HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.03.05. 17:27 pontilyen

Véleményem a népszavazásról

1. Robert Musil, a XX. század egyik legnagyobb írója, 1913-ban, azaz 33 évesen a következőket írta:
Régebben sosem érdekelt a politika. A politizáló ember, ha képviselő, ha miniszter, olyan volt nekem, mint házam szolgaszemélyzetének tagja, akinek az élet közömbös dolgaival kell törődnie; hogy ne lepjen be mindent a por, hogy időre asztalon álljon az étel. Természetesen ugyanolyan hitványul teszi dolgát ez is, mint a többi alkalmazott, de amíg lehet, nem avatkozunk be. Ha olykor politikai párt programját olvastam, netán parlamenti beszédeket, csak megerősítettek felfogásomban, hogy itt igencsak alárendelt emberi tevékkenységről van szó, melynek végképp nem engedhető meg, hogy megmozgasson minket. Mindennek a mélyén ott volt azonban egy régi előítélet -- bennem. Nem tudom, mióta élt bennem, azt se, mely néven nevezzem. Nekem a mi világunk tetszett. [...] Hadd nevezzem nevén, mi volt ez: konzervatív anarchista voltam.

Azt a gondolatot, melynek révén mindez megváltozott, meglehet, nevetségesnek találják majd. Rövid és egyszerű: Te már azzal -- súgta nekem ez --, amit akarnál, a demokrácia teremtménye vagy, és a jövő csak a fokozottabb és tisztább demokrácia révén érhető el.

2. Élénken él az emlékezetemben (azt hiszem, nem is fogom sohasem elfelejteni) Orbán Viktor és Medgyessy Péter 2002-es vitája. A fő vitapont az volt közöttük, hogy a jövőben a gazdasági növekedés öt, avagy hét százalékos legyen. Hogy melyik lenne jobb. Az államkassza tele volt, a gazdaság (akkor tényleg) dübörgött; senki sem vitatta ezt.

Mindössze hat év telt el. Nem volt a világban semmiféle válság, Európa gazdasága töretlenül és egyenletesen növekedett, az EU új tagállamai nagyrészt bevezették az eurót, hatalmas fejlődésnek indultak; Magyarországon pedig: a gazdaság teljesen leállt, az államadósság magasabb, mint Kádár idejében, a közbiztonság állapota tragikus, a munkanélküliség egyre nő, és senki nem arról beszél, hogy 5 vagy 7, hanem hogy hogyan ússzuk meg élve a következő hónapot. Semmi nem változott meg, csak a kormány.

3. Hasonlattal. Tegyük fel, hogy egy focicsapat az egyik pontvadászatban harmadik helyen végez, a vezetőség azonban többet akar, kirúgja az edzőt, jöjjön egy új, hogy azzal bajnokok lehessünk. Az új edzővel a csapat folyamatosan szenvedi el a kínosabbnál kínosabb vereségeket (legutóbb egy orosz csapat alázott minket 5-0-ra), az edző összevész a játékosokkal, akik egyre durvább kirohanásokra ragadtatják magukat, visszacsúsztunk a tökutolsó helyre, fenyeget a kiesés. Összeül az elnökség, hogy mi lenne a megoldás. Fölmerül, hogy talán az edző a hibás, le kellene váltani. Igen ám, de megjelenik az igen komoly ellenérv: ez az edző 4-4-2-ben játszatja a csapatot, aki meg jönne helyette, az meg a 4-5-1-es szisztémát preferálja, az meg milyen korszerűtlen már. Jó, jó, kérdezzük meg a szakembereket, tényleg korszerűtlen-e. A szakemberek megosztottak a kérdésben; ki ezt mondja, ki azt. Európában játszanak ilyen meg olyan felállásban is. Következtetés: nem váltunk edzőt. Éljen a 4-4-2!

4. Néhány hónapja kilyukadt az egyik fogam. Utálok orvoshoz járni, de amióta vizitdíj van, már a gondolat is undorral tölt el. Olyan, mintha valami bűzlő féreg ólálkodna a rendelő mellett. Az emberek megalázásának szimbóluma van ott. Aki belegondol, nem juthat más következtetésre.

5. Hogy a népszavazás valószínűleg mégsem fog nyerni (eléggé), annak az az oka, hogy az emberek föladták. Már (?) nem hisznek abban, hogy a miniszter házuk "szolgaszemélyzetének tagja", akinek kötelessége azt tenni, amit mi mondunk neki. Épp ellenkezőleg, már régesrég lemondtak arról, hogy akaratuk és megbízottjaik között bármiféle kapcsolat létrejöjjön. Magyarország ma nem egy demokratikus hely, ami az emberek gondolkodását illeti démosz és hatalom viszonyáról.

11 komment

Címkék: politika demokrácia népszavazás


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr62367019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

shaker 2008.03.05. 18:42:36

ez meg az emberek véleménye...

nem oszt, nem szoroz. a válaszadók 55 százaléka szerint a népszavazás „pénzkidobás”, ugyanakkor elméletben a demokrácia fontos eszközének ítélik.
a többség a kormánytól „mindössze” a demokratikus minimumot várja el: azt, hogy helyén maradva hajtsa végre a nép akaratát (63%). még az ellenzéki szavazók körében is kisebbségben (45%) vannak azok, akik szerint eredményes népszavazás esetén a kormánynak le kellene mondania.

www.publicus.hu/nepszavazas2008/

pontilyen 2008.03.05. 19:31:01

Igen, erre utal a bejegyzésem 5. pontja. Nyilvánvaló, hogy egy demokratikus országban (pl. Németország, Anglia) más lenne a helyzet.

Joe Selfridge 2008.03.05. 21:46:24

Nem biztos, hogy Musil büszke lenne rá, ha tudná, miért és hogy idézgetik.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.05. 22:44:43

De azért nem hiszed Te sem, hogy Orbántól demokratikusabbak lennénk? (De sajnos Te ezt hiszed.)

A gazdaságot sem az fogja föllendíteni, ha osztozkodásba kezdenek, és leviszik az adókat, mint ígérik. A Fidesz győzelmének csak akkor lenne értelme, ha ők is hazugsággal győznének, és aztán tényleg keményen belefognának valódi megszorításokba, ahogy Gyurcsányéknak is kellett volna.

Ha megy tovább az osztogatás, akkor nem változik semmi. Orbánt kiégett, erőtlen politikusnak tartom. Kizárt, hogy képes lenne rá.

pontilyen 2008.03.05. 23:17:51

Hehe, ezt "szeretem" a politikai vitákban: mindig előtörnek az indulatok. :-)

A demokrácia (pont ez a lényege, és a poszt is pont erről szól) nem a politikusokban, hanem az emberek gondolkodásmódjában érhető tetten. Musil is azt fejtegeti az esszéjében, hogy a politikusok "szolgaként" való felfogása szorosan összekötődik a demokratikus politikai berendezkedéssel.

Itt Magyarországon szó sincs erről. Az emberek a politikusokra afféle megváltóként tekintenek, holott elvileg egy világos szerződési viszonyról kellene, hogy (egy demokráciában) szó legyen.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.06. 09:20:29

Igaz, amit írsz. Épp ezért nem hiszek abban, hogy egy szimpla kormányváltástól változnának a dolgok.

vasika 2008.03.06. 20:13:22

sztem nem a politika, hanem az a kispolgári demagógia, amit stílusul választottál (lásd ilyen kitétlelek: "Aki belegondol, nem juthat más következtetésre."), ami vonzza a heves indulatokat. én elhiszem, h ezt se komolyan gondolod csak "parodizálod", hogy mégis úgy mondjam, nem elég nem lenni szopóskurvának, ha a vatikáni énekkarba tartasz, akkor a látszatát is kerülni illik

pontilyen 2008.03.06. 23:09:52

Reckl_Amál: Természetesen én sem gondolom, hogy "egy szimpla kormányváltástól változnának a dolgok"; csak azt, hogy kormányváltás nélkül bizonyosan nem fognak.
Egyébiránt az is a gondom a messianizálódással, hogy láthatatlanná teszi, ha valaki valóban alkalmatlan (= nem rendelkezik megfelelő képességekkel) arra, hogy vezető legyen.

vasika: Magyarországon nemigen van más nyelvi közege a politikáról való beszédnek, mint ez. Én nagyon örülnék, ha lenne (a Musilhoz nyúlás is a nyelvváltás felé való kísérletezgetés), de a nyelv nem privátban működik, mindig egy közeg része.
Számomra a németországi élet a politikai újságok miatt is fölüdítő volt. Friss levegő volt egy-egy FAZ-cikk az itteni velejéig demagóg légkör után.

vasika 2008.03.07. 03:55:57

ha ironikus akarnék lenni, fölhívnám a figyelmed az irodalomra, mint jelenségre, h dehogynem, a nyelv privátban is működik, az olvasó dilettánsa egója hiszi csak, h a nyelvhez ő is kell. aki már alkotott, az tökéletesen ismeri az érzést, h a jelentésadáshoz a közönség tök fölösleges, föltéve, h nem egónknak hízelgő ripacskodást csinálunk. ha meg nem akarok ironikus lenni, akkor aszondom, h hát a gondolkodás az pont ez, belső beszéd. szóval nagyon nem értem meg én ezt az érvelést, amúgy más téren sem, h "ebben az országban/kultúrában ez így megy és nagyon nehéz...". hogy úgymondjam, legalább a fejünkben képesek lehetünk kikiáltani a saját monarchiánk és respublikánk, sőt, ugye n. sem mond mást, mint h öld meg a kultúrád beléd rakott isteneid, és merj az lenni magad, az önnön istened

pontilyen 2008.03.07. 14:11:21

Hú, ennyire szerintem még nem állt távol egymástól a véleményünk.

A privát nyelv kritikája (azaz hogy NINCSEN privát nyelv) az egész huszadik századi nyelvfilozófiát Wittgensteintől a pragmatistákig vagy Derridáig átjárja. Hogyan létezhetne az irodalom olvasó nélkül?... Hogyan lehetne értelme a gondolkodásnak gondolkodási szituáció nélkül?

Egyébként ennek Nietzsche is nagyon is tudatában volt, nagyon nem volt szolipszista. De ez roppant messze vezet, szívesen diskurálnék veled hosszabban is erről...

vasika 2008.03.09. 12:49:21

nos, kérlek, nincs ezen diskurálandó, mert nekem ez nem véleményem, hanem egy metodika. végy ez közkeletű nézetet, igen wittgensteintől derridáig, és légy elég merész, h belásd az alapvető elhibázottságát. az igazsága trivi, bele tudom élni magam. ellenben a hamisságába is. a nyelv szempontjából és gondolkodás szempontjából (ha csak. w.-t veszed) irreleváns az "igaz" és "hamis" fogalma. tudom, h a lacani és tulképpen az egész európai gondolkodás képtelen mit kezdeni a magánvalóság fogalmával, a beszédhez immanensen föltételezi a társadalmi, a kontextust és a közönséget, ám ez szintúgy nem "igaz", csak egy szituációba, jelesül az európai kultúrába ágyazott nézőpont. és totálisan félrerakható

ha a nyelvet arra használod, amire egy kétéves, azaz eszköznek, az pont nem szolipszizmus, ámbár nem hiszem, h a szolipszizus ne lenne egy nagyonis érdekes gondolat, szóval a stoptábla ugye létében van akkor is, ha senki sem látja avagy éppen százezer év múlva vmi ufó látja, akinek nincs jelentése. a stobtáblának van léte az értelmén kívül is. ugyanígy: a nyelv kifejezési és dekódolási eszköz. ha lehántom az egészről a kollektívot, a jelentést, még mindig ott marad az amorf, nyelv előtti psziché, amit kifejezni akarunk általa. sajátunk és a másiké is. ez akkor is létezik, ha éppen nem nyelviesül. na de hát sztem ebből is érted, h sztem is távol van a megközelítésünk, nekem az már fetisizmus, ahogy a nyelvet tiszteled, fontosnak tartod, és nyilván számodra én méltatlanul csak egy kapcarongynak veszem, amelyiket akár havonta cserélek, ha túlzottan bepiszkolódik

na, de megyek népszavazni