HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.04.05. 19:01 pontilyen

Két ember

Nagyon ritkán lehet manapság emberekkel találkozni. Nietzsche átka, melyet a saját maga langyos kényelmébe beburkolózó, önálló véleménnyel és élettel nem rendelkező "modern" emberre szórt, úgy látszik, egyre aktuálisabb, egyre érthetőbb, egyre inkább célba talál. Annál jobban elszégyellhetjük magunkat, amikor kivételekre akadunk, akik a maguk szívós egyedülvalóságukban újra meg újra azt sugallják, hogy az önálló lét a jelenben is lehetséges. Ezen a héten két ilyen ember is meglepett engem a képernyőn át. Róluk lesz szó az alábbiakban.

Feldmár András

Róla már eddig is sok jót hallottam, azaz inkább olvastam. De élőben (azaz az arcával együtt) most láttam először. Pszichológus, vagyis lélekbúvár, a szó legjobb értelmében. Egy olyan valaki, akit szenvedélyesen érdekelnek az emberek. Nem véletlen, hogy a pszichiátriát a jelenlegi állapotában a boszorkányüldözés szellemi színvonalán állónak látja, amely képtelen számot vetni azzal a végtelenül egyszerű ténnyel, hogy minden ember különböző. Ha valaki egy kicsit többet (vagy kevesebbet) eszik, esetleg többet (vagy kevesebbet) alszik, mint a "normális ember" (értsd: a semmilyen ember), vagy aki egy kicsit szokatlan szokásokban leli kedvtelését, vagy akinek kicsit tágabb és szárnyalóbb a fantáziája a "normális embernél" (értsd: a semmilyen embernél), azt a pszichiátria betegnek nyilvánítja. Feldmár a maga csontsovány, ősz szakállú arcával grimaszolva, szemüvege mögül fürkészve a kérdező riporternőt, a maga kissé vontatott, de roppant barátságos és játékos hangszínével fejtette ki, hogy ő ezt a lelkekkel való kuruzslást mennyire veszedelmesnek tartja. Vegyük példának a depressziót. Feldmár hangot adott annak az igen egyszerű igazságnak, hogy "amikor valakinek nem hagyják elmondani a véleményét, akkor persze, hogy rosszul érzi magát". Ezt nevezi ma a pszichiátria depressziónak. És így tovább. Élmény volt hallgatni. Élmény volt látni, ahogy a legbutább kérdésekre is a legtermészetesebb, legüdítőbb, legemberibb naivitással (azaz bölcsen) válaszolt.

Gazsó Ferenc

Róla nem tudom, hogy bölcs-e. Nem is ez érdekelt benne. Ő egy MSZP-s politikus, de persze nem parlamenti képviselő; teljesen kívül áll mindazon a temérdek ostobaságon, amit pártja (is) nap mint nap az emberek fejébe töm. Arról beszélt, hogy ez az ország milyen állapotban van, az emberek hogyan élnek benne (egyáltalán: kik élnek benne), és hogy szerinte hogyan nézne ki egy szociáldemokrata politika. A szociáldemokrata politika szerinte a piaci viszonyok előidézte dinamizmus és az emberekben élő jóléti igények összeegyeztetési kísérlete volna. Ilyen átütő világosságot (fényt) talán még soha nem tapasztaltam a magyarországi politikában. Szociológus lévén adatokkal támasztotta alá, miben áll szerinte országunk jelenlegi nyomora. Fölösleges ezeket itt részleteznem; hadd emeljek ki csak egyetlen egyet: Magyarországon ma a munkaképes embereknek csupán 54%-a dolgozik. Elképesztő adat. Az emberek nem dolgoznak, nem azért, mert lusták, hanem mert nincsen munkahely. Magyarországon gyakorlatilag nem létezik gazdaság. Ami van (a multinacionális cégek), az nem forgatja vissza a profitját, és nem vesz részt vele a közteherviselésben. Ha elképzelünk egy ilyen országot (és nem is kell nagyon képzelődnünk, elég csak körülnéznünk), nemigen csodálkozunk majd azon, hogy az emberekben itt nincsen munkamorál, nincsen vállalkozókedv, nincsen felelősségérzet. Honnan is lehetne? Egyszóval, Gazsó úgy beszélt, ahogyan itt Magyarországon rajta kívül senki: szociáldemokrata létére szociáldemokrataként. Döbbenetes kivétel. Az ember hajlamos elhinni, hogy ilyesmi már nem is létezik.

 

4 komment

Címkék: közélet emberek lélek pszichológia feldmár nietzsche gazsó


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr90412696

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

brigi 2008.04.07. 14:54:28

feldmártól olvastam két könyvet, láttam filmet. zseni egy ember. egy bejegyzésbe nekem nem fér össze feldmár andrás és egy mocskos politikus. legyen az mszp-s vagy fideszes. egyre megy.nem szeretem a politikát. tanár úr annál inkább.
node éljen feldmár!
hogy van a tanár úr mostanság?

pontilyen 2008.04.07. 19:05:14

Üdv, igen, éljen Feldmár! :-)

A politikát elég nagy divat utálni ma, köszönhetően azoknak a tehetségtelen és szellemtelen egyéneknek (majdnem egyedeket írtam), akik foglalkoznak vele. Isten őrizz, hogy valaki MSZP-snek higgyen (mosolyjel); egyszerűen csak izgató, ha valaki MÁSKÉPP beszél, mint ahogy köreiben beszélni szokás. Nyilván ez csak úgy lehetséges, hogy a véleményét nem a pillanatnyi közvélemény-kutatási eredmények, hanem mélyebbről jövő meggyőződések alakítják. Innentől kezdve pedig mindegy, hogy egyetértek-e vele.

Köszönöm az érdeklődést, a hangulatom (mint mindig) enyhén szólva is hullámzó. Szeretnék valami értelmeset csinálni, de minél bonyolultabbnak tűnik a világ, annál inkább elbizonytalanodom. Ebből aztán egy amolyan napról napra lét lesz, mint egyébként (alighanem) legtöbbünknél.

A minap kíváncsiságból belenéztem a tavaly ilyenkor írt naplóimba. Hogyan éltem akkor. Az jött le, hogy úgy szorongtam a suli miatt, mint egy kisgyerek. Egy év múlva meg az jön majd le, hogy most meg más miatt szorongok. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ez valamiféle alapközérzet. Amikor az ember dolgozik (valamin), akkor belefeledkezik az adott munkába, és nem szorong, sőt ez inkább a játékhoz hasonlítható állapot. De ha az EGÉSZre gondol, szinte megsemmisül az iszonyattól.

No de, nem filozofálok tovább (pláne így), inkább visszadobom a labdát: mi újság az iskolában? [Egyszer bent voltam, és annyit mindenesetre láttam, hogy a tanári átalakult.] Volt-e pl. tanítás a BKV-sztrájk ellenére? Érti-e már valaki (Zita ausgenommen), mi az a globális és lineáris kohézió? [:-)] Illetve: kell-e olvasni Dosztojevszkijt?

brigi 2008.04.08. 15:07:04

nem kellett volna befeszülni a suliban.
persze volt tanítás.ez az este a jedlik ányos gimnáziumot minősíti. vasárnap lehetett ugye véglegesen tudni,hogy bizony itt sztrájk lesz. a híradó,az internet attól zengett,hogy a hétfúői napon a bkv sztrájk miatt hiányzóknak automatikusan igazolják a napot. ehhez képest.. ma csepel térképpel és gps-sze l a kezében jelent meg az osztályfőnök.ki hol lakik? node mindegy is.

érettségi továbbtanulás tabu téma. már csak a pontjaimat tudom számolni. bár felesleges, jövőre úgy is teljesen más lesz a rendszer.
nekem németül ne nagyon írjon..3.éve tanulom a nyelvet,de egy élet is kevés lenne ahhoz,hogy beszéljem.
nem,senki sem tudja mi is az..
sajnos dosztojeszvkij nem kötelező. vagyis igen. de nem mindenki él vele.

brigi 2008.04.08. 15:08:30

akarom mondani eset! este semmiképp.