HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.05.12. 11:48 pontilyen

Egy álom

Gondolok néha arra, hogy az embernek (minden embernek) voltaképpen két élete van: egy nappali, éber, illetve egy éjszakai, amikor álmodik. Mintha két különböző világban élnénk, és hogy nem zavarjuk össze őket, annak egyetlen oka, hogy az egyik életünkben a másikat rendre elfelejtjük. Amire emlékszünk, az nem ugyanaz, mint amit átéltünk.

Azért bocsátom ezt előre, mert tudom, hogy nem sikerül pontosan visszaidézni azt az álmomat, melyet ma éjszaka éltem át. Az álmoknak sajátos logikájuk van. A helyszínek, szereplők és idősíkok ugyanazon álom közben minden gond nélkül kicserélődhetnek, a történetek egymásba gabalyodnak, nincsen éles kontúrjuk, és még szép, hogy elfelejtjük őket. Amit tehát most leírok, az nem maga az álom lesz, csak az, amennyit még meg tudtam menteni belőle a nappali világra.

Azt hiszem, az egész egy autóban kezdődött. Többször is lefulladtunk, nem bírtunk továbbmenni valamilyen motorhiba miatt. Végül megálltunk, és gyalog kellett folytatni az utunkat. Egy puszta közepén voltunk, de valamiért biztos voltam benne, hogy Magyarországon. Nagyjából egy Debrecen-Budapest távolságot kellett megtennünk gyalog, azaz hosszú vándorlás várt ránk. De élveztük. Hogy kik? Nem tudom, néha ketten voltunk, néha hárman, volt köztünk lány és fiú is. Megszállt minket a szabadság mámora. Egyszercsak megjelent az égen egy egészen különleges tünemény. Egy hosszú-hosszú csík; hátborzongató volt. Megtudtuk (illetve: tudtuk?), hogy sáskajárás van, és hogy a sáskák mindent letarolnak. Különös módon ezt is valahogy szépnek láttuk, nem izgatott minket, viccelődtünk egymással. Közben persze élveztük a kockázatot, mi lesz velünk, ha bemegyünk a sáskák közé. Minket is megkopasztanak? Így vándoroltunk a pusztában, lelkesen, reménytelten és gondtalanul. Ám az út végén valami váratlan történt. Valami olyan iszonyúság, hogy föl kellett ébrednem. [Igazából ez az oka, hogy erre az álmomra kivételesen emlékszem.] Az egyik társam fogta magát, és elhagyott. Az utolsó pár kilométert egyedül kellett megtennem. Miért volt ez olyannyira iszonyatos, hogy azt megfogalmazni sem bírom? Nem ért semmiféle konkrét hátrány a társ távozásából. De maga a tett volt megemészthetetlen. Sajnos nincs rá megfelelő szó. Az "árulás" nem fejezi ki. Az "árulás" általában valamilyen konkrét haszon érdekében történik; itt nem erről volt szó. Egész egyszerűen azt kellett megtudnom, hogy a társam nincs velem, illetve hogy (éppen ezért) nem is társam. Mintha egy emberről kiderülne, hogy robot. Nem tudom, érthető-e az iszonyat, amelyre fölébredtem.

És íme, mindmostanig itt élek, akként amaz éjszaka kivé tett... hogy Adyt idézzem. Szóval, gondolkodom, hogy mi volt ez. És nagyjából értem is. Amivel, persze, csak az itteni világ törvényei szerint megyek valamire, az álom saját törvényeit nem törlöm el.

7 komment · 1 trackback

Címkék: álom lélek szorongások


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr90464785

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.12. 19:38:08

A japán álmoskönyv szerint az álomban látott dolgok a valóságban mindig az ellenkezőjét jelentik.

Amennyire ismerlek (és talán ez a puszta felszínnél már több) jó fordított szimbóluma az életednek.
De hogy ne legyen ilyen komoly, mondjuk, ennek a blognak. (Magadnak írsz, nem slágertémákról, és mégis vannak itt állandók a barátaidon kívül is. Gratula egyébként!)

popp · http://koncertblog.com/ 2008.05.12. 23:35:55

Van olyan , hogy tudatos álmodás. Nem tudok róla sokat. Egyik haverom, mindig lejegyzi az álmát ha felébred éjszaka. Már egy jó pár éve foglalkozik a dologgal és mára tudatosan is föl tud ébredni, hogy lejegyezze az álombéli eseményeket. Magyarázta nekem a technikáját, de homályosan emlékszem, úgy hogy nem megyek bele. Mesélt még egy afrikai törzsről, amelyik szintén tudatosan álmodik. Irodalma is van dolognak. Szerintem ha kutakodsz ezügyben a neten, találsz érdekességeket.

pontilyen 2008.05.13. 19:44:21

Reckl_Amál:

Köszönöm, igazán kedves, hogy átfordítod. Mert persze át lehet. Az álmok értelmezésében mindig elég nagy a szabdságunk.

Én a magam számára nagyjából "lefordítottam" az álmot, sejtem, hogy mi(k)re vonatkozik. De ez nem kizárólagos értelmezés. Nyitott vagyok minden ötletre, pláne, ha ilyen kedvező rám nézve.
:-)

popp:

Nem kétlem, hogy van ilyen. Igazából, amikor fölébredek, még én is sok mindenre emlékszem az álmaimból, csak aztán, ugye, minek megjegyezni mindent, elfelejtem őket. Csak néha, ami nagyon megráz, azt nem felejtem el. Általában persze ez is tudatos döntés. Ha akarnám, el tudnám felejteni a megrázó álmokat is, csak hát kíváncsi vagyok, hogy mi és miért rázhatott meg annyira.

Ja, és még annyi, hogy azt viszont már az éjszakám "megerőszakolásának" érezném, ha eleve úgy készülnék rá, ahogy a barátod. Bízzunk a bizonytalanban!

bs395:

Igen, Freud az ilyenkor (nekem) mindig az egyik alapvető értelmezői segítség. No, nem elsősorban, ami a konkrét álomképeket illeti, hanem azt az alaptézist illetően, hogy az álomban a tudattalan, a nappal ki nem mondott, nem tudatosított tartalom vetül ki. Néha szinte már be is tudom helyettesíteni, hogy mikor mi.

Még akkor is, ha persze tudom, hogy a freudi koncepció is csak az egyik értelmezési lehetősége ennek az igen hatalmas és bizonytalan területnek...

Tulip (törölt) 2008.05.14. 10:54:35

Szia! Az álmaimra én általában elég részletesen vissza tudok emlékezni. Ha jól ismered magad, nyilván bármiféle álmoskönyvnél jobban tudod egy idő után értelmezni, mi válthat ki egy ottani rossz "élményt", aztán épp emiatt az álmok segítenek is. Amikor kamasz voltam, rendszeresen voltak üldözéses álmaim, meg visszatérő rémálmok, hogy szinte, mint a lázbeteg, reggelre vizes lett a lepedőm. Akkor vettem kezembe a tudatos álmodásról szóló könyvet, kezdett el érdekelni a dolog. A végső lényege. hogy Te magad az álmodban megállapítod, hogy most az álomvilágban vagy, tehát szörnyek, események stb. nem a valódi élet, ezért tudod irányítani, hogy mi történjen. Esetemben pl. nem kell futnom, mert nincs mi elől menekülnöm, bevárom a szörnyet (ami akkori félelmemet szimbolizálta), s így segít pl. azt leküzdenem. A technikája nagyon érdekes volt, persze hosszú hónapok teltek el, felébredéskor lejegyeztem az álmaimat, hogy elősegítsem az emlékezést. Voltak gyakorlatok, pontosan nem tudom visszaidézni, a lényege az volt, hogy megvizsgálod ébren, hogy most pl. a városban mész az úton, az emberek körülötted, vagy utazol, minden normális, ezért magadban kijelented, hogy ez az ébrenlét, ez a valóság. Az álomban mindig félrecsúszik valami. Színek méretek, vagy van valami nem oda illő dolog. Egy idő után annyira sokszor teszed fel a kérdést ébren, s vizsgálod a külvilágod, hogy ezt álmodban is föl fogod tenni. Akkor pedig kijelented, hogy most álmodom (mert valami nem stimmel benne). Aztán a következő lépcsőfok, ha álmodom, akkor azt irányítani is tudom.
Elvileg van gyógyító része, hogy szembenézz a félelmeiddel, de én csak odáig jutottam, hogy egyszer álmomban egy autót "varázsoltam" az álmomba, hogy beleüljek. (Kicsi dolgokkal kell indítani.) A félelmeimet álmomban sem mertem magam elé hívni, hogy leromboljam. Aztán pszichésen annyira terhelőnek éreztem, hogy kezdtem elveszteni egy kicsit a határvonalat ébrenlét és álom között és azonnal fölhagytam vele. Egyébként sokaknak működik. Most hirtelen ezek jutottak eszembe, de tényleg van szakirodalma, ha valakit érdekel. Paul Tholey-től olvastam, de nem az Alkotó álom c. könyvet, az valami más volt, s inkább csak technikákat írt le, veszélyeket kevésbé, ehhez nem folyamodnék újra.

Zolimoni 2008.05.21. 14:09:18

Szerintem nem árulás, mert ahogy Te is írtad, annak oka van, racionáis, kézzel fogható, és sokszor még meg is érthető. Bár a Te álmod, én inkább közönyt mondanék. Amire nincs magyarázat, amire nincs bocsánat. Az árulás, negatív mindkét fél számára, de érzelemdús, a haragtól a fájdalomig. De a közöny? A közöny magányos, kívülálló, mint Te azon a pár kilóméteren Budapest és Debrecen között.

pontilyen 2008.05.22. 00:54:10

Igen, a közöny rosszabb, mint az árulás. És ez a szó valóban jobban megközelíti azt, amit akkor éreztem.

Azért rosszabb, mert teljesen tehetetlenné tesz. Az árulóra legalább haragudni lehet, vagy gyűlölni őt. A közönyöshöz még ilyesféle viszony sem fűzhet.

Talán erre is utalhat a Bibliában az a passzus, hogy "a közönyöseket kiköpi az Úr"...