HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.02.21. 17:17 pontilyen

Grafo(lógia)mánia

Nem tudom, hogy mióta érdekel a grafológia. Azt hiszem, ezt az érdeklődést is (az érdeklődésekkel ez már csak így szokott lenni) a hiúság indította el. Vagyis hogy már kisgyerekkoromban mindenki, aki meglátta az írásképemet, fölkiáltott: Egy-Fiú-És-Ilyen-Szépen-Ír! Teljesen nyilvánvaló (mindenki tudja ezt, aki már elkövette maga ellen azt a merényletet, hogy tanításra adja a fejét), hogy minden dicséret legalább kétélű. Mint ahogy minden elmarasztalás is. De arra tökéletesen alkalmas lehet, hogy az ember elgondolkozzon. Hiszen a fönti mondat egy csomó olyasmit implikál, ami egyáltalán nem magától értetődő. Nemcsak azt, hogy "a fiúk általában rondán írnak", hanem azt is, hogy az íráskép valamiféle viszonyban van azzal, aki ír. Márpedig éppen ez az implikáció a grafológia tudományának alaptézise.

Mert hogy tudományról van szó, az kétségtelen. Az alapposztulátumot (hogy tehát a lelkét beleírja az ember a betűibe) természetesen nem kell elfogadni. Ez azonban minden tudomány esetében így van. Számos olyan civilizáció ismeretes a világon, amely a hagyományosabb tudományok alapfeltevéseit sem fogadja el. Soha nem a "valóságot" vizsgáljuk, mindig egy absztrakciót. Az orvos, aki méréseket végez az emberi szervezetről, ugyanúgy csak feltételezésekkel élhet, ugyanúgy a tapasztalatait mozgósítja, ugyanúgy alapfeltevésekkel él, ahogyan a grafológus. Ez az oka annak, hogy nem tudunk jósolni. Csak arról tudunk jóslatokat megfogalmazni, amit a magunk számára mint megvizsgálhatót elkerítettünk. Tudjuk például, hogy bizonyos betegségek esetén ez és ez szokott történni, ilyen és ilyen kórokozók jelennek meg a szervezetben, és ez ellen valóban föl is vehetjük a harcot. De a teljes élet összes folyamatát a tudomány nem tudja birtokba venni. Máskülönben nem is léteznének betegségek.

Ezen gondolkodtam ma a buszon utazva, miután elolvastam tegnap egy sarlatán könyvet a grafológiáról. Na most, ez megint olyasmi, amit hosszú lenne kifejteni. Mármint hogy miért sarlatán. (Általában ez az élet olyan, hogy a dolgokról nagyon nehéz beszélni.) Maradjunk annyiban, hogy bár sarlatán, mégiscsak érdekelt, és elolvastam. Pont olyan ostobaság egy bizonyítatlan konstrukciót eleve elutasítani, mint hinni benne.

Itt van például Shakespeare aláírása. A tézis szerint ebben az aláírásban Shakespeare egész lelke, minden színpompája, összes hatalmas drámája a maga ezerszempontú villódzásával benne van. Aki látta az aláírást, nem is fog ebben kételkedni. Valóban, ahogy ránéztem, azonnal eszembe jutott az a csodálatos tél, amikor egy vizsgára készülve elolvastam Shakespeare összes drámáját, valami olyan gyönyörűséggel, amilyet még az irodalom is ritkán ad. (Pedig a szerzőt addig nem is tartottam különösebben sokra, dehát kinek nincsenek előítéletei?) No de. Világos, hogy mi itt a probléma. A tyúk meg a tojás. Vajon akkor is ilyen asszociációkat ébreszt-e bennem az aláírás, ha nem tudom, hogy kié? Aligha. Azt hiszem, innentől kezdve tudomány valami: hogy tudunk-e vele jósolni. És meggyőződésem, hogy egy képzett (okleveles) grafológus az írásra nézve sok-sok olyasmit megállapítana az íróról (anélkül, hogy tudná, ki az), ami a mi legnagyobb ámulatunkra igazolná vissza a valóságot.

Nehezen írok erről, talán érződik is a stílusomon. Gondolatokról nagyon nehéz jól írni. (Nietzsche is ezt mondta.) Úgyhogy inkább egy élménnyel zárok. Amikor tanítottam, természetesen szenvedélyesen érdekelt minden tanítványom írásképe. Aztán egyszercsak belémvillant egy dilemma: vajon szabad-e egy pedagógusnak éppen ezzel szenvedélyesen foglalkoznia? Nem épp olyan-e ez, mint személyes viszonyt ápolni egy tanítvánnyal? Hiszen egy tanárnak soha nem a lelket, mindig a teljesítményt kell értékelnie. De hát hogyan lehet a teljesítményt teljesen leválasztani az egész emberről? Egyre erősebben érzékeltem magamban a dilemmát (amit megfogalmazni persze soha nem mertem, és most se merek), hogy a lélek egy bizonyos bonyolultsági foka fölött lehetetlenség tanítani, sőt talán élni is.

4 komment

Címkék: tudomány írás grafológia shakespeare pedagógia


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr3348707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.21. 20:39:37

Nekem volt "afférom" a grafológiával. Az előző munkahelyemen a grafológiai elemzés miatt mondtak föl.

Az elemzést én is kézhez kaptam, nagyon érdekes, főleg a nyelvezete. Sok igazság van benne. De azt nem tudom, mire jöhet rá a munkaadó a munkavállalóról. Miért van erre szükség? Nem etikátlan ugyanúgy, mint a diákok esetében? Egy munkahelyen nem a konkrét teljesítmény számít?

Azért van happy end: az új helyem ezerszer jobb! De ez nem volt garantálva.

Bistyu 2008.03.04. 19:58:48

Egyik kollégámtól ma köszöntünk el, mert máshova akart menni dolgozni. Tehát nem kirúgták. Márpedig, ha magától megy, akkor valami mégiscsak jár neki. Így hát kapott egy férfias tollat. A férfias tollon férfias tipográfiával gravírozva szerepel az a csudamód férfias neve. (Meg a dörö. Azt is most kapta, persze, de az egy másik történet). Gondolom, a férfias gravirozású férfias tollát csak ritkán fogja használni, ilyen alkalmakkor pedig minden igyekezete azon lesz, hogy szépen írjon vele. Tehát nőiesen.
Hm?

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.04. 20:45:35

Ez jó!

A régi helyemen a kollégák annyira sajnálták, hogy elmegyek, hogy gravíroztattak nekem egy tollat.

Bistyu 2008.03.26. 16:47:12

A helyére meg egy olyan kolléga került, aki mellesleg grafológus (igazságügyi szakértő egyelőre nem lehet).
Amál, ugye örülsz?