HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.03.13. 01:31 pontilyen

Vitaest az egyetemen

A régi görögöknek volt egy kiváló kifejezésük azokra az emberekre, akiket nem érdekelt a politika. A kifejezés így hangzott: idióta. Ezzel a fölvezetéssel kezdődött az a vitaest, amelyet megnéztem ma este az ELTÉ-n; szoftos balosok (Bozóki András, Lengyel László és Závecz Tibor) elemezték annak esélyeit, hogy egy esetleges harmadik erő a magyar politikai életbe befurakodjon.

Szoftos jobbos csak szoftos balost hallgasson, és viszont. Csak ennek van értelme. Mi magyarok (bocsánat a többes számért, ez a mondat csak többes számban értelmes) jó okkal szoktunk már hozzá ahhoz, hogy a politikusok szavait ignoráljuk. Egyrészt, ugye, úgyse őszinték, másrészt meg úgyis előre tudható, mit mondanak. Legfeljebb nevetgélni és röhögcsélni lehet rajtuk (hiszen kabaré, amit előadnak), mígnem aztán jön a leforrázódás, és arcunkra fagy a nevetés.

Hányszor hallottuk már, hogy nagy a baj. De mivel mindig politikusok mondták, vagy, ami ugyanaz, pártokhoz világosan köthető "független" elemzők, sohasem hittük el. Nyilvánvaló, hogy rövid távú szavazatmaximalizálás, illetve az ehhez a tervhez való lojalitás, valamint a másik politikai oldal földbe döngölése a cél. Mindkét oldalon. Unalmas. Amit azonban ma este hallottam, nem tudom, miért, jobban elgondolkodtatott, mint a szokásos értelmiségi nyavalygás. Számomra a beszélgetés lényegi tanulsága az volt, hogy itt Magyarországon tényleg nagyon nagy a baj. Ez az egész ország hosszú évek óta hitelekből él. Azt költi el, amije nincs. Nem is érti, mekkora bajban van. Nem Gyurcsány országa van bajban (amit a jobbosok nem szoktak érteni), és nem Orbán országa (amit a balosok nem szoktak érteni), hanem ez itt. (Amit én nem szoktam érteni.)

Aki 2014-ben megy nyugdíjba, havi 22.000 forintot kap majd kézhez. (Igaz? Nem igaz? Nem ez a lényeg. Hanem, hogy erre egyáltalán gondolni lehet.)

Azon gondolkodom, miért hatott rám ez a műsor sokkal erősebben, mint egy-egy újságcikk, amelyben ugyanilyesmiket (hogy ránk dől a gazdaság, beáll az államcsőd) újra meg újra leírnak, talán pont ugyanazok is, akik most beszéltek. Miért, hogy most a legteljesebb naivitással fogadom el őszinteségüket? Azt hiszem, arról van szó, hogy az újság is politikai szereplő. Minden médium az. Elhinni csak magánszemélyeknek tudunk bármit is. Pont, mint amikor előállt Demján Sándor, és elmondta, mekkora nagy a baj. Igen, neki elhiszem.

A közbeszéd válságáról van szó. A nyelv válságáról. Ki hinné? Pont ott ilyen fontos a nyelv, ahol a legridegebb számok és adatok az uralkodók? Bozóki egyik mondatát szó szerint följegyeztem magamnak: "A probléma csak akkor termeli ki a megoldását, ha látjuk." Itt Magyarországon nem látjuk. Azt persze mindenki érzékeli, hogy valami nem stimmel, de hogy micsoda, azt nem tudjuk megfogalmazni. A 19. századból ránk hagyományozódott nyelvi kód, a bal-jobb szembenállás semmit sem értet meg a dolog valós természetéből. Márpedig itt minden médium mindent ezen a kódon rögzít, a néző pedig ezzel dekódol.

Új párt? Álprobléma. Új nyelv kell, nem új párt. Miközben tudjuk, hogy a régiek nem fognak új nyelvet megtanulni. Az egyetlen reális kívánalom, hogy legalább a saját szakmájuk nyelvét értsék. A beszélgetés is erre futott ki, én is erre futok ki. Olyan szürke, unalmas és poros eminenciások kellenek, akik bizonyos szakmai alázattal szépen szívósan eldolgoznak. Nem polihisztorok. Egy adott szakmán belül az emberek nem a bal-jobb szembenállás alapján dekódolják egymás szavait. Van hozzá saját nyelvük, saját szívük, hogy dekódoljanak.

10 komment

Címkék: politika közélet magyarország társadalom


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr10378754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.13. 19:52:22

Hű, Ponti! Ez aztán egy jó kis írás! Simán megérdemelné a címlapot.

Tényleg hihetetlen, hogy az emberek mennyire nem értik a helyzetet, mennyire álomvilágban élnek. Amikor Demján bent volt a Szólás szabadságában, az annyira egetrengető volt, és semmi igazi visszhangja nem lett. Pedig ennél egyszerűbben nem lehet mondani.

Érdekes a saját megfigyelésem: az elmúlt időben sokat dolgozom együtt horvát kollégákkal. Hihetetlen mennyire kulturált, korrekt, európai emberek. Főleg, mikor tolmácsolok, látom, a magyarok mennyire bunkók. (Nyilván nem mindenki, de a legnagyobbak sajnos mindig honfitársaim.) Mi meg őket nevezzük Balkánnak. Igen, földrajzilag ők a Balkán; amennyiben ez a civilizáltság fokát jelenti, akkor meg inkább mi. Ez is egyfajta lemaradás. De a fő baj, hogy többet képzelünk magunkról, "hangemberek" vagyunk.

A nyelvezet azért rossz, mert sajnos a magyar jogrendszert is ez az érthetetlen nyelvi világ uralja. Mivel a politikusok a "joggal dolgoznak", átveszik ezeket a rossz, érthetetlen frázisokat. Persze többnyire ők sem értik. Attól félnek, szakszerűtlennek fognak tűnni, ha rövid, konkrét mondatokban beszélnek. Például az elmúlt népszavazás lényegét is Horn Gábor vulgáris, ám kétségtelen 100%-osan igaz mondata ragadta meg. Nem vágyom én arra, hogy anyázás váltsa föl a mostani bikkfanyelvet. De az érthető lényegretörőség nem ártana. (Ezt nevezik nyelvészék takarékosságnak és pontosságnak, nemde?)

pontilyen 2008.03.13. 23:30:04

Köszönöm, dehát (én már csak tudom) az eddigiek is jók voltak. :-))

Balkáni a magyar mentalitás, a gondolkodás, a hőzöngés, a nagyotmondás, a cinizmus, az őszinteség teljes hiánya, a mások lenézése, a bozótharc-szemlélet és még sok minden. Úgy írom ezt persze, hogy tudom: mindenféle általánosítás félreérthető, ha komolyan veszik (azaz általánosításként). Nézzünk magunkba.

A nyelvi váltáson nem pusztán kódváltást értek, hanem a beszédfeltételek változását. Ma Magyarországon sok mindenről egyszerűen nem lehet beszélni, mert hiányoznak hozzá a megértés feltételei. Minden téma, mihelyt a közéletbe kerül, egy bal-jobb oppozíció szerint értelmeződik. Ez olyasféle átok, amely minden politikai vitára rányomja a bélyegét.

Akinek van emléke a nyolcvanas évek legvégéről (azokról a boldog rendszerváltó évekről), tudja, hogy ennek nem okvetlenül kell így lennie, még itt, Magyarországon sem.

Számomra különben az egyetlen biztatás: annyira mélyen vagyunk, hogy innen már nincs lejjebb. És ezt talán egyre többen látják hasonlóan.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.13. 23:54:00

Engem ez a "mélység" kicsit megrémiszt. Nem lesz-e ennek valami drasztikus vége?

Csöncsön · http://mondataink.blog.hu 2008.03.14. 00:03:32

Mi jöhet? Háború? Polgárháború? Katonai diktatúra? Államcsőd? Éhínség?

Inkább egy általános züllési, balkanizálódási, latin-amerikanizálódási folyamat jelei láthatók. Adósságspirál stb. Egyáltalán nem értek hozzá, csak visszaböfögöm azok szavait, akik értik.

Nagyon biztató, hogy ebben nincsen bal- és jobboldali véleménykülönbség. Aki "pannon pumáról" beszél, azt ma már mindkét oldalon lehülyézik. Ebben a kérdésben -- hála égnek -- már nincsen két pólus.

pontilyen 2008.03.14. 00:05:44

Igen, én is osztom Csöncsön véleményét. :-))

[Így jár, aki egy csomó nikket futtat a neten egyszerre. Előbb-utóbb tutira belekavarodik...]

Bistyu 2008.03.14. 06:16:59

Csöncsön:
"Mi jöhet? Háború? Polgárháború? Katonai diktatúra? Államcsőd? Éhínség?"

Mondjuk én ezt a szöveget már '86 óta hallgatom folyamatosan, mert volt egy-két közgazdász, aki ezt ki merte mondani. Mondom: közgazdász. Nem politikus, közgazdász. És még pontosítanék: nem ki merte mondani, hanem ki kellett mondania.

"Inkább egy általános züllési, balkanizálódási, latin-amerikanizálódási folyamat jelei láthatók"
Ezt meg a Grósz Karcsitól hallottam legelőször, amikor fehérterrort emlegetett azzal a csöpp szájával.

Szóval szerintem találjatok ki valami újat.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.03.14. 10:00:20

Valami új: dolgozzunk és pofa be?
Ezt ebben az országban még nem nagyon próbáltuk.

Ne menjünk át a piroson; fizessük is be az adókat, ne csak szomorkodjunk, hogy magasak; ne arra szavazzunk, aki szimpatikusakat mond, hanem aki realista....! És főleg (a Király szavaival élve): "Little less conversation, little more action, please"

pontilyen 2008.03.14. 14:49:31

Rossz partnert választottál, Bistyu, ha összeveszni akarsz. :-)

A nyolcvanas évek végén valóban hasonló válságtünetek voltak érzékelhetők, mint most, feltehetően azért, mert a rendszerváltás olyasféle problémákat termelt ki, amelyek az akkori rendszer problémáival analógok. Két ugyanolyan (történelmi) helyzet nem létezik.

A nyolcvanas évek végén rendszerünk alapítóatyái és anyái úgy képzelték, hogy a külső feltételek megváltoztatása (jogrendszer, privatizáció, a demokrácia külsődleges formáinak kiépítése) magával vonja a hatékonyabb működést. Jöttek a mindent-bele ötletelések, miközben az állami vagyon egyszercsak kézen-közön eltűnt. Az első demokratikusan választott kormány tehetetlen és (egyre inkább úgy látszik) alkalmatlan volt, hogy a kialakuló válságot kezelje. Az új rendszer ugyancsak kódolta a korrupciót, másképpen nem is fenntartható.

De hát miért írok én erről, tíz sorban? Tényleg jóságba torkollik a beszéd? 88-ban abba torkollt? Elgondolkodni legalábbis alkalom van.

Bistyu 2008.03.17. 12:34:28

Ja jó, most meg vagyok győzve nagyon.