HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.05.08. 01:11 pontilyen

"Lágy volt, szőke és másfél mázsa"

A boldogságról beszélgettek ma (azaz most már tegnap) a "Lehet más a politika?" című rendezvénysorozat meghívott vendégei. Nem tudom, van-e mit írnom e témáról. Csak azt tudom, hogy kell. Nemcsak azért, mert Tulip nevű kedves kommentelőm javaslatot tett rá, de azért is, mert a boldogság valahogy természeténél fogva arra vár, hogy kimondják. Hogy hirdessék és világgá kürtöljék. A boldogság nyughatatlan jószág.

A gond nem is a kell-lel, hanem a hogyan-nal van. Mert Istenhez hasonlóan ez is egy "rendkívül diffúz és bonyolult" fogalom, és az ember könnyen beleesik a semmitmondás, a közhelyesség vagy a hiteltelenség csapdáiba. A boldogságról a legnehezebb beszélni. (Hozzáteszem: ez az oka, hogy nem szoktak róla. Már megint, ugye, a lustaság.)

Belátom korlátaimat. A mai (azaz tegnapi) rendezvényen, ahol kimondhatom, hogy határozottan boldognak éreztem magam, rendkívül sok okosság, helyesebben: bölcsesség elhangzott Lao Ce-ről, a plázákról, az autók helyett fákat igénylő emberekről, Dosztojevszkijről, a mesékről és az aranykorról, a tyúkgyárakról és az Erzsébet téri Gödörről, és persze egyik gondolatfutam sem hagyott engem hidegen. Minderről összefoglalóan vagy összefogottan írnom dőreség volna. Arról írok inkább, hevenyészetten és röviden, amiről közben gondolkodni kezdtem, aztán amiről a buszon hazafelé folytattam a gondolkodást, azaz arról, hogy mi nekem a boldogság.

Na most, arra jutottam, hogy háromféle boldog állapotot tudok elkülöníteni. Az örömöt, a derűt, valamint a boldogságot. A három valahogy lényegileg különbözik egymástól.

Az öröm jellemzője, hogy pillanatnyi, intenzív, felületes és önző. Példa: a ma (illetve tegnap) éjszakai spanyol focimeccs, az el clásico, a Real Madrid-Barcelona. A Real nyert 4-1-re, és nekem, aki elvileg Barca-drukker, sírnom kellett volna, ehelyett örültem, mert ez egy jó meccs volt. Szép gólok, remek támadások, ügyes villanások. Öröm volt nézni. Az örömnek nincsenek szociális vonatkozásai, az öröm csak nekem szól, az öröm az enyém. Még akkor is, ha megosztódik.

Nem úgy a derű. A derű voltaképpen nem más, mint a viszonyom egy közösséghez. A derű tartós állapot, szívós és mély. Derűt érzek olyankor, amikor úgy érzem: befogad egy közösség. Ez a közösség természetesen lehet virtuális is. Ha valakinek például "megy a munka", és visszaigazolják, amit csinál, akkor derű tölti el. De ugyanígy, az emberek tágabb közösségére értve: derűsen az él, aki jól érzi magát a világban. Még akkor is, amikor éppen egyedül van. Érzi a felhajtóerőt.

A boldogság egyik érzéshez sem hasonlít. Mindenekelőtt: nincsen ideje. Olyan, mintha átkerülnénk egy tökéletesen másik világba. A boldogságnak nincsen etikája sem. Teljesen személytelen, nem is rólunk szól. Beszélni róla pont olyan lehetetlen, mint Istenről. Az evangéliumok egyik legszebb és legmélyebb mondata így ad róla számot: Boldogok a tisztaszívűek, mert ők meglátják az Istent. Ennél több aligha mondható róla.

És akkor itt vagyunk, hogy mégis fecsegtem. A boldog ember fecseg. Vagyis: a derűs ember fecseg. Ma (azaz tegnap) derűs voltam. A kurzivált (= dőlt betűs) szavakat pedig kéretik kezelni fenntartással.

9 komment

Címkék: öröm jézus boldogság derű fecsegés


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr24459325

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csaktom 2008.05.08. 01:50:10

a városokban, ahol sok az autó és kevés a fa, az emberek fákat akarnak. eldugott helyeken, ahol sok a fa és kevés az autó, az emberek autókat akarnak

le kéne má szokni az abszolút igazságokról

pontilyen 2008.05.08. 14:40:23

Egyetértek veled. Remélem, ki is érződött a halvány irónia, mellyel az említett gondolatfutamokhoz közelítettem. Meg hát az egész kérdéshez.

Boldoggá TENNI szerintem senkit sem lehet, a boldogság a véletlenek különös összjátékából keletkezik, mindenki maga éli át, ha átéli.

Az más kérdés, hogy beszélni persze nemcsak jó, de érdemes is róla. De nem azért, hogy boldoggá tegyük vele a másikat, hanem hogy gazdagítsuk saját létünk tapasztalataival. Ezért is éreztem magam tegnap kimondottan jól.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.09. 10:30:33

"...mindenki maga éli át, ha átéli."

Erről a Küchenuhr (Te biztos tudod a magyar címét) c. német novella jut az eszembe: szerencsétlen háború-túlélőnek felrobban a háza, és csak a konyhai óra marad meg. Ahogy a kezében tartja eszébe jutnak a régi dolgok, és hogy az volt (itt nem lehet kurzíválni) a boldogság.
Szóval boldog csak az tud lenni, aki akar.
---
A három állapot azért összefügg. A sok öröm láncolata a derű, a derű csúcspontjain ott a boldogság. (Közhely ez talán, de épp ezért igaz is. Illetve majd cáfoljátok.)

pontilyen 2008.05.09. 16:23:35

Igen, néha elképedek, amikor azon csodálkoznak egyesek, hogy XY-t milyen nagy szerencsétlenség érte, szegény, sebesült, meghalt valakije stb., és mégis boldog. Mintha a boldogságnak racionális oka lenne. Egy szintén második világháborús témát "feldolgozó" műben, a Sorstalanságban Köves Gyuri azon elmélkedik, hogy egyszer majd Auschwitz boldogságáról is írnia kellene...

Talán ezért is vitatkoznék azzal, hogy sok örömből derű, és sok derűből boldogság lesz. Noha igazán nem célom, hogy mereven ragaszkodjak egy ilyen hevenyészetten fölvázolt konstrukcióhoz.
:-)

Lehet, hogy valakinek sokszor van oka örömre, mégse tud tartósan derűs lenni. A derűben van valami racionális elem. Azt érzem ilyenkor, hogy része vagyok egy közösségnek, egy csoportnak. És hogy ez a csoport egyrészt megvéd, másrészt igazol. Én derűnek nevezem azoknak a "boldogságát", akiknek van életcéljuk, illetve van helyük az életben.

Az igazi boldogság teljesen érthetetlen élmény. Freudi módon megközelítve talán az "ősvalami", az ösztön-én föltárulkozása? Vallásosan megközelítve a "mennyek országa"? Nem tudom. Talán nem is helyes, ha nagy szavakkal jellemzem, lehet, hogy valami egészen banális dolog.

Megfogtál a "Küchenuhr" magyarításával. Konyhai óra? Falióra? Tényleg nagyon jó novella, vagy ahogy a németek mondják: Kurzgeschichte. "Rövid történet"?
:-)

popp · http://koncertblog.com/ 2008.05.09. 23:18:59

Az sem véletlen, hogy szikrázó napsütéskor derűs időjárásról beszélünk. És itt egy ordas közhely következne, amelynek a vége az volna, hogy a jóléti Svédország vezet az öngyilkoságok számában.

Viszont akinek a boldogság másfél mázsa, annak egy könnyed nyaraláshoz nem kell Malmöig utaznia, hisz Szárszón is van állomás. Az ám, hazám - na ja!

Tehát nyár közelít és az jórészt derű. Foci EB és Olimpia, mint lehetséges örömök forrásai, meg a lágy kenyér és a lágy szőke! De hova taszít a muszáj? És csal-e a meleg öl? - hadd kérdezzek néha én is.

pontilyen 2008.05.10. 14:27:07

Talán már túlzott csavarosságra vall, ha azt mondom: a napfény sem önmagában okozza a derűt, hanem bizony ennek is köze van a társadalomhoz. Napfényben ugyanis sokkal többen kimennek az utcára, és így egyfajta kötetlen közösséget hoznak létre, amelyben az ember könnyebben föloldódik. Ennek legkonvencionálisabb formája a strandolás. Nem tudom, ki hogy van vele, de én a strandokon, fürdőkben stb. mindig valahogy kötetlenül derűsen érzem magam. És ennek alighanem az az oka, hogy a strandon sok ember van, aki ugyanazt akarja. Ilyesmi a varázsa egyébként egy stadionnak is.

Télen az ilyen közösségi események korlátozva vannak, és talán ez az igazi oka a rosszkedvnek. A svédek rosszkedvének.

Tök érdekes, ahogyan ezt a "másfél mázsát" az olvasók értelmezni próbálják. Voltaképpen abszurd és értelmezhetetlen, mégis én is valahogy értelemmel szeretném föltölteni. Egyszer egy egész egyetemi szemináriumunk erről az egyetlen versről (az Eszméletről) szólt, és akkor mondta nekem az egyik csoporttársam e versszakról ("Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szőke és másfél mázsa..." stb.) a számomra eddigi legtalálóbb jellemzést. "Az a versszak azért jó, mert vicc."

Igen, valami olyasmi... :-)

popp · http://koncertblog.com/ 2008.05.10. 14:59:44

Csak a jó Nyilasi Tibit tudom idézni, valóban így van! Maró önirónia ez a mestertől.

Tulip (törölt) 2008.05.14. 10:25:09

Szia Pontilyen! Már egy ideje nem jutott időm olvasni a blogodat, de jó dolog, hogy írtál erről. Eszembe jutott a kommenteket olvasva, hogy a közösségi élmény, meg a csoporthoz tartozás derűt adhat. A magány, a csend és elvonulás nem? Én például nem tudok ilyen szép sort felállítani a boldogságról, de a vidámságot biztosan belerántanám, mint pozitív jelentésű szót ebbe a csokorba. A napfény meg egyenesen szükséges, ez nekem önmagában derűt okoz :) (a hangulatom azonnal változik). Na ez lehet, hogy zavaros is, csak valami olyanra akartam felhívni a figyelmet, hogy pusztán a természetbe való kivonulás egyedül is okozhat boldogságot nekem. Rácsodálkozom az apró szépségekre, s ehhez nem kell közösségi élmény, az most adódik, hogy virtuális formában megosztom veletek. (Bár nekem illuziorikus, hogy itt egy közösségben vagyunk.)
A másfél mázsáról meg eszembe jutott egy nekem szintén örömöt okozó eset. Őseim háza, ami több, mint 150 éves egy ideig üresen állt. Most láttam, hogy új lakói vannak. Egy minimum másfél mázsás szőke angol.:) Persze, az örömöm öncélú...

pontilyen 2008.05.14. 11:59:53

Sajátos probléma a magányé. Lehet, hogy erről is írok majd egy bejegyzést.

Most így elsőre annyit, hogy az abszolút magány szerintem bizonyosan rossz. Sőt, mi még azt tanultuk annak idején hittanon, hogy a katolikus egyház ma a poklot úgy értelmezi, mint ami a tökéletes magány állapota. Nagyon elgondolkodtató.