HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.05.20. 11:11 pontilyen

Egy sziget a Csendes-óceán közepén

Világéletemben érdekelt Norvégia. Azt hiszem, onnan datálódik ez az érdeklődés (azaz a világéletem), hogy gyerekkoromban (is) nagyon kedveltem a térképeket, és megtetszett ennek az országnak az egészen különleges formája. Csupa girbe-gurba kanyargás, csipkézett országhatár a tengerparton, nincs is még egy ilyen.

Aztán láttam egy filmsorozatot is, amely a norvég fjordokon játszódott. A bátyáimon kívül eddig mindössze egyetlen embert találtam, aki emlékezett erre a sorozatra, az egyik barátosnémat, akire, mint megtudtam, rendkívül hasonló hatással volt, mint énrám. Nem ment ki a fejünkből. Egyébként Örvény volt a címe, és egy elmebeteg nőről szólt, aki az egyik fjord mellett lakott egy elhagyott házban, egy elhagyott szobába zárkózva. Félelmetes volt. Legalábbis nekünk akkor. Mert persze megbeszéltük aztán a barátnőmmel, hogy ha ma látnánk ugyanezt a filmet, valószínűleg röhögnénk magunkon, hogy tudtunk mi félni ettől. Dehát a gyerek az gyerek, és nem véletlenül vannak kitéve azok a színes karikák a képernyő aljára. Ja, ez a barátnőm elvégezte a norvég szakot, és több ízben is járt kint Norvégiában.

És olyanokat mondott az országról, amik egy kissé azért meglepőek voltak. Nem az az édenkert Skandinávia (sem), amelynek elképzeljük. Az emberek ugyan elképesztően gazdagok, és hetente csak háromszor járnak be dolgozni; de az egész helyben van valami hihetetlenül nyomasztó. Már eleve a rengeteg eső és a sötétség. Aztán az emberek is igen-igen furcsák. Az idegenekkel kifejezetten barátságtalanok, magukba húzódók, mogorvák. Munkát szerezni egy idegennek a lehetetlen megkísértése, letelepedni szintén. Aki bekerül a szociális hálóba, arról az állam őrült gazdagon gondoskodik, de aki nem (és nagyon sok a menekült!), annak irány az utca. És az utcán furcsa dolgok történnek. A barátnőm egyik ismerőse nyakára kést szegeztek. A város főterén, a Nemzeti Színház mellett a hajléktalanok fényes nappal (!) lövik be magukat. Amiben, ugyebár, az a legfurcsább, hogy ezek szerint a hajléktalanok is hihetetlenül gazdagok, hiszen futja nekik injekcióstűre.

És a norvég társadalom egyébként is tele van bizarrnál bizarrabb jelenségekkel. Talán a legbizarrabb és legundorítóbb a szexrabszolgatartás. A felnőtt férfiak menekült nőket vásárolnak maguknak, hogy szexuális szolgáltatásokban részesítsék őket. Alig hittem el.

Ha nem is mind ez a válságjelenség, sok közülük mindenesetre megjelenik abban a csodálatosan szép filmben, amelyet a hétvégén láttam (na hol?) a Duna TV-n. A címe: Hawaii, Oslo. Vannak itt utcagyerekek, őrültek, öngyilkosjelöltek, kleptomániásak, rablók, bizarr és érthetetlen figurák. A norvég társadalom egy egészen különös fénytörésben. De talán nem is ezért rázott meg ez a film oly nagyon. Hanem?

Ebben a hihetetlenül gazdag képvilágú filmben senki sem viselkedik "normálisan". Egyszerűen érthetetlen, hogy miket művelnek. Mintha mindenki megkergült volna. Mintha egy Dosztojevszkij-regényt áttettek volna Skandináviába. Egy házaspárnak például születik egy gyereke. Kiderül róla, hogy súlyos szívbeteg, és hogy pár napon belül meghal. Mit csinál erre az apa? Nekiáll fölkutatni egy akármilyen klinikát, ahol végeztek már ilyen műtétet, és dacolva azzal, hogy egész vagyona rámegy, dacolva minden emberi és isteni törvénnyel, elindul megkeresni a 900.000 koronát, amelybe a (ki tudja, hogy sikeres vagy sikertelen) műtét kerülne. Érthetetlen őrület. És mindenki ilyen.

És mégis, a film képes arra a nagyon ritka bravúrra, hogy ezt az őrületet mindvégig hitelesen jelenítse meg. Egy percig sem fordul meg a néző fejében, hogy ennek nem így kellene lennie. Egy másik világba kerülünk át, ahol nem érvényesek itteni létünk szabályai. És a film képes arra, hogy átvigyen.

A kusza cselekmény ugyanis tart valahová, mégpedig Hawaii felé. Amikor az egyik őrült (aki mellesleg egész életében egy talán soha nem látott nőt keres) megkérdezi a bátyját (aki meg egy közönséges, de nagyon nem közönséges bűnöző), hogy mi az a Hawaii, azt a választ kapja: egy sziget a Csendes-óceán közepén. Valójában azonban Hawaii egy oslói kávéház. Egy hely, ahol talán lehet beszélni, ahol talán ki lehet mondani azt a szót, amelyet az emberek képtelenek kimondani.

Szép lassan a film roppant sötét (de metszően sötét) képvilága ellenére is kivilágosodik, hogy ezek a bizarr lények valójában emberebb emberek, mint amilyeneket mi megszoktunk. Ők az igazi emberek, ilyen az ember, amikor valójában ember.

Madártávlati képpel zárul a film, egy helikopterről nézhetjük Oslo belvárosának térképét. De mintha nemcsak azt, de az egész létezésünket látnánk madártávlatból. Egy időre muszáj elhalkulni, aztán jön a zene és a stáblista.

6 komment

Címkék: film norvégia emberek őrület dosztojevszkij hawaii oslo


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr51478213

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.05.21. 13:36:54

Mesélek én is valami "őrületeset". A skandináv népekről az első asszociációm a tubus.

A kép, amit látok, egy nagy szupermarket hütőpultja, és rengeteg élelmiszer, de minden tubusban! Semmi sem terem meg, ezért mindent hozatnak valahonnan.

Én a dán filmeket szeretem nagyon. Különösen Lars von Trier filmjeit. A Főfőnök például zseniális, vagy a Birodalom!

Úgy látszik, épp a kijózanodás a jóléti társadalom mámorából állapotában vannak...

Gyöngyvér 2008.05.25. 20:57:47

Én fél évet voltam Bergenben és azóta is vágyom vissza, remélem nyáron tudok arrafelé menni kirándulni... Amit a barátnéd mondott Norvégiáról azt én némileg máshogy tapasztaltam, bár Ő skandisként biztosan jobban belelát a dolgoba, és gondolom nem is egy helyen éltünk (Osló - részben főváros lévén - teljesen más világ, ill. területenként nem csak a nyelvjárás változik). A heti 3 munkanap gondolom csak költői túlzás, az idegenekkel kifejezetten barátságtalanokat sem tapasztaltam (több mosolyt kaptam a fél év alatt, mint itthon 3 év alatt - bár ez is lehet, hogy csak bergeni sajátosság:)), viszont a nyomasztó időjárás igaz (csakúgy mint egész Skandináviára), sajnos a szociális hálós rész is, a munkavállalás pedig szakmától függ... Ja, és hogy miért vágyom vissza? Ezt te is megírtad:
"valójában emberebb emberek, mint amilyeneket mi megszoktunk" (és akkor a természetet még nem is említettem:)).

Gyöngyvér 2008.05.25. 21:00:34

Még egy: barátnéd vállal norvég nyelv-oktatást?

pontilyen 2008.05.26. 11:37:49

Igen, ez tanulságos tapasztalat: mindenki mást lát meg ugyanabból. Szóval már csak ez is óvatosságra int mindenféle ex katedra kijelentéssel szemben.

Én nem voltam Norvégiában, úgyhogy csak a képzeletem szüleményeit tudom papírra vetni, pardon: gépbe pötyögni. Meg hát, amit mások mesélnek.
:-)

Az idegenekhez való viszony kapcsán talán annyit mondhatok, hogy a barátném meg én is Németországban szereztük első valamirevaló ilyetén tapasztalatainkat, ahol az emberek (az előítéletekkel szemben) kifejezetten előzékenyek és barátságosak az idegenekkel, és bármilyen külföldinek aránylag könnyen megy a munkakeresés. Persze, ott is vannak (jelentős) regionális különbségek. Ehhez képest könnyen el tudom képzelni, hogy a norvég mentalitás sokkolóan érhette a barátnémet.

(Nyilván jó lenne, ha ő is megjelenne itt, és elmondaná a tapasztalatait, mert másodkézből nemigen lehetek olyan hiteles, mint ő elsőből.)

Egyébiránt: igen, ő tanít norvégot, és szerintem szívesen vállalna nyelvoktatást.

dafke 2008.06.02. 00:44:06

netán vmi baba nem szerepelt az elsőben? - ködösen ..

pontilyen 2008.06.02. 10:24:59

Ja ja, valami baba nekem is rémlik. :-)

Mintha szekrénybe lett volna zárva az őrült nő szobájában.