HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.02.28. 20:02 pontilyen

Diplomaátadás

Átvettem ma délután a német szakos diplomámat. Úgy gondoltam az átvétel előtt, azaz például ma reggel, hogy nem fogok érezni semmit. És így is volt. Mit is éreztem volna? Nem múlt el semmi, nem ért véget semmi.

Aztán, amikor kiléptem a Gólyavárból a kellemesen hűvös Trefort-kertbe, megcsapta a fülemet valakinek a hangja: "hat évig jártam ide" -- mondta. És ekkor megdöbbentem. Hat évig? Én 2000 óta, azaz nyolc évig. Megpróbáltam gondolatban "összegezni", mi az, ami ehhez az egyetemhez köt, mit jelent ez a nyolc év, milyen lett volna az életem, ha nincs ez a nyolc év. Olyan nyugtalanság fogott el erre a gondolatra, hogy elhatároztam: nem megyek még haza, sétálni fogok, át kell gondolnom a dolgot.

Éppen kapcsolták már föl az utcai lámpákat.

Nem tudom, miért, de a felgyulladó fényekről a Gellérthegy jutott eszembe. A Gellérthegy, ahogy várok a Március 15. téren a 2-es villamosra. Vagy nem is ott, a Vigadó téren. De mit kerestem én az egyetemmel összefüggésben a Vigadó téren? A Március 15-ét értem, ott volt a PBU, és gyakran mentem haza villamossal. De a Vigadó tér? Igen, igen, ott is volt órám. Meg volt olyan is, hogy átsétáltam a kisföldalattihoz. Meg volt olyan is, hogy... Meghökkentem. Alig van olyan utca ebben a városban, amelyben az egyetem miatt, az egyetemhez kapcsolódva ne jártam volna. Nem lehet befogni az emlékeket.

Elgyalogoltam a Kálvin térig, de eszem ágában sem volt metróra szállni. Bementem inkább a Ráday utcába. Ott is csupa emlék. "Aztán menj ki, és kérdezd meg az utcát, / melyet oly égve és merengve futsz át / naponta többször, hogy már azt hiszed, / minden ház lelked mély színeit itta" stb. Való igaz, amit Babits ír: nincsen olyan ház, amelyhez ne fűzne valami, ha csak egy gondolat vagy érzés is. És ez mind-mind az egyetem miatt. De miért is?

A gimnáziumot el lehet temetni. Az egyetemet soha. De miért?

A gimnáziumtól való búcsúzást szomorúan és megkönnyebbülve éltem át. Akkor tényleg éreztem, hogy valami kétségkívül meghalt, végetért. Akkor gondolhattam olyasmit (és gondoltam is), hogy éntőlem már senki meg nem fogja kérdezni, mi az a Boyle-Mariotte-féle gáztörvény, hol van a mitokondrium, hogyan bizonyítják a másodfokú egyenlet megoldóképletét stb. stb., egyszóval: valamin végérvényesen túl vagyok. Volt ebben valami szomorú-édesen megnyugtató.

Dehát elfelejthetem-e, amíg élek, az egyetem kérdéseit? Egy bölcsészkaron végsősoron minden kérdés oda torkollik, hogy mi ez az egész. El lehet-e képzelni olyan élethelyzetet, amikor engem ez már nem érdekel? A válaszokat igen, azokat el lehet felejteni. Azokat jórészt már el is felejtettem. Na de a kérdést?!

Nem tudom, érthető-e, mi köze ennek az utcákhoz. Nyilván az, hogy az utcák nem a válaszok, hanem a kérdés részei. Az ember azért jár-kel, kóborol, csatangol, bóklászik a legkülönfélébb utcákon, mert rajtuk keresi a választ. Mi ez az egész? De az utcák sohasem válaszolnak. Mindig csak visszatükrözik azt a választ, amit mi magunk adunk a saját kérdésünkre. De ez a válasz mindig más és más. Ezért, hogy az utcákat (egy várost) sohasem lehet megunni.

A diplomaosztó ünnepségen egyébként elhangzott Kosztolányi egyik verse, a Fejtörő felnőtteknek. A kevés olyan verseinek egyike, amelyre nem úgy emlékszem, hogy nagyon megrázó. Föltesz egy kérdést (azt a kérdést, hogy "mi ez az egész"), aztán a végén megválaszolja. Vagyis hogy ez az egész az "élet". Hát ez nem túl izgalmas. De K.D.-nek még az ilyen kevésbé nagy versei is éppen elég nagyok. Az utolsó sora ugyanis megemeli. Nem írom ide, bízom olvasómban, hogy utánanéz. Ezen a soron gondolkodtam már hazafelé a buszon ülve, amikor a városra immár végképp ráborult az esti sötétség.

4 komment

Címkék: egyetem gondolkodás diploma utcák bölcsészkar


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr57358536

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tatjana 2008.02.28. 20:28:06

Olyan szép! Én is arra vágyom, hogy kiteljesedjek jövőre, s én is a bölcsészkaron. Hogy annak éljek, ami számomra a lényeg...
Szeretném, hogy majd egyszer én is ilyen élménnyel távozzak álmaim helyéről.

Gratulálok a diplomádhoz! :)

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.02.28. 22:57:38

Gratulálok!

Elolvastam a verset. Szerintem azért nem rossz. (Milyen engedékeny vagyok Kosztolányival, mi? ;) )
Bár nem voltam ott, nem ismerem a tanárokat stb. , de innen most azt gondolom, hogy azért választották ezt a verset, mert rá akarták ébreszteni a bölcsészeket, hogy van hétköznap is. Néha az élet nem érdekes, nem is jó, nem is rossz, csak olyan szimpla.

A vers csattanójáról meg annyit, hogy a professzorok is bölcsészek, szóval természetesen nem értenek egyet a fentiekkel. ;)

Azt kívánom, hogy hozd ki a legjobbat a diplomá(i)dból!

pontilyen 2008.02.29. 00:23:09

Köszönöm a gratulációkat.

Tatjana: olyan nagy a csábítás, hogy azt írjam, ne kergesd magad illúziókba, hogy juszt se írom. Mert aki tényleg sokat ki akar hozni magából, az ezt egy bölcsészkaron (szerintem) megteheti. Én legalábbis egyáltalán nem érzem úgy, hogy ne tanultam volna rengeteget. Szóval, csak így tovább, a hozzáállást illetően! ;-)

Reckl_Amál: Hát tudott a Dezső rossz verset írni? :-) Persze, hogy nem rossz. De most kapásból tudnék 30 (mit 30? 50!) jobbat sorolni tőle.
A vers szerintem a létre való rádöbbenés dokumentuma. Hogy tehát eleve nincs "jó" meg "rossz", csak "van" van. (Hihetetlen, mennyire benne van Nietzsche az egész Kosztolányi-ouvre-ben!) És de, de! Az igazi professzorok egyetértenek vele! Mert, ugye, itt a létünk abszurditásáról van szó. És ki ne érezné ezt át jobban, mint egy filozófus?...

Donny 2008.10.12. 23:14:41

A minap vettem át én is dipomámat. Más város, más szak, hasonló élethelyzet, üresség, séta a városban, bevillanások, ...mintha a magam zavaros kusza gondotaimat vetetted volna "papírra" . Egyszerűen csak szeretném megköszönni.