától a legtávolabb érezzük magunkat. Ezért olyan fontos Hogy folyton föl kell állványozni, az meg természetes.

1. Budavári Palota

A Palota mégis fontosabb mindennél, hitnél, hídnál, parlamentnél. Legyen akármilyen is: a múlt a miénk. Erősebb nálunk, nem tudjuk befolyásolni, fölénk tornyosul. De nem úgy, ahogyan a templomok tornyai, csak szelíden. A vastag falak valami ősi tudást őriznek. Valamennyire mindegyik többi építmény pótolható lenne talán mégis. A Vár (a Palota) nem lenne pótolható. Milyen üres lenne a világ, ha egyszer csak már nem volna ott a Duna partján. Milyen üres, és milyen értelmetlen. Nekem a Palota a legfontosabb.

14 komment

Címkék: kultúra történelem magyarország építészet


A bejegyzés trackback címe:

http://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr395474718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

KZsoci 2013.08.25. 15:38:04

És hol a lakihegyi antenna?! He?!

"A közel lakó ámátőrök tisztán hallották, ahogy a csepeli adó 25-ben jó reggelt kívánt!"

pontilyen 2013.08.25. 16:18:42

@KZsoci:

Aminek csak és kizárólag hasznossági funkciója van, az nem lehet igazán fontos építmény. Bár az kétségkívül igaz, hogy hasznosság nélkül szintén nem (lásd Ópusztaszert). Valahol a kettő vegyüléke az, ami létrehozza a hatást. Titokzatos dolgok az épületek.

KZsoci 2013.08.26. 07:22:58

@pontilyen: Még szerencse, hogy a lakihegyi antenna nemcsak hasznos (volt), hanem szép is. Gyönyörű formája van!

promontor · http://jozsefbiro.blog.hu/ 2013.08.26. 10:52:31

Hú, ez szuper poszt, várom a folytatást!

Viszont nekem az jutott eszembe, hogy mindegyik épület kiemelt középület. Mi lenne, ha lenne egy lista az átlagos épületeinkről is, amiből sok száz, netán sok ezer található az országban?

Így előljáróban a következők jutnak eszembe, a sorrend nem fontossági...

1: Barokk templom
2: Lakótelepi többlépcsőházas tízemeletes panel.
3: Vidéki ötvenes-hatvanas évekbeli földszintes, négyzetalapú sátortetős családi ház.
4: "Túldíszitett" neoakármilyen bérház Budapesten (és pár nagyvárosunkban)
5: Három-négyemeletes lapostetős társasház a 70-es évekből.
6: Csupaüveg irodaház budapesten.

Lehetne bővíteni, vitatni ezt is...

ccvv 2013.08.27. 08:47:32

Tisztelt posztoló!

A gondolat - mármint az épületek keresése, kiválasztása, bemutatása érdekes. És azt hiszem jó is. Maguk a szövegek viszont sajnálatosak. Bevallom az első kettőig jutottam. Nem tudok elmenni amellett, hogy az új Nemzeti Színház építészetileg egy irtózatos melléfogás, múltból merített elemek üres egymásmellé pakolása. A gondozott környezetre pedig Alföldit idézném: "El lehet dönteni, hogy működjön-e a szökőkút és eggyel kevesebb bemutatónk legyen, vagy ne." Ő az utóbbit választotta - nagyon helyesen. Aztán a Múzeum... Nem klasszikus szépségű. Klasszicista. Vagyis szintén a múlt elemeiből építkező stílus szülötte. "Régen minden jobb volt!" Az elmúlt korok építészetét felelevenítő stílusokkal mindig volt bajom.

Javaslok némi építészettörténeti-kultúrhistorikai magyarázatot is az épületekhez.

További jó munkát!

Palex 2013.08.27. 09:09:41

Szerintem a templommal szemközti kocsma mindig a legfontosabb építmény, legalább is a legtöbben erre szavaznának :)

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2013.08.27. 12:52:47

Azért a Szimpla Kert igazán odaférhetett volna a 4.-5. hely valamelyikére! Talán mondanom sem kell, mennyivel többen járnak oda, mint a Nemzeti Színházba...

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2013.08.27. 12:54:16

@ccvv:

Pedig egy újabb Alföldi-darab helyett minden jóérzésű ember a szökőkútra voksolna!

ccvv 2013.08.27. 13:07:19

@"the dragon": Ja, hogy Alföldi Roberta egy buziköcsögzsidóballibsi? Aha. Csak épp akkor ő volt a Magyar Nemzeti Színház legitim módon kinevezett igazgatója, és mint igazgató az volt a dolga, hogy színdarabokat állítson színre. Lehetőleg igényes környezetben, persze. De azért nehogy már bárki azt gondolja, hogy a színház azért van, hogy előtte szépen gyöngyözzön egy szökőkút...

Ilyen az, amikor valaki a politikát mindenbe belekeveri.

"the dragon" · http://kigondoltam.blog.hu/2013/08/26/elrendezett_hazassag 2013.08.27. 14:03:37

@ccvv:

A színház nem azért van, hogy gyöngyözzön előtte egy szökőkút. Ellenben abban szinte biztos vagyok, hogy a szökőkutakat arra találták ki, hogy gyöngyözzenek. Másra ugyanis nemigen jók!

Viszont azt öröm látni, hogy egyesek milyen öntudattal használják a "legitim módon kinevezett" kifejezést, amikor homoszexuálisokról van szó! Ajánlom ugyanezt a NMHH, az OBH, és a többi retrográd, fasiszta szervezet vezetőinek vonatkozásában is...

ccvv 2013.08.27. 15:03:35

@"the dragon" :

Oké. Akkor tisztázzunk pár dolgot.

Azt hiszem, a szökőkutat megbeszéltük, egyetértünk abban, hogy a színház nem azért van, hogy szökőkút legyen előtte, bár egy szökőkút jobb, mint egy szökőkút hiánya. Mondhatjuk úgy is, hogy a szökőkút alárendelt helyzetben van a színházhoz képest. Nem azt szoktuk mondani, hogy a szökőkút mögé felépítettét a Nemzeti Színházat.

A szökőkutakat valóban arra találták ki, hogy "szökjenek", alárendelt szerepükből adódóan vannak fontosabb dolgok is. Sajnos, vagy nem sajnos, de vannak.
--------------
A "legitim módon kinevezett" kifejezést egy színházigazgatóra használtam. A szexuális preferenciái nem tartoznak rám. Ahogy neme, bőrszíne, vallási hovatartozása sem. És másra sem.

A fasiszta szervezetek tagjainak vallási-nemi-stb preferenciái sem tartoznak senkire, ugyanis az magánügy. A fasiszta szervezetek manifesztumai, a különféle más csoportok elleni állásfoglalásuk, a kollektív bűnösségről vallott antidemokratikus, antiliberális elveik megítélése viszont közügy. Ezen csoportok legitimizációjához nem tudok mit szólni, csak nézem a cirkuszt a Magyar Gárda-Új Magyar Gárda ügyében.

Sajnálom, hogy ilyen messze kanyarodtunk. Eszem ágában nem volt politizálni, kizárólag a bloggernek szerettem volna felhívni a figyelmét arra, hogy a klasszicizmus filozófiája erősen konzervatív, a progressziót nélkülöző, még ha a legjelentősebb középületeink (szerintem sajnos) ebben a stílusban épültek is, a Nemzeti Színház környezete pedig sajnos nem ideális, egyik oldalon még építési terület van, a parkoló környékén a közlekedés elég nehézkes és még sorolhatnám.

pontilyen 2013.08.28. 10:05:53

Elnézést a kommentelőktől, hogy csak most válaszolok. Majdnem fölrobbant a házunk, szóval nem jutottam géphez.

@promontor:

Igen, ha épületeket veszünk számba, egyszerűen nem gondolhatunk csupán reprezentatív épületekre. Igazából egy olyan lista sokkal érdekesebb lenne, amely kevésbé ismert épületeket gyűjtene össze, ugyanakkor az óhatatlanul szubjektívebb is lenne. Ahhoz például nagyon-nagyon kellene ismerni Magyarország településeit, hogy hasonló szempontok alapján, mint amiket említesz, fontos épületeket jelöljek meg. Persze szubjektív alapon biztosan menne, csak az még nagyobb vitákat gerjesztene, mint ez a mostani. :-)

Talán még a 2. és 6. pont az, amelyik behatárolhatóbb, és amelyhez tudnék talán fűzni egy-két szót...

De az alapelvvel egyébként teljesen egyetértek: nem csak a reprezentatív épületek számítanak.

@ccvv:

Hát azzal az alapelveddel, hogy "Az elmúlt korok építészetét felelevenítő stílusokkal mindig volt bajom." valóban nagyon nehéz lesz közös nevezőre jutnunk. :-) Melyik reprezentatív magyarországi középület nem olyan stílusban épült, amely régebbi korok építészetét eleveníti föl? Legalább egyetlen példát tudsz mondani?

A környezet egy színház esetében szerintem különösen lényeges, mert a színházi este normális esetben nem ér véget a függöny legördülésével. Jön utána a séta, az élmények megbeszélése. A szoborpark, a kert, a szökőkút, a Duna látványa mindezt elősegíti. Sokkal inkább, mint például egy zajos belvárosi utcában a buszok kerülgetése. Tehát a környezetet így értettem.

"Klasszikus szépségű": szerintem nem minden klasszicista stílusban épült építmény képes elérni azt a hatást, amit a Nemzeti Múzeum. Itt megint az a szempont jön be, hogy a történelem egy csomó mindent rápakolt az épületre, annak környezetére, ami által a Múzeum kiemelkedik környezetéből; klasszikussá vált.

@"the dragon":

Jó gondolat egyébként az ilyen típusú, nem "magas kultúrát" ápoló építmények beemelése a fontosak közé. Nagyon nehéz határokat szabni, ezért aztán a készülő "százas lista" esetében is patthelyzetbe kerültem. A reprezentatív közintézmények épületei is fontosak, ha talán nem is annyira érdekes és elgondolkodtató az összegyűjtésük. (Bár pont ez szerintem nem igaz, mármint hogy az ne volna elgondolkodtató.)

A Nemzeti Színház körül kialakult kommentvita egyébként szerintem maximálisan igazolja a poszt egyik állítását.

ccvv 2013.08.30. 14:50:11

A régi korok építészetének 'felelevenítése' és az egy az egyben neo stílusok között is van némi különbség. Hogy a kérdésre is megpróbáljak válaszolni: nálunk szerencsésebb országokban nem csak egy kút vagy egy kurucfej maradt meg a romanikából, gótikából, reneszánszból. A nem neo, hanem eredeti katedrálisok, városházák, polgári paloták díszei városaiknak. Nagyon sajnálom, hogy a régebbi építészet emlékeket Magyarországon lerombolták és a Nyugatinál meg a Vámház körúti Vásárcsarnoknál nem nagyon van régebbi, nem neo épület. Viszont vannak újabbak, például a Hajós Alfréd-féle Nemzeti Sportuszoda vagy a dunaújvárosi evangélikus templom. Szerencsére a kisebb épületekkel jobban állunk, ha nem is olyan látványosak, és kívül is esnek a blog eredeti felvetésén, például a budai Bauhaus-villák világszínvonalúak.