HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.03.28. 20:47 pontilyen

Öröm alias Freud'

Elnézést kérek legkitartóbb olvasóimtól a többnapos távolmaradás miatt. Kicsit fölgyűltek a teendők és olvasnivalók az utóbbi napokban, és nem jutott idő a blogolásra. Többek közt Frazer Aranyágát kellett elolvasnom, ami apró sűrű betűkkel vagy ötszáz oldal, aztán Freudtól a Totem és tabut, szóval, el voltam látva szóval, vagyis vagyok is, mert az ellátás soha nem egyszeri K.O., mindig szívósan élő baj-ellátás.

Arra gondoltam, hogy leírom most már a véleményem erről a Freud nevű bécsi orvosról, úgy, ahogy sehol nem írhatnám le. Mert a leírás, a megírás mindig korlátokhoz kötött. Persze itt is. Az "ahogy sehol nem" ettől még igaz. Igaz, ez mindig igaz. (De hát ki tagadta?)

Egy analógia jutott eszembe, talán használható. Volt ugyanis Freudnak a századfordulón egy többé-kevésbé kortársa, igaz, néhány ezer kilométerrel arrébb, aki ugyancsak úgy gondolta, hogy valamit ebben a mi világunkban iszonyatosan félreértenek, és aki ugyancsak alkotott egy elméletet, amelyet aztán sokan ugyancsak vallásos tisztelettel követtek. Ez a valaki Tolsztoj volt. Na most, nekem meg most az jut eszembe, hogy Freud meg Tolsztoj között van egy sajátos párhuzam, amely viszont nem elméleteik tartalmában, hanem hatásában keresendő; és akkor én most ezzel igyekszem megmagyarázni, hogy mi nekem Freud (és Tolsztoj).

Elméleteik ugyanis egyre nevetségesebbnek tűnnek. A kasztrációs félelem, Oidipusz-komplexus, apagyilkosság, elfojtás, projekció visszatérő kliséi -- miután megismerte őket az ember, és túljutott azon az ámulaton, amelyet ezeknek a kombinációknak az átgondolása kelt -- már fárasztóak, és annál inkább azok, minél komolyabban veszi őket valaki. Ez Freudnak a vallásos mozzanata. Mint Tolsztojnak a tolsztojánus zagyvaságai. Önmagukban iszonyúan logikusak, de igazából teljesen értelmetlenek, az élet szempontjából teljességgel hasznavehetetlenek.

Csakhogy Freud sokkal több, mint a freudizmus. És itt nem arról beszélek, hogy az én freudizmusom sokkal több, mint mások freudizmusa. Mások freudizmusa pontosan úgy tartalmazza Freudot, ahogy az enyém. Hiszen ez egy látásmód. A világnak egy merőben új dimenziója.

A világ leleplezése.

Aki olvasta (és értette) Freudot, az mindent kettőzve lát. Nagyon jól zudja, hogy a jóság egyben gonoszság is, a gonoszság jóság, az öröm depresszió, a depresszió öröm is, a neurózis egészség és az egészség neurózis és így tovább. Aki olvasta már Freudot, azonnal fölismeri azt, aki még nem olvasta.

De ugyanez Tolsztojra is áll. Ő is kettőslátást okoz. Csak tőle minden valamiféle súlyt kap, megnehezedik, elmélyül. Vagyis itt is is. Miközben könnyű, nehéz is lesz. Az emberi szavakra súly kerül. Mondhatjuk, hogy a morálé, de ez így nem igaz. Moralizálni Tolsztoj nélkül is lehet. Az amoralitásban morált látni (és viszont), csak általa.

Megfigyeltük-e már, hogy Tolsztoj és Freud igazi "követői", azaz értői éppen nem (vagy nem éppen) a freudisták, illetve tolsztojánusok köréből kerülnek ki? Hogy amikor valaki azzal jön, hogy így gyerekkori trauma, úgy anyakomplexus, akkor szinte biztosra vehetjük, hogy nem legyintette meg őt a dolog radikalitása? Az igazi értők tőlük függetlenül, tőlük távol gondolkodnak, írnak, beszélnek. Tolsztoj igazi értői Thomas Mann, Gabriel García Márquez, Albert Camus és a többiek, a XX. század legnagyobb írói, akiket a legdurvább belemagyarázás sem vádolhatna meg tolsztojánizmussal. Freud igazi értői pedig Foucault, Derrida vagy a költészet olyan kóbor lovagjai, mint József Attila.

A szerelembe, mondják,
belehal, aki él,
de úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

Ebben a (nem-freudista) négy sorban az egész Freud benne van.

Most persze fellengzek. Hogy lenne benne négy sorban tízezer oldal? Dehát még mindig nem értitek? Az egész Freud ez a kettőslátás.

Kertész Imre írja, hogy ő a filozófusokat nem a rendszerük, hanem a mellékmondataik miatt olvassa. Szerintem ezzel mindnyájan így vagyunk. A Totem és tabuban Freud nagyon finoman pedzegeti, hogy a névmágia belőlünk, civilizált emberekből sem halt ki egészen, hiszen ki ne gondolt volna már arra, hogy a saját neve jelent valamit. Na ja. De a részéről ez csak egy pici kis kacsintás volt. Dehogyis gondolt ő a saját nevére.

3 komment

Címkék: játék freud olvasmány tolsztoj freudizmus


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr86401177

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

heki 2008.05.13. 22:45:49

Jaj amikor Freudot olvasom, szégyenérzettel vegyes döbbenet, hogy tényleg, ahogy mondod, megkettőzve látni a dolgokat. Nyomasztó, de felemelő érzés, a dolgok mögé lesni.

Amikor meg Jungot olvasom, akkor olyannak látszik a világ, hogy de szép lenne, ha így lenne.

pontilyen 2008.05.13. 22:58:04

De a szégyenérzet gondolom inkább amiatt van, hogy "a fenébe is, de naiv voltam", nem? Vagyis, akarom mondani, Freud fölemel egy olyan síkra, ahonnan nézve a saját gyarlóságaink láthatókká válnak. És ez persze bizsergető is.

sleeping dancer · http://sleepingdancer.freeblog.hu 2009.01.12. 21:51:10

hát ezt jól megfogtad, így látom én is, freud sokkal több (más), mint a bukott, ahogy írod nevetséges elméletei