HTML

Pontilyen pont ilyen

"Az ember bármilyen messze jut is ismereteivel, akármennyire is objektíven ítéli meg önmagát, végül egyebet nem nyer az egészből, csupán tulajdon életrajzát." (Friedrich Nietzsche)

Friss topikok

  • Sz.E.: Én azt válaszoltam volna a gyereknek, bár egy ilyen korú gyerek azt sem értette volna meg: Ha magy... (2018.07.09. 20:28) Mi az értelme?
  • próba felhasználó (törölt): Hogyha ilyen nagyon fontos a helyesírás és mindenkinek ennyire sérti a kicsiny lelkét, akkor miért... (2017.12.17. 16:20) A tíz legkiakasztóbb helyesírási hiba a világhálón
  • Csöncsön: KÖZÉRDEKŰ KÖZLEMÉNY (aki esetleg olvassa)! Indítottam egy új blogot: mondataink.blog.hu/ Aki szí... (2017.08.29. 19:33) Az Ég Berlinről
  • geegee: Na, hát én már a jövőből jövök, hozzátok képest... :D Azóta lettek Magyarországon is csodás új sta... (2017.03.08. 14:51) Van-e szebb, mint egy stadion?
  • promontor: @Csöncsön: Sok mindenben egyetértek: valóban tettek hülye nyilatkozatokat német politikusok, valób... (2015.09.24. 21:24) Amikor elönt minket a világ

Ennyien vagyunk most

2009. január 31. óta


View My Stats

Címkék

ady (1) aforizma (6) agyalás (12) agymenés (3) aljasság (1) almería (1) álom (11) amerikai psycho (1) arany jános (8) argentína (2) árokásó blog (1) asterix (1) austin (1) a nagyidai cigányok (1) a szajha és a bálna (1) a tanú (1) a titkok kulcsa (1) a vihar (1) babarczy (1) babits (5) bahtyin (1) bajnai (1) balassi (2) balkán (1) baloldal (1) bank (1) barcelona (6) baudelaire (1) bayer (1) beavatás (1) bekezdés (1) berlin (2) berzsenyi (2) bessenyei (1) beszéd (2) beszédaktus elmélet (1) beszélgetés (4) betegség (2) bevándorlók (1) bkv (8) blikk (1) blog (28) blogsablonok (1) bl döntő (1) bogár lászló (1) bölcsesség (1) bölcsészet (2) bölcsészkar (1) bölcsőde (1) boldogság (2) bolondozás (4) bolondság (1) bonhoeffer (1) brecht (1) buber (1) budaházy györgy (1) budapest (17) búék (3) bűn (1) bunkóság (1) butaság (2) butler (1) buzi (1) camus (1) celebek (1) chico buarque (1) cigányok (3) csalódás (1) csíkszentmihályi (2) csipike (1) csoda (1) csokonai (1) dallas (3) dekonstrukció (1) délibáb (1) demokrácia (3) derrida (1) derű (2) der himmel über berlin (1) dionüszosz (1) diploma (2) dohányzás (2) dosztojevszkij (4) eb (5) echo tv (1) edith piaf (1) egyébként (1) egyetem (1) élet (17) ellenőrök (1) el clásico (2) emberek (14) emlékezés (13) én (25) építészet (6) erich fried (1) erotika (1) értelmesség (1) értelmiség (1) érzékenység (1) érzéketlenség (1) esterházy (1) esztétika (1) etika (5) étteremkritika (1) facebook (1) fájdalom (3) fák (1) faludi ferenc (1) fanatizmus (1) fazekas róbert (1) fecsegés (1) federer (2) feldmár (1) felelősség (2) férfiak (3) festészet (2) fikázás (1) film (17) filozófia (36) flow (1) foci (36) foucault (2) franciák (1) franciaország (1) freud (1) freudizmus (1) friedrich (1) ftc (3) gazdaság (1) gazsó (1) gdp (1) getafe (1) giccs (1) goethe (4) gondolatok (2) gondolkodás (45) grafológia (4) grondin (1) guantánamo (1) gyerekek (1) gyilkosság (5) gyomor (1) gyöngyösi (1) győzelem (1) gyűlölet (1) gyurcsány (4) gyurgyák jános (1) haas (1) háború (1) hajnóczy péter (1) halál (7) halálbüntetés (1) halottak napja (1) hawaii (1) hazaszeretet (1) helyesírás (3) hermeneutika (6) hétköznapok (23) hiddink (1) himnuszok (2) hímsovinizmus (1) hírek (3) hócipő (1) hofmannsthal (1) homofóbia (2) homoszexualitás (4) hősök (2) húgocskám (1) húsvét (2) identitás (1) idő (11) igénytelenség (1) iii. richárd (1) indexcímlap (12) iniesta (1) iparművészeti múzeum (1) írás (14) irigység (1) irodalom (20) iskola (1) isten (2) ízeltlábúak (2) japán (2) játék (19) jégkorong (1) jékely (1) jézus (6) jobbik (1) jog (1) john higgins (1) józsef attila (5) káin bélyeg (1) kant (1) kapitalizmus (1) karácsony (3) kávé (1) kegyetlenség (1) kemény istván (1) kép (2) kérdés (1) kereszténység (5) kézilabda (4) kína (1) kisebbségek (3) kisteleki (2) kittler (1) kockulás (1) kóczián (1) koeman (1) koffeinizmus (1) kolláth györgy (1) kolonics györgy (1) költészet (18) költségvetés (1) komment (1) konzervativizmus (3) korrektúra (1) kosztolányi (18) kötelességtudat (1) közélet (11) kő hull apadó kútba (1) kultúra (21) kundera (1) kurvák (1) lánczi (1) léderer ákos (1) lélek (23) lényeglátás (1) lévinas (2) liberalizmus (2) lmp (1) logika (1) lustaság (2) lyotard (1) magány (2) magyarok (2) magyarország (38) maradona (2) márai (1) marian cozma (1) márquez (2) maslow piramis (1) mccain (1) mdf (1) média (2) melegfelvonulás (2) mélypont (1) messi (1) metafora (3) meztelenek és holtak (1) morál (4) moravia (1) mörike (1) mosoly (1) mottó (1) mourinho (1) mszp (3) mu (1) műfordítás (3) munkanélküliség (1) murray (1) musil (2) művészet (5) művészetek (1) nacionalizmus (2) nácizmus (3) nadal (2) nádas (1) napfény (2) nemek (2) németek (3) német romantika (2) nemzeti blogcsúcs (1) nemzeti színház (1) nemzetkarakterológia (1) népszavazás (2) népszótár (1) nevetés (2) nick hornby (1) nietzsche (30) nobel díj (1) nők (1) norvégia (1) nyelv (26) nyelvészet (1) nyilas atilla (1) obama (1) ökopolitika (1) olaszország (2) olimpia (6) olvasmány (24) olvasók (5) önismeret (4) önreflexió (1) öröm (1) ortega y gasset (2) őrület (1) oslo (1) összeesküvés elméletek (1) őszinteség (1) őszöd (1) osztálytalálkozó (2) ötvenes évek (1) ozmium (1) pánikroham (1) pedagógia (6) pesterzsébet (2) petőfi (1) petri (1) pihenés (1) platón (1) pluralizmus (1) polgári védelem (2) politika (22) politikai korrektség (1) pontyi (1) pornó (1) prága (1) pszichológia (13) rabszolgamorál (1) radnóti (2) raymond aron (1) real madrid (1) recenzió (1) reckl amál (1) rejtély (1) relativizálás (2) rend (1) részegség (1) retorika (1) ricoeur (1) rilke (1) rio de janeiro (1) roddick (1) rogán (2) románia (1) roman jakobson (1) román patkány (1) rorty (1) rtl klub (1) samantha (1) schmidt mária (1) seggnyalás (1) shakespeare (4) sivatag (1) slágerek (1) sleeping dancer (1) slota (1) snooker (4) sólyom (2) sötétség (2) spanyolország (5) spanyol olasz (1) sport (14) stadionok (5) statcounter (1) stilisztika (2) szabadka (1) szabó lőrinc (1) szdsz (2) szegénység (1) szégyen (3) szemantika (1) szemétség (1) szent ágoston (1) szenvedély (6) szerb antal (2) szerelem (2) szerénység (1) szeretet (8) szexualitás (3) szlovákia (1) szmájlik (2) sznobizmus (1) szocializmus (1) szókincs (3) szorongások (16) sztrájk (1) születésnap (3) szúnyog (1) szurkolók (6) tanárverések (1) tanulás (1) tarka magyar (1) társadalom (19) tavasz (1) technokrácia (2) tenisz (2) tériszony (1) terrorizmus (1) teszt (1) tgm (1) tibet (1) titok (1) tolsztoj (4) török gábor (1) történelem (9) tortuga (1) transzcendencia (1) trianon (1) tudatmódosítók (2) tudomány (6) újév (1) ünnep (8) usa (3) usain bolt (1) uszoda (1) utcák (6) vallás (1) városok (4) vb (2) velázquez (1) vér (1) vers (23) versrovat (32) világháló (11) világpolitika (2) világválság (1) villamosok (3) vírus (1) vita (1) vitézy (1) vizsga (1) vörösiszap katasztrófa (1) was es ist (1) wc (1) weöres (2) wikipédia (1) wimbledon (2) wittgenstein (1) zsenialitás (4) Címkefelhő

2008.05.23. 23:04 pontilyen

Helytelen írás

Aggódva figyelem magamat. Kezdenek szétcsúszni a mondataim. Nem érdekel a megformálás, nem érdekel a szöveg képi síkjának, metaforáinak és hasonlatainak koherenciája, nincs időm a pontosságra. Nem érdekel a helyesírás. Ösztönből írok. Erre nevel a net, és erre nevel a gyorsuló világ.

Nem kertelek: arról szeretnék írni, szükség van-e a mai világban helyesírásra.

Kérdésem komoly, a lehető legkomolyabb. Én ezt a dolgot már nemegyszer átgondoltam, töprengtem rajta, vitatkoztam magammal. Mi szükség van helyesírásra? Fontos az, hogy egybe- vagy különírjuk azt, hogy különírjuk? Számít ez valamit? Befolyásol ez valamit?

Az általános magyarázatok fárasztanak, tankönyvízűek (vagy: tankönyv ízűek?)(vagy: tankönyv-ízűek?). Ezek azt fejtegetik, hogy a helyesírással képet adunk magunkról. Magyarán: ha rosszul írunk le egy szót, akkor meg fogják állapítani rólunk, hogy csontbunkó parasztok vagyunk, hiszen még írni sem tudunk.

Mi a bajom ezzel az egyébként tetszetős magyarázattal? Az, hogy nem igaz. Senki sem ez alapján ítél. Vagy aki mégis ez alapján ítélne meg minket, az érdemes egyáltalán a figyelmünkre? Ugye, hogy nem.

Tehát akkor? Tehát akkor ne is törőggyünk semivel, hi szugyis tökmindeggy? Minekk törrödni ijen fölözslegges dogokal nem? Holl vant ehátt ahatár? Egyáltalán: ki találta ki a helyesírást, és mi az értelme?

A helyesírás kodifikációja viszonylag új jelenség, az első magyar helyesírási szótár XIX. századi, és más nyelvekben is nagyjából erre az időszakra tehető a leírás szabályainak rögzítése. Előtte is írtak az emberek, már, akik írtak, szó se róla. A szabályokat mindazonáltal többé-kevésbé kialakította a közmegegyezés és a megszokás. A nyelvújítás korszaka azonban egyfajta szórobbanást idézett elő; olyan sok új szó bekerült a nyelvbe, hogy mindenki csak kapkodta a fejét a különféle szószülemények láttán. Ezzel párhuzamosan Verseghy és Révai késhegyre menő vitákat folytattak arról, hogy kell-e nekünk az ipszilon. Nyilvánvaló, hogy rendet kellett vágni a káoszban, és létrejött egy többé-kevésbé mindenki által elfogadott új nyelv, annak rögzített szabályaival. És egy többé-kevésbé elfogadott új íráskultúra.

Kultúra tehát. És akkor egyszeriben megértjük nyelvtan-tankönyvünk magyarázatát arról, hogy "képet adunk", és hogy "ne legyünk bunkók". Dehát pontosan azt fejtegettem föntebb, hogy ez a magyarázat hibás, amennyiben a társadalmi és egyéb állapotunkat felismerő kritika ma, nagyon úgy fest, egészen egyszerűen nem létezik.

Tehát akkor még egyszer: miért írunk? Menjünk vissza a gyökerekig. Azért írunk, hogy más elolvassa. Hogy jött ide a kultúra? Úgy jött ide, hogy írásunk által egyfajta közösségnek váltunk részévé, a "kiművelt emberfők" közösségének, és ezáltal adtuk egymás tudtára, hogy mi is azok vagyunk, akik ők. Az írás szabályai a kultúra szabályai. De mi van akkor, ha nincsen kultúra, vagyis egészen pontosan nem az a kultúra van, amelynek szabályait az írás rögzíti? Van-e még ekkor létjogosultsága a helyesírásnak?

Én azt hiszem, hogy aki eddig követni tudta ezt a gondolatmenetet, az igazán meglepődik majd a válaszomon, sőt talán némi értetlenkedéssel is fogadja majd. A válaszom ugyanis: igen, van. Az írás ugyanis nemcsak a kultúráról ad hírt, hanem az agyunkról is. Szélsőséges álláspont azt mondani, hogy minden, ami a világban megjelenik, az pusztán egy kultúra terméke. Nem, nem pusztán a kultúráé, az emberé is, az emberi individuumé. Az írásnak és a helyesírásnak van egy ilyen funkciója is: kognitív struktúrákat képez le.

A kognitív struktúrák működését és kapcsolatát a nyelvvel egyre mélyebben kezdi földeríteni a kognitív nyelvészet. Hatalmas és izgalmas terület ez, valóságos dzsungel, rengeteg fölfedeznivalóval. Tézisük szerint az agyunkban működő jelfelfogó, értelmező folyamatok alakítják ki a nyelvünk szerkezeteit. Nem véletlen, hogy van a mondatainkban alany és állítmány. És nem véletlen, hogy van olyan nyelv, amelyikben nincsen (a mienkével analóg) alany és állítmány.

Tézisem szerint a kognitív struktúrák az írásunkat is alakítják. Egyetlen példa, és befejezem. Az egybeírás és különírás problémája voltaképpen egy kognitív probléma: egy dologról van-e szó, vagy több dologról? A különírni eszerint egyetlen ige, hiszen az agyunkban önálló fogalomként él. Nem az írás egyik típusa, amelyet az tüntet ki, hogy "külön" van; hanem egyetlen aktus, egy semmivel össze nem hasonlítható cselekvés. Mint a megírni, átírni, összeírni, egybeírni. És nem mint a papírra írni; géppel írni; és írni; írni, írni. Ha a helyesírási szótár mást mond, akkor megkattant valami az agyában.

(Vagy az enyémben. Egyébként leginkább különben is csak a vesszőhibáim miatt szoktam aggódni. A pontos vesszőimre különösen érzékeny vagyok.)

8 komment

Címkék: nyelvészet nyelv írás helyesírás


A bejegyzés trackback címe:

https://pontilyen.blog.hu/api/trackback/id/tr11484779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AnTalk 2008.05.24. 00:47:22

Igen, igen, fontos a helyesírás, mégha én magam sem múvelem magas fokon. El tudnék képzelni egy újabb nyelvújító mozgalmat, aminek során kikapálnák pl. a ly-t.
A vesszők nekem is a gyengéim, írtam róla az egoblogomban: an-talk.freeblog.hu/search/vessz%c5%91

pontilyen 2008.05.24. 16:30:17

Én kifejezetten szeretem a vesszőket. Vagyis a bejegyzés utolsó mondata így is értelmezhető.

Hogy miért? Ha az ember lélegzetvétele a mondat, és a pont az ember természetes légzését, lihegését vagy annak szaggatottságát ritmizálja, egyszóval végsősoron: a szív ritmusát; akkor a vessző az értelem ritmusát képezi le. A vesszőnél az értelem futása vált pályát.

De bocsánat, ha ez a gondolat így túlságosan is metafizikusnak tűnik.
;-)

schwesterke 2008.06.17. 19:01:59

Az iskolában azt tanítjuk, hogy a helyesírásnak - többek között -értelemtükröző szerepe van. Vagyis kognitív struktúrák leképezése, de ezt így a gyerekek nem értenék. :D Így aztán például a "három szög-háromszög" ellentétpárral bizonyítom a fenti állításom igazságát (rengeteg példát szoktunk egyébként gyűjteni), s a diákok egy aha-élménnyel gazdagodva motiváltabban látnak neki az eddig feleslegesnek talált helyesírási szabályok megtanulásának. Arról nem beszélve, hogy gyakran még a diákok között is presztízskérdés, hogy ki hány helyesírási hibát vétett a fogalmazásban. (Bár ezeket az előítéleteket valószínűleg mi pedagógusok ültettük beléjük...)

pontilyen 2008.06.18. 01:00:43

Hosszú idő telik el, mire az ember igazi mélységében fölfogja, mit jelent az, hogy "értelemtükröző". (És rájön, mennyire problémás is ez a fogalom. Megérteni valamit = problémásnak látni.)

De ha a diáknál megvan az aha-élmény, akkor a tanítási folyamat sikeres, eléri célját. Szóval, pedagógusi részről ez óriási teljesítmény. Gratula! :-)

Majdnem 2009.10.01. 20:27:26

@schwesterke: volt erre azért valami konzerv-okosság, ha jól emlékszem ... miszerint a helyesírási hibát ejtik, nem vétik ...??

Girhes Joe 2009.10.01. 21:58:15

Szükség van a helyesírásra, igen. De nem arra a fajta túlburjánzott, mindent szabályozni próbáló, a problémás esetekben mégis csődöt mondó vaskos törvénykönyvre, ami ma van, hanem sokkal kevesebb, átláthatóbb, és egyben rugalmasabb szabályra. A példa nagyon jó: kultúra. A viselkedéskultúrában kihalt mára a régi udvari etikettek több száz oldalas könyveket megtöltő szabályrendszere, és csak néhány, bárki által könnyen megtanulható alapelv maradt, amiket ha következetesen betartunk, bőségesen elegendő a civilizált emberi érintkezés fenntartásához. Véleményem szerint hasonlónak kell történnie a helyesírásban is. A cél a könnyen olvasható és értelmezhető szöveg, és ehhez nem kell feltétlenül mindig mindent mindenkinek egyféleképpen írnia. Különösképpen a klasszikus diákszívatóként használt szabályok azok, amikhez nem feltétlenül kellene ragaszkodni. Ugyan már mitől lesz jobban érthető egy szöveg attól, hogy szigorúan csak szótaghatáron választunk el, még akkor is, ha a nyelvészek által egy betűnek tartott dz az átlagemberek számára egy d és egy z betűből áll (ma-dzag vs. mad-zag)? Attól, hogy az autóbuszvezetőt egybe, de a személygépkocsi-vezetőt külön kell írni? Attól, hogy a másodikon az "2.-on", de a másodikán az "2-án", az elsején meg "1-jén"? Attól, hogy az 1999 az ezerkilencszázkilencvenkilenc, de a 2001 már kétezer-egy? Attól, hogy a felsorolás végi és elé szigorúan tilos vesszőt tenni? Sorolhatnám még...

pontilyen 2009.10.01. 22:03:47

@Gergő77:

Nagyon jók a példáid, és egyet is értek veled.

valaminő 2009.10.02. 12:42:20

@Gergő77: Csak szólok, hogy az autóbusz-vezető pont azért íródik így, amiért a személygépkocsi-vezető is...